2013. február 9., szombat

Na most aztán... :-)

Tudom, tudom, régen jöttem. Gyakorlatilag fizikailag is kevés a 24 óta sokszor, másrészt főleg szellemileg vagyok annyira elfáradva mostanában, hogy kevés vállalható mondatot tudok kiizzadni magamból. Igazából nem túlterhelve vagyok, már ami a szellemi kihívásokat érinti, hanem olyannyira destruktív és mondhatni sokszor primitív légkörben dolgozom, ami engem mérhetetlen módon idegesít, lenyom. De ezt hagyjuk is, agyat nem tudok adni senkinek, egyelőre eljönni onnan sincs esélyem, így marad az, hogy igyekszem süketté és vakká válni, amivel együtt természetesen megkapom bizonyára itt is, hogy én beképzelt diplomás vagyok, és nem állok szóba velük, mert lenézem őket. Egyébként távol álljon tőlem, hogy bárkit is lenézzek az iskolai végzettsége miatt, de igen, utálom a kicsinyes, rosszindulatú, irigy, szarkavaró, buta embereket, akik 27-szer mondják el ugyanazokkal a szavakkal ugyanazt, és először sincs igazuk.
Na, de erről ennyi is túl sok.
Zalán jelenleg de jure ismétlő kiscsoportos, de ezt kikéri magának, hiszen de facto középsős. Így nem is hajlandó a kiscsoportos feladatokat csinálni, rendszeresen a nagyobbak iskolaelőkészítő feladatait hozza haza, és kifejezetten jó eredményeket ér el benne. Persze az ő óvónénijei össze sem hasonlíthatók a Liliével, nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az "iskolaelőkészítésre", szinte minden nap hoz haza valamit, amivel aznap foglalatoskodtak. Már most, 4 évesen jobban rajzol, mint Lili anno az iskolaérettségi vizsgálaton. :-) Színekkel, irányokkal teljesen tisztában van, azonosságokat, különbségeket is szinte hiba nélkül ismer fel, nagyon jó a memóriája, könnyen tanul meg dalokat, verseket, és hatalmas a szókincse. Lilinél ez utóbbi ugye az iskolaérettégi vizsgálaton is "gond" volt. Túl azon, hogy két különböző gyerekről beszélünk, és az már látszik, hogy Lili inkább a "számok nyelvén ért", az is sokat számít, hogy Zalánéknál erre tudatosan figyelnek. Mindenféle témáról beszélgetnek velük, ha a gyerekek visznek be könyveket, olvasnak az óvónénik bármiről.
Egyébként mostanában már nem nő olyan irgalmatlan tempóban, mint eddig, még mindig nagy, de már nem kirívóan nagyobb, mint a többi. Ebben gondolom az is belejátszik, hogy rettenetes édességfüggő. Lilinél nem volt szükségünk arra, hogy szabályozzuk az édességevést, egyszerűen nem édesszájú, napok telnek el úgy, hogy egy csokit, vagy akármit megegyen. Ezzel szemben Zalán mostanra már olyan volt, mint egy drogos. Egyszerűen csak az motoszkált a fejében, hogy hogyan juthatna csokihoz, ezen manipulált egész nap, ezzel egyidejűleg beindult az "én ezt nem szeretem", és az "ez nem finom" projekt. Gyakorlatilag bolognai spagettit, húslevest, pizzát és pirítóst volt hajlandó enni, ezen kívül semmi mást nem szeretett, vagy evett belőle 2 falatot, hogy utána kaphasson csokit. Úgyhogy 2 hete letisztáztam vele, hogy ennek vége, nem lesz itthon csoki, ne is keresse. Nem arról van szó, hogy néha nem kaphat, de nem lesz napirenden. Volt némi sértődés, szerintem az elköltözést is fontolgatta, bevetette a "bazi nagy könnyes szem + remegő szájszél" kártyát is, de nem könyörültem. És láss csodát, mára eljutottunk oda, hogy rendesen eszik, nem kér folyton édességet, és ezt természetesnek is veszi. Egyébként továbbra is pasi, bármennyire próbáltam távol tartani a Pókember és egyéb szuperhősök vonaltól, nem sikerült. Oviba az egyik kisfiú bevitte a Star Wars vonalat, azóta SW rajzfilmet néz, és a csattogós lepkéje bocija a fénykard, illetve októberben megkapta az első Legoját, azóta már többet is, köztük Ninjagot, DVD-vel, szóval Ninjago harcos is - sőt az ovis farsangon is az lesz. Közben még tűzoltó is, meg Darth Wader, aki szerinte egy szuperhős és legyőzi a gonoszokat, meg sokszor megy állati küldetésre (állatokká alakuló szuperhősök a Minimaxon), és bármi, aki férfi és férfias dolgokat művel. Ezzel egyidejűleg megkezdődött " a lányok hülyék" korszak is. :-) Úgyhogy most épp nem szerelmes.
Lili kisebb-nagyobb döccenőkkel veszi az első osztályt. Többször eszembe jutott már, hogy talán vissza kellett volna tartani még egy évet, mert vannak dolgok, amik nagyon nehezen mennek neki, viszont elképesztő iramban fejlődik. De nagyon nem akart maradni az óvodában, hiszen a barátai mind mentek. Szó sincs róla, hogy le lenne maradva, de talán 7,5 évesen jobban ment volna, mint 6,5 évesen. De természetesen a elméleti kérdés, hiszen 6,5 évesen kezdte az iskolát, ebből kell kihoznunk a maximumot. :-)
Angol kéttannyelvűbe jár, angolból gyakorlatilag hibátlan minden tesztje, a tanítónéni is dicséri, a kiejtése nem az igazi, de az magyarból sem, mivel még mindig renyhén artikulál (nem magyar szakos olvasóknak: nem nyitja ki rendesen a száját :-D). Matekból is nagyon ügyes, szereti is, itthon is képes időtöltésként, játék gyanánt matekozni.
És hát a magyar, amit nem véletlenül hagytam a végére. Döccenőkkel megy. Itt sincs lemaradva a többiektől, igazából probléma sincs vele, de nehéz neki, több okból is.
Alapvetően nem egy "magyaros beállítottságú", ez egyértelmű. A beszédhibájából visszamaradt, hogy nehezen differenciálta a hangzókat, plusz volt némi percepciós zavara is, o/u-t,  g/k-t nehezen különböztette meg egymástól, a hangzótartamokat nem igazán érzi. Persze, nem beszél kristálytisztán, ez ennek az eredménye. Nincs érzékelhető beszédhibája, de "galuskásan beszél" sokszor, kicsit hadar.
Mivel a finommozgásai sem voltak 100%-osak, így az írás is nehezen ment neki, a füzetei rondák, "pedig milyen precíz kislány". :-S
Aztán az egyéni hiányosságokon felül a követező összetevője szerintem az volt a problémának, hogy szerintem nem neki való módszerrel tanultak írni-olvasni. Amit persze nem tudtunk, amíg ki nem próbáltuk.
Az egy dolog, hogy az osztály egy jelentős része már magától megtanult olvasni, mire iskolába kerültek (na, vajon milyen módszerrel? :-D), nekik nem jelentett gondot az, hogy első félévben kizárólag nyomatott nagybetűkkel olvastak és nyomtatott nagybetűket írtak. Vitán felül áll, hogy Lili csúnyán írt. Na de ki ír szépen nyomatott nagybetűkkel, és ki olvas gyorsan nyomatott nagybetűkkel. SENKI,  MERT A NYOMTATOTT NAGYBETŰS ÍRÁS LASSÍTJA AZ OLVASÁS TEMPÓJÁT. Ezért írnak így újságcímeket, közlekedési táblákat, figyelmeztető táblákat, mert nem tudsz rajta gyorsan átfutni, úgy, hogy fel sem fogod mit olvastál. Lili ezt gyönyörűen hozta. A csupa nagybetűvel odáig jutottunk el nála, hogy szótagolva olvasott. Ennyi.
Az írás meg eleve adja magát a slendriánságra, mert nem kell odafigyelni az ívekre, ha nem műszaki rajzoló az ember. Ez is bejött Lilinél.
És a harmadik komponense a történetnek a tanítónéni. Mondták szigorú. Az. Mondták sokat követel. Látjuk. Mondták kemény. Igen. Azt viszont nem mondták, hogy mostanra a gyerekek összes motivációja megszűnt, mert hihetetlenül sok fekete pontot osztogat. El sem tudják képzelni, hogy valamiért dicséretet kapnak, vagy ha igen, akkor azt úgyis keresztülhúzza valami magatartásprobléma miatt. Zsetonokat kapnak a jó munkáért, amit fegyelmezetlenségért, figyelmetlenségért szinte 100%-os bizonyossággal visszavesz. Lilit már ne is érdekli, pedig 5 zseton egy karikás csillag - lenne, és ha van stréber gyerek a osztályban, akkor ő az. Azt mondja, hogy olyan mindegy mit csinál, úgyis csak kiabál velük, meg elveszi a zsetont, így ő már csak matekból gyűjti.
Szülőin is azt hallgattuk, hogy rosszak, ennyi fekete pontot még életükben nem osztottak ki, meg büszkén elmondta a zseton vissza akciót, de hát valami módot kell találnia a fegyelmezésre, mert a fegyelem figyelem, és a figyelem tudás. :-O Nos én úgy tanultam, hogy ha fegyelmi problémák vannak, akkor az ELSŐSORBAN az én hibám, mert nem tudom lekötni a csoportot, tehát valószínűleg hibás a tanítási módszerem. Mert az is nagyon jól megtanultam, hogy nincs meg a pedagógiai bölcsek köve, nincs üdvözítő módszer, így néhány alkalmat az elején arra kell fordítanom, hogy megtaláljam a csoportban alkalmazható optimális tanítási módszert. Mert ha én szarul tanítok, senki sem fog tudni.
Szóval nem értettünk egyet. Abban igen, hogy fegyelmezni kell, de abban nem, hogy a magyarból elért eredményt semlegesítse a magatartással. Szinte semmi másból nem áll az üzenőfüzet értékelése, mint magatartásbeli kihágásokból. Igen ám, de csak magyarból. Más tárgyakból elvétve, de magyarból szinte mindennapos a balhé. Pedig a másik 4 tanár is ugyanazt az osztályt tanítja. Ők is megmondják, hogy nagyon elevenek, mégsem az a központi kérdés, hogy na most éppen mivel büntesse őket. Így persze, hogy fegyelmezetlenek, mert nyugtalanok, és azért nyugtalanok, mert szoronganak. Lili például attól fél, hogy az itthoni gyakorlófüzetét is bekéri, és feketét kap rá, más úgy dönt, hogy előre beír magának egy feketét másnapra az üzenőfüzetbe, mert úgyis kap. És az ilyen akciókban a tanár csak azt látja, hogy a gyerek olyat csinál, amit nem lenne szabad, egy másodpercig nem gondolkodik el azon, hogy miért.
Akartunk erről beszélni vele a szülői értekezleten, de a legártatlanabb felvetésre olyan hévvel és indulattal válaszolt, hogy visszakoztunk. Remegett a hangja, keze, gyakorlatilag másodpercekre volt egy hisztériás rohamtól. Nos utólag kiderült, hogy így is csak fél napot váratott magára a kitörés.
Az ominózus zsetont akarta visszavenni az egyik kislánytól, aki eldugta azt a zsebébe, letagadta, hogy van neki. Otthon azt mondta, hogy azért, mert karikás csillagot akar, de esélye sincs rá, mert a tanítónéni mindig visszaveszi a zsetont, akármit csinál.
A történet legcifrább része ezután következett: a tanítónéni természetesen elvette a kislány üzenőfüzetét, hogy beírja, mit tett, majd ledobta a földre, és hisztérikus sírásban tört ki, hogy "neki ilyen szar osztálya" még életében nem volt. A gyerekek előtt.
Én nem mondom, hogy az ember soha nem veszítheti el a türelmét, de ilyen viselkedés, pláne sorozatban, mert ez csak egy kiragadott példa volt, már elkeserítő.
És azért is elkeserítő, mert maga az iskola jó, Lili szereti is, neki a tanítónénivel sincs különösebb problémája, max. azt írogatja be neki, hogy ronda, amit csinál, meg elmaradt házi feladatokért kap feketét (ez is egy másik történet), de már nekem is megfordult a fejemben, hogy elviszem innen, és másnak is.
Pedig most már megy az olvasás és az írás is, mióta kisbetűkkel is olvasnak, és belekezdtek a folyóírás tanulásába, de ezek a hisztériás kirohanások talán gimnáziumban kezelhetők egy legyintéssel, hogy "a Kovácsné idegbeteg", de egy elsősben szerintem maradandó nyomot hagy.