2010. június 30., szerda

Nagypapa


Rendezgetem a régi képeket, és egyetlen egyet találtam, amin apósom is rajta van. Egyesek szerint Zalán rá hasonlít.
Kár, hogy nem ismerték a gyerekek, klassz nagypapa lett volna, de az élet máshogy gondolta.

2010. június 29., kedd

Női dolgok

Ma besétáltunk a gyerekekkel a városba. Rajtam egy bő szoknya volt, a szél meg fújt. Igen, klasszikus: alámkapott, szoknya a nyakamba, csak én nem voltam olyan elegáns és kacér, mint Marilyn Monroe, mert belevisítottam a Szentpáli utcai autózajba: basszus! Mert ugye ez mind zebrán, babakocsitologatás közben történt, esélyem se volt lefogni. Lili persze rögtön kérdez, miért visítottam. Mondtam neki, hogy felkapta a szél a szoknyámat, így a fél várost az én seggem látványa ébresztette (nem így persze, de ez volt a lényege). Mire megjegyezte, hogy rajta ugyan jó hosszú szoknya van, de ha azt is felkapja a szél, legalább látják, hogy ugyanúgy csillagos a bugyija, mint a zoknija. Na, igen, ez azért fontos. ;-)
Utána rájöttem, hogy a bénaság összetartó erő is, mert ment előttünk egy csaj, és miután kiröhögte magát a spontán light sztiptízemen, visszafordult, és megkért, hogy ugyan nézzem már meg, van-e valami a (egyébként hófehér) nadrágján.Gondolom azok után már nem érezte hülyének a kérést, hogy látta a seggem. :-) Meg ciki, de attól tart, hogy beleült valamibe.Megnyugtattam, nem így történt. :-)
Aztán fél órát töltöttem el egy bolt próbafülkéjében vagy 10 db fürdőruhával, hogy újra rádöbbenjek, hogy nem vagyok konfekcióméret. Mellben jó volt egy darab 42E-s melltartó, viszont a bugyija a hónom aljáig feljött. Még engedték is volna, hogy elhozzak hozzá egy 40-es alsót(bár inkább 38-as kéne), de nem volt . Most imádkozom, hogy olyan helyen is találjak méretben megfelelő felsőt, ahol külön árulják az aljától, mert vagy a mellem lóg ki, vagy a térdemig csúszik a bugyogó. Lili meg nagyon akar strandra menni. Egyrészes ugyan esztétikusabb lenne, de ezek után gondolom érthető, hogy miért röhögök már csaka gondolaton is.
Egyébként fél öt múlt, az én gyerekeim meg alszanak.
Lili tegnap meg ma itthon volt, szerdától péntkig megy oviba, utána meg a nagyanyjához nyaralni. Elvileg egy hétre, de majd meglátjuk. Utána meg márcsak egy hét az ovi, így arra jutottunk, hogy a héten be is fejezzük, felesleges az utolsó hétre beesnie.

2010. június 26., szombat

Beszélgetés egy fiatalemberrel

Már csak ilyen irodalmi hangulatban vagyok, amúgy Karinthy és "találkozás", de ez egy parafrázis, na. ;-)

Szereplők:
aki kérdez: (Czigány György helyett) Anya
Aki válaszol: Zalán

-Hogy hívnak?
-Esztike/Kornél/Lilla
-Hány éves vagy?
-Tíz.
-A Dieselmozdonyok esznek szenet?
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeem.

Nesze.

2010. június 25., péntek

Büdösök


Ma reggel így találtam őket:

Új függöny


Az van. Ez meg a régi, kissé átalakítva. :-)

Gyűlölök és szeretek avagy Odi et amo


Nyugi, nem fogok Catullusról értekezni, csak ez jutott eszembe a történetről. ;-)
Szóval van Thomas. Alaptétel. Aki ezzel nincs tisztában, ne olvasson tovább, vagy gyorsan nézzen utána, hogy ki az. Igen, ki, nem mi. Merthogy egy mozdony ugyan, de az 1 és 3 éves korcsoportban nagyobb a népszerűsége, mint bárki másnak.
Zalán vérbeli Thomas rajongó. Lilinek is volt egy ilyen átmeneti korszaka, így akadt egy mozdony, némi matrica, könyv a házban, amikre Zalán rávetette magát. Bepróbálkoztam a filmekkel is. Hiba volt. Vagy nem. Hiba volt, mert azóta minden nap meg kell néznie, és nem volt hiba, mivel ezalatt bármit meg tudok csinálni anélkül, hogy koslatna utánam. Örök harc, hogy feljöjjön reggel a lakásba, és ne akarjon további 10 kilométert sétálni, így különböző csalogató praktikákat kellett bevetnem: megnézzük a cicát az első emeleten, iszunk Kubut, eszünk békát (gumicukor, nem kell majrézni), porszívózunk... Mindre ráunt egy idő után: cica le van ejtve, lát eleget odakint is; nem szomjas, nem éhes, nem kell béka; még a porszívózás volt legtovább vonzó számára. Eddig. Most csak megemlítem, hogy megyünk és bekapcsolom Thomast, és rohan. Na most én speciel epeömléssel kombinált agyhúgykövet kapok tőle, némi agyidegfelháborodással (a pszichiátrián tanultam egy betegtől ;-)) kombinálva, és visítófrász kerülget a "nagyon hasznos mozdony vagy" kifejezéstől, de a gyerek tátott szájjal nézi. Pár napja észrevettem, hogy az interakítv változatnál válaszolgat a kérdésekre :-). Ez van. A nevét, korát nem mondja meg, de tökéletesen tisztában van a dieselmozdonyok és a gőzmozdonyok közötti különbséggel. :-)
És mint egy igazi focidrukker, úgy ül le mesét nézni: thomasos pólóban. :-D

2010. június 21., hétfő

Értetlenkedő anyuka lettem

Zabos vagyok. Nem kicsit, nagyon- hogy éljünk korunk szlogenjeivel.
Lili ma hazafelé az óvódából mesélte, hogy Z. néni arra biztatta őket, hogy mondják azt, hogy nem akarnak már oviba járni, mert mennyivel jobb lenne nekik itthon apával és anyával.
Naiv kérdés, de milyen pedagógia módszer ez, csókolom?! Melyik iskola tanai között szerepel a 4 évesek manipulálása egyéni célok érdekében?! Álljon elém óvónéni face to face, aztán vitassuk meg, hogy ki, mikor, hol, mennyit dolgozik a fizetéséért. Szívesen, tényleg.
Júniusban hazaküldték a tonarcuccukat - úgysem tornáznak már. Ugyanekkor a mappákat is: már nincsenek foglalkozások sem. Finoman érzékeltették, hogy innentől gyermekmegőrző funkcióban működnek. Az ISKOLAI szünet nyitányakor bejelentették, hogy akkor most aztán nyár van, gyorsan összevonták a csoportokat, és munkaruha helyett (tisztelet a kivételnek) sortban és egyéb szabadidős cuccban jelennek meg az óvónénik... Mint aki most nekem szívességet tesz, hogy strandolás helyett bejön az óvodába. Tegye már fel a kezét a tisztelt olvasók közül, akinek olyan munkahelye van, ahol vannak szabályok, eljárások általánosan, és ugyanezek nyári, könnyített verzióban!
Amíg ugyanazt a fizetést kapja júniusban, mint márciusban, addig végezze el ugyanazt a munkát. Ha szabadságon van, legyen szabadságon, de ne viselkedjen úgy a munkahelyén, mintha épp a beachen lenne, és a sok büdös kölyök megzavarja a sziesztában.
4 hétig az óvoda ténylegesen zárva van nyáron. Aztán van téli szünet - 1 hét durván, tavaszi - szintén akörül, őszi - szintén. Mindegyiknél érzékeltetik, hogy háááát, ugyan behozhatod a gyereket, de szünet van tulajdonképpen. Meg ugye június 1-től augusztus 31-ig is szívességet tesznek. Vegyünk egy átlag családot, kétkeresős modellben. Ha az óvónénik kedvére akarunk tenni, akkor nyáron 12 hét szünet, meg 3 időszakosan, plusz vagy 5 nap nevelés nélkül, azaz durván 16 hét. 16*5 (munkanap) az 80 db munkanap. Egy évben. Arra, hogy EGY VALAKI otthon legyen a gyerekkel. És akkor nem beszélünk közös nyaralásról, amit üdvös egyszerre két szülővel megejteni, nem beszélünk munkaidőben elintézendő hivatalos ügyekről, és semmi egyébről, ami szabadságot igényelne. Sem arról, hogy netán az egyik gyerek bölcsis, és ott máskor van a zárás, vagy iskolás, akkor meg pláne.
Szerintem mindenki szívesen töltené otthon a gyerekével a teljes iskolai szünetet (ha már ez az viszonyítási alap...), csak ha átlagosan 30-35 éves szülőkkel számolunk, akkor az fejenként cirka 25 nap szabi. 50 két szülőnél, és akkor csakis felváltva voltak a gyerekkel. Plusz a gyerekek után járó szabadság, (talán 2 fejenként?) de még így sem lehet megoldani a teljes "elvárt szünidőt" otthon.
De én megérteném, ha lenne bármi észszerű, logikus érvük amellett, hogy ne vigyem a gyereket oviba. Nem erőltetem, szeretne menni. Felajánlottam, hogy maradjon, végtére is ez lesz az utolsó közös teljes nyarunk, de vágyik óvodába. Most. Jövőre meg nem lesz más választásom. Mivel ez én munkahelyemen nincs nyári könnyített műszak.

Esik má' megin'

2010. június 19., szombat

Ideális munkaerő :-)

Ez vagyok én. Komolyan. Megcsináltam egy álláskereső portálon egy személységtesztet, és annyira jó vagyok, hogy egyrészt könnyekig meghatódtam majdnem, másrészt én tuti felvenném magam, ha HR-s lennék. ;-)

"Edina tesztje szerint: Környezete iránt érdeklődő. Gondolkodásmódja pozitív. Igyekszik megoldani a problémákat. Mindig felismeri, hogy mi a helyes, vagy helytelen megoldás. A jó megoldásokat támogatja. Munkájával kapcsolatos feladatait gyorsan és hatékonyan szervezi. Mindig hatékonyan dolgozik. Gyorsan hozzálát a feladatokhoz. Nem törtető, de a célját minél előbb szeretné elérni. Az eredmény fontos számára. Szervezőkészsége és gyors döntései révén bárki másnál többet tud elérni. Vitás kérdésekben a meggyőző logikus megoldásai miatt, nagyon gyakran igaza van. A veszélyes helyzetekben gyorsan bátran hoz döntéseket. Nem
állhatja, ha valaki tétlenkedik. Munkatársait jól szervezetten vonja be a munkába. A néha konfrontatív megoldásait a cél és a jó szándék vezérli ezért érdemes elfogadni azokat."

Na, most tényleg.... :-D
Amúgy valaki kérdezte, hogy mi is vagyok én tulajdonképpen. Diplomám szerint magyar nyelv és irodalom szakos tanár. Perverz állat vagyok, szeretek tanítani, állítom, hogy jól csinálom, de esélyem sincs tanári állásra, mert nem tanárdinasztiából származom, nincs ismerettségem a pályán, és a nyugdíjas korú kollégák nem akarnak nyugdíjba menni, az igazgatók meg a pályakezdőket veszik fel, mert rájuk kapnak támogatást. Ez most nem panasz, ténymegállapítás.
Ezért húznak fel időnként a "miért nem mész el tanítani?" -kezdetű naiv avagy álnaiv kérdésekkel. Később tárgyalt munkahelyemen az egyik IQ-harcos kolléganő szó szerint nekem állt, hogy miért nem megyek el tanítani, mit foglalom én a helyet olyanok elől, akiknek csak érettségije van...Imádom a 20 éve ugyanott közalkalmazottként dolgozó, szakszervezettel védett t.munkavállalók szűklátókörűségét...
3 évig tréner és asszisztens voltam különböző biztosítótársaságoknál, aztán meg titkárnő a pszichiátrián. Jó, ez utóbbit szebben is lehet mondani (önéletrajzomban tuti nem így írom bele), de ez a lényege.
Közalkalmazotti státuszban vagyok, igazából meg is becsülhetném, de a szarul érzem ott magam. Valóban nem egy intellektuális kihívás a munkám, kb. 2 két órában végzek vele, a többiben meg egyik székről ülök a másikra. Kimenni már nem szerettem az irodából, mert a többi kolléga is hasonlóképpen ráért, csak pletykában, szarkaverésben és szájtépésben találták meg az idő eltöltésének üdvözítő módját. Nem mellékesen középfokú bért kapok, mert a diplomám nem előírás a munkámhoz. És még csak szakirányú végzettségem (értsd OKJ gyors-gépíró kb.) sincs, így még csak azt sem adják meg. Ami egyébként valahol érthető, nem is háborgok rajta, csak gondolom érthető, hogy sok összetevője van annak, hogy elvágyom onnan. Ja, protekcióval vagyok ám ott...:-S
Szóval keresgélek. Trénernek többen is hívtak volna vissza az évek során, de kösz nem. Azt család mellett nem lehet. Amikor abbahagytam 46 kilós láncdohányos voltam...Nem a stressz miatt, hanem enni nem volt időm, cigiszünetet meg folyton tartottunk...Nem mellékesen a fizetési morál is hagyott kívánnivalókat maga után.
Mit csinálok most? Tanulok. Ember szerint le kéne tennem a közigazgatási versenyvizsgát, azzal is nagyobb esélyeim lennének köztisztviselőként elhelyezkedni. Neki arrafelé vannak ismerettségei és kapcsolatai. Utáltam régen használni ezeket, de tőlem is annyi szívességet kértek már az évek során, hogy leszarom. A munkától nem félek, attól sem, hogy nem állom meg a helyem, és valahol még mindig ez ez egyik legbiztosabb pálya, a leépítések ellenére is.
Nem mellékesen, amit a teszt értékelésében írtak, azok tényleg igazak rám, szóval kész főnyeremény vagyok ;-). Meg 3 év szar munka és 5 év gyed után piszkosul motivált ;-). Magamnak van bizonyítási kényszerem.

2010. június 18., péntek

Huba...Szameg

Nem számolom össze, hogy hány oltást kaptak a gyerekeim összesen, de első alkalommal fordul elő, hogy valamelyik belázasodik utána. Ha nagyon elvont és elvonatkoztatott akarnék lenni, akkor lehet ezért volt annyi gebasz körülötte, ezért húzódott eddig, mert a gyerek érezte előre. :-S Na, de kötelező, szóval úgysem tudtuk volna kikerülni. Túléljük. Rosszkutya is, meg én is. ;-) A virrasztást, meg az egész napos rajtamlógást.
Hajnali fél háromkor nyígott, hogy átjönne, akkor éreztem, hogy meleg. Adtam neki lázcsillapítót, és rituálisan megnéztük hatásig/elalvásig az Esküdt ellenségek aktuális részét. Valahogy mindig ilyenkor ébred lázasan, amikor ez megy a Viasaton. Természetesen hótt hülye álmaim voltak utána, pl. azt álmodtam, hogy valaki kopog az ajtónkon, és rázom Sanyit, hogy menjen már megnézni, hogy ki az. Erre felriadtam, és rájöttem, hogy csak álmodom. Meg apósommal álmodtam - 6 éve meghalt. Remélem ez azt jelenti, hogy őrangyalként vigyáz odafentről a fiamra. ;-) Nem hiszek ilyesmikben, de azért valahol remélem, hogy tud róluk, látja valahonnan az unokáit. Szerette volna őket. Így most apám az egyeduralkodó nagypapa, és talán ezért, de jobban lógnak rajta, mint bármelyik nagyanyjukon, többet emlegetik.

Elvittük Lilit oviba, aztán elügettünk Zazával a Sparba. Oda-vissza olyan 4-5 kilométer, de egyrészt letudjuk vele a levegőzést, másrészt nekem se árt egy kis gyaloglás. A "jó szomszéd" itt a sarkon, meg a "támogassuk a választék nélküli, amúgy q. drága kiskereskedőket" még közelebb, de ezekbe csak egy-két dologért szaladunk be. Vagy Spar,vagy Tesco. Az Auchan most egy darabig kilőve, meg oda úgyis autóval jártunk.
Szóval rám fér némi mozgás. Ma olvastam egy magazinban, hogy "a bőröd feszül az izmaidon, vagy a ruhád a hurkáidon?" Utóbbi, basszus.:-O Ráadásul nem vagyok esztétikus molett alkat, aki a formáját megtartja, csak megvastagszik, hanem a plusz 10 kiló a melleimen meg a hasamon van. Úgy nézek ki, mint megboldogult nagyanyám, vagy mint egy villanykörte. Alul piricka, felül gömb. :) Bár tegnap lehülyéztek a játszótéren, amikor megjegyeztem, hogy fogynom kéne,és hitetlenkedtek (de rendesek:-)), hogy rajtam 20 kiló felesleg van. Amúgy 20 nincs, mert 50 kilósan a nagycsöcsű gebék táborát erősítettem, nem volt se fenekem, se lábam, de egy 10-est jó lenne ledobni. Nem vagyok naiv, babakocsitologatással nem fog lemenni, akkor se, ha dombnak felfelé tolom 13kiló gyerekkel, meg 8 kiló cuccal (és imádkozom, hogy a 15 kilóig teherbíró babakocsi ne szakadjon össze). Erőt kéne venni magamon és mozogni, meg erőteljesen csökkenteni a szénhidrátbevitelt. Nekem ez a mumusom, tudom. Mármint, hogy sokat eszek belőle, és estére. Mint az anyák 60%.a, akkor eszek, amikor időm van rá.
Anno tornáztam meg az update szerint ettem (nem az flancos lisztek, meg a fogyasztó csülökpörkölt érában, hanem még az őskorban, az időben szétválasztós diéta alapján)és lefogytam, csak utána visszamászott a terhességekkel. 27 éves koromig meg azt ettem, amit akartam, 53 kilótól soha nem voltam több. Na, ennek vége. :-D
Amúgy igazán nem a súlyom zavar, hanem egyrészt nem tudok öltözködni, mert a melleim miatt 46-os méret lennék, de a a csípőm, derekam környékén kétszer körbe tudnám tekerni magamon a cuccot, alul meg 40, max. 42-es, ami kell, másrészt meg "nem úgyáll" ahogy kéne.
A hasam meg tényleg nagy.
Mondjuk az "álló/ülőrajtból rövidtávú sprint a gyerekig" számban indulhatnék olimpián, mert Zaza folyton életveszélyes helyzetekbe keveredik a játszótéren, de azért ez sem az igazi. :-)
Rendszeresen a szem, fül és ész nélkül hintázó tizenévesek közé keveredik motorral, vagy simán elindul a legmagasabb csúszdára, vagy a tarkóján látom a békésen homokozó kislányra homokborítás vödörrrel szándékát. Időnként némi illemórát is kell neki adnom (szintén futva), mert vagy elszedi más cuccát, vagy az övét akarják, és nem adja.
Nem mellékesen szökik. Körbe van kerítve a játszótér (Lili idején még nem volt, de nála nem is kellett), de amint valaki nyitva hagyja valmelyik kaput, már rohan is kacagva. :-)

2010. június 17., csütörtök

Egy korszak vége...

Ma reggel ünnepélyes kivágtam a kukába az összes szoptatós melltartómat. Bár amennyire utáltam őket, el kellett volna égetni, hogy örömtáncot járhassak a máglya körül. Igazából már egy ideje nem hordtam őket, mert Zalán csak reggel vagy este szopott, de igazi aktualitását az eseménynek az adta, hogy egy hete kb. egyáltalán nem szopik. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen le fog mondani róla, igazából az ő döntése volt, nem én erőltettem. De egy percig sem bánom. Bármennyire is "csoda" meg "intim", meg "szép", nekem már teher volt. 20 hónaposan már az volt, és igazából neki sem volt már rá szüksége. Ezt be is bizonyította.
Szóval életem szoptatós időszaka véget ért, természetesen nem nyomtalanul. Mindig is bögyös voltam, várható volt, hogy 35 évesen, 31 hónapnyi szoptatás után nem fognak úgy állni a melleim, mint egy 18 évesnek. :-) Nem fogok rajta egy percig sem keseregni, benne van a buliban, tisztában voltam vele.
Most már semmi nem áll az utamban, hogy ledobjam azt a 10 kilót, ami feleslegesen van rajtam. Eddig se állt amúgy, de most már tényleg nincs kifogás. :-D De ellustultam. :-S

Ma megyünk oltásra. Kérem a téteket, hogy megkapjuk-e... ;-)

2010. június 16., szerda

Hírek

Meleg van, esik, meleg van, esik, esik, meleg van. Ebből kifolyólag van két zizi gyerekem. Szerencsére felváltva tör ki belőlük, úgyhogy még csak készülök megbolondulni. :-)
Az oviban már nyári szünet van, de mi még célzást sem kaptunk arra, hogy talán nem kéne járnia Lilinek- egyébként is csókosak vagyunk, mióta Sanyi társadalmi munkában karban tartja a számítógépeket és egyebeket, meg elkészítettük az ovi weboldalát. Amúgy a csoport legalább fele nagyobbik gyerek, úgyhogy sokan vagyunk itthon kistesóval, az óvónők szokva vannak, és nem használják érvként. Lili kérdezgette, hogy mikor lesz szünet, de mikor kérdeztem, hogy akar-e szeptemberig vagy akárcsak 1-2 napot itthon maradni, egyértelműen nemet mondott. Szeret oviba járni.
Zalánt sem féltem a bölcsitől, igazán közösségi gyerek. Azonnal haverkodik mindenhol, bandát szervez.
Új csajozós dumája van, ezzel az 50 feletti korosztályt veszi le a lábáról:jó hangos "csókolom"-ot köszön a neki szimpatikus szembejövőknek. :-D
Amúgy mi is megfertőződtünk a Thomas-kórral. Egy részt látott belőle, és rákattant, mint a heroinra. Azóta többet is látott. Meg előkapartuk Lili thomasos relikviáit, kismozdonyt, nagymozdonyt, Marcitól örökölt thomasos pólókat, Kriszta írt DVD-re anyabarát meséket (nem a minimaxos hasznos mozdonyos, elöl klisé-hátul klisé típusú részek, hanem a jimjames), úgyhogy semmi sem áll utunkban a kór kiteljesedésében.
Ma fűtőházat építettünk a mozdonyoknak ("Anuka!!! Nem Csémsz, Porszi" - én balga, összekevertem őket), belezsúfolta azon túl az összes kisautóját meg R2D2-t is, végül is kereke van, nem?
Na, megyek, Sanyiapu itt nyüszít, hogy kell kell aratnia a tulipánjait Farmville-ben.

2010. június 9., szerda

Kisembert felvették a bölcsibe, így már semmi akadálya annak, hogy újra a köz hasznára legyek napi 8 órában. Úgyhogy akinek épp az én munkaerőmre lenne szüksége, ne kíméljen. Október végétől ráérek:-).
Gyerkő megint Spiropentet nyom, este félálomban adtam be neki, így aludt. A reggelit fél hétkor kapta, még jól van, az előbb tört háromba egy 30 centis vonalzót. És toporzékolva követeli a Mamma Miát. "Hani-hani, mijja-mijja". Majd fél perccel később a Pöttyös Pannis könyvből kell olvasnom. Én olvasok, ő lapoz. Csak folyton lapoz.

Akinek még nem sikerült válaszolnom: köszönöm az érdeklődéseteket, anyuék jól vannak. A víz ugyan körbezárta a falut, de száraz lábbal megúszták, mivel a szántóföldek irányába tört ki a Hernád. Gesztely egyik legmagasabb és a Hernádtól legtávolabbi pontján laknak, szóval kicsi volt az esélye, hogy betörjön hozzájuk a víz. Miskolc felé hatalmas kerülőkkel lehet csak eljutni, meg a mindkettőjük munkahelye víz alatt van, úgyhogy most szabin ülnek a "tenger partján". A vizet elzárták szombaton, mert víz alá került a vízműtelep is, internet, vezetékes telefon két napja nincs, de a többi településhez képest ez bagatell.
A végén van gesztelyi felvétel is. http://www.youtube.com/watch?v=FlG8IupirIo&feature=player_embedded
Ez pedig az Auchan, Decathlon, autópálya-felhajtó környéke. http://www.youtube.com/watch?v=rpLv_DPLYDI
Egyébként iszonyú a helyzet, szinte mindenkit érintett barátokon, rokonokon keresztül.

2010. június 8., kedd

Casanova


Ledöbbenek, milyen szinten csajozik másfél évesen. Ma a C&A-ban a pénztárban lazán ráköszönt a csajra: hello. Vigyorogtak egymásra egy sort, majd kisfiam bedobta a nehéztüzérséget a női szívekhez:- van motorom. :-) A csaj majdnem a pult alá csúszott a röhögéstől.
A másikban kivigyorgott magának vásárlás nélkül egy 10%-os kedvezménykártyát.

2010. június 1., kedd

Fene a gusztusukat

Zalán 10 perce hozta a ketchupot - a cseresznyére.
Lili meg a "mit ennél, mit főzzek?" kérdésre nemes egyszerűséggel annyit válaszol: csak szaftot, anya... Hajam tépem ettől az ovis marhaságtól, mert egyértelműen ott ragadt rá ez a trendi finnyogás. "Fúj, nem kérem a husit, csak a szaftot." És "Panna, Vanda meg én is csak szaftot kértünk"- úgyhogy közösségteremtő ereje is van, úgy látom. Amíg oviba nem ment, megevett mindent. Most: spenótos tészta, túrós tészta, tejfölös csirke SZAFTJA, spagetti oda és vissza, amiket hajlandó megenni. Meg zsíros kenyér. "Mit kérsz vacsorára?- Szendvicset.-Milyet? Sajtosat, szalamisat, sonkásat? - Zsírosat. " :-D

Zalánságok

Időnkét totálisan logikus, racionális és összepuszilgatósan, tapsikolva körülugrálósan okos dolgokat művel, máskor megbolondít az irracionalitásával.
Ma pl. megértette, hogy nem lehet motorozni, mert esik az eső, ezért felhúzta a gumicsizmáját, felvette az esőkabátját és így kiabált nekem az előszobából: gyere tátá motojom! :-)
Ezt követően 15 percet töltöttem el azzal, hogy a kimagozott cseresznyéket próbáljam nem kimagozottá preparálni, ugyanis őfelsége csak a magos cseresznyét kívánja fogyasztani - azt kétpofára, a mag nélküli változattól üvölt.
Az üvöltés másik tárgya az elmúlt órában az volt, hogy elfogyott a zacskóból a béka. Gumicukor. Lili amennyire utálja, Zalán úgy szereti, és időnként kap 1-2 szemet. És most sorolja a sérelmeit a telefonba: béka nemcs (ez nála a nincs, de amúgy logikus, nem? ;-)), motoj nemcs, mag nemcs. :-)Tudnám kivel beszél :-D.