Karácsony képekben

Boldog Karácsonyt!

Minden kedves barátunknak és ismerősünknek boldog karácsonyt kívánunk.

Elvan a gyerek

Fogok kapni a pofámra....
10 perce keresem a hatodik rénszarvast az nlc.hu adventi játékán, és nem tűnt fel a csend. Ha Zalán 2 perce nem jelent meg egy méteres körzetemben,vagy nem kiabál, hogy "anaaaaa", annak minimum gyanúsnak kell lennie.
Szóval mikor észbe kaptam, egy halom letépett matrica között találtam, amit Lili hosszú évek munkájával ragasztott az ajtóra, és közben a játék pénztárgéppel olvasta le a vonalkódokat a matricacafatokról. 14 hónaposan.


Update:mire ezt megírtam, letépte a vonalkódolvasót a pénztárgépről... :-(

Vacsora

Á, én nem vagyok már éhes, nem kérek vacsorát -mondta Lili.
Majd megevett négy padlizsánkrémes pirítóst.
Mi lett volna, ha éhes?

Szomorú vasárnap

...száz fehér virággal, vártalak kedvesem templomi imával ...
Na, jó, azért ennyire mégsem dráma a helyzet:-D, de kissé szomorúra sikeredett ez a Mikulás-reggel.
Az aprónép ébredés után megtalálta a cipők környékén az ajándékát, volt nagy öröm. Este meg kínlódás, mert Zalán elaludt hétkor, viszont felkelt fél nyolckor és jó fél 10-ig csak énekelgetett, szórakozott. Már azt hittük soha nem tudjuk elővarázsolni a csomagokat, mert hamarabb elalszunk, mint a gyerek:-D.
Igazából ez az első év, amikor Lilin látom, hogy érdekli, élvezi a felhajtást. Meg egyértelműen beveszi a mesét. Mondtuk, hogy a Mikulás olyan kicsire varázsolja magát, hogy befér a kulcslyukon, mire konstatálta, hogy az oviban viszont olyan Mikulás volt, aki nem tud varázsolni, ezért jár ő az ovikba, nem pedig az ajándékokat hordja éjszaka. :-D
Lili szerette volna megnézni a Hamupipőkét, amit most kapott, megnéztük. Nem tudom mire számított, de teljesen letört attól, ahogy Hamupipőkével bántak a mesében. Amikor a nővérek letépték róla a báli ruhát, majdnem sírt, és egyfolytában azt kérdezgette, hogy mikor lesz már vége. Őszintén szólva valahol igaza van, tényleg nincs arányban egymással a rossz és a jó, ami éri Hamupipőt a filmben, egy négy éves magasról letojja, hogy a herceg őt választja. :-D Úgyhogy nagy gyorsan megnéztük a második részét is, ami már a szokásos ezredfordulós Disney-s cukormázzal van leöntve, csillog-villog, énekelnek-táncolnak, kis konfliktusok, csipetnyi dráma. És ezzel helyre is állt kismókus lelkivilága. Neki EZ a Hamupipőke. Amikor hercegnő, és szép ruhája van, és énekel-táncol, nem pedig a cselédsorba taszajtott, pszichikailag bántalmazott árváé. :-) Neki az egerek bohóckodása, a jótündér, meg a herceg nem tudja ellensúlyozni az egy órás "szívatást".
Úgyhogy mi az eredeti Hamupipőkét egyelőre jegeljük, nézzük helyette a szirupos folytatást.Ez utóbbit egyébként karácsonyra táraztuk be, a harmadik résszel együtt. De azt inkább megnézem, mielőtt odaadjuk neki, mert a fülszöveg szerint valami olyanról szól, hogy a mostoha elvarázsol mindenkit és Hamupipő újra cseléd lesz... :-S Hiányzik itt, hogy karácsonykor is depis legyen :-)

Étlap

Hazajött oviból Lili, feltettem neki a klasszikus kérdést:
-Mi volt az ebéd?
Mire ránéz a pólóját"díszítő" foltokra, elgondolkodik, és rábök egyre:
-Paradicsomos káposzta....

Ügyesokosnagyfiam, ügyesokosnagylányom

Zalán villámsebességgel fejlődik. Ennek a korosztálynak ez a specialitása, de mégis időnként a szám is tátva marad, amikor bemutatja egy-egy új tudományát. Egy hónapig csak tolta a bébitaxit, de ma előzetes figyelmeztetés nélkül ráült, és szabályosan kigurult vele a konyhába. :-D
Aztán a formabedobós játékból eddig "csak" a hengereket tuszkolta nagy elánnal a megfelelő lyukba, de pár perce láttam, hogy már az összes forma helyét megtalálja, max. kicsit forgatni kell neki segíteni.

Közben kiderült, hogy Lili tud rajzolni, csak sumákol. Itthon max. "krumplikat" rajzol, de az ovis faliújságra egy tökéletesen korrekt családrajza volt kitűzve. Volt rajta négy emberszerű figura, volt fejük, abban szemük-szájuk, kezeik, lábaik. Büdösbanya:-).

Sékszpír,vagy amit akartok

Zalán hipersebességgel száguld a szavak sztrádáján( magyar szak, kérem, magyar szak;-)). Ma reggeli behozta Lili babáját, és magabiztosan közölte, hogy Bogyó. És valóban úgy hívják. Aztán az orrom alá nyomta az üvegét, hogy tea. Mondjuk víz volt benne, de ez igazán mellékes most. :-)

Sanyival van egy játéka. Vigyorogva néz az apja szemébe, és röhögve kijelenti: aaanya. Sanyi szuggerálja: apa. Mire Zalán ismét csak vigyorogva: aaanya. Így elbeszélgetnek hosszú percekig, és mikor az apja már feladja, akkor Zalán kitűnő időzítéssel közli, hogy apa. Erre az apja újult erővel megpróbálja kicsikarni belőle az ismétlést, amire kisfiam teliszájas vigyorral kísért anyázással reagál. Cseppet sem szórakozik az apjával, dehogy. ;-)

Lili várja a Mikulást. Az oviba pénteken jön, de ha megveszek se értem, hogy miért kell ehhez egyenruhában menni. Már tavaly kínom volt, hogy egy 3 éves gyerekre fekete szoknyát-fehér blúzt kell adnom március 15-én, de azt végképp nem értem, hogy a Mikulás elé miért csak ilyen öltözetben lehet járulni. :-S Mindegy, "több dolgok vannak földön és egen Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes", hogy stílszerű legyek. Nem ez lesz az a dolog, amiért polgári engedetlenségi mozgalmat kezdeményezek. :-)

Eltűnt Lili pónija az oviban, aztán előkerült. Ennek kapcsán hallgattam meg egy anyukától, hogy az ő lánya is nyíg "ezért az undorító lóért", (országomat egy lóért, ugye, ha már Shakespeare:-D) de ő elvből nem vesz ilyet, mert "ennek semmi köze a valósághoz". Visszanyeltem, hogy akkor vegyen neki preparált hörcsögöt, az egész valósághű; de tudjuk, hogy újabban jólnevelt vagyok.
Meg hát mi is felnőttünk kicsipóni és Barbie baba nélkül - érvelt tovább. Ilyenkor mindig állati jókat röhögök magamban,mert egyrészt nem értem miért és miről akar meggyőzni, másrészt kutyául bírom azokat a szülőket, akik a saját gyerekkoruk javított kiadását kívánják újrajátszatni a gyerekükkel. Nincs dvd, csak diafilm, nincs Bartos Erika és társai, a mesefigurás magazinokat elégetné, mert bezzeg a Dörmögő Dömötör:-D.
Én meg hiszem, hogy van gyermekirodalom (az egyébként zseniális) Marék Veronikán túl is, Thomas ugyanannyira kedves figura, mint Mazsola, és egy percig sem bánom, hogy az én lányom már játszhat kedves arcú Götz és Chou-chou babákkal, ellenben az én gyerekkorom enyhén pszichopata tekintetű darabjaival. Amúgy a mi gyerekkorunkban is voltak iszonyatok, pl. örök traumaként él bennem a Varjúdombi mesék. :-)
Ezek a szülők -persze tagadhatatlanul jó szándékkal - megveszik a gyereknek, amire ők vágytak, és közben elvből ugyanazt teszik a gyerekeikkel, amit velük a szüleik: figyelmen kívül hagyják a vágyaikat.
Természetes, hogy válogatnunk kell a gyerek helyett, mert ő még nem tudja eldönteni, hogy mi az érték és mi a szenny, de nem hiszem, hogy minden új dolog szar, és csak 20-30 évvel ezelőtt teremtődtek értékek. Persze, nekem is vannak heppjeim, pl. nálunk nincs Cartoon Network, csak Minimax; Hannah Montanát Lili felismeri bárhol és kommentálja: ez még nem nekem való:-D. És már magától elkapcsol a Disney (igen, igen, fúj) csatornáról, amint feltűnik a képernyőn.