(Figyelem, irónikus, szarkasztikus bejegyzés, ha nincs humorérzéked, ezt ne olvasd el. Szóltam.)Szolgálati közlemény: Rájöttem, hogy hosszabb lélegzetvételű posztokra nem nagyon futja tőlem, viszont kikívánkozó mondanivaló meg van több is, így az ötperces villámposztok ideje következik. Vagy nem.
Szóval ma kinyitottam Lili egyik füzetét, és abban találtam az alábbi két gyöngyszemet. Az egyik kitűnően mutatja a tanító néni pozitívumokat kiemelő és motiváló hozzáállását. Én különösen kedvelem az írásjelek halmozását egyébként is. Köztudott. A három felkiáltójel a kedvencem, de így is baba. Semmi indulat nincs benne, tényleg. A másikat pedig Ó Nagy Gábor: Mi fán terem? című könyvéhez ajánlanám fel a "Más szemében a szálkát is megleli" közmondás illusztrációjaként. Ill. el tudom még képzelni az "Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek" mellé is, mivel ez amúgy is a tanító néni kedvenc szólása. (Vagy közmondás? Most elbizonytalanodtam, de nincs kedvem közszolgálatinak lenni, és utánanézni. :-D)
Egyébként meg én tökre értékelem, hogy ha azt írják neki elő, hogy "csungjön", akkor Lili azt fogja leírni, hogy "csungjön". És azt is értékelem, hogy az ő munkájában a tanítónéni észrevette a hibát, minden szóban, és nem terelték el a figyelmét a saját gyöngybetűi. De tényleg.
Amúgy manapság iróniával, szarkazmussal tartom magam életben, mert olyan emberekkel vagyok összezárva, akiknek napi 10 mondatától 1 pontot csökken az IQ-m, és már nem bírom. De jelezték, hogy kifejezetten üdítőek a pikírt megjegyzéseim annak, aki érti. Erre csak annyit válaszoltam szendén és szerényen, hogy reggelenként vitriolos teát iszom epés pirítóssal. Erre mondja azóta a kolléga (aki nem az IQ csökkentők közé tartozik persze) időnként röhögve, hogy "na, ma is két filter volt, mi?".
