Hétköznap

Újra hétköznap van. Lili végre ment oviba - mielőtt bárki felháborodna, nem nekem végre, neki ;-). Nagyon várta már, hogy újra együtt lehessen a barátnőivel, különös tekintettel Csengére, Lillára és Eszterre. Ráfért, itthon sokszor unatkozott, Zalán huzamos időre nem pálya még neki játszótársként.
Zalán egyelőre élvezi, hogy megint egyke délutánig, semmi nyígás, nyüglődés, hiszti nem volt. Eszik, alszik, játszik. Na persze nem bízom el magam. Gondolom most kihasználja, hogy senki nem veszi el tőle a játékot, nem kell túlkiabálnia senkit, aztán majd unatkozni kezd.
Egyébként irtó féltékenyek lettek egymásra. Lili azonnal utánozza Zalánt, amint valamiért megdicsérem az öccsét, vagy nevetek valamin, amit csinált. Hogy őt is. Pedig esküszöm nem egy elhanyagolt gyerek, hiába Hamupipőkének tartja magát egy ideje :-D. Zalán más eszközökhöz nyúl: kitúrja Lilit az ölemből, elveszi a mesekönyvet, ha Lilinek olvasok, elhúzza a ruhájánál fogva, időnként oda is csap. Különösebben nem foglalkozom az üggyel, gondolom előbb-utóbb elhagyják ezt is. Nem a másik ellen szól ez, mert egymást továbbra is nagyon szeretik, össze nem vesznek semmin, csak rajtam :-).
Lili újabban mindent hasonlít valamihez. Hogy ennek olyan színe van, mint annak, hogy amaz majdnem úgy hangzik, mint emez. Jókat derülünk azon, hogy bár ismeri az összes színt, a kékkel egyszerűen nem boldogul. Felismeri, csak a neve nem jut eszébe egyszerűen. Biztos Picasso volt előző életében és megártott a Kék Korszak :-D. Látványosan ügyesedik a rajzolásban, most már élvezi is. Mindig mesét kerekít a rajzai köré, de egyébként is folyamatosan történeteket mesél játék közben- igazából csak magának, mert ha észreveszi, hogy figyeljük, akkor zavarba jön. Egyre inkább szerepjátékokat játszik, és babázik. Beléptünk a Barbie korszakba, így karácsony után öten vannak, de feni a fogát a négy muskétásra is. Minden nagyszülőnek és nagynéninek meg nekünk is megmutatta a katalógusban, finoman utalva arra, hogy szülinapja lesz hamarosan. :-D Miután megvolt élete első szülinapi bulija december végén Eszternél, így bejelentette, hogy ő is szeretne bulit tartani. Kezdődik. :-) Pár év, és el is küld bennünket itthonról.
Egyre többet fantáziál, sokszor hosszabb idő is eltelik, mire rájövök, hogy nem, vagy nem teljesen valós történetet mesél, a fele "hanta". :-)
Egyébként 10-ig számol, megszámol bármit, felismeri a L (Lili) és A (anya) betűket, illetve a nevét leírva. Az L és A betűt le is tudja írni.
Zalán egyre inkább ért minket és igyekszik magát megértetni. Folyamatosan mutatnivalója van, amit azonnal meg kell csodálnunk. A formabedobós játékot nagyon szereti, ill. a fa építőjátékkal is sokáig ellomol -két elemet már nagyon magabiztosan pakolt egymásra, és erre nagyon büszke. Szerencsére most már nem használja fegyverként a fakockákat, pár hete még elég sűrűn fejen dobott vele:-) Karácsonyra kapott egy cölöpkalapálós játékot , veri piszkosul. De nem hülyéből van, mert néha poénból a saját fejét ütögeti a kis kalapáccsal, de ezt nagyon finoman teszi. :-D
Egyébként is folyamatosan tesztel bennünket, próbálgatja, hogy mi a reakciónk arra, amit csinál.
Egyre többet utánoz mozdulatokat, hangokat; segít a hétköznapi, általa ismert dolgokban: öltözködésben, söpröget, felmos, hozza az etetőszék tálcáját, tereget. :-) A tárgyakat már játékból is rendeltetésszerűen használja: játékpohárból ivást imitál, a játék fésűvel fésülködik, és mindennel telefonál. :-) Meglepő módon ő szeret rajzolni, és a színeket is váltogatja firkálás közben. Nagyon szereti a zenét - bármilyet, azonnal táncol, tapsol, ha meghallja. Ha szeretne valamit, akkor előjátssza nekem. Pl. ha azt szeretné, hogy énekeljek, vagy zenéljek, akkor dudorászik.
Imád bújócskázni, leginkább velem, élvezi, hogy előkerülök. Egyébként is nagyon anyás. Továbbra is barátságos, de idegen most már nem tudná elvinni egy mukkanás nélkül -mint nyáron.
Nem nagyon csípi, ha valamit nem engedünk neki, vagy leszidjuk, rögtön görbül a szája, de gondolom súlyosabb lelki trauma nélkül meg fogja ezt úszni. :-)
A legjobban a halandzsát élvezzük: hosszú-hosszú perceken keresztül képes gesztikulálva, intonálva, hangsúlyozva szövegelni.
Személyes kedvencem a ürdés utáni szertartás azon része, amikor "kiszökik" a fürdőből meztelenül, és berohan a szobába. Én kiabálok, hogy "pucéééér maraton", ő meg férfiasan a levegőbe öklöz, hogy "ez az!!!". :-D