Cukimuki és darázs

Lili mostanában remekel aranyköpések tekintetében, úgyhogy lassan alapítok neki valami díjat. :-)))
Délelőtt lélekszakadva rohant be a konyhába:
-Anya, dugd el a mézet, megint bejött egy darázs. :-))))

Majd közölte, hogy az ebédre pucolt zöldségnek igazán aranyos neve van.
-Mármint?
-Hát a cukimuki.
Cukkini volt, de azt hiszem nálunk már csak cukimuki marad. :-))) Amit lelkesen pucoltak is, ahogy a mellékelt ábrák mutatják.
Leendő menyemnek melegen ajánlanám, hogy legyen majd nekem nagyon hálás, mert olyan fiút nevelek (neki :-DD), aki tud cukkinit pucolni, sőt azt is tudja, hogy "pisilek, visszahajtom a deszkát, kezet mosok".;-)

Egocentrikus diplomácia

Ha bezzeganyu lennék, akkor most azzal villognék, hogy micsoda szókincse van ennek a gyereknek. A nagyobbiknak, bár a kicsi se kutya. Olyan szavakat használ, mint egocentrikus, meg diplomácia. Közben meg tiszta gáz, hogy az elmúlt egy hétben annyit nézett tévét, hogy kívülről fújja a tévés filmajánlókat meg a reklámokat. Bár csak mérsékelten vagyok hajlandó szégyellni magam érte, mert nem hiszem, hogy mély nyomot hagyna a lelkivilágukon az az egy hét, amit én a létrán állva töltöttem, és örültem, hogy elvannak a Disney junior előtt. Amiből persze olyan kérdések származnak, mint hogy ha Mickey egér összes barátja két lábon jár, és van ruhája - azaz antropomorfizált, akkor Plútó miért "csak kutya", azaz négy lábon jár, és nem beszél, hanem ugat? (Bár tegye fel a kezét, aki Donald kacsa minden szavát érti....) És rögtön párhuzamba állította Goofyval, aki szintén kutya, de van ruhája és beszél. (Bár erősen debil alkat, egy osztályba járhatott Donalddal. ;-))
Aztán meg jött a tündérkórság, kb. minden második kérdése (és igen sokat kérdez ám) a tündérekre vonatkozik. Megállapította, hogy állati szerencsém van azzal, hogy csak a virágporra vagyok allergiás, a tündérporra pedig nem; tegnap ebédkor meg benyögte, hogy az uborkasalátának olyan szaga van, mint a tündéreknek.
De a legnagyobbat akkor röhögtem rajta, amikor pakolás helyett megpróbált varázsolni (van varászpálcája persze), és amikor az apja kissé ingerülten megpróbálta neki elmagyarázni, hogy varázslás helyett hatékonyabb lenne a pakolás, akkor becsukta a szemét, és fejhangon elkezdett visítani meg a varázspálcával hadonászni, hogy az apját is elvarászolja. (Nem mellékesen hatkor kelt, nem aludt délben és ez este 8-kor volt, amikor már saját bevallása szerint is nyűgös.)
Ja, hogy honnan az egocentrikus meg a diplomácia? A Dr. House ajánlójában szavakat társítanak a HOUSE betűihez, a többit is tudja, de erre kaptam fel a fejem:-)). A diplomáciát meg tőlem tanulták, mert 2-3 napig szinte csak verekedtek, és egyszer közöltem, hogy most már ideje lenne a diplomáciának a harc helyett, üljenek le, és beszéljék meg. Tetszett nekik - a szó. Úgyhogy egy ideig csépelték egymást, majd az egyik felüvöltött, hogy diplomácia (Zalánnál diszlomácia), röhögtek rajta 1 percig, majd újra verekedtek.
Egyébként ezt a verekedős időszakot leszámítva állati jól elvannak egymással, órákig eljátszanak együtt. Érdekes módon Lili most nőtt bele a szerepjátékokba, de a majdnem 3 éves meg kitűnő partnere ebben. Hiába, második gyerek:-))).

Nyár?

Utálom az összenemzeti nyígásokat, de most már tényleg feltenném a kérdést, hogy mikor is lesz már nyár? A múlt héten még jól is jött, mert lakásfelújítottunk, és sokat javított a komfortérzetemen, hogy nem 9, csak 3 patakban folyt rólam a veríték, amikor a festéket kapartam a plafonról. Szinte mindenkinek van egy "leesett a plafon" sztorija, most már nekem is. Bónuszként festés után tette mindezt. De most már szépek vagyunk.
És az internet, és a számítógép is helyrejött, így újra bekapcsolódhatok a virtuális vérkeringésbe;-).

Strandikám

A címet a kb. 5 éves húgomtól nyúltam. Azóta több mint 5, de anno így becézgette a strandot. :-)
Tegnap tesztelési céllal elmerészkedtünk a munkahelyem szabadidőparkjába, ahol van egy klassz medence is. Lili előre közölte, hogy ő konkrétan nem fog belemenni, max. a lábát lógatja bele, meg különben is. Ehhez képest átöltözés után sikítva-kacagva rohant bele, magasról tett arra, hogy úszni még nem nagyon tud, a víz meg mindenhol 1 méter 40. Ebben a lelkiállapotban telt el két óra, amikor végre sikerült őket kiimádkozni. Hazafelé Zalán okozott pár derűs pillanatot a szembejövőknek, mert annyira fáradt volt, hogy felkéredzkedett az apja nyakába, hol 2 percen belül el is aludt. :-)) A nagy sikerre való tekintettel már beruházásokat eszközöltünk karúszók (Verdás és Csingilinges ofkórsz) és vízipisztolyok terén.
Talán jövőre nyaralni is elmerészkedünk Lady Darabossal:-)) Hátha akkor már nem lesz ennyire darabos:-)

Ősanya, nyár, ilyesmi

Lilinek van egy kedvenc babája, sírós-nevetős, apa-anyázós. Kimostam, ezért kivettem belőle azt a kis dobozt, ami a hangokat adja ki, és elfelejtettem visszatenni. Mikor észrevettem, kértem a babát, hogy megműtsem, mire a nő: "á, nem kell, jobban szeretem, ha csendben van". :-P Született anya. :-)))

Mostanában Lilivel folyton "gondoltam egy... " játékot játszunk. Kb. barkochba, csak nem kérdéseket teszünk fel egyelőre, hanem információkat adunk, és abból kell kitalálni, hogy mire gondolt a másik. Az egyik ilyen esetnél hangzott el: "gondoltam egy színre. Ilyen a lámpa, amikor piros." :-)))

Amúgy meg beütötte a hüvelyklábujját. :-)))

Volt egy depis (értsd: szipog-mibaj-semmi-szipogtovább-monddmármiértsírsz-nincsemmi-miabaj-semmi-azabajhogylekellmenniaföldszintre?-igen-ésmitőlfélsz?-nemtudom-denemleszsemmiugyanazazóvodagyerekekóvónők-bőg tovább-áááááá)reggelünk megint, amikor 3 nappal korábban elkezdett azon aggódni, hogy mi lesz vele, ha az oviban le kell menni a földszintre. Én már megint az örökbeadáson és /vagy sokkterápián gondolkodtam, de az élet ezt is megoldotta: a héten még nem mennek le. A jövő héttől meg bölcsis szünet van, amit természetesen Lili is kivesz, mert szerinte Zalán egyedül unatkozna itthon. (Ha valakinek van valami használható ötlete ezeknek az új helyzettől való szorongásoknak a kezelésére, vevő lennék rá, az én tudományom egyelőre feladta...)
Úgyhogy mivel ketten lesznek, fővesztés terhe mellett tilos lesz az unatkozás. :-)) Az első hetet Sanyi viszi, utána velem vannak kettőt, majd mennek nyaralni. Aztán reméljük kinyit a bölcsi, és akkor csak Lilit és Lilla barátnőjét kell pesztrálnunk egy-egy hétig felváltva Lilla anyukájával, ha mégsem, akkor súlyosbodik a feladat 2 db 3 éves fiúgyermekkel. Mondtam: hozok bentről valami szedatívumot a kölyköknek, magunknak meg nyugtatót, aztán csak kibírjuk valahogy. (Nem fogok, na:-)))

Amikor a gyerek feladja a leckét

Lili folyton számol.
Nagyjából ezres nagyságrendig "el tudja olvasni" a számokat (tudja, hogy a mobiltelefon a Telenornál csak 9900 Ft, mert ki volt írva:-)))tízes számkörben simán összead. (Imádom, amikor úgy ad össze, hogy az ujjait az arcához érinti, és ezzel számolja meg:-))) Mert ugye a kezével nem tudja:-)))
A "keresd a hiányzó darabot, keresd a különbséget" típusú feladatokat gyorsabban megoldja, mint én.
Nagyjából egy hete elővettem a fa építőjátékot (időnként elpakolok előlük játékokat, és amikor újra előveszem, akkor nagy az öröm). Egyrészt konstruktivista installációkat gyárt belőle, külön ügyelve a komplementer formákra(Van ilyen kifejezés? Szóval rájött, hogy ha két "kaput összeilleszt, akkor középen van egy kör alakú lyuk, amibe viszont simán belefér 2 összeillesztett félkör), másrészt felfedezte a síkidomokat és ezek térbeli alakzatait. Mutattam neki, hogy a háromszögből mennyiféle formát ki lehet rakni, és természetesen rögtön kérdezte, hogy melyiket hogy hívják. Háromszög, téglalap, négyzet, kocka, gömb ilyesmik már mennek neki is, most megismerte a rombuszt, a trapézt, a paralelogrammát, de a deltoid nekem se jutott eszembe, "rá kellett gugliznom". :-)))
Szóval kezdődik. :-))) Amikor a gyerek matekleckéje felett majd tanácstalanul ül a család, nem beszélve a fizikáról, kémiáról. :-))
Bár már korábban is neten kellett utánanéznem, hogy a háromszarvú kaméleonnak van-e foga. (Nincs :-DDD)