Mostanában Lilivel folyton "gondoltam egy... " játékot játszunk. Kb. barkochba, csak nem kérdéseket teszünk fel egyelőre, hanem információkat adunk, és abból kell kitalálni, hogy mire gondolt a másik. Az egyik ilyen esetnél hangzott el: "gondoltam egy színre. Ilyen a lámpa, amikor piros." :-)))
Amúgy meg beütötte a hüvelyklábujját. :-)))
Volt egy depis (értsd: szipog-mibaj-semmi-szipogtovább-monddmármiértsírsz-nincsemmi-miabaj-semmi-azabajhogylekellmenniaföldszintre?-igen-ésmitőlfélsz?-nemtudom-denemleszsemmiugyanazazóvodagyerekekóvónők-bőg tovább-áááááá)reggelünk megint, amikor 3 nappal korábban elkezdett azon aggódni, hogy mi lesz vele, ha az oviban le kell menni a földszintre. Én már megint az örökbeadáson és /vagy sokkterápián gondolkodtam, de az élet ezt is megoldotta: a héten még nem mennek le. A jövő héttől meg bölcsis szünet van, amit természetesen Lili is kivesz, mert szerinte Zalán egyedül unatkozna itthon. (Ha valakinek van valami használható ötlete ezeknek az új helyzettől való szorongásoknak a kezelésére, vevő lennék rá, az én tudományom egyelőre feladta...)
Úgyhogy mivel ketten lesznek, fővesztés terhe mellett tilos lesz az unatkozás. :-)) Az első hetet Sanyi viszi, utána velem vannak kettőt, majd mennek nyaralni. Aztán reméljük kinyit a bölcsi, és akkor csak Lilit és Lilla barátnőjét kell pesztrálnunk egy-egy hétig felváltva Lilla anyukájával, ha mégsem, akkor súlyosbodik a feladat 2 db 3 éves fiúgyermekkel. Mondtam: hozok bentről valami szedatívumot a kölyköknek, magunknak meg nyugtatót, aztán csak kibírjuk valahogy. (Nem fogok, na:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése