ÁÁÁ, dehogy. ;-) Csak alig jut időm a bármire.
Új feladatkört kaptam a kórházban - a régi pénzért. Szeretem, bár keményebb, de közvetlen kapcsolatban vagyok a betegekkel. Egyelőre még kb. alsegédhelyettesi pozícióban működöm, de lesz ez máshogy is a későbbiekben. Némi tudásom és tapasztalatom van a dologban, de konkrét szakmai képzettségem nincs, így ha minden jól megy szeptembertől újra főiskolás leszek, hogy ezt is megszerezzem. Gyakorlatilag mentálhigiénés, egészségnevelő, szociális foglalkoztató munkát végzek.
A bent történtek kapcsán rájöttem, hogy mi a legnagyobb előnye a gyeses létformának a dolgozó
anya létformával szemben: kikerülheted azokat az embereket, akiket
akarsz. Ha lefáraszt az egyik anyuka a játszótéren - beszélgetsz
másikkal. Ha idegel a kisboltos - mész másikba. Ha töketlen a
gyerekorvos - keresel másikat. És így tovább. Ez az, amit nem tudok
megtenni a munkahelyemen. Persze, tudom, kereshetnék másikat, de hagyjuk
az önmegvalósító könyvek hurráoptimizmusát, és vegyünk elő egy
közhelyet: ez Borsod megye. Meg a világgazdasági válság akárhanyadik
felvonása, itt és most mindent meg kell becsülni.
Úgyhogy időnként
bármennyire is szeretnék hollywoodi módon végigvonulni a kolléganőim
között, és mindenkinek kiosztani egy jelzőt, majd utoljára bevágni magam
mögött a bejárati ajtót, felelősséggel nem tehetem. Pedig lassan
utálok oda bejárni.
Piszok szar az általános hangulat,
frontvonalak és lövészárkok alakultak ki az új főnök érkezésével, és én
vagyok az egyik célpont. Ráadásul úgy, hogy csak a hátam mögött
köpködnek, áskálódnak a becses kolléganők, egy mondta a szemembe, hogy mi baja, de az annyira abszurd és bizarr volt, hogy igazából értelmezhetetlen számomra.
Amúgy
igazából nem is érdekel, meg nagyjából tudom: mozgalomban kellene velük
utálnom az új főnököt, meg az egyik kolléganőt, akivel most közvetlenül együtt dolgozom, de utóbbit tudom kezelni, a főnökömet meg kifejezetten bírom. Hogy ők miért
utálják, erre azt hiszem nincs magyarázat, max. az, hogy nem a régi. A régi
egy 36 éves, kifejezetten macsó habitusú pasas volt, akik kalálában imádtak, és aki férfinyelven kommunikált a férfidominanciához szokott nőkkel. A mostani egy nő, aki igazából nem is vezető alkat, és a maga finom eszközeivel próbál beilleszkedni.
Óvodás és gusztustalan szinteken zajlik az egész történet, tiszta szappanopera. Van benne ármány, szarkavarás a négyzeten, pletykák, rágalmak, hazugságok, sértettség a köbön....
A múlt héten az életünk során ránkszórt összes átok beérett. Először az anyósomat ütötték le fényes nappal az utcán, úgy, hogy az arccsontja és a térde is szilánkosra tört. Hozta a formáját, szóval ebből is káosz kerekedett, mely az Ózd-Miskolc vonalon zajlott, onnan ide, innen oda szállították, közben a Sanyival rendszeresen elkerülték egymást; némiképp ennek köszönhetően Sanyi összetörte apámék autóját. Ő szerencsére karcolás nélkül megúszta, de apám problémakezelése hagy némi kívánnivalót maga után.
Közben anyós is hozta a szokásos önfejű cirkuszokat, napokig nem tudták megoperálni, mert hol megadta a műtéti beleegyezést, hol visszavonta. Közben készült egy koponya CT is róla, ami azért egy-két kérdésre választ adott. Többek között arra, hogy a vizsgálatkor észlelt zavartsága nem a trauma következménye, hanem megint igazam volt :-P: rohamléptekben dementálódik, van agykérgi sorvadása, meszesedése, agylágyulása, szóval szó nem lehet arról, hogy a továbbiakban is egyedül éljen. Már most is nehezen látja el magát, de a későbbiekben ez csak rosszabb lesz. Úgyhogy próbáljuk az ő sorsát is rendezni.
Szerencsére a gyerekek jól vannak, van némi hiszti és feleselés, de belefér, még ha abban a pillanatban meg is ölnek vele.
Lilinek kiesett az első foga, rém boldog tőle. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése