Sékszpír,vagy amit akartok

Zalán hipersebességgel száguld a szavak sztrádáján( magyar szak, kérem, magyar szak;-)). Ma reggeli behozta Lili babáját, és magabiztosan közölte, hogy Bogyó. És valóban úgy hívják. Aztán az orrom alá nyomta az üvegét, hogy tea. Mondjuk víz volt benne, de ez igazán mellékes most. :-)

Sanyival van egy játéka. Vigyorogva néz az apja szemébe, és röhögve kijelenti: aaanya. Sanyi szuggerálja: apa. Mire Zalán ismét csak vigyorogva: aaanya. Így elbeszélgetnek hosszú percekig, és mikor az apja már feladja, akkor Zalán kitűnő időzítéssel közli, hogy apa. Erre az apja újult erővel megpróbálja kicsikarni belőle az ismétlést, amire kisfiam teliszájas vigyorral kísért anyázással reagál. Cseppet sem szórakozik az apjával, dehogy. ;-)

Lili várja a Mikulást. Az oviba pénteken jön, de ha megveszek se értem, hogy miért kell ehhez egyenruhában menni. Már tavaly kínom volt, hogy egy 3 éves gyerekre fekete szoknyát-fehér blúzt kell adnom március 15-én, de azt végképp nem értem, hogy a Mikulás elé miért csak ilyen öltözetben lehet járulni. :-S Mindegy, "több dolgok vannak földön és egen Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes", hogy stílszerű legyek. Nem ez lesz az a dolog, amiért polgári engedetlenségi mozgalmat kezdeményezek. :-)

Eltűnt Lili pónija az oviban, aztán előkerült. Ennek kapcsán hallgattam meg egy anyukától, hogy az ő lánya is nyíg "ezért az undorító lóért", (országomat egy lóért, ugye, ha már Shakespeare:-D) de ő elvből nem vesz ilyet, mert "ennek semmi köze a valósághoz". Visszanyeltem, hogy akkor vegyen neki preparált hörcsögöt, az egész valósághű; de tudjuk, hogy újabban jólnevelt vagyok.
Meg hát mi is felnőttünk kicsipóni és Barbie baba nélkül - érvelt tovább. Ilyenkor mindig állati jókat röhögök magamban,mert egyrészt nem értem miért és miről akar meggyőzni, másrészt kutyául bírom azokat a szülőket, akik a saját gyerekkoruk javított kiadását kívánják újrajátszatni a gyerekükkel. Nincs dvd, csak diafilm, nincs Bartos Erika és társai, a mesefigurás magazinokat elégetné, mert bezzeg a Dörmögő Dömötör:-D.
Én meg hiszem, hogy van gyermekirodalom (az egyébként zseniális) Marék Veronikán túl is, Thomas ugyanannyira kedves figura, mint Mazsola, és egy percig sem bánom, hogy az én lányom már játszhat kedves arcú Götz és Chou-chou babákkal, ellenben az én gyerekkorom enyhén pszichopata tekintetű darabjaival. Amúgy a mi gyerekkorunkban is voltak iszonyatok, pl. örök traumaként él bennem a Varjúdombi mesék. :-)
Ezek a szülők -persze tagadhatatlanul jó szándékkal - megveszik a gyereknek, amire ők vágytak, és közben elvből ugyanazt teszik a gyerekeikkel, amit velük a szüleik: figyelmen kívül hagyják a vágyaikat.
Természetes, hogy válogatnunk kell a gyerek helyett, mert ő még nem tudja eldönteni, hogy mi az érték és mi a szenny, de nem hiszem, hogy minden új dolog szar, és csak 20-30 évvel ezelőtt teremtődtek értékek. Persze, nekem is vannak heppjeim, pl. nálunk nincs Cartoon Network, csak Minimax; Hannah Montanát Lili felismeri bárhol és kommentálja: ez még nem nekem való:-D. És már magától elkapcsol a Disney (igen, igen, fúj) csatornáról, amint feltűnik a képernyőn.