...bár soha nem tartottam magam lázadónak, irtózom a "kell, illik, szoktak, elvárják" jellegű akcióktól. Nem érdekel, hogy valaki 20 évvel idősebb nálam, de egy bunkó, nem fogom hajbókolva tisztelni. Teszek rá, hogy a kollégám, ha nem kedvelem, akkor a munkán és a munkaidőn túli interakcióinkat a "tescoban összefutottunk és köszönünk" szintjén tartom. Ha valakinek nem ismerem el a tevékenységét, nem fogom méltatni érte, mert illik.
Vannak szakmák, amiknek a művelőit csak akkor vagyok hajlandó a munkabérükön felül elismerni, ha a minimális elvárásokon felül teljesít. Nem adok hálapénzt az orvosnak, ha nem vagyok elégedett vele, nem hagyok borravalót, ha kívánnivalót hagy maga után a kiszolgálás. Ha a munkaköre minimumát teljesíti, arra ott a munkabér.
Aztán vannak olyan szakmák, amiket nem lehet muszájból csinálni. Kellene, hogy legyenek, talán így a helyes. Ha valaki nem élvezi a gyerekek társaságát, nem lehet jó óvónő. Akit napi szinten felcsesz a tudatlanság, ne legyen tanító. Én pl. magamról tudom, hogy nem lennék jó tanító, mert magasak az elvárásaim. Van a tudatlanságnak egy olyan szintje, ami engem bosszant, vannak bizonyos alapok, ami alá nem óhajtok menni magyarázat címén, aki nem tud jönni velem, nem fogja fel, amit mondok, az nem érdekel a továbbiakban. Ezért nem is lettem tanító.
Ha valakinek a munkája az, hogy tanár, és nem a hivatása, annak a díjazása a munkabér. Arra felnőttkorukban nem, vagy max. elrettentő példaként fognak a tanítványok emlékezni, nem fogják siratni a ballagáson, mert nem fog hiányozni. Nem fogják felé kifejezni a szeretetüket, a tiszteletüket, a nagybecsülésüket, mert nem szeretik, nem tisztelik, nem ismerik el. Igen, lehet, hogy szót fogadnak, hogy teljesítik az elvárásait, de félelemből.
Ha a kicsengetéstől-becsengetésig megteszi, amit a szakmai szabályok elvárnak tőle, és azon felül nem tesz egy gesztust sem, sőt elutasító, akkor mi jogon várja el, hogy a iskolai menettől teljesen független, abszolút magánjellegű névnapjára megemlékezzenek? Mi jogon sérelmezi ezt olyan szinten egy kolléganője, hogy leszidja a gyerekeket, hogy szégyelljék magukat, amiért a másik tanító nénit nem köszöntötték fel? Egyáltalán mi köze ehhez a gyerekeknek? Egyértelmű, hogy általános iskola első osztályában nem a gyerekek fogják számon tartani a tanító nénik névnapját, és ajándékot venni, hanem a szülők. Akkor most kit és milyen jogon toltak le? Elég lett volna, ha a gyerekek 32-en rajzolnak a tanító néninek valamit szeretetük és nagyrabecsülésük jeléül, vagy a minimum 3000 Ft-os értékhatárú ajándék kell? Köcsög vagyok? Az hát. Felháborodott, pikírt, cinikus.
És akkor ezt megfejelik azzal, hogy ugye nem felejtettük el, hogy pedagógusnap, és hát LEGALÁBB MOST vegyünk ajándékot annak az igazgatónőnek és helyetteseknek, akiket nemhogy a szülők, de még a gyerekek se láttak talán soha. Micsoda világ ez, és micsoda álszentség.
Amikor lefújják a II. félévre szükséges nyelvtankönyv-rendelést (egy kéttannyelvű iskolában), hogy ne terheljék meg a szülőket anyagilag, akkor milyen jogon várják el azt, hogy bónuszjuttatásokat adjunk? Önként, dalolva? Idézőjelben?
És akkor még bele se mentem abba, hogy miket kapunk vissza a világ legdegeneráltabb SZM elnökétől, aki az iskola királylányának hiszi magát, és mindenkit utasítgat. De a mi osztályunk és a szülők egyszerűen szarnak vannak elkönyvelve. Kérdem én: kinek a véleményét szajkózza az SZM anyuka? Kinek a z információi alapján baszogatja a mi SZM anyukánkat, meg engem, hogy "hát én nem tudom, hogy milyenek vagytok ti, de MINDEN TANÁR panaszkodik rátok, hogy a gyerekek neveletlenek, a szülők pedig nem partnerek semmiben az iskolának". Ki adta ezeket a szájába, és milyen jogon nyilvánít véleményt?
És ezek után vegyünk legalább 3000 Ft értékben legalább 8 tanárnak ajándékot. Amikor az általam is befizetett alapítványi pénz elköltéséről meg sem kérdeznek, és hülyeséget találnak ki.
Amikor az általam és pár lelkes szülő által megszervezett és kivitelezett csapatépítő bulin a tanító nénik látványosan nem vegyülnek, úgy ülnek ott, mintha a fogorvosi váróban tennék.
Felháborít? Fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése