Cikkajánló kapcsán

Nemrég bukkantam rá erre az oldalra, és ott is először erre a cikkre. Érdemes elolvasni.
Egyébként én büszke vagyok arra, hogy nekem még voltak olyan kollégáim, évfolyamtársaim, akik ma is gyakorló pedagógusok és nem azt fújják, hogy hülye a gyerek, hanem minden eszközzel próbálják felkelteni az érdeklődésüket a világ dolgai iránt. Őket megilleti a hála és az elismerés, a többit csak a fizetés.
Másrészt meg kezdek félni. Mert bár szabálykövető vagyok, a hülye és értelmetlen regulákkal nem tudok és nem is akarok azonosulni,  az iskolai oktatásba pedig egyre több olyan elv és szabály jön be, amitől kinyílik a bicska a zsebemben. Gyakorlatilag szerencsések vagyunk, mert a legnagyobb változások az idei elsősöket érintik, Liliéknek tavaly csak a mindennapos testnevelés jött be, amivel nekem semmi bajom nincs, bár nem vagyok meggyőzve arról, hogy valóban megvan mind az 5. Eleve 3 angol nyelvű van és 2 magyar nyelvű, és két különböző tanítónéni tartja, másrészt meg mivel iskolaotthonos oktatási formában tanul Lili, aminek az órarendjében vannak egyébként is szabadtéri mozgásos foglalkozások, nehéz eldönteni, hogy az udvari futkosás most annak a része, vagy az volt az aznapi tesióra - de egyébként mindegy is minek hívják, a lényeg, hogy nem a padban ülnek.
Egy darabig megússzuk a hittan-erkölcstan kérdést is, neki elvileg 5. osztályban kellene kezdeni, de erősen bízom abban, hogy addigra meg/visszareformálják az oktatást. Úgy gondolom, hogy szülőként az én feladatom a gyerek erkölcsi és vallási nevelése. Nem mellékesen én még voltam kisdobos meg egy darabig úttörő is, hadd álljon már fel a hátamon a szőr a kötelező ideológiai oktatás gondolatától is. Akár erkölcsnek, akár hitnek hívják. Nem titkolom, nem vagyok nagy véleménnyel a gyakorló magyar pedagógusok általános intellektuális színvonaláról, nem John Keatingek tanítanak zömében, akiktől valóban megtanulnak valamit az életről, hanem olyanok, akik azt és úgy mondják el, ahogy azt központilag előirányozták. Egyébként ettől is sikoltozni támad kedvem, hogy a rendszerváltás után 24 évvel megint központosítanak, előírnak, központilag meghatározott erkölcsöt oktatnak. "Az iskolákban, a tantestület tagjaként aktív rendőrök, ún. bűnmegelőzési tanácsadók jelennek meg.  Feladatuk elsődlegesen az internetes és droggal összefüggő bűncselekmények megelőzése lesz, de olyan információkat kell szerezniük, amelyekből megismerik a gyerekek iskolán kívüli szokásait, tevékenységét is. Aktív rendőrként, belátásuk szerint intézkedhetnek is, ennek részeként arányos mértékű testi kényszert is alkalmazhatnak." Ezt nem tudom indulatok nélkül kommentálni még akkor sem, ha tudom, hogy néhány  - valószínűleg közép- iskolában erre valóban szükség lenne. De nem. Több helyen utánaolvastam a feladatkörüknek, és nekem nagyon úgy tűnik, hogy az intézkedési jogkört kivéve ezt iskolai szociális munkásokkal (garantálom, hogy szoc. munkás is van munkanélkül annyi, mint  nyugdíjból visszatérő rendőr) is kitűnően véghez lehetne vinni. Akkor a francnak az egyenruhás mumus? 
Egyébként meg nem leszek népszerű az elméletemmel, de azért vannak ekkora problémák az oktatásban a fegyelemmel, mert az oktatók igen jelentős százaléka alkalmatlan a munkájára. Attól nem lesz pedagógus valaki, hogy elvégezte az adott főiskolát, egyetemet, közben meg utálja az egészet, nem tisztelik (az alanyi jogon nem jár, ezért kér sipítozni....), következetlen, gyenge. Ha egy pedagógus felkészületlen, poros ismeretei vannak a világról, következetlen, személyeskedő és nincs benne szeretet, annak vége.
Szóval én most nem érzem jól magam, és féltem a gyerekeim. Nem mellékesen attól is féltem őket, és innentől kezdve ez már nem demokrácia és nem véleményszabadság - , hogy miattam, és az én megnyilvánulásaim miatt fogják atrocitások érni. De az én -nyugodtan be lehet húzni a listán a nevem mellé, vállalom - liberálértelmiségi gondolkodásmódomba nem fér bele, hogy kérdések és ellenvélemények nélkül fogadjak el mindent, mert "így van".