Bölcs bölcsis

Ma bementünk a bölcsibe elintézni az adminisztratív ügyeket és ha már ott voltunk, marasztaltak bennünket egy kis ismerkedésre. Első blikkre úgy tűnik, hogy nem lesz gond Zalánnal, meglepően rövid idő alatt feloldódott, és már hasalt a szőnyegen a többiekkel, bújt a kisházba, leült tízóraizni - majd áthúzta a székét egy asztalhoz, ahol a lányok ültek:-))). Az udvarra is kimentünk, ott aztán végképp le voltam tojva, motorozott (szevasz cipőorra), labdázott, bandázott. Haza se akart jönni, ordított és cipeltem felváltva, de leginkább fáradt volt. El is aludt azonnal.
Keveset aludt, de ébredés után vigyorogva mesélte, hogy a "bőcsiben" volt Kornél, Thomas, vonat, bicikli, motor, labda.

Ovis ügyek

- Mit csináltatok ma, Lilikém?
- Hát, ma a fiúk meg a lányok egész nap csókolóztak. :-OOOO
(Aztán kiderült, hogy egymás kezét csókolgatták.)

Alvás előtti mantra Zalántól

Anuka, jó éjszakádat, simogassál, pusziljál!

Lili finnyás

-Apa, az mi?
-Halacska.
-Élő?
-Nem.
-Akkor én azt nem eszem meg.

Apa szardíniát vacsorázott:-), Lilinek meg szerintem nem tudatosult, hogy kizárólag döglött állatokat eszünk.

Zalánság

Fürdök, bejön.
-Anya, hol a fütyid?
-Nekem nincs fütyim.
-Leesett?!

-Rajzolj Thomast!
Rajzolok. Pirossal.
-Anuka, ez nem Thomas, és James. :-)

"Neeeeemjóóóóóóóóóó"

Ez a mai jelszó.

- Háromnegyed nyolc van, fiam, álljál meg, hadd ganézzak ki alólad, mert a nővérednek oviba kell menni.
- Neeeeemjóóóó!
- Dehogynem jó. Az a nem jó, hogy tegnap hagymalevest ettél....

-Húzzuk fel a fehér cipődet!
-Neeeejóóó!
-Akkor se adok rád gumicsizmát.
-Neeeemjóóó - cumi kikap, eldob, rátapos.

-Gyere, sétáljunk kicsit, jó idő van.
-Neeeemjóóó.
-Menjünk haza?
-Neeeemjóóó- földreül, hisztizik. Nem pocsolyába ült, hagyom. Majd megunja.

-Gyere reggelizni.
Hűtő teljes tartalmának felajánlása, leveskockával bezárólag, válasz mindre:neeeemjóóó. Tújuji (túró rudi). Hogyne. Ló***. Ordít. Hadd ordítson. Szabályok tisztáz: Túró Rudi nincs, hűtőt önkezűleg kinyitni tilos. Méltatlankodva anyáz.


-Szörpit kérsz.
-Vizet kapsz.
-Neeeem jóóó.
-Nem baj, a szomjadat oltja. - Szomjas, megissza. Pohárból.

Fél 11-kor fél szelet kenyeret elfogyaszt, Túró Rudit megkap, kér másikat. Nincs. Illetve van, de nem adok.
12-ig ötven rendbeli neeeemjóóóó minden játékra és tevékenységre, kivéve íróasztalon állás ablakon vonatbámulás céljából.
12-kor aludni küldés, természetesen neeeemjóóó, de elalszik. Fél 2-ig alszik, ebédet melegítek. Neeemjóóó. Ez van, ezt eszed. Etetném, neeeemjóóó. Egyél egyedül. Neeemjóóó. Nem eszik. Biztos méregtelenít.

Háttértévézés, Viasat. Neeeemjóóóó. Átnyomom Minimaxra. Neeeemjóóóó. Megasztárt akar nézni. Mer' az úgy megy. Mondom nincs. Gyerek nem hülye, tudja Youtube, anya is onnan nézi, mivel szombat este real timeban az X faktor megy.:-)


"Jelszavaink valának...."

Az ovis mátrix

Az ovi egy másik világ, ez tuti. Egyrészt oda a mintagyerekem jár, lánykori nevén BezzegLili, haza meg a büdös kölköt küldik; másrészt ott más időszámítás van. Ahogy közeledünk az ovihoz, úgy lassul Lili. Reggel amúgy is fele sebességen pörög, mint egyébként, de az oviban aztán végképp megalszik a szájában a tej. Áll, ül, nézeget, ki jön, ki megy, köszön mindenkinek, én meg alig bírom kivárni, hogy kihozza (azt a rohadt) zsákját - a cipőjét már eleve beteszem délután, mert egy hétig rendszeresen otthagyta, és vissza kellett menni érte minden reggel. Nadrágot és cipőt cserél csak, de ez simán beletelik neki 10-15 percbe. Ma már odáig fajult a dolog, hogy ült benti nadrágban, cipője a földön, és megkérdezte, hogy miért nem adom oda a cipőjét!? Ami 43 centire van az orrától...

Liliségek

Nem volt ez egy jó nyár, igen rossz passzban kerültünk össze Lilivel. Neki az ovis nyüzsgés után kevés volt az itthoni inger, látványosan unatkozott, én még piszkosul le vagyok merülve. Nem ki, le. Sokszor automatán működök már egy ideje, etetek, altatok, főzök-mosok-takarítok, de belefáradtam 5 év itthonlétbe. Nem érzem ettől szar anyának magam, egyszerűen szükségem van másfajta ingerre, Mindamellett készséggel elismerem, hogy vannak, akiket ez az állapot teljesen kielégít, de én már nem tudok a szőnyegen hasalva, kacagva kisautókat tologatni meg testőr Barbie-ként lelkesedni napi 24 órában még évekig.
Hiába próbáltam Lilivel játszani, nem volt benne partner, nyígott-nyafogott, variált folyton - engem meg jól felhúzott vele. Nem volt türelme rajzolni, színezni, gyurmázni, építeni, másrészt Zalán mindig mást akart. Időnként már a tévé elé is leültettem volna őket, csak ne azt lássam, hogy 86 telepakolt táskával a vállán-kezében ül (saját elmondása szerint játszik), de abban sem jutottunk kompromisszumra. Zalán egyfolytában Thomast akart nézni, a Barbie-tól visított, Lili meg méltányolható módon nem akart folyton Thomast nézni. Így valamelyik ordított.
Lilinél iszonyatos dackorszak zajlott a nyáron és időnként enyhe pánikban gondolunk arra, hogy ez nem korszak nála, hanem jellemvonás. Dacos és hisztis alkat. Jelzem lenne kitől örökölni....
Egyfolytában ment volna valamerre, amiben nem is a cél volt a lényeg nekik, hanem az úton lét. Időnként több kilométert gyalogoltunk egy nap, és még ez sem volt elég ahhoz, hogy Lili elaludjon a fáradtságtól. Minden erejével azon volt, hogy ébren maradjon, nehogy történjen valami fontos addig, amiről lemarad. Nagyon szivacs lett az utóbbi időben, hallgat, figyel, kombinál, kommentál.
Szóval el nem aludt, de jól elfáradt, és sokszor négy órától már tiszta pszichó volt az egész helyzet. Nyígott, nyafogott, semmi nem volt jó. Elismerem, kevés volt az inger, én meg momentán nem tudtam megoldani, hogy egyszerre elégítsem ki egy 1,5 -2 éves meg egy 4,5 éves eltérő szükségleteit. Biztos lehet, de nekem most nem sikerült.
És igen, időnként piszok szarul éreztem magam, hogy már megint kiabálok; persze szóltam 15-ször szépen, meg se hallotta. Rengeteget fegyelmeztem - ő persze ellenállt, de nagyon elszaladt volna vele a ló, éreztük, hogy most "fogni" kell. Így is nagy harcok voltak.
Ehhez képest az oviban el vannak tőle ájulva, hogy milyen precíz, alapos, kezdeményező, feladatorientált...:-)
Nem lesz egyszerű dolgunk egymással, már látom. :-) Fogunk még harcolni.
Közben a nyáron az is világossá vált, hogy nemhogy jól terhelhető a gyerek, hanem igényli is, hogy folyton dolga, feladata legyen.Úgy tűnik különösen fogékony a zenére, mozgásra, de egyelőre úgy gondoljuk, hogy hallgassa, aztán ha 2-3 év múlva is így lesz, akkor talán tanuljon is zenét. Nem célunk, hogy zenész legyen belőle, egyszerűen tanuljon meg egy hangszeren úgy játszani, hogy élvezet legyen neki. Persze, ha ő is akarja. Piszok jó füle van egyébként - bár időnként úgy tűnik, hogy alkalmi süket :-)).

"kecsu lecsu véj dö géj"

A stand upos Hadházytól loptam a címet. Ő mesélte az egyik fellépésén, hogy kívánságműsorban vért izzadva próbálták kitalálni, hogy vajon melyik dalra gondol a tisztelt telefonáló, amikor a címét emígyen interpretálta. (Amúgy Shakira La tortura-ja volt, de ez a történet szempontjából mellékes:-))
Hasonlóképpen érzem magam pár napja én is, mert Zalán is egy-egy szóval jelzi, hogy éppen mit énekeljek el neki, vagy milyen zenét szeretne meghallgatni. Aztán az időnként "kecsu lecsu véj dö géj" szintű segítség. :-)
"bőjönd ödön köjöndön" - 5 Ft-os kérdés, egyértelmű. Bőrönd Ödön a Köröndön.
"pontoszan engedem"- ismerve Lili kedvenceit megint csak egyszerű: Most múlik pontosan. Engedem hadd menjen. (Quimby)
"tik-tak"- Így ketyeg az óra (egyes nyelvjárásokban Vígan jár az óra-ként ismerik :-))
"ejdő széjén"- Erdő szélén házikó
"uííí-uííí" - Ez a malac piacra ment... kezdetű mondóka.
"deje vissza" - Két kismadár ül a fán [...] gyere vissza Péter, gyere vissza Pál
"nyuszi" - na ez bukta, mert az összes nyulas dalt elénekeltem, amit ismerek, megtapsolt, majd közölte: nem jó, másik nyuszi.
"tanítani" - kis időbe telt az azonosítása, de megint Lili-kedvenc: a Csík zenekar tolmácsolásában József Attila Születésnapomra című verse ("nem középiskolás fokon/taní-/tani")

Egyébként nagyon sokat beszél, már egyszerűbb mondatokban kommunikál, időnként ragoz is. Pár napja elkezdett eseményeket elmesélni; azért azt elég nehéz szárazon elviselni, amikor belekezd, és kézzel-lábbal, hangutánzó szavakkal, de simán elmondja, hogy mi történt. :-)
Tegnap:
-Papó hol van?
-Dolgozik.
-Nem, papó nem dolgosz, apa dolgosz.
Mire Lili mégrá is tett egy lapátal:
-Papó nem dolgozik, papó pecázik.
Ebből is látszik, hogy ahányszor odamegyünk, apám horgászik, horgászni készül, vagy horgászni volt, mert Lili azt hiszi, hogy életvitelszerűen pecázik:-).

(Gyere nyuszi, tik-tak, Thomas - ez most hangzott el kérésként, de azt hiszem ezt a dalt nekem kell megírnom :-))

Pasiügy

Zalán elérkezettnek látta az időt, hogy a nagyapját bevezesse a pelenkázás rejtelmeibe.
Egy szál fütyiben, kezében egy pelekával odagyalogolt hozzá, hogy akkor lesz szíves a tolaettjén igazítani. Apukám enyhén pánikban közölte vele, hogy neki halvány segédfogalma sincs arról, hogy hogy kéne ezt kivitelezni, mire kisfiam terpeszbe vágta magát (állva), és közölte: pelust fütyire, ide, na. :-DDD

Principessa

- Anya, én hercegnő szeretnék lenni.
- Életem, annak születni kell.
- Jó, de én annak születtem.

Zalán rohan be, mutat a kezén valamit:
-Anya, mi az?
Mire Lili bekiabál a konyhából:
-Mi-mi?! A hajam, amit kitéptél, az!

Igekötők meg a pisi

Mondom nekik: pakoljanak! 10 perc múlva nagyobb a kupleráj, mint előtte. Én vétkem, elfelejtettem nekik mondani, hogy szét- vagy össze-.....

Zalán amúgy elkezdett valóban érdeklődni a wc-be pisilés művelete iránt. Mindenki után berohan, konstatálja, hogy "pisi, oda, be", ill. időnként rá is kérdezkedik a wc-re. Micimackós bilivel nem rombolja az image-ét, nem hajlandó ráülni. Amúgy se ül azon senki a családból, nincs előtte példa.
Produktum még semmi, de egyre többet üldögél wc-szűkítőn.
Egyébként a hétvégén lázas volt, most pöttyös. Vagy a gyógyszertől verte ki a ragya, vagy bárányhimlős, vagy a rohadt homokozóban szedett össze valamit.

Szólásmagyarázat

Lili levessel eteti Zalánt = Vak vezet világtalant.

Dr. Bözsi

Lilinek mindenre van újabban riposztja. Többnyire olyan arccal és hangsúllyal adja elő, hogy konkrétan röhögésbe fullad az egész fegyelmezés kérdés.

A szemébe lógó haja örök harc köztünk: ő dobálni szereti (liba:-D), én utálom, ha szemébe-szájába lóg, mert kiszedi a gumit.
-Ha még egyszer kiveszed a gumit a hajadból, esküszöm hozom az ollót és levágom.
-Nem vágod le, mert olyan gyorsan futok, hogy nem érsz utol.

Apjával harcolnak:
-Lili, ne bosszants már fel, csináld azt, amit kértem.
-Nem csinálom, és megyek anyához, majd ő megvéd.

Zalán veri Lilit, többszöri figyelmeztetés ellenére is, ráadásul viccesnek tartja. Sanyi bevitte a gyerekszobába, leültette az ágyra, mire Lili üvöltve rohan utána:
-Ne büntesd meg, ő még kicsi!!!! Nem érted, hogy félni fog ott bent egyedül?! Én is bemegyek vele!
Erre bentről azt halljuk: Na, most mindketten büntetésben vagyunk, így jó lesz?
Itt már nagyon lilult a fejünk a visszafojtott röhögéstől.

Tegnap elhagyta Zalán száját az első egyes szám első személyben ragozott alak (eddig ugye egyesszám második személyt használt: aludtál, kérsz inni stb.). Mit mondott? "Pukiztam". :-D

Vanity Fair

Ahhoz már szokva vagyok, hogy akárhová indulás előtt Lili perceket dilemmázik azon, hogy mit vegyen fel, milyen frizurája legyen, melyik sapkalap megy a ruhájához, vigyen-e táskát, vagy ne, melyik cipőt húzza, plusz sminkel - kiürült buborékfújó a szempillaspirálja, mekdöncis parfümszórója van vízzel, és az orvosi táska műanyag ampullájával rúzsoz...
De hogy Zalán képes visszaszaladni az ajtóból, mert hangos "psszs-psssz"-zéssel nem "fújt" lakkot a 2 centis hajára...Na az sok(k):-DDD