Az ovis mátrix

Az ovi egy másik világ, ez tuti. Egyrészt oda a mintagyerekem jár, lánykori nevén BezzegLili, haza meg a büdös kölköt küldik; másrészt ott más időszámítás van. Ahogy közeledünk az ovihoz, úgy lassul Lili. Reggel amúgy is fele sebességen pörög, mint egyébként, de az oviban aztán végképp megalszik a szájában a tej. Áll, ül, nézeget, ki jön, ki megy, köszön mindenkinek, én meg alig bírom kivárni, hogy kihozza (azt a rohadt) zsákját - a cipőjét már eleve beteszem délután, mert egy hétig rendszeresen otthagyta, és vissza kellett menni érte minden reggel. Nadrágot és cipőt cserél csak, de ez simán beletelik neki 10-15 percbe. Ma már odáig fajult a dolog, hogy ült benti nadrágban, cipője a földön, és megkérdezte, hogy miért nem adom oda a cipőjét!? Ami 43 centire van az orrától...