Az egésznek annyi köze van a választáshoz, hogy Sanyi, mint városi alkalmazott, jelenlétével emelte az esemény fényét, és az OVB zseniális húzásának eredményeképpen hajnali háromkor jött haza.
Ott kezdődött, hogy megvacsoráztattam, megfürdettem a dedeket, hajat mostunk, szárítottunk, megvacsoráztak, nyolckor aludt mindkettő. Juhé. Aha, a medve meg a bőre.
Éjfélig próbáltam követni az eseményeket, netezgettem, és fél óránként járkáltam a gyerekszobába, mert valamelyik mindig nyafogott. Itt már éreztem, hogy nem lesz egyszerű, és az előző, ébredés nélküli éjszaka csak könyöradomány volt gyermekeim részéről.
Aztán elaludtam. Egyig. Akkor ugyanis Zalán kiabált, hogy átjön. Áthoztam. Elaludt, visszavittem. Fél kettőkor Lili nyígott, hogy szomjas, megitattam. Erre felkelt Zalán, ordított, áthoztam. Elaludtunk. Hazajött Sanyi, felébredt Lili, és ő is átjött. Sanyi nem tudott elaludni - szűken voltunk, hazavitte a kölyköket. Talán négyig aludtunk is, mindenki a saját ágyában, és miután már mindenkét gyerek álmos volt és egyik sem bírt felkelni magától nyígni, ezért megkönyörült rajtuk, és összeszakadt a ruhaszárító. Ez még nem is járt volna különösebb zajjal, csakhogy ráesett az alatta lévő bébitaxira, amitől az zenélni kezdett. Sanyi kivételével mindenki felkelt rá. Lilit meggyőztem, hogy maradjon az ágyában, Zalán megint költözött. A sluszpoén is az övé volt, ugyanis hajnali hatkor kezdte a "ha én ébren vagyok, ébredjen mindenki" című esztrádműsorát, melynek lényeges elemei a sikítás, alvó szülők szemhéjának feszegetése, és hasukra tiszta erőből történő ráugrás. Nekem külön bónuszként jár, hogy a szemüvegemet megpróbálja rámtenni; gondolom rájött, hogy azt csak ébren hordom, és az ő logikája szerint, ha szemüveg van rajtam, akkor ébren vagyok.
De legalább Lilit elvitte Sanyi oviba, így Zalánnal 9-ig hetráztunk a tévé előtt pizsiben. Majd 10 órakor őfelsége elvonult szunyókálni, gondoliom kifáradt, egyem meg ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése