Ne beszéljünk egyszerre!

Emlékeztek az Illetékes elvtársra? Manapság sokszor eszembe jut :-)))

Az van, hogy a gyerekeim lassan kollektív tudattal rendelkeznek, mint Sanyi valamelyik általam utált kedvenc filmjében az űrlények, mert  a "na és mi volt ma az oviban?" kérdésre egyrészt egyszerre kezdnek beszélni, másrészt befejezik egymás mondatait, én meg teljesen összezavarodok.:-)  Hogy most akkor hová jött az új gyerek? És kit csípett meg a darázs? És mondják. Olyan nincs, hogy az egyik beszél, a másik hallgat. Vagy mind a kettő hallgat - "most nincs kedvem beszélni", vagy egymás szavába vágva mondják, mert az ő sztorija sokkal fontosabb, mint a tesójáé. És ha összezavarodok, és netán megkérdem, hogy és mit szólt Gabi néni ahhoz, hogy Bence megrugdosta Kornélt, akkor  mindkettő felháborodik, mert Gabi néni a Zalán óvónője, a verekedés meg Liliéknél történt. És én vagyok a hülye - mondja a tekintetük,mit nem lehet ezen érteni?! :-))

Lilit beszéltetenem kell, mert a dyslexia szűrésen megint az jött ki, hogy kicsi a szókincse. Ami amúgy nem igaz, csak valóban nehezen megy az neki, hogy elmondjon egy eseményt elejétől a végéig, pláne elmesélje egy történet lényegét.

A logopédus is "megnyugtatott", hogy szerinte Lilinek csak egy betűvel van problémája - ekkor finoman a szívemhez kaptam, hogy egy logopédus a "betű" kifejezést használja a "hang" helyett, de betudom annak, hogy nem folyton nyelvészanyukkal beszél, és hozzászokott, mert így érthetőbb. Szerinte Lilinél csak az "r" hang probléma, az meg pár hónap alatt helyrehozható, neki meg kurvasok dolga van, és hát majd januárban menjünk, mert hát olyan sok gyerek van, akinek több hanggal is problémája van. Csodálatos. Mondtam neki, hogy szerintem a palatálisokkal is vannak gondok, gy, ty, ny-t is igen szarul ejti. Hát pedig amikor szavakat mondott utána, neki nem tűnt fel. Ezt készséggel el is hiszem, csak ha folyamatosan beszéltetné, akkor fetűnne a renyhe artikulációja - aminek eredménye szerintem a "r" hibája is. Ha szavakt mondat vele, akkor meg simán hiperkorrekt a gyerek, pláne feladathelyzetben.
Óvónéni (nem a miénk, az tojjik rá, a másik csoporté, aki dyslexiát szűrt) meg arról próbált meggyőzni, hogy a szókincsbővítésre is lennének nagyon jó ötletei a logopédusnak. Ezt is aláírom, csak épp nem ér ránk. Így megpróbálok Lilivel itthon "barkácsolni. "

Jézuskérdés

Ma a fiúk fodrászhoz mentek (de csak egyikük haja lett rövidebb, lehet tippelni ki állt ellen:-)), mi meg takarítottunk Lilivel.

-Anya, veszel nekem olyan Barbie-t, aminek rajzolni lehet a ruhájára?
-Most nem, de Karácsonyra lehet róla szó.
-Jó, akkor majd megírom a Jézuskának. Tényleg, a Jézuska lány?
-Nem, fiú. Tudod van nagyon sok ember, aki úgy gondolja, hogy az embereket, meg az egész világot az Isten teremtette, és az ő fia Jézus, aki Karácsonykor született, és ilyenkor ezt ünnepeljük; és ez a szeretet ünnepe is, ezért ajándékozzuk meg egymást, hogy örömet okozzunk a másiknak.
-Értem, de ez szerintem csak egy mese. 

Szerintem is, de adok neki esélyt, hogy megismerje a másik világnézetet. :-)

Óvodáról, bölcsődéről

Nem vagyok túlzottam érzelmeskedős típus, helyzetekből adódó meghatottság nálam nem játszik, szóval én  nem bőgök az anyák napján, esküvőkön.
Ennek ellenére képes vagyok bőgni egy jól sikerült dalon, életem első operájával úgy jártam, mint a Julia Roberts a Pretty womanben - bár azóta sem járok operába:-).
De ha nagyon ki vagyok akadva, és "ki kéne, hogy jöjjön", akkor van egy kombó, ami mindig megrígat: egy dal+egy vers(nem, nem a youtube-on "olvasok" Radnótit, de most találtam, és klassz. Nekem elég a Bori noteszből bármi. Radnótiból írtam a szakdolgozatom :-))

Ennek ellenére tegnap mégis összeszorult a torkom az örömtől. Pedig a világ leghétköznapibb dolgát mondta Gabi néni. Mégpedig azt, hogy Zalán annyira mélyen és jóízűen alszik, az óvodában, mint nagyon kevesen.
Tényleg úgy tud aludni, hogy műteni lehetne közben, ezért volt nekem nagyon furcsa az, hogy a bölcsiben mindig azt mondták, hogy nagyon éberen alszik, keveset, hamar ébred.
Ezzel szemben az oviban mélyen, jóízűen. Ennél nagyobb bizonyíték nekem nem kell arról, hogy Zalán végre jól érzi magát ott, ahol van.
Persze vannak más jelek is. Régen azt kérdezgette, hogy mikor nem kell bölcsibe menni, most azt kérdezi, hogy "holnap is megyek oviba?". Reggelente nem csendes, és csendesül el egyre jobban, ahogy közeledünk a megfelelő intézményhez, hanem jár a szája, vidáman jön-megy, játszik, készülődik.  A bölcsiről minden infot harapófogóval kellett kihúzni belőle, vagy egyenesen azt mondta, hogy "most nem akarok beszélni", az ovis élményeit magától meséli.

Jó ez így. Megnyugtató.
Féltem kicsit, hogy rossz lesz neki a váltás, az új óvónénik a régi megszokottak helyett, de első perctől bizalommal van irántuk. Az is furcsa, hogy egyáltalán nem emlegeti a bölcsődét, soha meg nem kérdezi, hogy hol van Zsuzsa, vagy Marika. Nem érdekli, most már látom, hogy nem kötődött hozzájuk egy picit sem. És azt is be kell látnom, hogy ők sem kötődtek hozzá. Csütörtökön bementünk elköszönni, és bár előző nap jeleztük érkezésünk, Zsuzsa már elment, Marika is elmenőben volt, csak épp elkaptuk. Átadtuk a virágot, feszengve beszélgettünk pár percet, és kész. Nem hiányzik, de Zsuzsa helyében én felhívtam volna magamat :-)), hogy köszönöm szépen a virágot, bár elkerültük egymást, de blablabla. Ennyi se. Ezek után kicsit sajnálom is azt az x forintot, amit a csokrokra költöttem, és nem a gyerekeimre.
Soha nem volt titok, nekem sem volt bizalmam hozzájuk, nyígtam itt eleget miattuk.
Tartottam az óvónőktől is kicsit, hogy Gabi néni  too much lesz neki. Amikor az ember néha-néha összefut vele, akkor azt érzi, hogy igen, ezt a gömbölyű, mosolygós nagyifazont kérné óvónéninek, és ha lehet örökre. Aztán nap mint nap egy kicsit sok. Sok a "kedveském", az állandó harsogó jókedv, és tartottam attól, hogy Zalánnak is sok lesz. Nem szereti, ha valaki nyomul rá, jobban szereti a visszafogottabb ismerkedést. De nagyon jól megvan Gabi nénivel. Ennek ellenére, ha megkérdezzük, hogy ki a kedvenc óvónénije (jó, ettől finomabban szoktuk, de ez a lényege), akkor Zita nénit mondja. Akitől az anyukák meg tartanak, mert marha szigorúnak tűnik. Bár szerintem nem csak annak tűnik, az :-)) De ez nem feltétlenül hátrány, a legtöbb gyerek nemcsak jól tűri, hanem igényli is a szabályokat, és díjazza a következetességet. Zalán legalábbis tuti. :-)
Meg hát a nyitása sem volt rossz. Kijött a gyerekhez, bemutatkozott neki, elmondta, hogy ő fog rá vigyázni itt az oviban, együtt megkeresték a jelét, felakasztották a zsákot, megnézték a wc-t, mosdót, helyére tették a törölközőt, mjad Zalán adott egy puszit és bementek. Első nap, sírás nélkül.
Zita néni engem is megvett.

Első heti tapasztalatok

Mondjuk ez így több, mint nagyképű kijelentés, mert az első hét 2 napból állt. Ezeken Zalán meg hazajött az oviból, mától már maradt aludni is. A dadus mesélte, hogy negyed négykor úgy kellett felrázni a bandát, ugyanis aludtak, mintha fizetnének nekik érte:-)))
Pénteken már mondtam neki hazafelé, hogy akkor hétfőn ottalvós buli, viszünk párnát, takarót, Kisstibort (az alvós macija). Mire a hős rezignáltan: "tuuudom, már mondtad, de most nem akarok róla beszélni". :-))))
Egyébként Lilivel ellentétben Zalán mesél az oviról, úgyhogy tudom, hogy inkább Zita néni pártinak tűnik, Gabi néni zsongjon másnak. :-)))Ügyesen eszik, iszik, pisil, már kakilt is ott, ezt meg tudjuk, hogy a megszokás egyértelmű jele. :-)))

P. Zalán kiscsoportos naplója

2011. szeptember 1.

"A zóvoda nagyon jó volt. Megyek holnap is. Most pedig megyek aludni."

Egy szegény allergiás panaszai ötös riasztásnál

Kétféle ember van: aki allergiás, meg aki nem.
A nem allergiásoknak van egy - számomra - felettébb idegesítő altípusa, akik szerint az allergia csak kényeskedés, úri huncutság. Meg hát ugyan mi bajom lehet egy kis tüsszögéstől, orrfolyástól.
A másik kedvenc csoportom az, aki egy tüsszögő-köhögő-taknyos ember láttán nem allergiára gondol, hanem minimum tbc-re. Ez utóbbiba futottam bele a gyerekorvosnál pár napja. Súlyosbítva azzal, hogy tanácsadásra - azaz egészséges rendelésre mentem, és érintett szülők minden kétséget kizáróan elsőgyerekesek voltak, kb. 1 hónapnyi tapasztalattal. Egyrészt ketten hozták el a babát a rendelőbe, másrészt a pelenkázóra sem tette le anyuka, mert "ki tudja ki feküdt rajta előtte" (szerintem kutya, bazmeg - gondoltam, de visszanyeltem). A popsitörlőt hűtőtáskában hozták (valaki magyarázza meg), és a babakocsiban békésen alvó gyereket felkeltették, hogy "ébresztőőőőő, fél kettőőőőő". Ezt mondjuk abszolúte nem értettem, mert igaz, hogy fél kettő volt, de orvos egy szál se, utána meg nem bírták megnyugtatni szegény babát semmivel, annyira zokon vette az ébresztést. Az már csak hab a tortán, hogy a rota oltást is hűtőtáskában hozták, majd azzal együtt adták be a védőnőnek, hogy tegye a hűtőbe, nehogy fél perc szobahőmérsékleten gond legyen.
Ezek után gondolom érthető, hogy az első tüsszentésemnél még csak csúnyán néztek, a másodiknál összesúgtak, a harmadiknál már félhangosan morogtak, és szájat húzgáltak. Eközben apuka kétszer tolta át a lábamon a kb. 25 kilós babakocsit, mert úgy gondolta, hogy azzal meg tudja nyugtatni az ordító gyereket, hogy ülve tologatja. Ami egy olyan darab, ami elöl kisebb bolygókerekekkel rendelkezik, ergo ülve ráncigálva megy össze-vissza.
A másodiknál már én is csúnyán néztem, de mikor félhangos megjegyzéseket tettek arra, hogy miattam tör ki az újabb spanyolnátha járvány (jó, túlzásba estem, csak rondán néztek rám, és közben egymással sugdolóztak rém intelligensen), már kissé ingerülten közöltem velük, hogy nem kell aggódni, allergiás vagyok, az meg kurvára nem fertőző. Ellenben igazán boldoggá tenne, ha a babakocsit nem tolná rá mégegyszer a lábamra, plusz ha elfogad egy szakmai tanácsot: ilyen padlófelületen, pláne ülve, célszerű rögzíteni a bolygókereket és akkor kitűnően lehet tolni a babakocsit. Eljátszották, hogy nem hallanak.


Komolyan, most tetováltassam a homlokomra, hogy allergiás vagyok?

Egyébként meg ha ez bárhol elhangzik, minden második embernek van egy tuti gyógyszere, homeopátiás cucca, aloe verás terméke  a problémára, ami egy ismerősének kiválóan bevált. :-O Meg "szedsz rá valamit"? Á, dehogy, élvezem, hogy 1 hónapja folyik az orrom és a nyálkahártyámat már szétbuzerálta az orrcsepp;  imádom, hogy időnként olyan, mintha üvegszilánkokat szórtak volna a szemembe és reggelre összeragad a szempillám a csipától. Már ha alszok. Mert ha beindul a dolog igazán, akkor még köhögök és fulladok is.  Gyógyszerrel is.