2011. szeptember 1., csütörtök

Egy szegény allergiás panaszai ötös riasztásnál

Kétféle ember van: aki allergiás, meg aki nem.
A nem allergiásoknak van egy - számomra - felettébb idegesítő altípusa, akik szerint az allergia csak kényeskedés, úri huncutság. Meg hát ugyan mi bajom lehet egy kis tüsszögéstől, orrfolyástól.
A másik kedvenc csoportom az, aki egy tüsszögő-köhögő-taknyos ember láttán nem allergiára gondol, hanem minimum tbc-re. Ez utóbbiba futottam bele a gyerekorvosnál pár napja. Súlyosbítva azzal, hogy tanácsadásra - azaz egészséges rendelésre mentem, és érintett szülők minden kétséget kizáróan elsőgyerekesek voltak, kb. 1 hónapnyi tapasztalattal. Egyrészt ketten hozták el a babát a rendelőbe, másrészt a pelenkázóra sem tette le anyuka, mert "ki tudja ki feküdt rajta előtte" (szerintem kutya, bazmeg - gondoltam, de visszanyeltem). A popsitörlőt hűtőtáskában hozták (valaki magyarázza meg), és a babakocsiban békésen alvó gyereket felkeltették, hogy "ébresztőőőőő, fél kettőőőőő". Ezt mondjuk abszolúte nem értettem, mert igaz, hogy fél kettő volt, de orvos egy szál se, utána meg nem bírták megnyugtatni szegény babát semmivel, annyira zokon vette az ébresztést. Az már csak hab a tortán, hogy a rota oltást is hűtőtáskában hozták, majd azzal együtt adták be a védőnőnek, hogy tegye a hűtőbe, nehogy fél perc szobahőmérsékleten gond legyen.
Ezek után gondolom érthető, hogy az első tüsszentésemnél még csak csúnyán néztek, a másodiknál összesúgtak, a harmadiknál már félhangosan morogtak, és szájat húzgáltak. Eközben apuka kétszer tolta át a lábamon a kb. 25 kilós babakocsit, mert úgy gondolta, hogy azzal meg tudja nyugtatni az ordító gyereket, hogy ülve tologatja. Ami egy olyan darab, ami elöl kisebb bolygókerekekkel rendelkezik, ergo ülve ráncigálva megy össze-vissza.
A másodiknál már én is csúnyán néztem, de mikor félhangos megjegyzéseket tettek arra, hogy miattam tör ki az újabb spanyolnátha járvány (jó, túlzásba estem, csak rondán néztek rám, és közben egymással sugdolóztak rém intelligensen), már kissé ingerülten közöltem velük, hogy nem kell aggódni, allergiás vagyok, az meg kurvára nem fertőző. Ellenben igazán boldoggá tenne, ha a babakocsit nem tolná rá mégegyszer a lábamra, plusz ha elfogad egy szakmai tanácsot: ilyen padlófelületen, pláne ülve, célszerű rögzíteni a bolygókereket és akkor kitűnően lehet tolni a babakocsit. Eljátszották, hogy nem hallanak.


Komolyan, most tetováltassam a homlokomra, hogy allergiás vagyok?

Egyébként meg ha ez bárhol elhangzik, minden második embernek van egy tuti gyógyszere, homeopátiás cucca, aloe verás terméke  a problémára, ami egy ismerősének kiválóan bevált. :-O Meg "szedsz rá valamit"? Á, dehogy, élvezem, hogy 1 hónapja folyik az orrom és a nyálkahártyámat már szétbuzerálta az orrcsepp;  imádom, hogy időnként olyan, mintha üvegszilánkokat szórtak volna a szemembe és reggelre összeragad a szempillám a csipától. Már ha alszok. Mert ha beindul a dolog igazán, akkor még köhögök és fulladok is.  Gyógyszerrel is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése