Az én 3 évesem

Nagyobb évfordulókon meg szoktam nézni, hogy nagyjából milyen fejlettségi szinten illik járnia a gyerekeknek. Zalán 3. szülinapja pl. egy ilyen apropó.
Azt mondják: utánoz másokat -ajaj, de még hogy. Rendszerint a nővérét utánozza, de szerepjátékokban meg rendszerint az óvónőit, vagy a bölcsis gondozónéniket - akiket amúgy meg sem említ, és soha nem utalt arra, hogy óvoda helyett bölcsibe szeretne járni.Nagyon szereti a csoporttársait és a nagyobb gyerekeket is, minden ódzkodás nélkül beáll közéjük játszani. Ennek én kifejezetten örülök, mert Lilin nagyon sokszor látom, hogy menne játszani, de nem "mer".
Érti azt, hogy valami az övé, vagy másé, szerencsére nem kifejezettten irigy, bár néha visít, hogy "az az enyéééém", de a Lili játékait például elkéri. Többnyire:-))).
Igen széles az érzelmi skálája, és szeretem benne, hogy ki is tudja fejezni, pl. mondja, hogy "most mérges vagyok rád". Nagyon igényli a dicséretet, rendszeresen kérdezi, hogy "anya, büszke vagy rám?". Egyébként Lili is ilyen, amin én jókat derülök, mert én pl. kívülről motiválhatatlan vagyok, ergo leszarom, hogy valaki dicsérget-e vagy sem. Lili viszont végtelenül boldog az úszáson kapott virtuális aranyhaltól, az angolos okosmatricától:-)). Jó iskolás lesz. :-)
Nekem úgy tűnik, hogy inkább apás most.
Azt még mindig nem szereti, ha a napirendjében valami nagyobb változás van, például Lili nem jön velünk haza az oviból, mert egy barátnőjéhez megy játszani, vagy logopédián van. Ahová egyébkét Zalán szerint Lili azért jár, hogy ki tudja mondani, hogy "jóka". :-)))
Nagyon ügyes, pl. peonzázik. Fel tudja egyedül tekerni a madzagot, eldobja, pörgeti, néha fel is tudja venni. Lilivel nagyon sokat játszanak szerepjátékokat, de Lili "foglalkoztatós" feladataiba is lelkesen beszáll. Képről szinte mindent felismer.
Az óvónője szerint is nagyon érett gyerek, mind mozgásában, mind szociálisan, mind érzelmileg.

A Mikulás mobilja

"Imádom" hétvégén a gyerekműsorok közben - vagy inkább már helyett- felbukkanó reklámokat.
(Tudom, én vagyok a hibás, mert manapság az a menő, ha nincs tévéd, de ha mégis van,  a gyerekeknek véletlenül sem szabad azt néznie.)
Ez a reklámdömping azért is jó, mert  ha a gyereknek nem lenne elég ihlete karácsonyi ajándék tekintetében magától, vagy mert Tóthpannának vagy Kamillának olyan van,  akkor innen tuti kap.
Lilinél nem is veszem komolyan a kérdést, mert neki minden kéne, amikor látja, de 2 perccel később már nem is emlékszik rá.
Az egyik ilyen "veszel nekem mágneses gömböt, ami terhes a kisgömbbel?!"-nél mondtam nekik, hogy írjanak levelet a Mikulásnak, rajzolják le, hogy mit szeretnének. Mire Lili:

-Inkább hívd fel telefonon.
-Én? Nem is tudom a Mikulás számát.
-Tavaly még tudtad...

Szerintem a Mikulásos mobiltelefonnal buktuk be ezt a kérdést, amin hosszas csevelyt folytattam tényleg az öreggel, amikor is a P. gyereknek azt üzente, hogy csak akkor látogatja meg őket, ha igazán szófogadóak lesznek. ;-)

Szóval modern gyerekek. Ez abból is látszik, hogy amikor Sanyi kihúzta éjszakára a rootert a 220-ból, mert a szomszéd lopja a netünket, Lili mondta meg, hogy mit hová kell dugnom...:-DDDD
És amikor ezért megdicsértem, akkor jött a válasz:
-Hja, kis tudós vagyok. :-D

Az, kis tudós, csak írni nem fog megtanulni az életben, legalábbis most úgy tűnik. Zalán a 3 éves Lilihez képest Picasso, minden túlzás nélkül. Felismerhető halacskát, fejet rajzol. Ez a két témája van a művészetének egyébként: ha hengeres izét rajzol, akkor az halacska, ha fejet, akkor Sándorkornél. Aki A Barátja. Nagy A-val, nagy B-vel.
Amúgy meg gyagyákok, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. :)))

Anyád...

Épp ma jutott eszembe, hogy amikor anyám annyi idős volt, mint most én, akkor volt egy 16 éves lánya - én. És eszembe jutott pár mondat, amit akkoriban sűrűn hallottam tőle, és megállapítottam, hogy ezeket én soha nem mondanám. Ergo nem vagyok olyan, mint az anyám! :-)) Ezen a felismerésen olyan jót röhögtünk Enivel. :-))) Mert persze senki sem akar olyan lenni, mint az anyja, aztán mégis olyan lesz. Időnként én is döbbenettel konstatálom, hogy anyám beszél belőlem:-). Főként Lilivel kapcsolatban érzem ezt, mert a liba kiköpött olyan, mint én, amire én úgy reagálok, mint az anyám. ÁÁÁÁÁ. :-)) De legalább felismerem. Az félsiker. :-)

3

 

P. Zalán, leendő rocksztár és basszusgitáros

Ezt kérte születésnapjára. Meg mentőautót és  rendőrautót. Előbbiből villogós-szirénázós változatot kapott, szerintem 3. napig ezzel a szirénázással fogok álmodni, mert nem unja. :-S

Csalóóóó

Lili hord haza a logopédiai foglalkozásról feladatlapokat. Ezeknek egy része arról szól, amit ott, együtt csináltak, és gyakorolni kell, más része "házi feladat". Utóbbiban volt egy olyan, amikor azokat a szavakat kellett megjelölni, amiben "r" hang van. Ott volt a tárgy képe, ill. föléírva a neve (a rozson magamtól gondolkodam volna egy ideig...). Az instrukciók szerint nekem kellett felolvasni, Lilinek megjelölni. Feltűnt, hogy nem engem figyel, hanem a papírt, és egy idő után rájöttem, hogy nem hallja az "r"-t, hanem a betűt keresi a szóban. :-))) Hamarabb fog olvasni, mint berregni.....

Futok magam után

Na szóval már megint az van, hogy lemaradok a krónikaírással, mint a borravaló. Ez frappáns volt ugye, sose hallottátok?;-)
Ahogy visszanéztem, legutóbb a logopédia-helyzet miatt morogtam. Nos, kérlek alássan, ez megoldódott. Igaz, hogy a kirendelt Scsipovicsné Sipos Krisztina ( nem is így hívják, forrás 2 perctől.)) csak januártól vállalta, de vannak nekünk nagyon kedves ismerőseink, és rövid időn belül két szakember elérhetőségét is megkaptuk. Az első megkérdezett el is vállalta Lilit, úgyhogy szerdánként az ő Panna barátnőjével karöltve járnak "r"-t gyakorolni. Igen, r-t. Mert az újabb logopédus szerint is csak az a problémás hang, bár ő egyetértett velem abban, hogy valóban renyhén artikulál a lány, de ez a gyakorlatok hatására úgyis "feszesedni" fog.

És úszni is jár, Jony (ejtsd dzsoni) bácsihoz. (Ma láttam leírva az anyakönyvezett nevét, jobb a dzsoni.....-))))
Természetesen a logopédiától és az úszástól is szorong, többnyire pityeregve megy be, de hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy logopédushoz mindenképpen kell járnia, ez nem kívánságműsor. Az úszásból meg azért nem engedünk, mert ha már bent van, akkor jól érzi magát és élvezi (minden új dologgal így van egyébként), másrészt viszont valamikor meg kell tanulnia, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben nem feltétlen 100%-os lelkesedéssel vesz részt, ellenben attól, hogy nincs hozzá kedve, meg kell csinálni - gondolunk itt elsősorban az iskolára. Harmadrészt kudarcot vallottunk azzal, hogy a tüdőnket kibeszélve próbáljuk oldani az új helyzetektől való szorongását, úgyhogy most némiképp sokkterápiára váltottunk, és kitesszük újabb és újabb helyzeteknek, hátha "beleszokik", és nem fog ennyire szorongani mindentől.
Egyébként totál bipoláris a gyerek, mert kifelé menet le kell lőni, úgy fel van dobva....:-))) Úgyhogy csak mérsékelten vagyok hajlandó aggódni miatta. Én is ilyen voltam egyébként, kinőttem. :-) Más tészta lenne, ha folyamatosan és végig a sarokban ülne, de pl. az úszástól az edzés megkezdéséig fosik - saját bevallása szerint attól, hogy Jony bácsi rászól, hogy valamit nem csinál jól. Megbeszéltük, hogy Jony bácsi azért van ott, hogy tanítsa, ő meg azért, hogy gyakorolja, és semmi probléma nincs azzal, ha valami nem megy elsőre, próbálgassa, és egyszer sikerülni fog. :-) Tegnap dobálták őket a vízbe, Lili az első csobbanás után elsunnyogott, és nem állt be többé a sorba, mert nem jött be neki. Kíváncsi voltam, ma is lecsalja-e a dolgot, de ma csúszdáról zúgtak a vízbe, és önszántából többször is ment, és láthatóan piszkosul élvezte. :-)

Kistök meg.. Jaj, hát F.I.Ú. Jövő héten 3 éves, annak minden bájával és kínjával együtt. Imádnivaló apafüggő, csajozós, nagydumás pocok, a nővére szeme fénye. :-)) Természetesen úszni akar járni - elvileg tavasszal jöhet majd, bár szerintem még kicsi ahhoz, hogy megértse, hogy mit akarnak tőle. Tegnap meguntam a több hetes nyígást, és vettem Lilinek egy peonzát - persze neki is kellett. Majdnem olyan ügyes vele, mint Lili:-)))
Egyébként az óvodának jár egy hatalmas halleluja, hihetetlen módon szeret oda járni. A múltkor találkoztunk a bölcsődei gondozónőjével, a nyakamba kapaszkodva rá se nézett, és amikor elment, azt kérdezgette, hogy "ugye nem megyek bölcsibe?". No comment. De mindegy is, elmúlt végre, itt most tényleg jó neki. Vannak barátai, szereti az óvónőket, akik tényleg lelkesen terelgetik őket. Csak egy adalék: Lilit viszem a csoportba, óvónők ülnek az asztaluknál, beszélgetnek, adminisztrálnak MINDIG. Zalánéknál óvónénit  a szőnyegen ülve találom, közöttük, mesél, játszanak, mondókáznak, énekelnek MINDIG.
Amúgy Lilinél  talpraesettebb, vagányabb - na persze második gyerek, és így edzettebb - nem hiszem, hogy nála lesz ilyen szorongós gondunk. :-)

Én meg...Bah....Kb. 15-20 NŐvel dolgozom együtt. Egy darab pasas nincs az osztályon, és ez rohadtul meglátszik, ösztrogéntúltengés van:-). Nálam most pénteken telt be a pohár, úgyhogy minden pozitív hozadék ellenére (5 percre vagyok az ovitól, iskolától; én bírom az új főnökömet, ellenben az osztály jelentős hányadával, akik rosszul értelmezett lojalitásból csípőből utálják...)úgy döntöttem, hogy keresek másik állást. Valljuk be, nagyobb kihívásoknak is eleget tudok tenni, mint, ami a hivatalos munkaköröm most, másrészt a fizetésem is egy vicc, bár már annak is örülni kell, hogy van. De leginkább a légkört utálom.
Kb. úgy képzeljétek el, hogy reggel felkel a kolléganő, megélesíti a körmeit, majd egy vitriolfiltert leforráz és megissza. Utána eszik egy kis epés joghurtot, lezuhanyzik ellenkezésben, és fúj magára sértődöttségből bőven. Na és persze van, aki mindehhez alkatilag egy közönséges bunkó, az a kedvencem.Meg az inkompetens bunkók. Némelyiket még a klimax is színesíti, szóval gyönyörű. Egy felüdülés oda bemenni.
Szóval jótanács: soha ne dolgozz csak nőkkel. Soha. Kell legalább egy pasi, aki előtt nőnek, és nem hisztériás picsának kell látszani.