Jézuskérdés

Ma a fiúk fodrászhoz mentek (de csak egyikük haja lett rövidebb, lehet tippelni ki állt ellen:-)), mi meg takarítottunk Lilivel.

-Anya, veszel nekem olyan Barbie-t, aminek rajzolni lehet a ruhájára?
-Most nem, de Karácsonyra lehet róla szó.
-Jó, akkor majd megírom a Jézuskának. Tényleg, a Jézuska lány?
-Nem, fiú. Tudod van nagyon sok ember, aki úgy gondolja, hogy az embereket, meg az egész világot az Isten teremtette, és az ő fia Jézus, aki Karácsonykor született, és ilyenkor ezt ünnepeljük; és ez a szeretet ünnepe is, ezért ajándékozzuk meg egymást, hogy örömet okozzunk a másiknak.
-Értem, de ez szerintem csak egy mese. 

Szerintem is, de adok neki esélyt, hogy megismerje a másik világnézetet. :-)

Óvodáról, bölcsődéről

Nem vagyok túlzottam érzelmeskedős típus, helyzetekből adódó meghatottság nálam nem játszik, szóval én  nem bőgök az anyák napján, esküvőkön.
Ennek ellenére képes vagyok bőgni egy jól sikerült dalon, életem első operájával úgy jártam, mint a Julia Roberts a Pretty womanben - bár azóta sem járok operába:-).
De ha nagyon ki vagyok akadva, és "ki kéne, hogy jöjjön", akkor van egy kombó, ami mindig megrígat: egy dal+egy vers(nem, nem a youtube-on "olvasok" Radnótit, de most találtam, és klassz. Nekem elég a Bori noteszből bármi. Radnótiból írtam a szakdolgozatom :-))

Ennek ellenére tegnap mégis összeszorult a torkom az örömtől. Pedig a világ leghétköznapibb dolgát mondta Gabi néni. Mégpedig azt, hogy Zalán annyira mélyen és jóízűen alszik, az óvodában, mint nagyon kevesen.
Tényleg úgy tud aludni, hogy műteni lehetne közben, ezért volt nekem nagyon furcsa az, hogy a bölcsiben mindig azt mondták, hogy nagyon éberen alszik, keveset, hamar ébred.
Ezzel szemben az oviban mélyen, jóízűen. Ennél nagyobb bizonyíték nekem nem kell arról, hogy Zalán végre jól érzi magát ott, ahol van.
Persze vannak más jelek is. Régen azt kérdezgette, hogy mikor nem kell bölcsibe menni, most azt kérdezi, hogy "holnap is megyek oviba?". Reggelente nem csendes, és csendesül el egyre jobban, ahogy közeledünk a megfelelő intézményhez, hanem jár a szája, vidáman jön-megy, játszik, készülődik.  A bölcsiről minden infot harapófogóval kellett kihúzni belőle, vagy egyenesen azt mondta, hogy "most nem akarok beszélni", az ovis élményeit magától meséli.

Jó ez így. Megnyugtató.
Féltem kicsit, hogy rossz lesz neki a váltás, az új óvónénik a régi megszokottak helyett, de első perctől bizalommal van irántuk. Az is furcsa, hogy egyáltalán nem emlegeti a bölcsődét, soha meg nem kérdezi, hogy hol van Zsuzsa, vagy Marika. Nem érdekli, most már látom, hogy nem kötődött hozzájuk egy picit sem. És azt is be kell látnom, hogy ők sem kötődtek hozzá. Csütörtökön bementünk elköszönni, és bár előző nap jeleztük érkezésünk, Zsuzsa már elment, Marika is elmenőben volt, csak épp elkaptuk. Átadtuk a virágot, feszengve beszélgettünk pár percet, és kész. Nem hiányzik, de Zsuzsa helyében én felhívtam volna magamat :-)), hogy köszönöm szépen a virágot, bár elkerültük egymást, de blablabla. Ennyi se. Ezek után kicsit sajnálom is azt az x forintot, amit a csokrokra költöttem, és nem a gyerekeimre.
Soha nem volt titok, nekem sem volt bizalmam hozzájuk, nyígtam itt eleget miattuk.
Tartottam az óvónőktől is kicsit, hogy Gabi néni  too much lesz neki. Amikor az ember néha-néha összefut vele, akkor azt érzi, hogy igen, ezt a gömbölyű, mosolygós nagyifazont kérné óvónéninek, és ha lehet örökre. Aztán nap mint nap egy kicsit sok. Sok a "kedveském", az állandó harsogó jókedv, és tartottam attól, hogy Zalánnak is sok lesz. Nem szereti, ha valaki nyomul rá, jobban szereti a visszafogottabb ismerkedést. De nagyon jól megvan Gabi nénivel. Ennek ellenére, ha megkérdezzük, hogy ki a kedvenc óvónénije (jó, ettől finomabban szoktuk, de ez a lényege), akkor Zita nénit mondja. Akitől az anyukák meg tartanak, mert marha szigorúnak tűnik. Bár szerintem nem csak annak tűnik, az :-)) De ez nem feltétlenül hátrány, a legtöbb gyerek nemcsak jól tűri, hanem igényli is a szabályokat, és díjazza a következetességet. Zalán legalábbis tuti. :-)
Meg hát a nyitása sem volt rossz. Kijött a gyerekhez, bemutatkozott neki, elmondta, hogy ő fog rá vigyázni itt az oviban, együtt megkeresték a jelét, felakasztották a zsákot, megnézték a wc-t, mosdót, helyére tették a törölközőt, mjad Zalán adott egy puszit és bementek. Első nap, sírás nélkül.
Zita néni engem is megvett.

Első heti tapasztalatok

Mondjuk ez így több, mint nagyképű kijelentés, mert az első hét 2 napból állt. Ezeken Zalán meg hazajött az oviból, mától már maradt aludni is. A dadus mesélte, hogy negyed négykor úgy kellett felrázni a bandát, ugyanis aludtak, mintha fizetnének nekik érte:-)))
Pénteken már mondtam neki hazafelé, hogy akkor hétfőn ottalvós buli, viszünk párnát, takarót, Kisstibort (az alvós macija). Mire a hős rezignáltan: "tuuudom, már mondtad, de most nem akarok róla beszélni". :-))))
Egyébként Lilivel ellentétben Zalán mesél az oviról, úgyhogy tudom, hogy inkább Zita néni pártinak tűnik, Gabi néni zsongjon másnak. :-)))Ügyesen eszik, iszik, pisil, már kakilt is ott, ezt meg tudjuk, hogy a megszokás egyértelmű jele. :-)))

P. Zalán kiscsoportos naplója

2011. szeptember 1.

"A zóvoda nagyon jó volt. Megyek holnap is. Most pedig megyek aludni."

Egy szegény allergiás panaszai ötös riasztásnál

Kétféle ember van: aki allergiás, meg aki nem.
A nem allergiásoknak van egy - számomra - felettébb idegesítő altípusa, akik szerint az allergia csak kényeskedés, úri huncutság. Meg hát ugyan mi bajom lehet egy kis tüsszögéstől, orrfolyástól.
A másik kedvenc csoportom az, aki egy tüsszögő-köhögő-taknyos ember láttán nem allergiára gondol, hanem minimum tbc-re. Ez utóbbiba futottam bele a gyerekorvosnál pár napja. Súlyosbítva azzal, hogy tanácsadásra - azaz egészséges rendelésre mentem, és érintett szülők minden kétséget kizáróan elsőgyerekesek voltak, kb. 1 hónapnyi tapasztalattal. Egyrészt ketten hozták el a babát a rendelőbe, másrészt a pelenkázóra sem tette le anyuka, mert "ki tudja ki feküdt rajta előtte" (szerintem kutya, bazmeg - gondoltam, de visszanyeltem). A popsitörlőt hűtőtáskában hozták (valaki magyarázza meg), és a babakocsiban békésen alvó gyereket felkeltették, hogy "ébresztőőőőő, fél kettőőőőő". Ezt mondjuk abszolúte nem értettem, mert igaz, hogy fél kettő volt, de orvos egy szál se, utána meg nem bírták megnyugtatni szegény babát semmivel, annyira zokon vette az ébresztést. Az már csak hab a tortán, hogy a rota oltást is hűtőtáskában hozták, majd azzal együtt adták be a védőnőnek, hogy tegye a hűtőbe, nehogy fél perc szobahőmérsékleten gond legyen.
Ezek után gondolom érthető, hogy az első tüsszentésemnél még csak csúnyán néztek, a másodiknál összesúgtak, a harmadiknál már félhangosan morogtak, és szájat húzgáltak. Eközben apuka kétszer tolta át a lábamon a kb. 25 kilós babakocsit, mert úgy gondolta, hogy azzal meg tudja nyugtatni az ordító gyereket, hogy ülve tologatja. Ami egy olyan darab, ami elöl kisebb bolygókerekekkel rendelkezik, ergo ülve ráncigálva megy össze-vissza.
A másodiknál már én is csúnyán néztem, de mikor félhangos megjegyzéseket tettek arra, hogy miattam tör ki az újabb spanyolnátha járvány (jó, túlzásba estem, csak rondán néztek rám, és közben egymással sugdolóztak rém intelligensen), már kissé ingerülten közöltem velük, hogy nem kell aggódni, allergiás vagyok, az meg kurvára nem fertőző. Ellenben igazán boldoggá tenne, ha a babakocsit nem tolná rá mégegyszer a lábamra, plusz ha elfogad egy szakmai tanácsot: ilyen padlófelületen, pláne ülve, célszerű rögzíteni a bolygókereket és akkor kitűnően lehet tolni a babakocsit. Eljátszották, hogy nem hallanak.


Komolyan, most tetováltassam a homlokomra, hogy allergiás vagyok?

Egyébként meg ha ez bárhol elhangzik, minden második embernek van egy tuti gyógyszere, homeopátiás cucca, aloe verás terméke  a problémára, ami egy ismerősének kiválóan bevált. :-O Meg "szedsz rá valamit"? Á, dehogy, élvezem, hogy 1 hónapja folyik az orrom és a nyálkahártyámat már szétbuzerálta az orrcsepp;  imádom, hogy időnként olyan, mintha üvegszilánkokat szórtak volna a szemembe és reggelre összeragad a szempillám a csipától. Már ha alszok. Mert ha beindul a dolog igazán, akkor még köhögök és fulladok is.  Gyógyszerrel is.

Zalán, az óvodás

Trash van. Zalán holnap kezdi az ovit. Mostanában nagy ellenálló, úgyhogy már fel vagyok készülve a hisztire. Szó szerint születése óta ismeri az óvónőket a nővére révén, de hát az mégsem ugyanolyan.
Van Gabi néni, aki kerek-kontyos-mosolygós cukorborsó. Már látom, hogy Zalánnak sok lesz. :-)) Nekem messziről nagyon szimpatikus volt, így közelről már néha nekem is sok. :-P
De ott van ellenpólusnak Zita néni, aki jóval szigorúbb, "keményebb", de a gyerekek szeretik, mert következetes. Szerintem a barátkozási fázis után Zalánnak ő jobban be fog jönni. Engem  korábban a víz vert tőle, ő volt az egyik ellenérv a csoport mellett (kettőből választhattunk), de most már elvagyunk. A gumifétise ellenére. :-)) Rávarrtam mindenre. Zsákra, törölközőre. :-)))
Melinda a dajka, akit elvileg ismernem kéne, mert falumbeli, de nem ismerem:-)))De vele is elvan Zalán, mert egész jól felismerte, hogy mikor kell nála közeledni, kezdeményezni, mikor kell békén hagyni.


Ma volt utoljára bölcsiben Z, 3 hét felújítás miatti összevonás, átköltöztetés után utolsó nap a "saját" helyükön. Mikor bementünk, Zalán értetlenkedve kérdezte: most akkor megint bölcsis vagyok?! 
Gondolom azt hitte, ez valami átmeneti állapot volt az ovi és a bölcsi között (pláne, hogy fizikailag is az ő csoportszobájuk és az óvoda között voltak, Lilivel minden nap a kerítésen át kommunikáltak), és ezt a helyzetet talán visszalépésként értékelte. :-)))

Meglátjuk. Bízom benne, hogy nem lesz nagy gáz, mert megy a két országos cimborája: "Sándorkornélbarátom" és Fannikaacsajom". :-)))

Lili is megnyugszik lassan, mert ott is vége az összevonásoknak, és végre csak ők lesznek a csoportban (pedig a földszintre most nem is kellett menni, de volt néha pityizés). Pár hete azzal sokkolt le egyébként, hogy kétségbeesve "ismerte fel", hogy neki nem is választottunk iskolát. És most ő így hová fog menni szeptemberben?! Nehezen letisztáztuk, hogy oviba. :-)))

Melóban is változások vannak, főnök meglép Svédországba, jön helyette egy Franciaországból, aztán meg vagy bezárnak mindket, vagy nem.  Senki sem tudja, vagy aki tudja, az megtartja magának.

Amúgy gyerekek voltak nyaralni nagyinál egy hetet, nekünk Sanyival az volt a nyaralás:-))). Na persze hiányoztak, de azért jól esett egy kis nyugi. Meg rend. .-))

(A képen épp örökölt ruhákat próbálnak, amik szerintem nagyok, szerintük nem. :-))

P.S.

..azaz post scriptum: voltam ám influenzás is. :-))) Szabadság alatt, augusztusban. Tudok élni.

Távirati stílusban

Vége a nyárnak. A naptárban. Amúgy 39 fok. Meg sötétbordó riasztás parlagfűből. Döglök megfele.
Liliék voltak egy hetet anyáméknál. Ők nem akarnak többet menni, anyám meg nem nyíg azóta, hogy mikor, mikor, mikor alszanak már ott végre? :-)))
Zalán jövő csütörtöktől óvodás. Nem akar. Bölcsibe sem akar járni. De azért elmegy. Robotkutyával. Ő az új totemállat.

Life is wonderful

Cukimuki és darázs

Lili mostanában remekel aranyköpések tekintetében, úgyhogy lassan alapítok neki valami díjat. :-)))
Délelőtt lélekszakadva rohant be a konyhába:
-Anya, dugd el a mézet, megint bejött egy darázs. :-))))

Majd közölte, hogy az ebédre pucolt zöldségnek igazán aranyos neve van.
-Mármint?
-Hát a cukimuki.
Cukkini volt, de azt hiszem nálunk már csak cukimuki marad. :-))) Amit lelkesen pucoltak is, ahogy a mellékelt ábrák mutatják.
Leendő menyemnek melegen ajánlanám, hogy legyen majd nekem nagyon hálás, mert olyan fiút nevelek (neki :-DD), aki tud cukkinit pucolni, sőt azt is tudja, hogy "pisilek, visszahajtom a deszkát, kezet mosok".;-)

Egocentrikus diplomácia

Ha bezzeganyu lennék, akkor most azzal villognék, hogy micsoda szókincse van ennek a gyereknek. A nagyobbiknak, bár a kicsi se kutya. Olyan szavakat használ, mint egocentrikus, meg diplomácia. Közben meg tiszta gáz, hogy az elmúlt egy hétben annyit nézett tévét, hogy kívülről fújja a tévés filmajánlókat meg a reklámokat. Bár csak mérsékelten vagyok hajlandó szégyellni magam érte, mert nem hiszem, hogy mély nyomot hagyna a lelkivilágukon az az egy hét, amit én a létrán állva töltöttem, és örültem, hogy elvannak a Disney junior előtt. Amiből persze olyan kérdések származnak, mint hogy ha Mickey egér összes barátja két lábon jár, és van ruhája - azaz antropomorfizált, akkor Plútó miért "csak kutya", azaz négy lábon jár, és nem beszél, hanem ugat? (Bár tegye fel a kezét, aki Donald kacsa minden szavát érti....) És rögtön párhuzamba állította Goofyval, aki szintén kutya, de van ruhája és beszél. (Bár erősen debil alkat, egy osztályba járhatott Donalddal. ;-))
Aztán meg jött a tündérkórság, kb. minden második kérdése (és igen sokat kérdez ám) a tündérekre vonatkozik. Megállapította, hogy állati szerencsém van azzal, hogy csak a virágporra vagyok allergiás, a tündérporra pedig nem; tegnap ebédkor meg benyögte, hogy az uborkasalátának olyan szaga van, mint a tündéreknek.
De a legnagyobbat akkor röhögtem rajta, amikor pakolás helyett megpróbált varázsolni (van varászpálcája persze), és amikor az apja kissé ingerülten megpróbálta neki elmagyarázni, hogy varázslás helyett hatékonyabb lenne a pakolás, akkor becsukta a szemét, és fejhangon elkezdett visítani meg a varázspálcával hadonászni, hogy az apját is elvarászolja. (Nem mellékesen hatkor kelt, nem aludt délben és ez este 8-kor volt, amikor már saját bevallása szerint is nyűgös.)
Ja, hogy honnan az egocentrikus meg a diplomácia? A Dr. House ajánlójában szavakat társítanak a HOUSE betűihez, a többit is tudja, de erre kaptam fel a fejem:-)). A diplomáciát meg tőlem tanulták, mert 2-3 napig szinte csak verekedtek, és egyszer közöltem, hogy most már ideje lenne a diplomáciának a harc helyett, üljenek le, és beszéljék meg. Tetszett nekik - a szó. Úgyhogy egy ideig csépelték egymást, majd az egyik felüvöltött, hogy diplomácia (Zalánnál diszlomácia), röhögtek rajta 1 percig, majd újra verekedtek.
Egyébként ezt a verekedős időszakot leszámítva állati jól elvannak egymással, órákig eljátszanak együtt. Érdekes módon Lili most nőtt bele a szerepjátékokba, de a majdnem 3 éves meg kitűnő partnere ebben. Hiába, második gyerek:-))).

Nyár?

Utálom az összenemzeti nyígásokat, de most már tényleg feltenném a kérdést, hogy mikor is lesz már nyár? A múlt héten még jól is jött, mert lakásfelújítottunk, és sokat javított a komfortérzetemen, hogy nem 9, csak 3 patakban folyt rólam a veríték, amikor a festéket kapartam a plafonról. Szinte mindenkinek van egy "leesett a plafon" sztorija, most már nekem is. Bónuszként festés után tette mindezt. De most már szépek vagyunk.
És az internet, és a számítógép is helyrejött, így újra bekapcsolódhatok a virtuális vérkeringésbe;-).

Strandikám

A címet a kb. 5 éves húgomtól nyúltam. Azóta több mint 5, de anno így becézgette a strandot. :-)
Tegnap tesztelési céllal elmerészkedtünk a munkahelyem szabadidőparkjába, ahol van egy klassz medence is. Lili előre közölte, hogy ő konkrétan nem fog belemenni, max. a lábát lógatja bele, meg különben is. Ehhez képest átöltözés után sikítva-kacagva rohant bele, magasról tett arra, hogy úszni még nem nagyon tud, a víz meg mindenhol 1 méter 40. Ebben a lelkiállapotban telt el két óra, amikor végre sikerült őket kiimádkozni. Hazafelé Zalán okozott pár derűs pillanatot a szembejövőknek, mert annyira fáradt volt, hogy felkéredzkedett az apja nyakába, hol 2 percen belül el is aludt. :-)) A nagy sikerre való tekintettel már beruházásokat eszközöltünk karúszók (Verdás és Csingilinges ofkórsz) és vízipisztolyok terén.
Talán jövőre nyaralni is elmerészkedünk Lady Darabossal:-)) Hátha akkor már nem lesz ennyire darabos:-)

Ősanya, nyár, ilyesmi

Lilinek van egy kedvenc babája, sírós-nevetős, apa-anyázós. Kimostam, ezért kivettem belőle azt a kis dobozt, ami a hangokat adja ki, és elfelejtettem visszatenni. Mikor észrevettem, kértem a babát, hogy megműtsem, mire a nő: "á, nem kell, jobban szeretem, ha csendben van". :-P Született anya. :-)))

Mostanában Lilivel folyton "gondoltam egy... " játékot játszunk. Kb. barkochba, csak nem kérdéseket teszünk fel egyelőre, hanem információkat adunk, és abból kell kitalálni, hogy mire gondolt a másik. Az egyik ilyen esetnél hangzott el: "gondoltam egy színre. Ilyen a lámpa, amikor piros." :-)))

Amúgy meg beütötte a hüvelyklábujját. :-)))

Volt egy depis (értsd: szipog-mibaj-semmi-szipogtovább-monddmármiértsírsz-nincsemmi-miabaj-semmi-azabajhogylekellmenniaföldszintre?-igen-ésmitőlfélsz?-nemtudom-denemleszsemmiugyanazazóvodagyerekekóvónők-bőg tovább-áááááá)reggelünk megint, amikor 3 nappal korábban elkezdett azon aggódni, hogy mi lesz vele, ha az oviban le kell menni a földszintre. Én már megint az örökbeadáson és /vagy sokkterápián gondolkodtam, de az élet ezt is megoldotta: a héten még nem mennek le. A jövő héttől meg bölcsis szünet van, amit természetesen Lili is kivesz, mert szerinte Zalán egyedül unatkozna itthon. (Ha valakinek van valami használható ötlete ezeknek az új helyzettől való szorongásoknak a kezelésére, vevő lennék rá, az én tudományom egyelőre feladta...)
Úgyhogy mivel ketten lesznek, fővesztés terhe mellett tilos lesz az unatkozás. :-)) Az első hetet Sanyi viszi, utána velem vannak kettőt, majd mennek nyaralni. Aztán reméljük kinyit a bölcsi, és akkor csak Lilit és Lilla barátnőjét kell pesztrálnunk egy-egy hétig felváltva Lilla anyukájával, ha mégsem, akkor súlyosbodik a feladat 2 db 3 éves fiúgyermekkel. Mondtam: hozok bentről valami szedatívumot a kölyköknek, magunknak meg nyugtatót, aztán csak kibírjuk valahogy. (Nem fogok, na:-)))

Amikor a gyerek feladja a leckét

Lili folyton számol.
Nagyjából ezres nagyságrendig "el tudja olvasni" a számokat (tudja, hogy a mobiltelefon a Telenornál csak 9900 Ft, mert ki volt írva:-)))tízes számkörben simán összead. (Imádom, amikor úgy ad össze, hogy az ujjait az arcához érinti, és ezzel számolja meg:-))) Mert ugye a kezével nem tudja:-)))
A "keresd a hiányzó darabot, keresd a különbséget" típusú feladatokat gyorsabban megoldja, mint én.
Nagyjából egy hete elővettem a fa építőjátékot (időnként elpakolok előlük játékokat, és amikor újra előveszem, akkor nagy az öröm). Egyrészt konstruktivista installációkat gyárt belőle, külön ügyelve a komplementer formákra(Van ilyen kifejezés? Szóval rájött, hogy ha két "kaput összeilleszt, akkor középen van egy kör alakú lyuk, amibe viszont simán belefér 2 összeillesztett félkör), másrészt felfedezte a síkidomokat és ezek térbeli alakzatait. Mutattam neki, hogy a háromszögből mennyiféle formát ki lehet rakni, és természetesen rögtön kérdezte, hogy melyiket hogy hívják. Háromszög, téglalap, négyzet, kocka, gömb ilyesmik már mennek neki is, most megismerte a rombuszt, a trapézt, a paralelogrammát, de a deltoid nekem se jutott eszembe, "rá kellett gugliznom". :-)))
Szóval kezdődik. :-))) Amikor a gyerek matekleckéje felett majd tanácstalanul ül a család, nem beszélve a fizikáról, kémiáról. :-))
Bár már korábban is neten kellett utánanéznem, hogy a háromszarvú kaméleonnak van-e foga. (Nincs :-DDD)