Túsztárgyalás

Nos, tegnap kissé zaklatottan sikerült Zsuzsa tudomására hozni, hogy mennyire tele van a hócipőm Marikával. Ő megdöbbent, de leadta Marikának a drótot, aki ma reggel kissé ugyan sértődötten, de mondta, hogy hallja gondunk van, üljünk le, beszéljük meg. Majd kimérten megkérdezte, hogy óhajtom-e, hogy a vezetőnő ott legyen, ill. ő ragaszkodik a férjemhez. És ne várjunk ezzel, beszéljük meg. Gondolom azt hiszi, hogy kizárólag a pénteki-hétfői dolgokról van szó, ezért nem akar várni, talán nem sejti, hogy ezt hónapok munkájával érte el. Meg gondolom most magyarázná a bizonyítványát, hoyg neki volt igaza, és mi reagáltuk túl, holott az tényleg csak az utolsó csepp volt a pohárban. Megmondom őszintén semmi eredményt nem várok ettől, igazán neki a személyisége és a stílusa az, ami nekem nem szimpatikus, ezen meg nem fog változtatni, pláne nem ötvenakárhány évesen. Igazából most kristályosodott ki az, hogy Marika tőlem csak megőrzésre veszi át a gyereket, amíg nem jön Zsuzsa, bármit mondok, azt úgy veszi, hogy Zsuzsának üzenem, bármit kérek, majd megmondja Zsuzsának. Ennyi a reakciója. Semmit nem mond a gyerekemről, ha ő van délután fogalmam sincs arról, hogy mi történt vele egész nap, max. kérdésre annyit bök oda, hogy "nem volt vele semmi". Illetve ha mond valamit, az kizárólag negatívum. Soha, semmi pozítvumot nem mondott még Zalánról, és ez tegnap esett le. És a gyereknek sincs pozitív élménye vele kapcsolatban. Az, hogy nekem szarul esik sok dolog, amit mond, az egy, de hogy a gyerek -talán - tart tőle, mert üvölt, ha meglátja, és nem akar ott maradni, az már több kettőnél. És az meg végképp, hogy ezért kvázi a gyereket hibáztatja, holott ő a felnőtt, az ő gondjaira bíztam, neki kellene mindent megtenni, hogy elfogadtassa magát Zalánnal. De semmit nem tesz ezért, sőt gyakorlatilag képes zokon venni egy 2 éves elutasítását, és megsértődni rá. Másrészt, ami mindig is problémás volt nekem, az a kommunikációja. De arra nem én fogom megtanítani ötvenegynéhány évesen, ez biztos. Ő már így marad. A pénteki és tegnapi akciója meg azért esett kifejezetten szarul, mert a nagyon-nagyon sok előzmény után már nem szimplán kommunikációs hibaként, hanem egyértelmű támadásként értékeltem. De megint mondom: nekem nem feladatom őt megérteni, nem tisztem feltárni annak az okait, hogy miért viselkedik így a gyerekemmel. Egyértelműen az ő hibája, hogy a gyerek nem fogadta a bizalmába, sőt mi sem szívesen bízzuk rá a gyerekünket. Első perctől az a benyomásunk vele, hogy Zalán szempontjából ő csak ott van, őrzi, "nem az ő gyereke", ő kívül áll a Zalán-Zsuzsa-mi kapcsolaton. Csak akkor ne várja el, hogy bizonyos helyzetekben pedig ne úgy kezeljük, mint egy kívülállót, és ne vegyük extrán zokon, ha pl. kitiltja a bölcsiből a gyereket. Zsuzsának elmondtam azt is, hogy igen, kurva zokon vettük azt is, hogy TALÁN TETVES diagnózissal kitiltották a gyereket a bölcsődéből, és nekem kellett az ellenkezőjét bizonyítanom, és az pl. 2 nap szabadságomba került. Mint kiderült, ez a vezetőnő sara volt, mert ők Adélkával azt mondták, hogy nem tetves Zalán, a vezetőnő megnézte és közölte, hogy de. Erre csak annyit kérdeztem, hogy ebben az esetben akkor ezt így kellett volna kommunikálni. Nem úgy, hogy AZONNAL vigyem el, és pénteken ne is hozzam, és hétfőn is csak igazolással, hanem úgy, hogy TALÁN tetves, mutassam meg orvosnak, hozzak igazolást, és ha minden oké, akkor persze jöhet reggel. Vagy akár azonnal is visszavihetem, ha megnézi az orvos. Erre persze megint nincs érdemi válasz. Amúgy mondom, semmi eredményt nem várok ettől a beszélgetéstől, igazából csak a feszültség jött ki belőlem, de természetesen leülünk. Mert ne az legyen, hogy ők meg akarták beszélni, és mi álltunk ellen. Meg igenis vegyék tudomásul, hogy nem lehet bármit, és pláne nem lehet bármilyen hangnemben és hangsúllyal kommunikálni. Könyörgöm, fogják már fel, hogy az ember a gyerekét bízná rájuk, nem a libákat kell őrizniük napszámban. Tényleg ezt érzem, hogy ő nem együttműködik, hanem harcol ellenünk, velünk az irányításért. Ez nem nagyon nem helyénvaló. Nem külsőségekben kell behozni az otthont, nem az alvósállatkától, meg a cumitól lesz a gyereknek biztonságérzete, hanem attól, hogy biztonságban érzi magát. És az nem az én kudarcom, hogy az egyik gondozónőt teljes mellszélességgel elfogadta Zalán, a másiktól üvölt. És nem első perctől, hanem 3-4 hónapnyi bölcsődébe járás után... Azért ezen Marikának dolgozni kellett. A gyerek meg kicsi, és nem hülye. Valamit akkor is érez, amit mi is. És nem azért bizalmatlan vele a gyerek, mert rajtam érzi netán, hanem én vagyok azért bizalmatlan Marikával, mert látom, hoyg a gyerekben zsigeri ellenállás van vele szemben.