2012. február 22., szerda

... és akkor Zalán

Zalán tipikusan az a gyerek, akiről a sztorik szólnak. Jó gyerek ő - a maga módján, de mindig történik körülötte valami, amitől kifekszünk a röhögéstől.
Ma az óvodában rámszólt, hogy ne neveljem, és egyébként se szóljak bele az életébe. :-)))
Miután elkeserítettem, hogy márpedig egy ideig még beleszólok az életébe, azért megkérdeztem, hogy honnan szed ilyeneket.
Az óvodában tanulják, ofkórsz.
Ekkor azért beflasheltem egy tréninget 3 éves fiúgyerekekkel, melynek témája: Leválni anyámról - kezdőknek.
Bár amilyen nehezen megy némelyik pasinak, lehet időben el kell kezdeni, hogy a nősülés idejére már elengedett kézzel menjen. :-)

Egyébként szerdánként extrán hülye - eddig azt hittem az tesz be neki, hogy Lili se kedden, se szerdán nem jön velünk haza oviból, de nem. Hetek óta máskor van a logopédia, és Lili velünk jön, de Zazi akkor is zizi. Ez a "még a macska is kurva" -állapot, morog mindenért, mint egy vénember, semmi se jó sehogy, nyíg, nyafog, hisztizik, veszekszik. Ebben az állapotában állt le velem ma vitatkozni - amúgy én vagyok a hülye, próbálom meggyőzni, ahelyett, hogy ráhagynám,- hogy márpedig Rexnek (t-rex a Toy Storyból) nem karma van, hanem szúrós ujja. Akkoris.
Végső érvként közölte, hogy egyébként most megy büntetésbe a szobájába (hja, ha magányra vágyik önként vonul be), és megfenyegetett, hogy ki sem jön, sőt éjszaka sem fog átjönni.
Lefostam a bokám. Az örömtől. :-))
Egyébként teljes természetességgel bejelentette, hogy szokott csókolózni Fannival.

Amúgy ha a fejébe vesz valamit, Lili is olyan, mintha lóval imádkoznék. Tegnap megörvendeztetett a "19 gyerekből 20 be tudja kötni a cipőjét" kijelentéssel. Meggyőzhetetlen volt, hogy rosszul mondja. "Akkorisígyvan". Ezt fogom rájuk tetováltatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése