Röviden a skizofréniáról

Nem nagyon írtam mostanában, nehezen jutottam ide. Vagyis egyáltalán nem jutottam ide, hogy pontos legyek. A munkahelyemen új feladatot kaptam, most már ténylegesen részt veszek a rehabilitációban, elsősorban kézműves foglalkozásterápiákkal, biblioterápiákkal és beszédtechnikával foglalkozom.
Rendszeresen futok bele a tágra nyílt szemekbe, amikor kiderül, hogy a napom jelentős részét skizofrének között töltöm. Standard kérdés: nem félsz? Standard válasz: mitől? Hát ezek őrültek. Nem, nem azok. Persze, egy aktív osztályon, ahol éppen tomboló pszichózisokról szól az élet, ott azért kicsit más a helyzet, de mi a végkimenet vagyunk, a rehabilitáció, a társadalomba való visszailleszkedés gyakorlóműhelye.
Elindítottunk egy pszichoedukációs tanfolyamot a betegek és hozzátartozók részére, ahol nagyon sok mindent megtanulnak erről a betegségről. Ennek kapcsán készítettem egy oktatási anyagot, amelynek a kivonatát itt is hasznosnak tartom megosztani, hátha egyre kevesebbszer futok bele " a skizofrének őrült sorozatgyilkosok" sztereotípiába. :-)

A Hollywood által sugallt képpel ellentétben az elmebetegségben szenvedők többnyire visszahúzódó és csendes természetű emberek, nem dühöngő őrültek, vagy hidegvérű sorozatgyilkosok. 

Kriminalisztikai és pszichiátriai kutatások szerint az erőszakos bűncselekmények előfordulási aránya egyáltalán nem nagyobb a skizofrén betegek körében, mint az átlag populációban.
Ráadásul a skizofrénia nem egyenlő a többes személyiséggel. Utóbbi egy teljesen eltérő pszichiátriai kórkép, melyet szaknyelven disszociált személyiségzavarnak neveznek, és amit az ismételt gyermekkori lelki traumák váltanak ki.

A skizofrénia az agy betegsége.  Kialakulásának pontos mechanizmusa egyelőre nem ismert, genetikai és környezeti tényezőket valószínűsítenek, valamint bizonyos biokémiai elváltozások is bizonyítottak: az agy bizonyos területein az idegsejtek túlműködnek, aminek közvetítője a dopamin nevű neurotranszmitter, azaz idegi hírvivő molekula.

Kortól, nemtől, társadalmi és földrajzi környezettől függetlenül a népesség 1%-a skizofrén.

A tünetek bármely életkorban kialakulhatnak, legjellemzőbben 18 és 28 éves kor között; férfiaknál inkább a korai húszas években, nőknél valamivel később.

Kialakulásában szerepet játszik az öröklött hajlam is, de ez csak egy, a lehetséges okok közül.  Lehet valaki skizofrén akkor is, ha a családban ez a betegség soha nem fordult elő, ill. lehet több beteg is a családban, miközben más családtagok egészségesek.

A hajlam mellett a betegség fellobbanását okozhatja a rosszul kezelt stressz is.

Kábítószerek rendszeres vagy akár egyszeri használata is kiválthat az arra érzékeny személyeknél olyan hallucinációkat, téveszméket vagy szorongást, amelyek esetenként a betegség kialakulásához vezethetnek. Időnként a szer elhagyása után is "bevillanhatnak" a korábbi pszichotikus élmények (ez a drog-szlengből ismert "flashback" jelenség).

A skizofrénia jellemző tünetei a hallucinációk, a téves eszmék, a szétesett beszéd és viselkedés, a hangulati üresség, az akaratnélküliség vagy a beszéd elsivárosodása.

A skizofrén betegek gyakran számolnak be arról, hogy hangokat hallanak, ezek a hangok a nevükön szólítják őket vagy kommentálják, esetleg becsmérlik a cselekedeteiket. Mindez a beteg számára teljesen valóságosnak tűnik, de az akut szakaszt követően kialakulhat a részleges vagy teljes belátása arra vonatkozólag, hogy ez csak a "képzelete játéka". Kisebb arányban előfordulnak vizuális, vagy szaglási hallucinációk is. A hallucináció a beteg számára többnyire rossz élmény, félelmet kelt benne.

A téves eszmék inkább a gondolkodás zavarai, olyan hiedelmek, amelyek valótlanok, de a páciens erről nem meggyőzhető. Ez megnyilvánulhat kóros szervérzések formájában (pl. hogy az agyát kicserélték, vagy nem érzi a lábát), de lehetnek vallási tartalmúak (például különös messianisztikus, vallási küldetéstudat), vagy üldöztetés-tartalmak (amikor a páciens azt hiszi, hogy követik, róla beszél mindenki az utcán, vagy lehallgatják a telefonját). Gyakori a házastárs hűtlenségével kapcsolatos téveszme, de előfordulhatnak még bűnösség-érzési vagy nagyzásos tartalmak is, mint befolyásos barátok („látogatóba jön hozzám a miniszterelnök”) vagy megalomán, világmegváltó tervek („én vagyok Napóleon”).

Gyakran vezetik be a fenti, egyértelmű (ú.n. pozitív) tüneteket kevésbé felismerhető, körülhatárolható ú.n. negatív tünetek. Ekkor a beteg kezdeményezőkészsége, új dolgok iránti érdeklődése csökken, vagy teljesen megszűnik; visszahúzódik az emberi kapcsolatoktól, egyre inkább elszigetelődik. Nem érez örömet, gondolkodása pesszimistává válik, csökken az önbizalma, megváltozik az étvágya és az alvása is. Ezek a depresszió tünetei, amelyeket gyakran észlelnek a skizofrénia belobbanása, vagy a tünetek újbóli fellángolása előtt. Depressziós állapotban az öngyilkosság esélye jelentősen növekszik! Skizofréniások között nagyon magas (10 százalék körüli) a befejezett öngyilkosságot elkövetők aránya.

Korai figyelmeztető tünetek lehetnek még a hosszabb időszakon keresztül fennálló, kiváltó ok nélküli feszültség, idegesség, ingerlékenység, nyugtalanság, mozgáskényszer, figyelemzavar, feledékenység, „furcsa” viselkedés, korábban nem tapasztalt ezoterikus vagy vallási érdeklődés.

A viselkedésbeli eltéréseket rendszerint a család vagy a tágabb környezet szokta felfedezni - ritkább, hogy a beteg maga kér orvosi segítséget. Bizonytalan esetekben célzott pszichológiai tesztvizsgálatok segítik az orvos munkáját.

A kezeletlen skizofrénia hosszú távon rontja a gondolkodásbeli funkciókat, alkohol- és drogproblémákhoz vezethet, ill. növeli az öngyilkosság előfordulását.

A kezelés alapját a gyógyszeres terápiák képezik. A gyógyszeres kezelésben nélkülözhetetlen az antipszichotikumok (pszichózis elleni gyógyszerek) szerepe. A terápiás cél a tünetek (hallucinációk, téveszmék, gondolkodásbeli zavarok) megszüntetése és egy esetleges újabb epizód kivédése.

Gyógyszeres kezelés mellett a betegek 75%-ának állapota jelentősen javul. A páciensek egyharmada fenntartó kezelés mellett tünetmentes, néhányan teljesen meggyógyulnak. A páciensek egyharmada fenntartó kezelés mellett önálló életvitelt folytat, de nem teljesen tünetmentes. A páciensek egyharmada a gyógyszeres kezelés ellenére sem képes támogatás és felügyelet nélkül élni, de együttes gyógyszeres, pszichoterápiás és társadalmi segítséggel ez az arány 10-15%-ra csökkenthető! A nem gyógyszeres terápia körébe tartozik a rehabilitáció, a családterápia, a szociális készségeket fejlesztő tréning, a pszichoedukáció,valamint a kognitív terápia.

A szélsőséges eseteket kivéve a betegek nem szorulnak állandó kórházi felügyeletre. Ha az aktív fázisokat sikerül leküzdeni, a betegek gyakorlatilag teljesen tünetmentessé válnak, teljes életet élhetnek.  

A következő videó pedig Louis Wain rajzait mutatja. Wain grafikus volt, és - gondolom nem lepek meg vele senkit - skizofrén.  Az ő rajzain keresztül is lehet látni, hogy nagyjából mit tesz a világlátással, az érzelmekkel és a kifejezőkészséggel a skizofrénia.   Louis Wain macskái