Rettentő mérges

vagyok.
Gyakorlatilag folyamatosan tudnék káromkodni, és ez ismételten a bölcsinek köszönhető.
Nagyjából 10 körül csörgött a telefonom, Zsuzsa 8 körmondatban közölte, hogy hát NAGYON KÍNOS, amit mondania kell, de AZONNAL menjek a gyerekért, mert valószínűleg tetves. És hát nagyon sok tetves gyerek van, már kifejlett állatkákkal, Zalánnál talán serkék vannak, de ebben sem biztosak. De hát el kell vinnem. És hát lehet a játszótéren kapta el, vagy valahol máshol. Már akkor se értettem, hogy ha több tetves gyerek van, akkor miért nem a bölcsi az elsődleges fertőzésforrás a gondolatmenetében, miért azt keresi, hogy Zalán honnan VITTE BE? Meg ebben mi a kínos? Komolyan döbbenetes, hogy embereknek milyen képzavaraik vannak az intimitás határairól meg a ciki fogalmáról.
Szóltam bent, hogy ez van, megyek. Mondták menjek, persze.
Bementem a bölcsibe, ahol ugyan már egy másik csoporttársat is öltöztetett az anyukája, mondta, hogy ők is "bogarasak". Röhögtünk, mit tudunk csinálni, ez van.
De ami utána jött, olyan szinten húzott fel, hogy egyszerre bőgnék, láncdohányoznék és rugdosnék tehetetlen dühömben, és nem is óhajtom megválogatni a szavaimat, és nem várom meg, hogy elszálljon a dühöm. Mert mindennel együtt ez már sok, kurva sok, és azt hiszem, hogy nálam most betelt a pohár. Utálom ezt az egész kicseszett bölcsődét, úgy, ahogy van. Már csak azért imádkozom, hogy Zalán szeptemberben mintaszerűen szobatiszta legyen, és húzhassunk el onnan a vérbe, át az óvodába.
Mondta Zsuzsa, hogy hát nem biztos, hogy serke, nem tudják megállapítani, mert hát Zalánnak koszmós is a feje. Egyrészt a koszmó az nem serke, másrészt az nem koszmó, hanem 4 héttel ezelőtt volt 400 bárányhimlős kiütés csak a hajas fejbőrén, és hát ja, az így gyógyul. Hámlik. (Mint ahogy az egész teste hámlik, és még sok kiütése látszik, ahogy ezt azért szintén kurvatapintatosan megjegyezték vagy kétszer. Nem azért, mert szar anya vagyok, és nem törődök vele, hanem azért, mert 2000 kiütése volt. )
Akkor is le kellett volna vágni a haját, hogy levegőzzön a fejbőre. Merész a csaj, hogy annyi kiütéssel ő hajat akar vágni, hátha belekap a gép egy kiütésbe, vagy letép egy pörköt, mi az, nem? Nem tudom, hogy mi hogy jött, bejött erősítésnek a vezetőnő is, és a végén oda lyukadtunk ki, hogy BIZTOS LILI HOZTA AZ ÓVODÁBÓL A TETVET, mert olyan sok a haja. :-O Na, itt felkaptam a gyereket, és eljöttem, mert ott még csak 150 volt a vérnyomásom, de házáig felment 220-ra. Ha logikusan érvelnék, akkor azt mondanám, hogy ha az én gyerekemben (talán) serke van, akkor hogy fertőzhette ő le az egész bölcsődét úgy, hogy másban már kifejlett tetvek vannak? Plusz a serkék nem terjednek, ahhoz kell minima egy kifejlett tetű, aki lepetézi őket.
Felhívtam a védőnőt, hogy ilyenkor mi van? Hát, nem én vagyok az első, aki telefonál, és kezeljem le, igazolást a doktornő ad, és igazolásig nem vihetem. Mondtam neki, hogy anyám már jön holnap, de hétfőn vihetem-e? Persze, nyugodtan. Azért rákérdeztem, hogy ha nem lenne egy nyugdíjas anyám, akkor ilyenkor mi van? Gondolom táppénz nincs. Hát az erre nincs.
A gyógyszertárban már NEM VOLT az ajánlott tetűírtó, mondta a gyógyszerésznő, hogy járvány van a bölcsiben. Elpanaszoltam neki, hogy állítólag mi vittük be, bár az se biztos, hogy serke van a gyerek hajában. Mire a gyógyszerésznő megerősített abban, hogy ha csak serke van a hajában, akkor ő másodlagosan fertőződött meg, ott.
Mindegy, leszarnám, gyerekközösség, ezzel jár. De hogy ilyen módon kommunikálták ezt le, az felháborító.
Hazajöttünk, nagy sírás közepette letoltam Zalán haját 5 mm-esre, megmostuk, lekezeltük, fésülgettük, csak és kizárólag elhalt bőr volt a tetűfésűben, serke egy fél se.
Komolyan mondom, ez az érzelmi imbecillitás, ami árad ebből a bandából, borzasztó.
Tényleg nem vettem személyes sértésnek, hogy netán tetű van a gyerekben, de ahogy kommunikáltak, azt igen. Egyszerűen felháborítóan tapintatlan. Nem a ténnyel van bajom, hogy farkast kiáltottak, még az is lehet, hogy volt serke, csak levágtam a hajával (bár azok tudomásom szerint a hajtöveken vannak, és fél centisre vágtam a haját, szép kuglifeje van), hanem ez a bunkó kommunikáció az, ami lassan teljesen kivágja nálam a biztosítékot. Valahogy folyton azt érzem, hogy szívatnak. És ugye kurva tehetetlen vagyok, mert nem partnerek semmiben, semmi értelme megbeszélni velük a dolgot, fel se fogják mi bajom; ellenben rá vagyok kényszerítve, hogy oda vigyem a gyereket.
Nem mellékesen ők úgy döntenek, hogy a gyerek tetves, és vigyem el. Ez belekerül egy nap szabimba (minimum), meg egy halom telefonba, plusz én bizonyítsam, hogy nem, a gyerek nem tetves, nem is volt. Mert ők úgy döntöttek...
És kikötötték, hogy HOLNAP NEM VIHETEM. De miért?! Ha ma adna a doktornő egy igazolást, akkor vihetném, nem? Kétféle tetűírtó szer van itthon, mindkettőre az van írva, hogy X percen belül elpusztítja a tetveket. Ergo, ha tetves is lenne (bár mondom, szerintem nem az), akkor ha ma lekezelem megfelelő módon és holnap nincs a hajában semmi, akkor miért is nem vihetem?! Már megint mire megy ki a játék?
Amúgy azt kellett volna: ma elvinni az orvoshoz, igazolást kérni, és holnap odatolni az arcukba. Ha hápognak, akkor meg tényleg szólni az őket felügyelő szervnek, amelynek a vezetőjét Sanyi egyébként is ismeri, és eddig csak azért nem panaszkodtunk neki, mert "olyan nagy baj" nincs.