2011. március 25., péntek

A stafétagyerek

Persze, hogy nem tetves egyik kölyköm se.
Reggel a doktornő meg az asszisztense alaposan átbogarászták Zalán haját, amit Kerekfejű Porontyom egy hang és fintor nélkül tűrt, és írásba adták, hogy ez a gyerek biza nem tetves. Megdicsérték a frizuráját, és kapott matricát is, ami jár az jár.
Anyukámmal hazaküldtem őket, én meg mentem melózni. Délben anyu behozta hozzám, mert neki is mennie kellett valami oktatásra, vagy értekezletre, ott csövelt Zé másfél órát, utána hazafelé bejött érte Sanyi.
Tényleg olyan volt ma csórikám, mint valami családi stafétaváltó eszköze, adtunk kézről kézre.
Az irodában meglepően hamar feltalálta magát, leginkább húszas éveinek elején járó kolléganőmre zizzent rá :-)Konkrétan kijelentette, hogy tetszik neki, és mikor átmentem egy másik irodába, közölte, hogy nem jön velem, marad Anitával:-). Utána átjöttek EGYÜTT kézenfogva, pedig ilyen könnyen azért nem szokott barátkozni. :-)

Hazafelé besétáltak a bölcsibe, mert a kurva nagy aggódásban olyan pl. nem jutott eszükbe, hogy ideadják az ágyneműt, ha már tetves, de állítólag az már ki van mosva, ellenben a kinti ruhát hazaküldték.
És Sándorom úgy gondolta, hogy akkor ő most helyretesz néhány dolgot. Egyértelművé tette, hogy nehézményezzük az eljárást, hogy engem a habokra kirántanak a munkahelyemről mánjelleggel, és gyakorlatilag kidobják és kitiltják a gyereket a bölcsődéből, plusz még nekem kell bizonyítani azt, hogy nemhogy kiírtottam belőle a tetveket, nem is volt tetves. Sőt még a testvére se. Másrészt finoman jelezte, hogy nem hivatalosan, de a felügyelőjük tud a dologról, és az a véleménye, hogy elég erősen túlreagálták, ennek nem ez az elintézési módja. Egyébként ő mondta, hogy menjen be inkább Sanyi, mert az apukákat "nem merik" úgy egrecíroztatni a gondozónők, mint az anyukákat. Otthagyta a szemüvegét, így hazafelé nekem is be kellett mennem, velem már Zsuzsa megint bepróbálkozott, hogy "hát akkor kenjük Zalán fejét valamivel, mert nagyon hámlik". Jól van, ha valaki hülye, akkor hülye, erre már nem tudok mást mondani. Elmondtuk legalább 10-szer, hogy mitől hámlik a feje MOMENTÁN. Annyit tudtam erre reagálni, hogy ma látta a gyerekorvos, ő nem aggódik a hámlás miatt, addig én se fogok. Remélem értett belőle, bár lassan kételkedem benne. Aranka valóban csak annyit mondott, amikor kérdeztem, hogy mit csináljunk esetleg Zalán fejbőrével, hogy mossam a Babé samponjával, úgyis lett egy kis koszmó is megint.
Komolyan mondom, nem értem. Kurva nehéz lenne azt mondani, hogy "tévedtünk, bocs"? Nem, öregem, ő akkor is harcol, hogy az övé legyen az utolsó szó.
Én meg már kurvára unom bizonygatni, hogy a gyerek nem taknyos, nem köhög, nem tetves...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése