Ez erős volt, Antónia....

Újabb sztáranyu, anyusztár érezte úgy, hogy bezzegelni kell... Pedig a csaj eddig valahogy elkerülte a bulvárt, de most gondolom a csatornája kiadta neki, hogy visszatérése okán fokozni lehetne a híradó nézettségét, legyen kedves nyilatkozzék. Megtette.
Mondják szexisebb és nőiesebb, mint valaha - mondja jó gének. Egy pont oda. Szimpi.
Nem volt-e fáradt-szól a következő kérdés, lévén ikrei születtek. Nem, jó babák -mondja anyja. Ez nem jó babaság kérdése -szerintem. Aki 24 órás figyelmet igényel, az rossz baba?
És akkor, mint egy izlandi gejzír, kitört belőle Bezzegantónia:
"Persze nem is hagytam el magam, hiába voltak fájdalmaim a császármetszés után, már az első napoktól felöltöztem rendesen, kisminkeltem magam, mentem a babakocsival sétálni."
Tehát aki orvosi utasításra kifekszi egy hasi nagyműtét következményeit, nem talpig sminkben és trendi cuccban rója babakocsival a köröket az utcán, az elhagyja magát....Köszönjük Antónia.
Aztán kiderül, hogy apa egész nap otthon volt segítségnek (otthonról dolgozott), akivel azért valljuk be egyszerűbb boldogulni, mint egy nagyival, akinek az ötleteit hárítani külön energiát igényel. Már ha van nagyi, és nem egyedül van az ember egy-két-három gyerekkel.
Másrészt lehet, hogy az újságírói hiba, de a cikk elvileg az anyaságról szól, csak én nem látom benne Bezzegantóniát, mint anyát. Csinos maradt, nem hagyta el magát, sok elfoglatságuk ellenére mégis van idejük egymásra a férjével. Örülünk. Tényleg. Gyerekek, jól vannak?....

Love

Akármit is mond Aigner Szilárd, hiába esik a hó, akkor is tavasz van - ahogy utóbbit Kriszta bölcsen megjegyezte Lillája Bencével kapcsolatos romantikus álmai kapcsán.
Lilinél is vége a nyafinak, ma reggel úgy szökdécselt kacarászva, kézen fogva Kendével az oviban, mint két őzike a mezőn. Csakhogy az én őzikém még a haját is dobálta közben. :-D Négy évesen...Bár négy nem volt egyik se, amikor a játszótéren tátott szájjal bámulták az azóta nagycsoportossá minősített Márkot Csengével. Bármit mondtunk, nem hallották. Én bedobtam a "lányok, kértek csokit?" kérdést is, de hasztalan. Továbbra is tátott szájjal bámulták Márkot a mászókán. :-D
Zalán tegnap ordítva rúgdosta az ovi kapuját séta közben, mert nem mentünk be. Minden reggel és délután, míg én Lilit öltöztetem, ő bemegy, és leül építőzni.

Rontombontom

Lassan úgy érzem magam, mint egy haditudósító...
Zalán momentán a gyerekszobában szedte le alapos munkával az egyik matricát, és vele együtt a falat is.

Apasanyi

Apasanyit immáron ismét a köz alkalmazza, ill. köztiszt visel. De megengedte, hogy itthon továbbra is apának/Sanyinak szólítsuk, nem ragaszkodik a főtanácsos úr megnevezéshez. :-D
Igen, meguntuk a vállalkozósdit, hogy minden nap vasvillával hányjuk a milliókat a padlásra, meg kinőttünk a sportfogadásból is (na, kifizet, nem fizet? vajon hány százalékát a megállapodottnak? és hány napot késik?).
Úgyhogy minden nap én viszem-hozom Lilit az oviból, Zalánnal karöltve. Két gyerekkel, overallal-bakanccsal a negyedik emeletről, lift nélkül simán extrém sport. És szerencsére a Liliék csoportszobája is emeleten van. :-) Mire Zalán megtanul lépcsőzni, olyan vádlim lesz, hogy Rubint Réka elbújhat mögötte. Zsinórtangában.

Szívbaj

-Anya, beleléptem egy szögbe.
-Jaj, milyen szögbe?!
-Hát a háromszögbe -mutat elsőszülöttem a szőnyegen szanaszét szórt fa építockákra.
(Na ilyenkor nyeli vissza az ember, hogy "anyád", mert az önvád nem vezet jóra :-D. )

Egyébként másodszülött ma végiggurított 3 tekercs wc-papírt a folyosón, csokival összemázolta a falat, mert le akarta venni a maradék csokit, majd alkoholos filccel kidekorálta az íróasztalt. Hol volt ilyenkor az anyja?! -teszi fel a kérdést a művelt olvasó. Wc-n, konyhában...

Képek

gordonremzi jr.

hepibörzdéj

Tévét néznek

Gyurmáznak

Avatar 2, összesküvéselmélet és paranoia

Ma a két gyereket beküldtem a szobájukba, míg én szellőztettem a nappaliban. Meglepi várt: Lili békésen rajzolgatott, és nem vette észre, hogy Zalán mellette az ujjfestékkel (amit b. nővére vett le neki a polcról, mert ő nem éri fel :-S) kipingálta a szekrény 2/3-át, a falat, a játékok nagy részét, és természetesen önmagát is. Olyan szinten volt kék a gyerek feje-keze, hogy az Avatar maszkmestere szerintem sírva könyörögne a módszerért. :-D Nem mellékesen épp egy zsírkrétát rágott. Ráadásként még a festékes flakont is eldugta a büdös kölyke az egyik fiókba...

Amúgy szavam sem lehet, mindkettő végigaludta az éjszakát. 6-ig, de nem vagyok telhetetlen. Pláne Zalán egész heti éjszakai bulizós akciói után. Este mondtam neki, hogy ennyire - és akkor nagyon picit mutattam - van attól, hogy örökbe adjam, úgyhogy jól gondolja meg hányszor kel fel éjjel. :-)
Volt már rá precedens, hogy a saját ágyában feküdt és kelt (egy időben fél hatkor jött közénk, és még egy órát aludt itt), de akkor Lili ordított fél négytől fél ötig, hogy ő nem akar rövidnadrágot venni az oviban, és ígérjem meg, hogy szoknyát vehet. A gyerekes lét szépségei, ugye.
Akkor vázoltam hitvesemnek az alábbi elméletemet, amit ő paranoiának minősített ugyan, de én ismerem a gyerekeimet.
Szerintem megbeszélték, hogy Zalán már igencsak kimerült a sok hónapja tartó éjszakai cirkuszban, ideje kialudnia magát, úgyhogy most legyen kedves Lili átválallni tőle az éjjeli műszakot. :-D Ő meg megtette. És mivel négy éves és nő, kénytelen volt egy hozzá illő probléma miatt felkelteni és ébren tartani, ő nem ordíthatott, hogy "keeeell ciciiiii".

Hamupipike

"Anya, képzeld el, a gonosz mostoNa megGABONÁZTA a herceget."

(Akinek elmeséltem a sztorit, megkérdezte, hogy mi helyett mondta a gabonát, úgyhogy inkább leírom ide is : megbabonázta helyett. :-D)

1 hisztis +1 hisztis

Azt hittem, hogy Lilivel letudtuk a gyereknevelés szívatós fázisát, és mivel ketteskénk fiú, így talán a hisztinek búcsút is inthetünk úgy 10 évre, amikor majd kezdődik a "tökszarahajamígynemmegyekiskolába" korszak. De nem. Az univerzum a véremre szomjazik. Szorozzuk be Lili terrible two (rettenetes kétéves, az angolszász terminológia szerint) hisztirohamait kettővel, és megkapjuk a 16 hónapos Zalánt. Időnként elgondolkodok azon, hogy felveszem videóra és jó pénzért árulni fogom, mint kutatási eszköz, mert olyan szabályos, tankönyvi hisztiket produkál. Egyelőre ott még nem tartunk, hogy ő keresi az alkalmat a hisztizésre, de bármilyen ellenkezés beindítja nála a mechanizmust. Átmenet nélkül torkaszakadtából ordít; hozzámvágja azt, ami a kezében van vagy a cumiját; földhöz vágja magát, hasra, hanyatt - mikor mihez van kedve. Egyébként állati édes, amikor pukkancs, úgyhogy sokszor erőt kell venni magamon, hogy ne röhögjek - nehogy biztatásnak vegye. Amúgy ez a gyereknevelés egyik anomáliája: szíved szerint visítva röhögnél a gyereken, de halál komoly arccal el kell neki magyarázni, hogy ilyet nem csinálunk, nem mondunk.
.

Szóvivő

Zalán nagy dumás, ezt már mondtam párszor. Tegnap az ölembe ült, és közölte: anyuka, szeret. :-D
Ma viszont a maradék szülinapi tortának mondta, hogy szereti. :-)
Esti programjuk a bukfencezés. De Zalán már jobban élvezi, mint Lili. Rántja le a paplant az ágyról, és már fújja is: egy-kettő. (etty-keddő). Ez egyértelmű utalás arra, hoyg bukfencezni akar.

Lili 4

Boldog 4. szülinapot, királylányom!

Mirázs

A Botond-konfliktus úgy tűnik hollywoodi módon zárul. Lili azt mesélte tegnap, hogy Botond apukája beszélt Ildikó nénivel, és megígérte, hogy Botond soha többé nem fogja bántani a lányokat, megbeszélték.
No, hátha az "atyai szó" helyreteszi a fiatalembert. Remélem.

Hétfőn Lili szülinapja, ilyenkor az oviban is meg szokták ünnepelni. Oda csokis és habos tortát szeretne vinni. Úgyhogy viszünk tejszínhabos csokitortát. Kacérkodtam a gondolattal, hogy megcsinálom, de a végén a könyebbik utat választottam:rendeltem egyet.
Az legalább friss lesz, meg nem ronják el. Nálam ez ugye erősen benne van a pakliban, ha tortáról van szó. Az itthonit meg anyuék hozzák.

Apja fia?

Anyja lánya?

Kérdez az ovi

Tegnap Lili egy négy oldalas kérdőívvel jött haza az oviból. Arra kíváncsiak, hogy mennyire vagyunk elégedettek az ovival.
Jó pontként értékelem, hogy ez eszükbe jutott egyáltalán. Sőt, sok minden van, amit jó pontként értékelek, de összességében van mit javítani. Úgy döntöttem, hogy nem leszek illedelmes és nem adok standard válaszokat, hanem valóban közlöm, hogy számomra mik jelentenek problémát. Alapvetően anonim a dolog, de bármikor vállalom névvel is. Nos, sokunknak (talán mindenkinek) az egyik sarkallatos kérdés: elégedett -e a dajkanéni bánásmódjával? Nagy büdös egyes. Nem csak azért, amit az én gyerekemmel tesz, hanem azért is, amit másokkal. Nem érdekelnek a kifogások, megengedhetlen, hogy egy dajka rángasson egy gyereket, ráüssön. Jeleztük, óvónő reakciója: a dajka ok nélkül nem szokott ráütni a gyerekek kezére. Mert ez pl. Lili volt. Nem tudom, nem vagyok egy véranya, de szerintem egyáltalán ne üssön rá, ez az egyik, másrészt Lili pl. azért kapott, mert evés közben a saját kanalára rásegítette a kaját a saját tányérjából. Ez nekem nem ok a verésre. Mert ha azt mondja: 5 perce dobálta a többieket kajával, akkor megértem. Így nem. De olyan is volt, hogy egymás mellett fekvő gyerekek egymás kezét fogták, és úgy ütött rájuk, hogy engedjék el. És az ütéstől a két gyerek keze szétcsúszott. Megengedhetetlen. Mint ahogy az is, hogy nincs türelme kivárni egy lassúbb gyereket, hogy felöltözzön és megrángatja. És megengedhetetlen az, hogy ezzel az óvodavezető nem akar foglalkozni, azzal intézi el, hogy védi a dajkát a szülővel szemben, csitít. Nem csak engem, mindenkit. "Ó, hát nem úgy van az , anyuka" és megy tovább.
A másik, ami nálunk most probléma: van egy kisfiú, aki rendszeresen piszkálja, veri a többieket. Kb. 2 hete Lilire szállt rá, aki emiatt 2 hete bőgve jár óvodába. Nincs gond, amíg elindulunk, odamegyünk, de amint szembeül azzal, hogy be kell menni, sír. Egy hétbe telt, míg megmondta, hogy Botond meg szokta verni, és ezért nem szeretne oviba menni. Óvónő is kérdezgette tőlünk, hogy mi a baj, így hát megosztottuk vele a gondot. Válasz: pedig Botond tegnap milyen rendesen viselkedett. Úgy gondolom erre nem ez az autentikus válasz. Hanem valami olyasmi, hogy ha eddig nem is vettem észre, anyuka, akkor oda fogunk figyelni erre. Nem. Én elhiszem, hogy nem lehet 20-25 gyerek minden percében ott lenni, és történnek olyan dolgok, amit nem vesznek észre, de ez egy általános probléma. Általános az, hogy Botond kipécéz magának gyerekeket, és azokat piszkálja, üti, macerálja...És ez ne az én problémám legyen már, legyen az ő szüleié meg az óvodáé, oldják meg ők. De nem oldják, és emiatt az én egyébként óvodaimádó gyerekem szorongva jár óvodába.
Remélem lesz következménye és foganatja annak, amit ebben a kérdőívben le fogunk írni. És tudom, hogy nem én leszek az egyetlen, aki nem konfliktuskerülő, illedelmes válaszokat fog adni.