2010. február 26., péntek

Kérdez az ovi

Tegnap Lili egy négy oldalas kérdőívvel jött haza az oviból. Arra kíváncsiak, hogy mennyire vagyunk elégedettek az ovival.
Jó pontként értékelem, hogy ez eszükbe jutott egyáltalán. Sőt, sok minden van, amit jó pontként értékelek, de összességében van mit javítani. Úgy döntöttem, hogy nem leszek illedelmes és nem adok standard válaszokat, hanem valóban közlöm, hogy számomra mik jelentenek problémát. Alapvetően anonim a dolog, de bármikor vállalom névvel is. Nos, sokunknak (talán mindenkinek) az egyik sarkallatos kérdés: elégedett -e a dajkanéni bánásmódjával? Nagy büdös egyes. Nem csak azért, amit az én gyerekemmel tesz, hanem azért is, amit másokkal. Nem érdekelnek a kifogások, megengedhetlen, hogy egy dajka rángasson egy gyereket, ráüssön. Jeleztük, óvónő reakciója: a dajka ok nélkül nem szokott ráütni a gyerekek kezére. Mert ez pl. Lili volt. Nem tudom, nem vagyok egy véranya, de szerintem egyáltalán ne üssön rá, ez az egyik, másrészt Lili pl. azért kapott, mert evés közben a saját kanalára rásegítette a kaját a saját tányérjából. Ez nekem nem ok a verésre. Mert ha azt mondja: 5 perce dobálta a többieket kajával, akkor megértem. Így nem. De olyan is volt, hogy egymás mellett fekvő gyerekek egymás kezét fogták, és úgy ütött rájuk, hogy engedjék el. És az ütéstől a két gyerek keze szétcsúszott. Megengedhetetlen. Mint ahogy az is, hogy nincs türelme kivárni egy lassúbb gyereket, hogy felöltözzön és megrángatja. És megengedhetetlen az, hogy ezzel az óvodavezető nem akar foglalkozni, azzal intézi el, hogy védi a dajkát a szülővel szemben, csitít. Nem csak engem, mindenkit. "Ó, hát nem úgy van az , anyuka" és megy tovább.
A másik, ami nálunk most probléma: van egy kisfiú, aki rendszeresen piszkálja, veri a többieket. Kb. 2 hete Lilire szállt rá, aki emiatt 2 hete bőgve jár óvodába. Nincs gond, amíg elindulunk, odamegyünk, de amint szembeül azzal, hogy be kell menni, sír. Egy hétbe telt, míg megmondta, hogy Botond meg szokta verni, és ezért nem szeretne oviba menni. Óvónő is kérdezgette tőlünk, hogy mi a baj, így hát megosztottuk vele a gondot. Válasz: pedig Botond tegnap milyen rendesen viselkedett. Úgy gondolom erre nem ez az autentikus válasz. Hanem valami olyasmi, hogy ha eddig nem is vettem észre, anyuka, akkor oda fogunk figyelni erre. Nem. Én elhiszem, hogy nem lehet 20-25 gyerek minden percében ott lenni, és történnek olyan dolgok, amit nem vesznek észre, de ez egy általános probléma. Általános az, hogy Botond kipécéz magának gyerekeket, és azokat piszkálja, üti, macerálja...És ez ne az én problémám legyen már, legyen az ő szüleié meg az óvodáé, oldják meg ők. De nem oldják, és emiatt az én egyébként óvodaimádó gyerekem szorongva jár óvodába.
Remélem lesz következménye és foganatja annak, amit ebben a kérdőívben le fogunk írni. És tudom, hogy nem én leszek az egyetlen, aki nem konfliktuskerülő, illedelmes válaszokat fog adni.

2 megjegyzés:

  1. Bárcsak, bárcsak, bárcsak... Leírom, aláírom, bármit, csak legyen valami pozitív változás.

    VálaszTörlés
  2. Én megírtam. :-) Finoman fogalmaztam:a dajka hozzáállása, bánásmódja, hangneme kritikán aluli. De írtam konkrét példákat is, nehogy azt mondják, hogy ez nem információ nekik.

    VálaszTörlés