Ma a két gyereket beküldtem a szobájukba, míg én szellőztettem a nappaliban. Meglepi várt: Lili békésen rajzolgatott, és nem vette észre, hogy Zalán mellette az ujjfestékkel (amit b. nővére vett le neki a polcról, mert ő nem éri fel :-S) kipingálta a szekrény 2/3-át, a falat, a játékok nagy részét, és természetesen önmagát is. Olyan szinten volt kék a gyerek feje-keze, hogy az Avatar maszkmestere szerintem sírva könyörögne a módszerért. :-D Nem mellékesen épp egy zsírkrétát rágott. Ráadásként még a festékes flakont is eldugta a büdös kölyke az egyik fiókba...
Amúgy szavam sem lehet, mindkettő végigaludta az éjszakát. 6-ig, de nem vagyok telhetetlen. Pláne Zalán egész heti éjszakai bulizós akciói után. Este mondtam neki, hogy ennyire - és akkor nagyon picit mutattam - van attól, hogy örökbe adjam, úgyhogy jól gondolja meg hányszor kel fel éjjel. :-)
Volt már rá precedens, hogy a saját ágyában feküdt és kelt (egy időben fél hatkor jött közénk, és még egy órát aludt itt), de akkor Lili ordított fél négytől fél ötig, hogy ő nem akar rövidnadrágot venni az oviban, és ígérjem meg, hogy szoknyát vehet. A gyerekes lét szépségei, ugye.
Akkor vázoltam hitvesemnek az alábbi elméletemet, amit ő paranoiának minősített ugyan, de én ismerem a gyerekeimet.
Szerintem megbeszélték, hogy Zalán már igencsak kimerült a sok hónapja tartó éjszakai cirkuszban, ideje kialudnia magát, úgyhogy most legyen kedves Lili átválallni tőle az éjjeli műszakot. :-D Ő meg megtette. És mivel négy éves és nő, kénytelen volt egy hozzá illő probléma miatt felkelteni és ébren tartani, ő nem ordíthatott, hogy "keeeell ciciiiii".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése