Szalonna

Erre a bejegyzésre ismét csak kitenném a táblát, hogy öko-bio-és ősanyák számára a a lelki békéjük megzavarása alkalmas verbális elemeket tartalmaz.

Szóval az én kisfiam étvágya semmi kívánnivalót nem hagy maga után, köztudott.
Számára olyan, hogy "édesaranybogaram, ez olyan, amit még nem ehetsz" nem létezik. Üvölt, mászik érte, sikít, verekszik. Miután elmúlt egy éves, különösebben nem is faxnizok vele, hogy mit ehet - bár a figyelmeztetés ellenére olvasó ÖBŐ (t.i.:öko-bio-ős) anyákat megnyugtathatom:tejet, mogyóróféléket, aprómagvasokat egyelőre nem fogyaszt. És kávét sem, bár igénye az lenne rá. :-)
Na szóval: rákaptunk az egyik hiperben kapható táblás baconre, ami valóban az, ami; nem halszálvékonyra szelt k.drága vákumfóliázott hártyák, hanem igazi szalonna. És Zalán imádja. Nincs az a kaja, ami után nem jönne a boldogságtól sikítozva, ha meglátja a tányérunkon. Igazából fogalmam nincs mennyit bírna megenni belőle, mert olyan még nem történt, hogy magától abbahagyta volna az evését, egyszerűen egy idő után el kell előle venni. :-)

Anyu egyik rongyosra mesélt története, hogy 1,5 évesen megkérdezték tőlem, hogy mit szeretek enni, mire üdvözült mosollyal közöltem, hogy "nanonnát".
Az én fiam. :-D