Mint tudjuk, a gyermeknevelésben, a róluk való gondoskodásban is vannak trendek és elvárások, amelynek illik megfelelni. Én "a feles tej" érában voltam csecsemő, a 7 évvel fiatalabb húgom már a tápszertől nőtt szép nagyra, a gyerekeim pedig az igény szerinti szoptatás égisze alatt működnek. Na most ez, így, ebben a formában nem igaz, mert Lili kizárólag rendszeres, 3-4 óránkénti időközökkel evett; ugyanis ő -kevés kivételtől eltekintve -soha nem rendezett balhét a ciciért, nem azon aludt el, nem kellett vigasztalásra, időtöltésnek, hanem kizárólag evés céljára. 10 hónapos volt, amikor úgy döntött: nem is kell többet egyáltalán.
Aztán itt van Zalán, aki viszont maximálisan igény szerint nyomja a mai napig. Vagy úgy is mondhatnám: az erősebb kutya él nemi életet alapon. :-D Merthogy ő akár óránként is el tudná képzelni, nekem viszont ez már terhemre van, úgyhogy amíg tudok, ellenállok neki, igyekszem napi 3-4 alkalomra csökkenteni. Nem az zavar, hogy még szopik, hanem az, hogy milyen gyakran igényelné. Mindamellett, hogy többet eszik, mint az egyébként abszolúte jó étvággyal rendelkező közel 4 éves nővére. :-S
Az az igazság, hogy elég kitartó ("Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik", ahogy a családban mondjuk) és szédületes hisztiket és visításokat képes rendezni, ha nem kapja meg a kedvenc ikreit.
Nem vagyok szoptatásfetisiszta, nem célom, hogy minél tovább szoptassam, nem gondolom úgy, hogy ez a bizalmas és szeretetteli kapcsolatunk alfája és omegája. Pláne nem önigazolása annak, hogy mennyire vagyok jó anya. A lényeg az, hogy a gyerek egyen. Ha van rá mód, akkor jó ideig anyatejet, de ha valakinél nem így alakul, akkor sem szabad ezt kudarcként megélni. A szoptatás képessége vagy hossza nem tesz jobb anyává, ugyanúgy, mint a fájdalomcsillapítás nélküli vajúdással eltöltött órák száma. Nem ezek az anyaság mértékegységei. :-)
Elképzelésem szerint a szoptatás arra való, hogy azzal tápláljuk a gyereket, amíg mást nem tud enni - lásd állatvilág.
Ennek ellenére tudomásul veszem azt, hogy Zalán ezt még igényli, és megpróbálom összhangba hozni az ő cicinlógási igényét az én igényeimmel. Merthogy arról nem szól a tan, hogy kinek az igényeiszerint szoptatunk ;-).És amíg én vagyok a cici másik végén, addig én is kell, hogy számítsak. nem vagyok mártír. Azokat úgyis csak az oroszlánok szeretik:-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése