Mirázs

A Botond-konfliktus úgy tűnik hollywoodi módon zárul. Lili azt mesélte tegnap, hogy Botond apukája beszélt Ildikó nénivel, és megígérte, hogy Botond soha többé nem fogja bántani a lányokat, megbeszélték.
No, hátha az "atyai szó" helyreteszi a fiatalembert. Remélem.

Hétfőn Lili szülinapja, ilyenkor az oviban is meg szokták ünnepelni. Oda csokis és habos tortát szeretne vinni. Úgyhogy viszünk tejszínhabos csokitortát. Kacérkodtam a gondolattal, hogy megcsinálom, de a végén a könyebbik utat választottam:rendeltem egyet.
Az legalább friss lesz, meg nem ronják el. Nálam ez ugye erősen benne van a pakliban, ha tortáról van szó. Az itthonit meg anyuék hozzák.

Apja fia?

Anyja lánya?

Kérdez az ovi

Tegnap Lili egy négy oldalas kérdőívvel jött haza az oviból. Arra kíváncsiak, hogy mennyire vagyunk elégedettek az ovival.
Jó pontként értékelem, hogy ez eszükbe jutott egyáltalán. Sőt, sok minden van, amit jó pontként értékelek, de összességében van mit javítani. Úgy döntöttem, hogy nem leszek illedelmes és nem adok standard válaszokat, hanem valóban közlöm, hogy számomra mik jelentenek problémát. Alapvetően anonim a dolog, de bármikor vállalom névvel is. Nos, sokunknak (talán mindenkinek) az egyik sarkallatos kérdés: elégedett -e a dajkanéni bánásmódjával? Nagy büdös egyes. Nem csak azért, amit az én gyerekemmel tesz, hanem azért is, amit másokkal. Nem érdekelnek a kifogások, megengedhetlen, hogy egy dajka rángasson egy gyereket, ráüssön. Jeleztük, óvónő reakciója: a dajka ok nélkül nem szokott ráütni a gyerekek kezére. Mert ez pl. Lili volt. Nem tudom, nem vagyok egy véranya, de szerintem egyáltalán ne üssön rá, ez az egyik, másrészt Lili pl. azért kapott, mert evés közben a saját kanalára rásegítette a kaját a saját tányérjából. Ez nekem nem ok a verésre. Mert ha azt mondja: 5 perce dobálta a többieket kajával, akkor megértem. Így nem. De olyan is volt, hogy egymás mellett fekvő gyerekek egymás kezét fogták, és úgy ütött rájuk, hogy engedjék el. És az ütéstől a két gyerek keze szétcsúszott. Megengedhetetlen. Mint ahogy az is, hogy nincs türelme kivárni egy lassúbb gyereket, hogy felöltözzön és megrángatja. És megengedhetetlen az, hogy ezzel az óvodavezető nem akar foglalkozni, azzal intézi el, hogy védi a dajkát a szülővel szemben, csitít. Nem csak engem, mindenkit. "Ó, hát nem úgy van az , anyuka" és megy tovább.
A másik, ami nálunk most probléma: van egy kisfiú, aki rendszeresen piszkálja, veri a többieket. Kb. 2 hete Lilire szállt rá, aki emiatt 2 hete bőgve jár óvodába. Nincs gond, amíg elindulunk, odamegyünk, de amint szembeül azzal, hogy be kell menni, sír. Egy hétbe telt, míg megmondta, hogy Botond meg szokta verni, és ezért nem szeretne oviba menni. Óvónő is kérdezgette tőlünk, hogy mi a baj, így hát megosztottuk vele a gondot. Válasz: pedig Botond tegnap milyen rendesen viselkedett. Úgy gondolom erre nem ez az autentikus válasz. Hanem valami olyasmi, hogy ha eddig nem is vettem észre, anyuka, akkor oda fogunk figyelni erre. Nem. Én elhiszem, hogy nem lehet 20-25 gyerek minden percében ott lenni, és történnek olyan dolgok, amit nem vesznek észre, de ez egy általános probléma. Általános az, hogy Botond kipécéz magának gyerekeket, és azokat piszkálja, üti, macerálja...És ez ne az én problémám legyen már, legyen az ő szüleié meg az óvodáé, oldják meg ők. De nem oldják, és emiatt az én egyébként óvodaimádó gyerekem szorongva jár óvodába.
Remélem lesz következménye és foganatja annak, amit ebben a kérdőívben le fogunk írni. És tudom, hogy nem én leszek az egyetlen, aki nem konfliktuskerülő, illedelmes válaszokat fog adni.

Vigyorgós nosztalgia

Van egy ismerősöm, most várja az első gyerekét. Írt az első terhesgondozásos élményéről. Hogy hát volt ott egy kislány, és hogy milyen cuki, és hogy ő már hogy várja, hogy neki is legyen egy olyan cukija. Nekem meg eszembe jutott, amikor berendeltek táppénzes felülvizsgálatra terhesgondozásra, és vittem Lilit is. Ültünk kint 1,5 órát, odabent lerendeztük két kérdéssel:

-Hányadik hétben tetszik lenni?

-Kisfiú vagy kislány?

Fontos volt elmenni, szó se róla.

Nem is ott zajlottak az emlékezetes események, hanem a váróban. Ültem kint az alig kétévessel, aki először kérdezgetett okosakat, mondott vicceseket, énekelgetett és a várakozókon látszott, ki az elsőgyerekes. Leplezetlenül bámulták az én cserfes copfosomat, és átszellemülten mosolyogtak minden megnyilvánulásán, néha egy "jajdeééédes" is elhangzott. Igen ám, de cserfes copfos kezdte unni a banánt, az "Eresz alól fecskefiát", az "Ez elment vadászni"-t meg a plazmatévén zajló hangtalan emésztéssegítő tabletta bemutatót. Felállt, leült, székre mászott. "Üljél nyugodtan, ne piszkold össze a széket, piszkos lesz a ruhája, aki utána ráül."

Elindult felfedezni a folyosót. "Gyere vissza, ülj le légy szíves, ne fogdosd össze az üveget. Ne nyald a padot, fúj. Ne állj az ajtóba, mert ha kijön valaki, fellök".

Inni kért, pisilni kellett. "Jézus, biztos, hogy kell?" Ilyenkor elátkozod a korai szobatisztaságot, mennyivel jobb lenne egy pelenka, mint nagypocakkal, bicepszből tartani egy borzalmas klotyó felett. Pisilt? Naná, hogy nem. "Pisiljél, mert 5 perc múlva nem hozlak vissza, az tuti."

Visszaülsz, visszaül. 2 perce. Inni kér, enni kér, elkéri a kiskönyvedet megnézni a képeket. "Ott van az én kistesóm". Elsőgyerekes anyukák elmorzsolnak egy meghatódott könnycseppet, többedik gyerekesek tudják: már türelmetlen, ez csak rosszabb lesz.

Megyünk haza?-kérdi. "Nem, még be kell oda mennünk egy doktorbácsihoz." De én nem akarok. "Akkor maradtál volna otthon nagyanyáddal." Nem akarok otthon maradni. Ajaj, kezdi.
Lehúzta a cipőjét. Visszahúztam. Lehúzta a cipőjét és a zokniját. Visszahúztam. Nyakába emelte a szoknyáját és elkezdte rágni az alját. Kivettem a szájából. Addigra a váróban már csak a legilledelmesebbek fojtották vissza a röhögést.
Aztán végre beszólítottak. 10 perc alatt összeszedtem a gyereket, innivalót, ennivalót, kicsipónit, táskámból kiszedett cuccot a szék alól, papírokat, bemotoroztunk. Elhangzott a két létfontosságú kérdés, kaptam egy pecsétet és mehettünk. Annyira jó volt, hogy gyerkő megszeppent kicsit az ismeretlenektől, így amíg odakint gyorsan összeszedtem, elpakoltam mindent, addig szó nélkül ült egy széken.
Magmban jót mosolyogtam azon, hogy azért az olvadozós tekintetek némelyikében láttam megcsillani a rémület szikráját is, hogy akkor ez most ilyen? Ilyen bizony, meg még ilyenebb.

Dóra

Lili rákattant a Dóra, a kis felfedező vagy hasonló című rajzfilmre. Igazából valahol ez való a kis sajtkukacnak, mert erősen foglalkoztatós mese, némi angol leckével. Arra képtelen, hogy egy rajzfilmet végigüljön és végignézzen (annyira nem is bánom, bár néha jól jönne egy óra nyugi ilyen formában), de eközben feladatokat kap, így leköti. Kerestünk hozzá számítógépes játékot is (valószínűleg az volt korábban, és abból lett a rajzfilm), Lili szereti nagyon. Abban, amivel játszik, ugrándozni kell liánokon, közben számolja, hogy hol tart éppen, így tanult meg mindkét gyerek 10-ig számolni angolul. Igen, mindkettő. :-D Zalán vantyúfí-jét mondjuk beletelt néhány órába felismerni. :-D Aztán a következő feladatban meghatározott színű kövekre kell ugrálnia Dórának - így már a négy alapszínt is tudja Lili angolul. Zalán áll mögötte, és drukkol: ez az! ügyes! :-D

Kocsmafesztivál

Lili szerint az zajlik a városban. Egyébként nem, a kocsonyafesztivál. :-) A kocsonyát utálja, a tömeget is, úgyhogy nem volt ez az ő bulija. De azért a körítés tetszett neki, a békadömping (nekünk is lett kettő, Breki és Böki)és az óriásbábok különösen.
Zalán jókat énekelgetett a babakocsiban, amúgy meg egy jót sétáltunk.
Most már tuti jön a tavasz. :-)

A varázsszó

Lili:-Apaaaa!add azt ide!
Apa:-Varázsszó?
Lili:-Csiribiri. (Ugye a kérem helyett....:-DDD)

Apuka gyere!

Már a halandzsázós időszak kezdetekor sejtettük, hogy Zalán szószátyár lesz. Most már szinte biztosak vagyunk benne. Szédületes tempóban fejlődik a beszédkészsége (szemben Liliével, aki 15-20 alapszóval elvolt egy évig :-D), mondanám, hogy már mondatokat is alkot, ha nem hangzana nagyképűen, és magam nem röhögnék stikában az emígyen lelkendező anyukákon.
Pedig tulajdonképpen de. ;-)
Rákapott pár napja az apuka, anyuka megszólításra. Elképzelni sem tudom honnan szedte, mert Lili apának, anyának szólít bennünket. Bár Sanyinak van ingere engem anyukázni, amit egyébként tőle utálok. :-D Nem vagyok az anyja, én se apukázom.
Zalántól viszont piszok édes, amikor kiabál: Anyuka, gyere. Apuka kell az. (mi ez, ha nem mondat?!) Valemelyik nap beállt az ajtó elé, majd ékes magyarsággal a következőt közölte velem: Apuka tátá, gyeje majd Lili. Fordítom: apa elment és majd jön Lilivel. És valóban, Sanyi elment Liliért az oviba előtte. :-D
Amúgy önellátó a gyerek, ha éhes, kinyitja a hűtőt, kiveszi, amit enne, és hozza hozzá a evőeszközt is. Kockasajthoz villát. Mandarinhoz kanalat. ;-)
Segít öltözni, vetkőzni, szól, ha kakis. Mondjuk ez az utóbbi akció akkora sikert aratott nálam, hogy időnként akkor is szól, ha nincs ott semmi, hadd örüljek. :-)

Lili meg... lehet nosztalgiázik. Egy éve kezdtük az ovit, Egy ideig minden reggel bőgve ment be, meg "gyere értem hamar, ugye nem hagysz itt?!"Na, egy év elteltével valami ötlettől vezérelve újra ezt játsszuk. A farsangkor kezdődött, és egy hete tart.
A farsangon kibőgött szemmel várt, mert be volt tojva, hogy nem megyek. Aztán 15 percen keresztül 25-ször kellett megígérnem, hogy hazaviszem a farsang után, nem ebédel ott, nem alszik ott. Ahhoz képest, hogy aznap reggel még veszekedett velem, hogy felejtsem el, hogy ő hazajön velem, ott alszik, hogy utána tudjon játszani Csengével meg Lillával.
Azóta is minden áldott reggel bőg abban a pillanatban, amikor be kell menni a csoportba. Mindketten próbáltuk kideríteni mi az oka, annyit mond: nem szeretne oviba menni (de ez csak az oviban jut eszébe), ill. hogy "nem jöttök értem". Soha nem volt olyan, hogy nem akkor mentünk érte, amikor megbeszéltük, nem hagytunk ki egy ovis rendezvényt sem, nem késtünk el, szóval objektív oka nincs annak, hogy retteg tőle. (Bezzeg az én anyámék mindenhonnan elkéstek...:-D A gimis ballagáskor egy szál vörös szegfűvel ballagtam, mert egy kilométerrel odébb parkoltak le, "úgyse lesz hely", és elkéstek. :-))
Hiába kérdezgetjük,valószínűleg semmi különös ok nincs annak, hogy nem akar menni, így nem is foglalkozunk vele túlzottan.
(Zalán kikapcsolta közben a gépet, még jó, hogy a blogger automatikusan ment...:-P Büdöskölyke.:-))

Holovác1-Holovác2

Egyik este Lili bukfencezni tanult, aztán Zalán is. :-)

Védőbeszéd

Apa: Lili mit keres ez a szerszámkészlet a játékaid között? Miért vetted ki a fiókból?
Lili: Nem is én voltam! Zalán vette ki, ledobta a földre, én meg csak figyeltem és elvettem. :-D

Beoltva

Csütörtökön harmadszor kíséreltük meg Zalánt beoltani a 15 hónapos oltással, valamint időszerű volt neki a Prevenar négyes sorozatának utolsó darabja.
Kicsit folyt ugyan az orra, de Doktornő nem találta vészesnek (igaza volt), meg összesen 6, azaz HAT db Prevenar oltást kapott a körzet, úgyhogy javasolta, hogy essünk túl rajta, mert nem tudja mikor lesz legközelebb, ha ez a hatalmas adag elfogy. ("Gyermeke védelmében kérje orvosától az ingyenes Prevenar oltást!")
Zalán persze harcolt, mint egy férfi, ismét földhöz vágta az engesztelésül kapott matricát. :-)
Előtte jelentős időt töltöttünk a váróban, úgyhogy kellően feloldódott. Ideje is volt már bemennünk, mert a nagy lazaság közepette a berendezést kezdte bontani. Volt ott két másik vele idős kislány is, úgyhogy megállapítottam, hogy látszólag mozgékonyabb mindkettőnél, többet dumál és verekszik. :-( Az egyik kislány meg akarta nézni a maciját, Zalán első körben ráütött, másodszor ellökte. Juhé, mozgékony nyaram lesz, már érzem. Gondolom így lesz egyensúly a világban, mert Lili egyáltalán nem verekszik, Zalán meg gondolkodás nélkül odacsap. Fiú.

Farsang

Egyelőre néhány képben, köszönettel Pinczéséknek, mert a mi képeink még a fényképezőgépen, kábel hiányában. :-)
A sok rózsaszín királylány közül Lili az álarcos. :-D

Jelmez

Lili magára akasztott négy szatyrot, hat táskát, meg felvette a farsangi álarcát.
Kérdem:minek öltözött?
Válasz: anyukának. :-DDDD

Jógyerek...

Zalán bedobott egy wc-papír tekercset a kádba. A habtól nem látszott mindaddig, amíg el nem kezdett szétmállani, amitől Lili pánikba esett. :-D

Pörögtek? Nem tudom....

Tegnap estefelé kidőltem. Nem tudom, hogy a kegyetlen fejfájás miatt hánytam-e, vagy gyomorrontásom volt, és attól fájt a fejem, de van pár óra, ami homályban telt. Gyógyszer persze egy deka nem volt itthon, már arra gondoltam megiszom a kölykök Panadol Babyjét. :-D Aztán Sanyi elment a patikába.
Úgyhogy dunsztom sincs, hogy mit csináltak tegnap, az biztos, hogy zajosak voltak, mert minden hang olyan volt, mintha szöget vertek volna a fejembe.
Zaza és Lili kedvesen asszisztáltak a hányáshoz, marhára örültem neki, mert ahelyett, hogy arra koncentráltam volna, amit csinálok :-), arra figyeltem, hogy Zalán nehogy belenyúljon a wc-be. Lili meg feltett közben 36 kérdést (rosszul vagy anya? hánysz? fáj? beteg vagy? nem fáj?), amire ugye egyéb elfoglaltságom okán nem tudtam válaszolni, és egyre inkább pánikolt. :-D Az ajtót bezárni nem volt időm.
Mindegy, túléltem. Estére már egész jó volt, ha nem mozogtam. :-)
Ez az este volt az, amikor rádöbbentem, hogy Zalán FÉRFI. ;-) Játszottak, Lili pukizott egyet, mire Zalán hangosan kacagni kezdett rajta. Ennyi, nem igényel túl szofisztikált humort, mint a férfiak jelentős százaléka. :-)

A 2. nap

Tegnap este valószínűleg jobban rákészültünk a pörgésre, mert annyira nem akadtunk ki tőlük. :-D Pörgés persze volt, szó szerint is. Kerengő dervist vagy kergebirkát játszottak, mert volt néhány perc, amikor mindkettő szó szerint körbe-körbe pörgött a szőnyegen. Amikor elszédültek és elestek, akkor fekve folytatták. Volt székről leesés mindkét féltől - ugyanarról a székről; pocsolás, éneklés, táncolás. Szóval tulajdonképpen egy sima kétgyerekes nap, némi extrával. ;-)

Doppingbotrány a P. utcában :-D

Tegnap másodszor kíséreltük meg Zalánnak beadatni az aktuális védőoltásokat, de a köhögése aggasztónak találtatott, így még mindig nem kapta meg. Kaptunk ellenben Spiropentet mindkét gyerek számára. Halványan emlékeztem rá, hogy mellékhatásai között szerepel az izgágaság, de erre nem számítottunk. :-D
5 órakor lenyelettem velük (legalább aludjunk...), na fél hattól fél kilencig totális elmebaj. Azt hiszem egyik legjellegzetesebb epizódja a tegnap esténknek az volt, amikor Lili a kanapé tetejéről ugrált "állatkert, állatkert" visítása közben, Zalán meg előre-hátra gurult a bébitaxin, miközben különböző módon sikított előre- és hátramenet.
Ez volt az a pillanat, amikor a neten utánanéztem a Spiropentnek. Legyen elég annyi, hogy az első 10 találat csak testépítő oldal volt, ahol "Spiro, Spiroka és kedvenc kokszom" becenevekre hallgat. Persze nem ez a koncentráció és adagolás, de egyértelművé vált, hogy fokozza az állóképességet és a kitartást. :-O Vettük észre. :-D
Említett szubkultúra egyébként zsírégetőként szedi, és doppinglistás szer. Eni szerint ezek után ne küldjem őket a téli olimpiára. :-D
Az éjszakánk is mozgalmas volt - főleg Zalán tekintetében. Aztán fél hatkor kelt, fél hétig csak nyüglődött, aztán cicit követelt. Mikor végzett, rámvigyorgott és tisztán, szabályosan közölte, hogy"elég. "Jó, hogy nem tette hozzá: mehetsz. :-D
Aztán szokásos fél 10 helyett csak fél 11-kor aludt el. Én meg gyűjtöm az erőmet a ma esti esztrádműsorra.

Zalán beszél, Lili félreért

Zalán továbbra is nagy halandzsabajnok, hosszú perceken át képes mesélni anélkül, hogy egy - számunkra - értelmes szó is elhangzana. Emellett lassacskán magyarul is kezd csevegni.

(A=anya, Z= Zalán)
A:Hogy vagy?
Z:Hogy.

A: Mi az ott?
Z:Hagyma. (Kisvakondos mesekönyvben a nyúl.)

Időnként kívánságműsorosat játszunk. Ő énekelni akart, ezt azzal jelzik, hogy dudorászik és táncol. Aztán ha az "Erdő szélén házikót" akarja, akkor a feje fölé nyújtja a kezét, ha az "Így ketyeg az órát" akkor mutatja hogy kalapál a manócska, ha a macis dalt, akkor kihozza Tibort, a medvét. Tibi csokis Mikuláscsomagban volt egy maci báb, ez most a nagy sláger nála. Én mondhatok bármit, Tibire viszont mindig figyel.:-D

Lili is beszél, reggel ébredéstől esti lefekvésig. Komolyan, ilyenkor csodálom az óvónőket, hogy ezt képesek egész nap hallgatni, 20-30 gyerektől. :-) Persze 4 éves, és fantáziál, így időnként gondot okoz elkülöníteni a valós eseményeket attól, amit már hozzákölt. Másrészt meg olyan, mintha ventillátorba köpnél. Bármi kivételes történik itthon, azt azonnal elmeséli az oviban, nagyanyjának, vagy annak, aki meghallgatja. De vélhetően a többiek is így vannak ezzel, mert minden nap megtudok valami fontosat a csoporttársaiknál történtekről. :-) Például tudom, hogy Eszteréknél "irtózatos kupi" van a fürdőszobában, meg egy lyuk a falban. Kiderült, hogy felújítanak. :-)
Még mindig nem beszél tisztán, de ha fáradt, akkor halmozottan jelentkezik nála a renyhe beszéd.
Mesélte, hogy pénteken a sószobában aludtak - és többször próbálkozott, de nem tudta kimondani, hogy paplanon. "Anya, nem tudom kimondani, hogy pala..palapa...papala..."Mondtam, paplan, de szerintem matracon aludtak. Mire elkezdett üvölteni, hogy "neeeem, a MATRICÁN nem is lehet aludniiiiiii". :-D
Ja, matrica. Mint minden rendes, becsületes gyerek kicsit be volt tojva a dokinénitől - pláne, hogy eddig kötelező viziteken kívül nem sokat látta. De erőt vett magán, nem sírt, hős volt. Annyira, hogy mikor kijöttünk, visszaszaladt, hogy "doktornéni, nem kaptam matricát!!" lehet kicsit túlmotiváltam ezzel "az ügyes kislányok kapnak matricát a doktornénitől" szöveggel? :-D

Jövő héten farsang, még mindig Hamupipőke vagy Csipkerózsika akar lenni - szerencsére ugyanabban a ruhában. :-)