Apuka gyere!

Már a halandzsázós időszak kezdetekor sejtettük, hogy Zalán szószátyár lesz. Most már szinte biztosak vagyunk benne. Szédületes tempóban fejlődik a beszédkészsége (szemben Liliével, aki 15-20 alapszóval elvolt egy évig :-D), mondanám, hogy már mondatokat is alkot, ha nem hangzana nagyképűen, és magam nem röhögnék stikában az emígyen lelkendező anyukákon.
Pedig tulajdonképpen de. ;-)
Rákapott pár napja az apuka, anyuka megszólításra. Elképzelni sem tudom honnan szedte, mert Lili apának, anyának szólít bennünket. Bár Sanyinak van ingere engem anyukázni, amit egyébként tőle utálok. :-D Nem vagyok az anyja, én se apukázom.
Zalántól viszont piszok édes, amikor kiabál: Anyuka, gyere. Apuka kell az. (mi ez, ha nem mondat?!) Valemelyik nap beállt az ajtó elé, majd ékes magyarsággal a következőt közölte velem: Apuka tátá, gyeje majd Lili. Fordítom: apa elment és majd jön Lilivel. És valóban, Sanyi elment Liliért az oviba előtte. :-D
Amúgy önellátó a gyerek, ha éhes, kinyitja a hűtőt, kiveszi, amit enne, és hozza hozzá a evőeszközt is. Kockasajthoz villát. Mandarinhoz kanalat. ;-)
Segít öltözni, vetkőzni, szól, ha kakis. Mondjuk ez az utóbbi akció akkora sikert aratott nálam, hogy időnként akkor is szól, ha nincs ott semmi, hadd örüljek. :-)

Lili meg... lehet nosztalgiázik. Egy éve kezdtük az ovit, Egy ideig minden reggel bőgve ment be, meg "gyere értem hamar, ugye nem hagysz itt?!"Na, egy év elteltével valami ötlettől vezérelve újra ezt játsszuk. A farsangkor kezdődött, és egy hete tart.
A farsangon kibőgött szemmel várt, mert be volt tojva, hogy nem megyek. Aztán 15 percen keresztül 25-ször kellett megígérnem, hogy hazaviszem a farsang után, nem ebédel ott, nem alszik ott. Ahhoz képest, hogy aznap reggel még veszekedett velem, hogy felejtsem el, hogy ő hazajön velem, ott alszik, hogy utána tudjon játszani Csengével meg Lillával.
Azóta is minden áldott reggel bőg abban a pillanatban, amikor be kell menni a csoportba. Mindketten próbáltuk kideríteni mi az oka, annyit mond: nem szeretne oviba menni (de ez csak az oviban jut eszébe), ill. hogy "nem jöttök értem". Soha nem volt olyan, hogy nem akkor mentünk érte, amikor megbeszéltük, nem hagytunk ki egy ovis rendezvényt sem, nem késtünk el, szóval objektív oka nincs annak, hogy retteg tőle. (Bezzeg az én anyámék mindenhonnan elkéstek...:-D A gimis ballagáskor egy szál vörös szegfűvel ballagtam, mert egy kilométerrel odébb parkoltak le, "úgyse lesz hely", és elkéstek. :-))
Hiába kérdezgetjük,valószínűleg semmi különös ok nincs annak, hogy nem akar menni, így nem is foglalkozunk vele túlzottan.
(Zalán kikapcsolta közben a gépet, még jó, hogy a blogger automatikusan ment...:-P Büdöskölyke.:-))