Libaszáj

...merthogy elsőszülött a libásodás egyértelmű jeleit mutatja.

Első számú bizonyíték:
-Lili, ne vitatkozz már velem folyton.
-Én nem vitatkozok, nekem igazam van.

Második számú bizonyíték:
Tüllös-flitteres-fodros ruha a H&M-ben, Liliba transzban:
-Anyaaa, megveszed nekem?
-És hová vennél fel egy ilyen ruhát?
-Magamra.

Harmadik számú bizonyíték:
-Anya, pont ilyen gyöngysorra van szükségem, hogy feldíszítsem magam.

...Így most most tütüben-gyöngysorban ül itthon.

Gyerekszáj

-Zaza, hol laksz?
-Mispolcon.
-És apa hol dolgozik?
-A Pókembernél. (pókember=polgármester)

Munka

Még egy hét, és megyek dolgozni. Hurrá... Nem enyhén kavarják körülöttem a szart (itthon kéne maradnom a férjem milliós fizetése miatt, nem elvenni mástól a helyet, ez az alapállás. Több ponton tévedés van benne, de hülyékkel nem vitatkozom...), úgyhogy baromi nagy hangulatom van hozzá. Mást sajnos nem találtam, úgyhogy valahol annak is örülök, hogy ez még van, valamiből élni kell.

Fittipaldiné, vagy nem?

Miután többen reklamáltatok, hogy nem számoltam be a KRESZ-vizsgáról, illetve a további előmenetelemről az autóvezetés útján, így most álljunk meg egy percre és emlékezzünk meg róla.
A KRESZ sikerült, 2 pontot vesztettem. Jegyezzétek meg, hogy ha nyílt villamospályával ellátott úttesten, ahol az útburkolati jelek nincsenek felfestve, úgy álltok meg jobb oldalon, hogy köztetek meg a villamossín között csak 2 méter marad, az szabályos. Mer' lehet előzni a villamossínen, azér'. Ha fel lenne festve, nem lehetne. Tessék megjegyezni. Én egy életre. A másik valami kuplungos kérdés volt, de azt csak elnyomtam, mert kapkodtam.
Szóval nem éreztem olyan horderejűnek a dolgot, hogy ezzel körbehaknizzam az ismerősöket, meg süssek fasírtot, pogácsát és tartsunk egy kis bankettet a tiszteletemre. Police-dalokkal, stroboszkópszerűen villogó fényjelző készülékekkel. :-) (Nem lámpa, jegyezzük meg!)
Szombaton vezettem is, mondanám, ha túlzásokba akarnék esni. Azt hittem, majd bemutatnak minket az autóval, kicsikét gurulgatunk, ismerkedgetünk, erre lópénisz. Szlalomoztam (tök életszerű, napi szinten kell majd, úgyhogy jó, hogy ezzel kezdtük) meg egyéb cirkuszi manővereket hajtottam végre. Kis túlzással fingom nem volt, hogy mit csinálok, mondhatni a tólélésre játszottam, csináltam, amit Zsolti mondott. Pechemre ismerős az oktató, szóval még égni se egyszerű előtte. Nos, nem vagyok kishitű, meg nem vonok le konzekvenciát 2 órából, de nem bennem reinkarnálódott Senna, úgy érzem. Na persze minden hülye megtanulja egyszer, én is meg fogom. :-) Zsolti szerint egyszer se fulladtam le, és ez tök jó, Kb. ennyi pozitívumot tudott szegény mondani, és szerintem ennek is nagyon utána kellett gondolnia. :-)))

A kocsis fia

Zalán káromkodik. Anyámat egyszer a túláradó jóindulata fogja a sírba vinni, úgyhogy szilárd meggyőződése, hogy azért, mert én. Amúgy szoktam, ez tény, de olyan frázisokat használ a gyerek, amit tőlem biztos, hogy nem hallott.
Az egyik ilyen a "basszusanyádpicsája", a másik viszont férjtől származik: "hisztispicsa". nem, nem rám mondja (még :-)), Lilit szokta emígyen becézgetni, néha Zalánt.
A két szóvirágot ma mondatba foglalva is hallhattam. Zalán fél hét előtt pár perccel felkelt, és átvackolt hozzám. Amikor csörgött az óra, mondtam neki, hogy menjen és ébressze fel Lilit. A kedves noszogtatásra a nagysága morgott, nyüszögött, mire ezt hallottam a gyerekszobából: "Nem kel fel, hisztis picsa. Keljél fel, basszusanyádpicsája" :-D
Diszkréten tértem be röhögni a fürdőszobába, de mivel fulladásig köhögök, így a vége az lett, hogy nem tudtam, hogy milyen szégyenben maradok a közben rámtörő gyerekeim előtt: bepisilek, vagy hányok?

Bullying

Többször futottam bele mostanában olyan cikkekbe, amelyek a bullying jelenségével foglalkoznak. (A decemberi Éva magazinban is volt róla egy cikk.) Kevés dolog csapja ki nálam a biztosítékot, de ez nagyon.
Szerintem mindannyian találkoztunk már vele, ha szerencsésebbek vagyunk, nem elszenvedői, hanem szemlélői voltunk a dolognak. Nincs még magyar terminusa - tudomásom szerint, gyakorlatilag a zárt csoportokban megjelenő csúfolódás, megalázás, kiközösítés, szívatás tartozik ide. Természetesen a jelenség széles spektrumon mozog, a csúfololástól kezdve az érzelmi bántalmazáson keresztül a tényleges fizikai erőszakig. Amerikában akkora méreteket öltött már ez a jelenség, hogy nagyon sok államban törvény tiltja és szankcionálja. Persze könnyű lenne elintézni azzal, hogy újabb amerikai hülyeség, de nagyon nem az. Ez egy ronda hatalmi játszma. Legyinteni is könnyű, hogy a mi időnkben is volt ilyen, akár bennünket is csúfoltak, közösítettek ki; apukák mondhatják, hogy a katonaság bezzeg, de túléltük. Nincs a gyerek porcelánból, túléli ő is. Edződik. Az élet nem egyszerű.
Bizonyára mindannyian tudunk felhozni gyerekkorunkból olyan esetet, amikor azt láttuk, hogy valamelyik társunk módszeres csúfolás, szekálás áldozatává vált, ami még jobban elszigetelte a társaitól. Könnyebb esetekben "csak" érzelmi sérüléseket okoz az áldozatnak, önértékelési és viselkedési zavart, de számos pszichoszomatikus betegség háttere is lehet. Legsúlyosabb esetben a megfélemlített áldozat is az agresszió eszközéhez nyúl, és "elborult aggyal" lemészárolja a csúfolódó osztálytársait, vagy kioltja a saját életét. Döbbenetes a szám: Nagy-Britanniában évi 15-20 kamaszkori öngyilkosság mögött a bullying áll.
Ne menjünk messzire: hány olyan hírt olvastunk mostanában, ami arról szólt, hogy egy tinédzsert a társai megaláztak, megvertek , felvették, és feltöltötték egy videómegosztóra?

Attól talán nem tartok, hogy bármelyik gyerekem is elkövetője, értelmi szerzője lesz egy ilyen esetnek, elég "liberális" eszméket szívnak itthon magukba ahhoz, hogy ne zavarja őket, ha valaki más, de mit tehetek majd akkor, ha áldozattá válik?
Lilire gyakorlatilag már most rászállt egy kislány az oviban, aki elszedi a játékait, eldugja!, hazaviszi, próbálja Lilit irányítani. A múltkor centi széles sárréteggel hozta haza a kesztyűjét. Kérdem: mit csinált? Nem ő volt, hanem az említett kislány elvette tőle a kesztyűt, mert neki nem volt, és ő csinálta. Kérdem: miért adtad oda? Mert addig ment utána, míg oda nem adta. Természetesen nem akarom túldimenzionálni a dolgot, egyelőre elintézem azzal, hogy a kislány egy kis erőszakos, irigy liba, és legközelebb ne adja oda, zavarja el. Ne engedjen neki, szálljon szembe vele, majd megunja. Ebben a magasságban úgy gondolom, hogy azt kell Lilinek megtanítanom, hogy ne hagyja magát befolyásolni, tudjon nemet mondani, a saját érdekeit érvényesíteni.
De közben azt is tudom, hogy Lili egyelőre az ilyen agresszióval nem tud mit kezdeni. A játszótéren se verekedett soha egy lapátért, ha elvették, odament és megpróbálta tárgyalásos úton visszaszerezni. Ha a diplomácia csődöt mondott, akkor szólt nekem. :-)

Abban a témában nyilatkozó minden szakértő egyetért, hogy globális szinten kell foglalkozni a kérdéssel, nem lehet sem kizárólag a szülőkre, vagy az iskolára hárítani ennek a megoldását, mint ahogy csoportos feldolgozás nélkül a médiakampányoknak sincs számottevő eredménye.
Természetesen láttunk erről filmeket, amikor a végén a az áldozat "összedi" magát, szembeszáll az agresszorral, és legyőzi, avagy az agresszor felismeri önnön szemét voltát és megváltozik, de a való életben nem vagyok ilyen optimista. Nem szoktam a médiát szidni, mert mindenkinek szabad a választás, hogy FELNŐTTKÉNT a Való Világon szórakozik-e, vagy a Holt költők táraságán, de az általuk priorizált magatartás sem az empátiát erősíti. A gyerek meg azt nézi, amit a szülő, vagy amit a szülő enged. "Beszólásgyűjtemények" vannak az interneten, celebszívatós showkon röhögünk, a villalakók klubokba tömörülve masszívan tesznek egymásnak keresztbe és hasonlók. Szólj be, légy népszerű. De olyat szólj be, hogy alázós legyen, köpni-nyelni ne tudjon, mert akkor te vagy az ász.
Liliék szeretik nézni az America got talent című műsort (a 2010-es évad a Viasaton megy vasánap délelőttönként.). Van benne egy figura, aki a vegasi travi show-kból, a commedia dell arteból, a rokokóból, a glam rockból és még isten tudja miből van összegyúrva. Meleg, operát énekel, és a neten láttam egy riportfilmet vele, ahol arra utal, hogy milyen atrocitások érték tinédzserként, mert más volt. Gondolom ez vezetett ahhoz, hogy a magánéletben egy kifejezetten csendes, visszahúzódó ember benyomását kelti, ám a színpadon gátlástalan, de önirónikus karikatúrája önmagának.
Az ő kapcsán jutottam el a Trevor Project oldalára, ahol ugyan homoszexuális fiatalok beszélnek az őket ért atrocitásokról, a fájdalmaikról, de a történetek döbbenetesek. És bárkivel megtörténhet, szexuális beállítottságtól függetlenül, hogy a kortársak agressziójának áldozata lesz, úgyhogy nagyon nagy a felelősségünk abban a tekintetben, hogy mire neveljük a gyerekeinket, és szól-e, ha áldozattá válik, vagy észrevesszük-e ennek a jeleit, és tudjuk-e kezelni a helyzetet.

Talán ez a legsokatmondóbb produkciója a versenyben: http://www.youtube.com/watch?v=Cf2yI8lXe6w
http://hvg.hu/itthon/20091218_bullying_iskola_eroszak
http://www.itgetsbetter.org/pages/about-it-gets-better-project

A tictac incidens

Nem maradhat ki a memoárból az az eset sem, amikor először jártunk gyerekügyeleten. Attól nem félek, hogy utoljára.
Csütörtök este Zalán bejelentette, hogy bedugott egy tictacot az orrába. Amikor belenéztem, még láttam, nekiálltam gyorsan csipeszt keresni, apát orrszívó-porszívóért ugrasztani, hátha sikerül házilag kivenni. Arra azonban nem gondoltunk, hogy valaki közben a gyereket is őrizhetné, hogy ne nyúljon az orrába, és ezzel egyidejűleg ne tolja még beljebb a cukorkát. Természetesen belenyúlt és beljebb tolta, olyannyira, hogy már nem is látszott. Próbáltam szívni, de semmi eredménye nem volt, úgyhogy elsuhantunk az ügyeletre. Ekkor volt este 6 óra. Fél óra várakozás után kiderült, hogy nem jó helyen vagyunk, menjünk át a felnőtt fül-orr-gégére, mert csak ott van ügyelet, a gyerekosztályon nem, és csak nekik van célszerszámuk ilyen esetekre. Az ottani ügyeletes doktornő meg épp konzíliumban volt a gyerekosztályon, úgyhogy ott is vártunk egy fél órát, mire visszajött, és megnézte Zalánt. Nevezett egyébként addigra régen túl volt az első ijedtségen, és már a kórházat bontotta, meg zenész-táncos esztrádműsort adott az osztályos betegeknek.
Odabent aztán különféle csipeszek, fogók, levegő és folyadék segítségével kiszedték a tictacot, ami addigra hangyányi méretűre olvadt, és ennek apropóján még jól "megkínozták" a gyereket, mert hátha ez csak egy darabja, és a többi ott maradt.
Zalán persze üvöltött, nem hiszem, hogy fájt neki, de egyszerűen már a tény is elég volt neki, hogy piszkálják, nem mellékesen ketten fogtuk le a művelethez.
Kapott matricát is, büszkén ragasztotta fel a többi "bátorságérdemérem" közé.
Másnap reggel kérdem tőle, emlékszik-e, hogy miért kellett előző este bemennünk a kórházba?
Mert a doktonéni tictacot dugott az orromba. Na kösz. :-)

A tükör

Zalán játszik. Épp autó vezet, Peugeot-t, mint apa. Megy dolgozni vele, mint apa. És 10 percig járkál a lakásban, hogy "hol van a kocsikulcs?!", mint...:-DDDD

Lili és Zalán táncol

Lili énekel

Lili és Zalán énekel

Zalán

Közben várom (a harmadik) mosógépszerelőt... Hosszú.

Szóval valahol ott hagytam abba, hogy Zalánt kiutálták a bölcsiből, de aztán 3 napra kénytelen voltam elvinni. Csütörtökön nem vihettem, "mert nem dolgozok" (hehe), egyébként is itthon maradt volna, mert Lilinek már nem volt ovi. Hja kérem, nevelés nélküli napot időzíteni tudni kell. ;-)
A karácsonyt szokásoktól eltérően nagyobb traumák nélkül megúsztuk, nem égett oda semmi, és nem próbálkoztam zselatinnal, a gyerekek is örültek az ajándékoknak.
Vasárnap hajnalban Zaza átjött közénk, kiderült, hogy nyakig be van tojva és marha lázas. Közben Lili is frankón köhögni kezdett. Mikor, ha nem karácsonykor.
Valahogy kihúztuk hétfő reggelig, de Zalán láza is újra-újra felszökött, és a hasa is piszok módon ment, így a rendelőben kezdtek apával. Doktornővel egyre kevésbé vagyunk egy hullámhosszon, a szakmai munkáját kritizálandó nem vagyok illetékes, de nem hozza azt, amit én egy háziorvostól elvárnék, úgyhogy nagy valószínűséggel váltani fogunk. Az asszisztenséről ne is beszéljünk, aki erős szereptévesztésben van - mert hagyják neki, és ez engem piszok mód idegesít.
Szóval a nem lázas, légúti fertőzés tüneteit nem mutató, köhögő gyerekem kapott antibiotikumot meg örök bónuszként Spiropentet, Zalán meg valami hasfogót. De ha holnapig nem használ, akkor beküldi kórházba. Fasza, netán egy széklettenyésztés nem kéne, hogy mitől fosik? És mitől lázas?
Harmadszor fordul elő, hogy Lili köhög, azzal egyidőben Zalánt elkapja valami hasmars. Nekem ez már tendencia, vélhetően ugyanaz a kórokozó lehet, csak máshogy reagálnak rá.
Elég kitartó dög, Lili ugyanúgy "ugat", mint eddig, a Spiropenttól csak felpörgött, meg köhögési rohamok jöttek rá. Most kap lándzsás útifüvet meg köhögéscsillapítót, ezek talán használnak.
Zalán is elég sokáig elhúzta, beletelt egy hétbe is, mire 100%-osan rendbejött, persze addigra már a pelenka szó említésétől is ordítani kezdett. A bilibe-wc-be pisi-kakinak annyi. Közben nekem oktatásra kellett mennem, a húgom és apukám vigyáztak a gyerekekre, amit a végére Zalán nagyon megunt. Már csütörtökön pityogott, hogy ne menjek sehová, nem akar Judittal játszani, de pénteken már torkaszakadtából üvölteni kezdett, amikor látta, hogy leveszem a pizsamámat. Mert az neki azt jelentette, hogy elmegyek. Pedig aznap már nem mentem. :-) Üvöltött, hogy "ne öltözzél, ne menjél dolgozni, nem akarok Judittal játszani". Elsején elmentünk anyukámékhoz, ott úgy mentem be a fürdőszobába, hogy nem szóltam neki, ettől bepánikolt, és üvölteni kezdett, hogy ő nem marad itt. Azt hitte, leléptem. Onnantól egy órát lógott szipogva rajtam mind a 15 kilójával. Este meg nem akart hazajönni, szóval rajta se lehet eligazodni. :-)
Hogy az anyahiány, vagy a betegség, vagy a kettő együtt okozta, vagy ezek nélkül is bekövetkezett volna, de piszok egy kölyök lett ő is. Remélem csak átmenetileg.
Van egy elképzelése arról, hogy mit akar, ha attól minimális százalékban eltérő dolog történik, akkor cirkuszol, hogy "neeem jóóó". (Terrible two, tudom...)2 nap után már simán ráhagytam, nincs kedvem sakkozni, hogy épp mi nem jó neki, egy idő után úgyis feladja, és jó az úgy is. Kér inni, behozom, nem jó. Jól van fiam, letettem az asztalra, ha kell elveszed. Egy darabig még elraplizgat, utána elveszi. A veszettebb kategóriákban eldobja, lesöpri, vagy egyszerűen leveri Lilin. Odacsap, ráordít, lök rajta egyet. Tudjátok, mint a Petőfi versben: "Elkeseredésében mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjával a szamár fejére!" Azon vezeti le a dühét, aki kéznél van és a legkisebb. Persze Lili is ludas, mert beleszól. Néha vigasztalná, néha nevelné, néha rendreutasítani, de mindenképpen belekeveredik, és Zalán haragja azonnal ellene fordul. :-)
Amikor Mr. Hyde helyett a drága Dr. Jekyllt üdvözölhetjük körünkben, akkor tündérvirág, énekel, mondókázik, cseveg, "szeretlek anyukám" van, meg simogatás. Aztán van az átmenet a két énje között, plusz az apja is ott van, akkor csak apa jó mindenre.

Lili

Az korrekt, ha az autó általi elgázolástól épp megmenekült gyerekemet a megkönnyebbülés okán agyonütöm?
Lili volt egyébként. Zalánban is lenne igény, de őt egyelőre vasmarok jelleggel kézen fogom. Lilinél még vannak illúzióim, hogy felfogja, amit mondok.
Na jó, most nem volt ennyire drámai a helyzet, de nyáron egyszer már satuféket lépett egy sárga Suzuki, mert az én gyerekem úgy érezte, hogy ész nélkül át kell rohannia az úton az egyik haverjához.
Ha nem mondtuk el százszor, akkor egyszer se, hogy ne rohanjon el tőlünk, de amint van valaki akihez, vagy akivel lehet, akkor máris elmegy az esze. Egyébként is rohadt befolyásolható, ha van partner a rohanásban, őrjöngésben, akkor amit én mondok, az magasról le van tojva.
Ma Ágostonnal rohantak el, és én hiába kiabáltam, meg se hallotta. A végén a zebránál ugyan megálltak, na de bassza meg - már bocsánat. Simán otthagyott 20-30 méternyire, ordíthattam én utána. Csak azért nem kapott két büdös nagy pofont, mert idegből lehet akkorát kapott volna, hogy átszáll a másik oldalra.
Amúgy is piszok nehéz vele egy ideje, rettenetesen dacol, visszabeszél, nem csinálja, amit kérünk, ellenben megmagyarázza, hogy miért nem. Ja, tudom, 5 éves hiszti. Biztos van ilyen is. A 4 meg a 6 éves hisztikorszak között. Nagyon le akarja dobni a hámot mostanában, na de igen fiatal csikó még ehhez.
(Na, a másik meg épp a ropit dugdossa az orrába. Feladom.)
Elmondtam Lilinek megint, hogy mi a probléma azzal, hogy elszalad tőlem, és bevetettem a "rossz ember" kártyát is. Eddig valahogy ez nem volt téma, de szerintem 5 évesen már ideje azzal is tisztába kerülni, hogy nem csak jófejek vannak. Mondtam neki, hogy jöhetett volna egy rossz ember, aki elrabolja őket, beteszi egy autóba, és én nem tudom megvédeni, mert otthagyott. Akkor mi lenne? Na, ez talán hatott. És akkor gyorsan azt is letisztáztuk, hogy nem állunk szóba idegenekkel.
Pár perc múlva kérdem tőle (pedagógusvér), hogy mit is csinált rosszul? Válasz: már nem emlékszem. ÁÁÁ. És hogy fogsz legközelebb viselkedni? Majd még kigondolom. ÁÁÁ2.
Amúgy eljutott az agyáig, csak még idő kell neki, hogy beépüljön. :-)
Zazáról, a fosásról, az anyafüggéssel kompenzált apaistenhitről később.