A tictac incidens

Nem maradhat ki a memoárból az az eset sem, amikor először jártunk gyerekügyeleten. Attól nem félek, hogy utoljára.
Csütörtök este Zalán bejelentette, hogy bedugott egy tictacot az orrába. Amikor belenéztem, még láttam, nekiálltam gyorsan csipeszt keresni, apát orrszívó-porszívóért ugrasztani, hátha sikerül házilag kivenni. Arra azonban nem gondoltunk, hogy valaki közben a gyereket is őrizhetné, hogy ne nyúljon az orrába, és ezzel egyidejűleg ne tolja még beljebb a cukorkát. Természetesen belenyúlt és beljebb tolta, olyannyira, hogy már nem is látszott. Próbáltam szívni, de semmi eredménye nem volt, úgyhogy elsuhantunk az ügyeletre. Ekkor volt este 6 óra. Fél óra várakozás után kiderült, hogy nem jó helyen vagyunk, menjünk át a felnőtt fül-orr-gégére, mert csak ott van ügyelet, a gyerekosztályon nem, és csak nekik van célszerszámuk ilyen esetekre. Az ottani ügyeletes doktornő meg épp konzíliumban volt a gyerekosztályon, úgyhogy ott is vártunk egy fél órát, mire visszajött, és megnézte Zalánt. Nevezett egyébként addigra régen túl volt az első ijedtségen, és már a kórházat bontotta, meg zenész-táncos esztrádműsort adott az osztályos betegeknek.
Odabent aztán különféle csipeszek, fogók, levegő és folyadék segítségével kiszedték a tictacot, ami addigra hangyányi méretűre olvadt, és ennek apropóján még jól "megkínozták" a gyereket, mert hátha ez csak egy darabja, és a többi ott maradt.
Zalán persze üvöltött, nem hiszem, hogy fájt neki, de egyszerűen már a tény is elég volt neki, hogy piszkálják, nem mellékesen ketten fogtuk le a művelethez.
Kapott matricát is, büszkén ragasztotta fel a többi "bátorságérdemérem" közé.
Másnap reggel kérdem tőle, emlékszik-e, hogy miért kellett előző este bemennünk a kórházba?
Mert a doktonéni tictacot dugott az orromba. Na kösz. :-)