2010. május 23., vasárnap
Büdöskölyke, avagy Az ördög pelenkát visel :-)
Ugyan a nagymamák önkéntes ombudsmani szolgálata egyöntetűen elutasítja még a feltételezést is; de én, AZ ANYJA, ki merem jelenteni, hogy Zalán büdöskölyök. :-D Imádom persze, de ez nem homályosítja el a tisztánlátásomat (igen, van nekem olyan), látom, hogy eleven, csintalan, erősen kísérletező alkat(és most finom voltam ;-)). Leginkább azt teszteli, hogy mennyit bírok ki agyvérzés nélkül. Számunkra a gyerekzárak eddig ismeretlenek voltak, Lilinél egyedül a vakdugókat használtuk, de azt is leginkább saját megnyugtatásunkra. Zalán viszont kinyit, kihúz, elteker mindent, ha már kinyitotta: kipakolja, széthordja, kiönti, szétkeni. Megtanultam, hogy résen kell lennem, mert bármi megfordul a fejemben, hogy talán megcsinálja, az az övében már régen megfordult és akcióterve is van hozzá. :-D Vagy már meg is csinálta,csak még nem vettem észre. Nincs az a magasság, ahol biztonságban van valami, tuti felmászik érte. Eddig kétszer kellett leparancsolni a kád széléről, hogy ne pakolja le a tusfürdős etc. polc tartalmát, tegnap felfedeztem, hogy elhajlította a polcot - gondolom kapaszkodás közben. Arról szó nem lehet, hogy a gyerekszobát leszámítva bárhol egyedül maradjon, mert tuti olyat csinál, amiért már fizet a biztosító. Nagy boldogságomra hisztis is, úgyhogy ha leszúrom azért, amit csinált:röhög. Ha elhozom a tetthelyről és megakadályozom a folytatásban:üvölt. És visszamegy.És még mindig nem alkuszik. Baltazár soha.
2010. május 22., szombat
Fríííííííídom
2010. május 20., csütörtök
Bloganyu, ha fantáziál....
Khm-khm....Most lehet magamra haragítom a blogozó-blogolvasó anyák egy jelentős részét, csak időnként jókat vidulok, máskor jókat bosszankodok a jelenségen.
Egyre többször fordul elő, hogy deja vu-m van egy-egy blog olvasása kapcsán. Vagy a sztorit olvastam már valahol szinte egy az egyben (ami kellően vicces/felháborító, de mindenképpen generálja a kommentek özönét), vagy az alapja talán igaz, de nagy része fikció. Különösen kedvelem ebből a csoportból azt, amikor "jaj, Ödönke olyan viccesen tette helyre a szomszéd nénit" sztori kapcsán nyilvánvalóvá válik, hogy az Ödönke szájába adott szavak kizárólag anyu agyszüleményei. Kb. olyan ez, mint amikor "beszólnak" nekünk, és csak órákkal később jut eszünkbe valami frappáns és szellemes riposzt és elképzeljük a reakciót, mi lett volna, ha ezt ott rapid módon odavágjuk.
Nincs ezzel baj, ez így egy műfaj, csak épp regény, mese, vagy netán stand up comedy. Utóbbiban ugye mindig a humoristával, vagy családtagjával, vagy barátjával történik valami.
Amúgy ez a népszerűség átka. Amikor indultak ezek a blogok, valóban frappánsak, egyediek, stílusosak voltak (azér' se mondok neveket), így méltán egyre népszerűbbekké váltak. És a népszerűség hozta az igényt és a kényszert, hogy időről-időre meg kell nyilvánulni, és írni kell valami vicceset a rajongóknak. De mi van, ha épp nem történt semmi vicces? Akkor kitalál valami sztorit. Amiből igaz a 10%, a többi meg a fantázia szüleménye. Még ez sem baj, de sokszor izzadságszagú, erőltetett, mint amikor valaki mesél egy sztorit, és csak ő röhög rajta meg még két ember.
És a mennyiségi kényszerben elveszti épp azt az egyediségét, amivel népszerűvé vált.
Persze ez csak akkor igaz, ha bloganyut a népszerűség vágya hajtja, a visszajelzések doppingolják.
A legrondább verzió meg az, amikor bloganyu nem csak ír, hanem olvas is. Valahol valami frappánsat. És azt hiszi, ezt ő még frappánsabban meg tudja írni. És megírja, mindenfajta utalás nélkül arra, hogy ez ám nem az ő fejéből pattant ki.
Kreatív blogokon sokszor szerepel a kiírás, hogy csak forrásmegjelöléssel és engedéllyel terjeszthető. Korrekt. De korrekt-e más gondolatait forrásmegjelölés nélkül magunkénak feltüntetni?
Ez nem üzenet senkinek, nem kiáltvány, csak úgy eszembe jutott...:D Erről jut eszembe...;-)
Egyre többször fordul elő, hogy deja vu-m van egy-egy blog olvasása kapcsán. Vagy a sztorit olvastam már valahol szinte egy az egyben (ami kellően vicces/felháborító, de mindenképpen generálja a kommentek özönét), vagy az alapja talán igaz, de nagy része fikció. Különösen kedvelem ebből a csoportból azt, amikor "jaj, Ödönke olyan viccesen tette helyre a szomszéd nénit" sztori kapcsán nyilvánvalóvá válik, hogy az Ödönke szájába adott szavak kizárólag anyu agyszüleményei. Kb. olyan ez, mint amikor "beszólnak" nekünk, és csak órákkal később jut eszünkbe valami frappáns és szellemes riposzt és elképzeljük a reakciót, mi lett volna, ha ezt ott rapid módon odavágjuk.
Nincs ezzel baj, ez így egy műfaj, csak épp regény, mese, vagy netán stand up comedy. Utóbbiban ugye mindig a humoristával, vagy családtagjával, vagy barátjával történik valami.
Amúgy ez a népszerűség átka. Amikor indultak ezek a blogok, valóban frappánsak, egyediek, stílusosak voltak (azér' se mondok neveket), így méltán egyre népszerűbbekké váltak. És a népszerűség hozta az igényt és a kényszert, hogy időről-időre meg kell nyilvánulni, és írni kell valami vicceset a rajongóknak. De mi van, ha épp nem történt semmi vicces? Akkor kitalál valami sztorit. Amiből igaz a 10%, a többi meg a fantázia szüleménye. Még ez sem baj, de sokszor izzadságszagú, erőltetett, mint amikor valaki mesél egy sztorit, és csak ő röhög rajta meg még két ember.
És a mennyiségi kényszerben elveszti épp azt az egyediségét, amivel népszerűvé vált.
Persze ez csak akkor igaz, ha bloganyut a népszerűség vágya hajtja, a visszajelzések doppingolják.
A legrondább verzió meg az, amikor bloganyu nem csak ír, hanem olvas is. Valahol valami frappánsat. És azt hiszi, ezt ő még frappánsabban meg tudja írni. És megírja, mindenfajta utalás nélkül arra, hogy ez ám nem az ő fejéből pattant ki.
Kreatív blogokon sokszor szerepel a kiírás, hogy csak forrásmegjelöléssel és engedéllyel terjeszthető. Korrekt. De korrekt-e más gondolatait forrásmegjelölés nélkül magunkénak feltüntetni?
Ez nem üzenet senkinek, nem kiáltvány, csak úgy eszembe jutott...:D Erről jut eszembe...;-)
Tánc
Lili a héten nem jár oviba, bár szerintem csak átrohant rajta egy 24 órás vírus, mert kedd reggel óta teljesen tünetmentes és láztalan. Így lelkifurdalás nélkül bevittem tegnap délután a népi tánc bemutatóra, biztos voltam abban, hogy senkit nem fertőz le. Egyébként is nagyon szeretett volna menni.
Ugyanúgy, mint az angol bemutatón, azt láttam rajta, hogy élvezi, és meglepetésemre kifejezetten együttműködő, fegyelmezett, koncentrált. Nagylány.
Kendét a páros táncnál lecsapták a kezéről, úgyhogy ő Botonddal ropta. Igen-igen, azzal a bizonyos macerálós-verekedős Botonddal, aki most szintén a legegyüttműködőbb gyerekek közé tartozott.
Zalán még nem az igazi, de már ő is gyógyul.
2010. május 18., kedd
Még egy mondat
... az árvízről.
Természetesen én is megnéztem az olvasói/nézői videókat és a fotókat a miskolci vízről, de közben folyamatosan megy fel bennem a pumpa, amikor azt látom, hogy többen mennek fényképezni, videózni, mint segíteni a védekezésben.
És megint esik az eső, és elindult a Sajó és a Hernád...

Természetesen én is megnéztem az olvasói/nézői videókat és a fotókat a miskolci vízről, de közben folyamatosan megy fel bennem a pumpa, amikor azt látom, hogy többen mennek fényképezni, videózni, mint segíteni a védekezésben.
És megint esik az eső, és elindult a Sajó és a Hernád...

2010. május 17., hétfő
Piros torok, piros fenék, csuhajja
Lili ma reggelre 39 fokos lázzal ébredt - streptococcus. Mily' meglepő. Úgyhogy itthon marad egész héten. Ha nem lázas, akkor teljesen élénk, de 38 felett kinyúlik. Sajnos könnyen felszökik a láza, és nehezen megy be. Hiába fürdőzöm, hiába Nurophen, csak a Panadol húzza le igazán.
Zalán meg 5 napja fosik, mint a rimóci nyúl. Fogzik; most küzdötte ki a szemfogakat, és már csak 4 rágó hiányzik a tejfogsorából, de szerintem egyszerre jönnek. A padlón időnként kisebb tócsákba gyűlik a nyála, amikor elmélyülten tologatja az autóit, vagy rajzol. Ma valamikor álmában tojt be, és pecsenyepirosra csípte a trotty a fenekét. Üvölt minden tisztábatevésnél, krémezésnél, így hagytam délután egy kicsit szellőzni. Kevésbé férfias módon ráhúztunk egy bugyit. Mivel alsógatyója még nincs neki.:-D Természetesen becsorgatott 20-30 percenként, de legalább kicsit javult a helyzet. Meg kicsit tanultuk a szobatisztaságot is, mivel meglepetésemre rögtön szólt, hogy pisi, amint elindult a folyamat. Szóval érzi, érti.
A városban egyébként kegyetlen a vízhelyzet, mi szerencsénkre a másik végén lakunk, a Sajótól is kellő távolságra. Vezetékes vizet 2-3 napja egyáltalán nem iszunk - egyébként is vízkorlátozást vezettek be. Ma doktornő már mondta, hogy annak ellenére, hogy a víz elvileg jó, egyre több hasmenéses-hasfájós, hőemelkedős gyerek van. Naivitás azt gondolni, hogy ekkora ár- és belvíz után az ivóvíz nem szennyeződik.
Szóval elvagyunk.
Zalán meg 5 napja fosik, mint a rimóci nyúl. Fogzik; most küzdötte ki a szemfogakat, és már csak 4 rágó hiányzik a tejfogsorából, de szerintem egyszerre jönnek. A padlón időnként kisebb tócsákba gyűlik a nyála, amikor elmélyülten tologatja az autóit, vagy rajzol. Ma valamikor álmában tojt be, és pecsenyepirosra csípte a trotty a fenekét. Üvölt minden tisztábatevésnél, krémezésnél, így hagytam délután egy kicsit szellőzni. Kevésbé férfias módon ráhúztunk egy bugyit. Mivel alsógatyója még nincs neki.:-D Természetesen becsorgatott 20-30 percenként, de legalább kicsit javult a helyzet. Meg kicsit tanultuk a szobatisztaságot is, mivel meglepetésemre rögtön szólt, hogy pisi, amint elindult a folyamat. Szóval érzi, érti.
A városban egyébként kegyetlen a vízhelyzet, mi szerencsénkre a másik végén lakunk, a Sajótól is kellő távolságra. Vezetékes vizet 2-3 napja egyáltalán nem iszunk - egyébként is vízkorlátozást vezettek be. Ma doktornő már mondta, hogy annak ellenére, hogy a víz elvileg jó, egyre több hasmenéses-hasfájós, hőemelkedős gyerek van. Naivitás azt gondolni, hogy ekkora ár- és belvíz után az ivóvíz nem szennyeződik.
Szóval elvagyunk.
2010. május 14., péntek
Egy (átlagos) péntek reggel
Egy átlagos (péntek) reggel nálunk 6:10-kor indul. Akkor kel Zalán. Ill. 2 napja nem akkor kelne, de Lili már annyira megszokta, hogy ő viszont felkel és felébreszti az öccsét is. Majd megtekintik a zuhanyzó, borotválkozó, fogatmosó apát, aki élvezheti Lili ébredéskor automatán bekapcsoló szófosó üzemmódját. Komolyan mondom, egy csoda ez a gyerek. Semmi csipás szemmel nyújtózkodás, mormogás, bootolás, hanem azonnal löki a sódert. Zalán méltó ellenfele a dologban, mert a nővérétől kb. egy évvel hamarabb kezdett beszélni, így sanszos, hogy hamarosan egymás szavába vágnak majd. Én viszont bebootolhatok, amíg az apjukat fárasztják.
Amikor Sanyi elmegy, Zalán közli, hogy kakaó, úgyhogy nálam itt ért véget a fetrengés, mert nem hagy békén, amíg el nem indulok. A reggeli cicizést is kilőttük már, sőt az estihez sem mindig ragaszkodik, én meg nem erőltetem. 19 hónapos maholnap, nyugodtan leszokhat már.
Kakaó után Zalán elvonul "játszani"a gyerekszobába, amiből mindig szagos pelenkával tér vissza, de eljátszom, hogy elhiszem, hogy játszani megy.:-D
Addig mi Lilivel elkészülünk, megvívjuk a Nagy Frizuraháborút:
-Anya, úgy gondoltam, hogy ma csak lógjon.
-Én meg nem úgy gondoltam, összefogom a hajad, mert folyton a szemedbe fog lógni, megizzadsz a rohangálásban és rád tapad.
-Jó, akkor csináljál két copfot.
-Jó, akkor álljál egyenesen, ne tekergesd magad, mert olyan lesz a választékod, mint a Nílus.
-Anya, összefogtad?
-Össze.
-Egybe?
-Nem, kettőbe.
-Én egyet szerettem volnaaaaa.
-Kettőt mondtál, ez már így marad.
-De így nem fogok tudni aludni.
-Amúgy se alszol, nem mindegy? (Mindig olyan gyerek mellé fektetik, aki nem hagyja aludni. Még véletlenül sem alanyi jogon nem alszik délben..:-D Mondja ő.)
-Jó, akkor csináljál hamupipőkését (=tekerjem kontyba). Ezt óvónénik igen csak kedvelik, mert "alvás" után nekik kell rehabilitálni a frizurát. :-)
Aztán harcolunk egyet ruhakérdésben, egyfolytában kopogós cipőben akar menni. Kopogós cipő minden, ami alkalmi. És ha kellően odacsapják a földhöz a talpát, bármelyik kopog. Kopogós cipő, harisnya, szoknya-mondja ő. Frászt: gumicsimma, esőkabát, melegítő - mondom én.
Aztán elmegy kiválasztani, hogy mit vigyen oviba, általában nem találja, és cincálja az idegeimet a nyígással, hogy "nincs meeeeg". Vigyél mást. "De azt akarooom".
Közben Zalánnal is harcolok egyet, aki mostanában összetéveszti a pelenkázást a ketrecharccal. Eleve egy ipponnal nyitok, hogy földre vigyem. 13 kilós, fürge másfélévest nem pelenkázunk emelvényen, életveszélyes. 230 rendbeli belenyúlás után rutinosan a kezébe adok valamit, hogy azt nézegesse, míg letörlöm a fenekét. Naná, hogy belenyomja azt is a trottyba. Úgyhogy már van egy koreográfiám, amivel egyszerre tudom lefogni a kezeit meg a lábait. Tizenötödször megfordítom hasról hátra, rajta is van a pelus. Jobb napokon csak egyszer-kétszer rúg hasba-szájba-mellbe közben. Röhögve. Én kevésbé röhögök. Bár amikor rákezd visítani, hogy "segítség, segítség, Lili, segítség" akkor azért szoktam. :-) Mire eddig eljutok, mehetnék megint zuhanyozni, úgy leiizadok. Aztán bepatentolom a bodyját, miközben négykézláb menekül, ráhúzom a zoknit (nehezített pálya októbertől áprilisig:harisnya), pólót, nadrágot. Ekkor már tudja, hogy elmegyünk itthonról, így lelkes. Behozza a cipőjét: segítesz? Hát ja, ilyeneket mond. Meg olyanokat, hogy bassza.És simán ráköszön bárki szembejövőre a babakocsiból, hogy "helló". Látnátok az arcokat. 10-ből nyolc ember visszaköszön neki, a maradék kettő nem érti. :-)
Oviba üres kézzel nem megyünk, ezt Zalán megtanulta Lilitől, úgyhogy kiosztja az úticsomagot: Lilinek Fifi, neki Mickey egér. Időnként helikopter és Ferrari, de főleg Mickey egér. És Lili nem teheti ám le. Mint a tank, úgy ront rá Lilire, ha a földre teszi a babát, amíg felhúzza a cipőjét. Felveszi és nyomja a kezébe. Cseppet se erőszakos.
Elindulunk. Én már el is fáradtam. Ők még lelkesek. Jobb napokon kistök hajlandó gyalog jönni aföldszintig, rosszabbokon előveszi a jokert: anuka, segítesz? Anuka segít, lecipel. Ha nem esik (ritka jelenség manapság), akkor babakocsival megyünk, ha esik, akkor gyalog, mert ülve elázik. Babakocsis séta esetén megvívjuk a tároló előtt a "nem motorral megyünk, hanem babakocsival, ne visíts, akkor se" harcot. Az oviig különösebb megrázkódtatások nélkül eljutunk, bár ha merész vagyok, és gyalog megyünk, akkor 3 méterenként fordul vissza, mert galambot, macskát, kutyát, cinegét, csigát, szúnyogot lát.
Miután leadtuk Lilit (és megint leizzadtam a felcipelésben, átöltözésben, elpakolásban), megyünk egyet sétálni, boltba, piacra, postára. Ha 10 előtt jövünk haza, megy a cirkusz, hogy ő nem jön fel. Úgyhogy ilyenkor meg kell vesztegetnem, hogy megyünk porszívózni.
Általában már evett valamit az úton, kellően kilevegőzött és elfáradt, így perceken belül bejelenti, hogy"alszol", és valóban is került különösebb megrázkódtatások nélkül lefektetni. Aztán vagy alszik ilyenkor egy nagyobbat (délig, fél egyig), vagyegy rövidebbet, és akkor 2 körül még kitartó munkával sikerül megint elaltatnom. Próbáltam délig húzni vele az alvást, de olyankor szó szerint elájul a fáradtságtól, viszont nem alszik csak max. egy órát. Utána meg csak kínlódik. Szóval egyelőre hagyom a saját tempójában, most még lehet. Bölcsiben úgyis máshogy lesz, de addig van még 4-5 hónap.
2010. május 12., szerda
2010. május 11., kedd
Hurcolós
Lili soha nem tartozott "a kedvenc félszemű plüssegerem nélkül egy tapodtat sem" csoportba. Mióta ovis, azóta viszünk szinte minden nap valamit, de nem ragaszkodik igazán egy játékhoz sem. Talán a Mickey egere volt a kedvenc, amit anno a cumi eldobásakor kapott (jubiláltunk, május 1-jén volt egy éve, hogy tiszta:-D), de ezt Zalán elkobozta tőle. Vagy két hete az oviba indulásnál elvette Lilitől, magához ölelte és azóta így járunk reggel-délután. Időnként kicselezhető 2 db járművel - egy Ferrari meg egy helikopter, azért tudja hogy kell csajozni, de Mickey egér nem került vissza Lilihez. Jó fej, mert simán odaadta. Időnként nem bánnám, ha kissé vehemensebb lenne egyébként, mert nem csak az öccsével, de igazán senkivel sem száll szembe. Csak velem meg az apjával :-). Egyébként továbbra is szerelmes, hűségesen A. Kende középsősbe. Ahogy elnézem Kendét, amint kering Lili körül,mint valami kisbolygó, úgy tűnik,hogy az érzelmek kölcsönösek.
Ma volt az oviban az anyák napjával egybekötött évzáró. Lili volt az A part alattban a macska, amelyik követ vág, és a Három pillangó meséjében a sárga pillangó. Az utóbbi időben minden reggel az agyvérzés közelébe sodort a hisztivel, hogy úgy fogjam össze a haját, hogy a csápot rá tudja tenni Ildikó/Évike néni, MERT PRÓBA LESZ!!!
Nem mellékesen tegnap délután óta puffogok, mint a parlagi vipera, és igazán most sem szállt el a mérgem.
Másodszor fordul elő rövid időn belül (kb. 2 hét), hogy különóráról kijön, lemarad egy gyerek, és én mindkettőnél jelen voltam.
Első alkalommal egy kisfiú jött ki az angolról, felöltözött, és kiment az oviból. Át az úton.
Mikor szóltam az óvónőnek (ő nem látta, ugye elvileg angolon volt), addigra kirohant az oviból. Igazából az angol tanárnő hibázott, mert kiengedte bármilyen indokkal, egyedül. Utána míg exkuzálta magát az anyukának, sikeresen otthagyta a csoport többi tagját felügyelet nélkül, a nyitott óvodaajtó mellett...Hátha kimegy még másik kettő is :-S.
Tegnap meg azt vettem észre, hogy Lilla ül a padon az ovi udvarán, kezében a váltócipőjével. Nem tudom, hogy egyszerűen lemaradt-e táncból jövet (átjárnak az iskolába)vagy felment a csoporttal és lejött anélkül, hogy bárki megállította volna, de egyik sem biztató. Visszakísértem, mondtam dadus néninek, hogy gyerek lent, de senki nem jött érte, és a válasz kicsapta a biztosítékomat: jó, kösz, de nem tudok ezer felé figyelni. :-O Hát b+, ne ezerfelé figyeljen, hanem a rá bízott gyerekekre. Ha nem leül és várja az anyját, hanem elindul hazafelé, és történik vele valami, akkor igen gyenge védekezés a "nem tudok ezerfelé figyelni..."
Ma volt az oviban az anyák napjával egybekötött évzáró. Lili volt az A part alattban a macska, amelyik követ vág, és a Három pillangó meséjében a sárga pillangó. Az utóbbi időben minden reggel az agyvérzés közelébe sodort a hisztivel, hogy úgy fogjam össze a haját, hogy a csápot rá tudja tenni Ildikó/Évike néni, MERT PRÓBA LESZ!!!
Nem mellékesen tegnap délután óta puffogok, mint a parlagi vipera, és igazán most sem szállt el a mérgem.
Másodszor fordul elő rövid időn belül (kb. 2 hét), hogy különóráról kijön, lemarad egy gyerek, és én mindkettőnél jelen voltam.
Első alkalommal egy kisfiú jött ki az angolról, felöltözött, és kiment az oviból. Át az úton.
Mikor szóltam az óvónőnek (ő nem látta, ugye elvileg angolon volt), addigra kirohant az oviból. Igazából az angol tanárnő hibázott, mert kiengedte bármilyen indokkal, egyedül. Utána míg exkuzálta magát az anyukának, sikeresen otthagyta a csoport többi tagját felügyelet nélkül, a nyitott óvodaajtó mellett...Hátha kimegy még másik kettő is :-S.
Tegnap meg azt vettem észre, hogy Lilla ül a padon az ovi udvarán, kezében a váltócipőjével. Nem tudom, hogy egyszerűen lemaradt-e táncból jövet (átjárnak az iskolába)vagy felment a csoporttal és lejött anélkül, hogy bárki megállította volna, de egyik sem biztató. Visszakísértem, mondtam dadus néninek, hogy gyerek lent, de senki nem jött érte, és a válasz kicsapta a biztosítékomat: jó, kösz, de nem tudok ezer felé figyelni. :-O Hát b+, ne ezerfelé figyeljen, hanem a rá bízott gyerekekre. Ha nem leül és várja az anyját, hanem elindul hazafelé, és történik vele valami, akkor igen gyenge védekezés a "nem tudok ezerfelé figyelni..."
2010. május 6., csütörtök
Hogyan égessük anyánkat? - 13. fejezet
Lili erősen szószátyár négy éves. Szoktuk mondani, hogy előtte megbeszélni valamit, ami nem publikus, kb.olyan biztonságos, mintha ventillátorba köpne az ember. :-)
Tegnap a lépcsőházi fényárban úgy találtam, hogy a lábam nem egészen reklámsimaságú, így gyorsan visszaszaladtam, hogy a térdnadrágomat hosszúra cseréljem. Éreztem, hogy nem úszom meg, mert Lilit az oviig transzban tartotta az élmény.
Mire beértünk, a csoporttársai már levitték A Füzetet (szerintem jelenléti ív, a kajához gondolom, de úgy harcolnak érte az ovisok, mintha a frigyláda lenne), úgy értékelte, hogy elkéstünk, és ezt neki meg kell magyaráznia:
"Tudod Ildikó néni azért késtünk el, mert anya a lépcsőházban vette észre, hogy szőrös a lába, és visszament nadrágot cserélni." Köszi,köszi.
Csenge egy reggel így fogadott minket: Képzeld Sanyi bácsi, tegnap hánytam.:-)
Aztán egyik kislány anyukájának fáj a cicije, ha szoptat, a másik apját állítólag megverték...Szóval vigyázzunk a 4 éves pletykafészkekkel, szülőtársaim.
Ma a fiú-lány kérdés egészen új dimenziójába léptem, amikor azon kezdtem gondolkodni - tapasztalati alapon, hogy mire szarabb rálépni: Polly Pockett babára vagy Lego Racers kiasutóra? (Boldog tudatlanoknak: mindkettő rohadt kicsit, de nagyon szúr.)
Tegnap a lépcsőházi fényárban úgy találtam, hogy a lábam nem egészen reklámsimaságú, így gyorsan visszaszaladtam, hogy a térdnadrágomat hosszúra cseréljem. Éreztem, hogy nem úszom meg, mert Lilit az oviig transzban tartotta az élmény.
Mire beértünk, a csoporttársai már levitték A Füzetet (szerintem jelenléti ív, a kajához gondolom, de úgy harcolnak érte az ovisok, mintha a frigyláda lenne), úgy értékelte, hogy elkéstünk, és ezt neki meg kell magyaráznia:
"Tudod Ildikó néni azért késtünk el, mert anya a lépcsőházban vette észre, hogy szőrös a lába, és visszament nadrágot cserélni." Köszi,köszi.
Csenge egy reggel így fogadott minket: Képzeld Sanyi bácsi, tegnap hánytam.:-)
Aztán egyik kislány anyukájának fáj a cicije, ha szoptat, a másik apját állítólag megverték...Szóval vigyázzunk a 4 éves pletykafészkekkel, szülőtársaim.
Ma a fiú-lány kérdés egészen új dimenziójába léptem, amikor azon kezdtem gondolkodni - tapasztalati alapon, hogy mire szarabb rálépni: Polly Pockett babára vagy Lego Racers kiasutóra? (Boldog tudatlanoknak: mindkettő rohadt kicsit, de nagyon szúr.)
2010. május 2., vasárnap
P. Lili verse
" A part alatt, a part alatt
Három varjúka száll, három varjúka száll."
...
"A malomba', a malomba'
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rozsdál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág. "
Sanyi szerint,amelyik rozsdál, az vasmacska. :-)
Három varjúka száll, három varjúka száll."
...
"A malomba', a malomba'
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rozsdál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág. "
Sanyi szerint,amelyik rozsdál, az vasmacska. :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




