Khm-khm....Most lehet magamra haragítom a blogozó-blogolvasó anyák egy jelentős részét, csak időnként jókat vidulok, máskor jókat bosszankodok a jelenségen.
Egyre többször fordul elő, hogy deja vu-m van egy-egy blog olvasása kapcsán. Vagy a sztorit olvastam már valahol szinte egy az egyben (ami kellően vicces/felháborító, de mindenképpen generálja a kommentek özönét), vagy az alapja talán igaz, de nagy része fikció. Különösen kedvelem ebből a csoportból azt, amikor "jaj, Ödönke olyan viccesen tette helyre a szomszéd nénit" sztori kapcsán nyilvánvalóvá válik, hogy az Ödönke szájába adott szavak kizárólag anyu agyszüleményei. Kb. olyan ez, mint amikor "beszólnak" nekünk, és csak órákkal később jut eszünkbe valami frappáns és szellemes riposzt és elképzeljük a reakciót, mi lett volna, ha ezt ott rapid módon odavágjuk.
Nincs ezzel baj, ez így egy műfaj, csak épp regény, mese, vagy netán stand up comedy. Utóbbiban ugye mindig a humoristával, vagy családtagjával, vagy barátjával történik valami.
Amúgy ez a népszerűség átka. Amikor indultak ezek a blogok, valóban frappánsak, egyediek, stílusosak voltak (azér' se mondok neveket), így méltán egyre népszerűbbekké váltak. És a népszerűség hozta az igényt és a kényszert, hogy időről-időre meg kell nyilvánulni, és írni kell valami vicceset a rajongóknak. De mi van, ha épp nem történt semmi vicces? Akkor kitalál valami sztorit. Amiből igaz a 10%, a többi meg a fantázia szüleménye. Még ez sem baj, de sokszor izzadságszagú, erőltetett, mint amikor valaki mesél egy sztorit, és csak ő röhög rajta meg még két ember.
És a mennyiségi kényszerben elveszti épp azt az egyediségét, amivel népszerűvé vált.
Persze ez csak akkor igaz, ha bloganyut a népszerűség vágya hajtja, a visszajelzések doppingolják.
A legrondább verzió meg az, amikor bloganyu nem csak ír, hanem olvas is. Valahol valami frappánsat. És azt hiszi, ezt ő még frappánsabban meg tudja írni. És megírja, mindenfajta utalás nélkül arra, hogy ez ám nem az ő fejéből pattant ki.
Kreatív blogokon sokszor szerepel a kiírás, hogy csak forrásmegjelöléssel és engedéllyel terjeszthető. Korrekt. De korrekt-e más gondolatait forrásmegjelölés nélkül magunkénak feltüntetni?
Ez nem üzenet senkinek, nem kiáltvány, csak úgy eszembe jutott...:D Erről jut eszembe...;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése