Egy (átlagos) péntek reggel

Egy átlagos (péntek) reggel nálunk 6:10-kor indul. Akkor kel Zalán. Ill. 2 napja nem akkor kelne, de Lili már annyira megszokta, hogy ő viszont felkel és felébreszti az öccsét is. Majd megtekintik a zuhanyzó, borotválkozó, fogatmosó apát, aki élvezheti Lili ébredéskor automatán bekapcsoló szófosó üzemmódját. Komolyan mondom, egy csoda ez a gyerek. Semmi csipás szemmel nyújtózkodás, mormogás, bootolás, hanem azonnal löki a sódert. Zalán méltó ellenfele a dologban, mert a nővérétől kb. egy évvel hamarabb kezdett beszélni, így sanszos, hogy hamarosan egymás szavába vágnak majd. Én viszont bebootolhatok, amíg az apjukat fárasztják.
Amikor Sanyi elmegy, Zalán közli, hogy kakaó, úgyhogy nálam itt ért véget a fetrengés, mert nem hagy békén, amíg el nem indulok. A reggeli cicizést is kilőttük már, sőt az estihez sem mindig ragaszkodik, én meg nem erőltetem. 19 hónapos maholnap, nyugodtan leszokhat már.
Kakaó után Zalán elvonul "játszani"a gyerekszobába, amiből mindig szagos pelenkával tér vissza, de eljátszom, hogy elhiszem, hogy játszani megy.:-D
Addig mi Lilivel elkészülünk, megvívjuk a Nagy Frizuraháborút:
-Anya, úgy gondoltam, hogy ma csak lógjon.
-Én meg nem úgy gondoltam, összefogom a hajad, mert folyton a szemedbe fog lógni, megizzadsz a rohangálásban és rád tapad.
-Jó, akkor csináljál két copfot.
-Jó, akkor álljál egyenesen, ne tekergesd magad, mert olyan lesz a választékod, mint a Nílus.
-Anya, összefogtad?
-Össze.
-Egybe?
-Nem, kettőbe.
-Én egyet szerettem volnaaaaa.
-Kettőt mondtál, ez már így marad.
-De így nem fogok tudni aludni.
-Amúgy se alszol, nem mindegy? (Mindig olyan gyerek mellé fektetik, aki nem hagyja aludni. Még véletlenül sem alanyi jogon nem alszik délben..:-D Mondja ő.)
-Jó, akkor csináljál hamupipőkését (=tekerjem kontyba). Ezt óvónénik igen csak kedvelik, mert "alvás" után nekik kell rehabilitálni a frizurát. :-)
Aztán harcolunk egyet ruhakérdésben, egyfolytában kopogós cipőben akar menni. Kopogós cipő minden, ami alkalmi. És ha kellően odacsapják a földhöz a talpát, bármelyik kopog. Kopogós cipő, harisnya, szoknya-mondja ő. Frászt: gumicsimma, esőkabát, melegítő - mondom én.
Aztán elmegy kiválasztani, hogy mit vigyen oviba, általában nem találja, és cincálja az idegeimet a nyígással, hogy "nincs meeeeg". Vigyél mást. "De azt akarooom".
Közben Zalánnal is harcolok egyet, aki mostanában összetéveszti a pelenkázást a ketrecharccal. Eleve egy ipponnal nyitok, hogy földre vigyem. 13 kilós, fürge másfélévest nem pelenkázunk emelvényen, életveszélyes. 230 rendbeli belenyúlás után rutinosan a kezébe adok valamit, hogy azt nézegesse, míg letörlöm a fenekét. Naná, hogy belenyomja azt is a trottyba. Úgyhogy már van egy koreográfiám, amivel egyszerre tudom lefogni a kezeit meg a lábait. Tizenötödször megfordítom hasról hátra, rajta is van a pelus. Jobb napokon csak egyszer-kétszer rúg hasba-szájba-mellbe közben. Röhögve. Én kevésbé röhögök. Bár amikor rákezd visítani, hogy "segítség, segítség, Lili, segítség" akkor azért szoktam. :-) Mire eddig eljutok, mehetnék megint zuhanyozni, úgy leiizadok. Aztán bepatentolom a bodyját, miközben négykézláb menekül, ráhúzom a zoknit (nehezített pálya októbertől áprilisig:harisnya), pólót, nadrágot. Ekkor már tudja, hogy elmegyünk itthonról, így lelkes. Behozza a cipőjét: segítesz? Hát ja, ilyeneket mond. Meg olyanokat, hogy bassza.És simán ráköszön bárki szembejövőre a babakocsiból, hogy "helló". Látnátok az arcokat. 10-ből nyolc ember visszaköszön neki, a maradék kettő nem érti. :-)
Oviba üres kézzel nem megyünk, ezt Zalán megtanulta Lilitől, úgyhogy kiosztja az úticsomagot: Lilinek Fifi, neki Mickey egér. Időnként helikopter és Ferrari, de főleg Mickey egér. És Lili nem teheti ám le. Mint a tank, úgy ront rá Lilire, ha a földre teszi a babát, amíg felhúzza a cipőjét. Felveszi és nyomja a kezébe. Cseppet se erőszakos.
Elindulunk. Én már el is fáradtam. Ők még lelkesek. Jobb napokon kistök hajlandó gyalog jönni aföldszintig, rosszabbokon előveszi a jokert: anuka, segítesz? Anuka segít, lecipel. Ha nem esik (ritka jelenség manapság), akkor babakocsival megyünk, ha esik, akkor gyalog, mert ülve elázik. Babakocsis séta esetén megvívjuk a tároló előtt a "nem motorral megyünk, hanem babakocsival, ne visíts, akkor se" harcot. Az oviig különösebb megrázkódtatások nélkül eljutunk, bár ha merész vagyok, és gyalog megyünk, akkor 3 méterenként fordul vissza, mert galambot, macskát, kutyát, cinegét, csigát, szúnyogot lát.
Miután leadtuk Lilit (és megint leizzadtam a felcipelésben, átöltözésben, elpakolásban), megyünk egyet sétálni, boltba, piacra, postára. Ha 10 előtt jövünk haza, megy a cirkusz, hogy ő nem jön fel. Úgyhogy ilyenkor meg kell vesztegetnem, hogy megyünk porszívózni.
Általában már evett valamit az úton, kellően kilevegőzött és elfáradt, így perceken belül bejelenti, hogy"alszol", és valóban is került különösebb megrázkódtatások nélkül lefektetni. Aztán vagy alszik ilyenkor egy nagyobbat (délig, fél egyig), vagyegy rövidebbet, és akkor 2 körül még kitartó munkával sikerül megint elaltatnom. Próbáltam délig húzni vele az alvást, de olyankor szó szerint elájul a fáradtságtól, viszont nem alszik csak max. egy órát. Utána meg csak kínlódik. Szóval egyelőre hagyom a saját tempójában, most még lehet. Bölcsiben úgyis máshogy lesz, de addig van még 4-5 hónap.