Lili soha nem tartozott "a kedvenc félszemű plüssegerem nélkül egy tapodtat sem" csoportba. Mióta ovis, azóta viszünk szinte minden nap valamit, de nem ragaszkodik igazán egy játékhoz sem. Talán a Mickey egere volt a kedvenc, amit anno a cumi eldobásakor kapott (jubiláltunk, május 1-jén volt egy éve, hogy tiszta:-D), de ezt Zalán elkobozta tőle. Vagy két hete az oviba indulásnál elvette Lilitől, magához ölelte és azóta így járunk reggel-délután. Időnként kicselezhető 2 db járművel - egy Ferrari meg egy helikopter, azért tudja hogy kell csajozni, de Mickey egér nem került vissza Lilihez. Jó fej, mert simán odaadta. Időnként nem bánnám, ha kissé vehemensebb lenne egyébként, mert nem csak az öccsével, de igazán senkivel sem száll szembe. Csak velem meg az apjával :-). Egyébként továbbra is szerelmes, hűségesen A. Kende középsősbe. Ahogy elnézem Kendét, amint kering Lili körül,mint valami kisbolygó, úgy tűnik,hogy az érzelmek kölcsönösek.
Ma volt az oviban az anyák napjával egybekötött évzáró. Lili volt az A part alattban a macska, amelyik követ vág, és a Három pillangó meséjében a sárga pillangó. Az utóbbi időben minden reggel az agyvérzés közelébe sodort a hisztivel, hogy úgy fogjam össze a haját, hogy a csápot rá tudja tenni Ildikó/Évike néni, MERT PRÓBA LESZ!!!
Nem mellékesen tegnap délután óta puffogok, mint a parlagi vipera, és igazán most sem szállt el a mérgem.
Másodszor fordul elő rövid időn belül (kb. 2 hét), hogy különóráról kijön, lemarad egy gyerek, és én mindkettőnél jelen voltam.
Első alkalommal egy kisfiú jött ki az angolról, felöltözött, és kiment az oviból. Át az úton.
Mikor szóltam az óvónőnek (ő nem látta, ugye elvileg angolon volt), addigra kirohant az oviból. Igazából az angol tanárnő hibázott, mert kiengedte bármilyen indokkal, egyedül. Utána míg exkuzálta magát az anyukának, sikeresen otthagyta a csoport többi tagját felügyelet nélkül, a nyitott óvodaajtó mellett...Hátha kimegy még másik kettő is :-S.
Tegnap meg azt vettem észre, hogy Lilla ül a padon az ovi udvarán, kezében a váltócipőjével. Nem tudom, hogy egyszerűen lemaradt-e táncból jövet (átjárnak az iskolába)vagy felment a csoporttal és lejött anélkül, hogy bárki megállította volna, de egyik sem biztató. Visszakísértem, mondtam dadus néninek, hogy gyerek lent, de senki nem jött érte, és a válasz kicsapta a biztosítékomat: jó, kösz, de nem tudok ezer felé figyelni. :-O Hát b+, ne ezerfelé figyeljen, hanem a rá bízott gyerekekre. Ha nem leül és várja az anyját, hanem elindul hazafelé, és történik vele valami, akkor igen gyenge védekezés a "nem tudok ezerfelé figyelni..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése