Zaza, az alfa, Lili a lázadó béta

Egy ismerős mondta, hogy az én fiam egy potenciális alfahím, de van benne valami. Jelenleg a sokadik dackorszak kellős közepén, összefont karokkal pukkancskodik akárhol és akármiért. Sejtésem szerint ennek minimum 50%-a produkció, mert szereti nyilvánosan elkövetni. Ma a fél Coop ABC őt próbálta nevelni, és rávenni arra, hogy mégis álljon be velem a pénztár előtti sorba. :-)) Én nem erőlködtem, tudtam, hogy el kell játszanom, hogy észre sem veszem, adok neki feladatot - gyere csak, fogd meg a pénztárcámat - és már jön is.  Mindegy, A Nénik mindig úgy gondolják, hogy tök idegenként jobban tudnak hatni rá, mint az anyja. :-)
Az elsőszülöttel, -aki szép lassan bétává süllyed az alfahím mögött-  mostanában folyton az iskolába járunk. Nyílt nap, játszóház, táncház, akármi, ügyesen csinálják, hogy áprilistól szépen lassan átvezetik az ovisokat az iskolába. :-) Az egyik ilyen rendezvényre Zalán is beesett a végén Sanyival, így megpróbálták őt is bevonni a tanítónénik a játékba. Mire megint eljátszotta Morgót a Hófehérkéből: nem megyek!
- És miért nem jössz? Nincs kedved?
-Nem! Nincs feltöltve a lézerem!
Lecsengett a Woody-rajongása, momentán Buzz Lightyearnek hiszi magát. Aki egy űrvadász, és van lézere a karjába építve az űrruhában, és ha valami nem tetszik Alfának, le vagyunk lézerezve. Amikor lemerül a lézere, akkor kakaóivással tölti újra. :-)
Egyébként olyan archaikus szókincse van a Mátyás királyos mesék hatására, hogy időnként vinnyogva röhögünk rajta.
Egyik este öltöztettem fürdés után, és azt mondja:
-Húzza a zoknimat asszonyom szaporán, mert jön a kakaó.
Apámmal közölte, hogy "kövessen uram", az apját meg "iparkodjunk szaporán"-al ösztökéli:-)).
Lilit felvilágosítja, hogy ha ráteszi a háztetőre a kezét, akkor "ízzé-porrá törik".

Lili alig várja már az iskolát, most, hogy látjuk -ugyan kissé imitált - iskolai szituációkban, a maradék kételyünk is elszállt, tényleg odavaló már. A bemutató órákat fegyelmezetten végigülte, figyelt, és nagyon érdekelte az egész. Persze kicsit visszahúzódik, nem ő az első, aki beszállt a nekik címzett feladatokba, de ha hívták ment, nem makacsolta meg magát. Hát stréber, na, mint az anyja, nincs mit tenni:-))

Zalán sokkal erőszakosabb, határozottabb, akaratosabb, kitartóbb Lilinél, így ha nem jutnak egyezségre valamiben, akkor mindig Lili enged. Mostanában veszem észre, hogy annyira már nem fekszik neki ez a leosztás, egyre inkább követeli azt, hogy minimum ugyanannyi, ha nem több figyelmet kapjon, mint Zalán.
Igazából örülök neki, hogy lázad, mert időnként annyira simulékony, hogy már-már balek. :-)

Koravén gyerekszáj

Zalán építőkockákból főzött nekem.
- Hmmmm, de finom. Mi ez?
- Grillezett laposhal mexikói szószban.
:-O :-)
(Az apjával szokta nézni a főzőműsorokat.)

- Lili, mi történt ma az oviban?
- Beszélgettünk.
- És miről beszélgettetek?
- Hogy minden drágább lett: a benzin, a tojás, meg a gyümölcs is, ami nagy butaság, mert a gyümölcs egészséges.
(Én mondom, hogy szivacs mindegyik gyerek; bármit felszívnak, amit hallanak, csak az megjósolhatatlan, hogy mikor és hogyan adják ki magukból:-)))

Lili meséli:
- Képzeld, koncert lesz az oviban.
- És ki fog koncertezni?
- Hát nem tudom, de tuti nem a Quimby vagy a Hiperkarma.
(Mostanában a MR Szimfonik Live a kedvenc cd-je, azon van 2 Hiperkarma dal, azóta rajongónak vallja magát. :-))

...és eközben egyesek 6 évesek lettek :-)

"Buga Józsi nem szép ember, de gavallér!"

Miután a tavalyi nőnapon beégtem, és az égvilágon semmit nem vittünk, idén már előre gondolkodtam. Nem akartam a szokásos csoki/virág kombót adni, pláne, hogy első perctől úgy gondoltam, hogy Zalán visz ajándékot a kisnőknek is a csoportban. Bár az is lehet, hogy tőle származott az ötlet, amilyen szoknyapecér. :-) Vagy csak a rutin vitt, mert húsvétkor Lili minden fiúnak szokott adni valamit.
Szerettem volna, ha valami maradandót kapnak, először textilvirágokban gondolkodtam, de Zalán szívecskéket szeretett volna, így szívecskék készültek. (Akit a szívecskék gyakorlati oldala érdekli, az itt megtalálja.)
Délután Gabi néni visongott és repkedett (jó mondjuk alapból olyan mint egy kedélyjavítóval túladagolt nagymama), hogy mennyire és nagyon köszönik ezt az ajándékot, és azt külön, hogy a kislányokra is gondoltunk, akik annyira, de annyira boldogok voltak ettől, hogy ajándékot kapnak. És hogy ez mekkora élmény volt mindenkinek, és hogy ők, az óvónők nagyon köszönik ezt. Nekem. Hogy gondoltam erre.
Köszi. :-))
Gondolom nyilvánvaló, hogy hamarosan ugyanezt a sorozatot tojásból kell legyártanom Lilinek. :-) Ezek után pláne. Bár a fiúk annyira nem esnek transzba az ilyen kis bizbaszoktól, mint a 3-4 éves lánykák, de hátha. Eddig csokitojásban utaztunk:-)

Persze a "jóindulat" is megszólalt egy anyukában" naháááááát, hogy neked mikre nincs időd és energiád". Mindez persze "de ráérnek egyesek" hangsúllyal. Leszarom, engem ez kikapcsol. 2. hete egyedül nyomom a szanit átlag 15 beteggel (néha 10, néha 20), és még egy hétig tuti egyedül leszek. Ilyenkor jólesik az ilyen munka, ürül a fejem, rekreálódok. Szól a zene, én meg öltögetek esténként. :-)))

DIY

= do it yourself, szóval ilyen kreatív izék.
Van, amikor elkap a harci ideg, és sorozatban kreatív vagyok, máskor hónapokig, urambocsá' évekig nem csinálok semmi hasonlót. Mostanság megint sokat szöszölök ilyenekkel, íme: http://edidiy.blogspot.com/

Love is in the air

Indítsd el ezt a videót (hangszóró legyen bekapcsolva), aztán olvass tovább. Így megfelelő hangulatba kerülsz a mai poszthoz. :-)


Kétségtelenül közeledik a tavasz. Ez nem csak abból látszik, hogy az indokolatlan16 fokban minden olvad, hanem abból is, hogy a Lili meg a Zsebcasanova szerelmi élete is megélénkült.
Kezdődött azzal, hogy február 13-án (tudatlanoknak: Valentin nap előestéje, b+) Lili azzal állt elém az oviban, hogy most azonnal vennünk kell valami ajándékot Kendének, mert Valentin nap, és ő már tudja, hogy kapni fog a lovagtól valamit.
Gondoltam ne legyen már tök egyértelmű a szitu, (ha netán liba félreértett valamit, és Kende mégsem, vagy nem neki hoz ajándékot), és vettünk gumicukrot. A boltban Zalán felháborodott, hogy és ő mit fog adni Fanninak?! Úgyhogy Fannikának is vettünk.
Este a facebookon írt a "nászasszony", hogy Kende verset tanult Lilinek, meg kifestőt nyomtat, és a hajvágás is szóba került. :-)) Kész voltam.
Pláne, hogy Lili "hoztam is meg nem is"-típusú ajándékához képest Kende egyértelműen érzelmi indíttatású ajándékot adott: két maci csókolózik egy szíven. :-D
Aztán Zalán nőjének is mesélte az anyukája, hogy amikor Fanni reggel megkapta az ajándék tojást, azonnali hatállyal elküldte őt toy story-s tojásért a boltba, mert "Zalán azt szereti".

Azóta Lili az idei lightosabb érzelmi kapcsolat (már azt hittem, hogy nem is járnak :-) után megint kendézik, Zalán viszont vérszemet kapott, kezdi kapisgálni a csajozós témát.
A héten kifeküdtem tőle, mert elmesélte, hogy szokott csókolózni Fannival az oviban a szőnyegen, és ha kicsókolózta magát Fannival, akkor majd Rékával fog csókolózni. Na bazmeg, már kinézte a következő nőt magának.

... és akkor Zalán

Zalán tipikusan az a gyerek, akiről a sztorik szólnak. Jó gyerek ő - a maga módján, de mindig történik körülötte valami, amitől kifekszünk a röhögéstől.
Ma az óvodában rámszólt, hogy ne neveljem, és egyébként se szóljak bele az életébe. :-)))
Miután elkeserítettem, hogy márpedig egy ideig még beleszólok az életébe, azért megkérdeztem, hogy honnan szed ilyeneket.
Az óvodában tanulják, ofkórsz.
Ekkor azért beflasheltem egy tréninget 3 éves fiúgyerekekkel, melynek témája: Leválni anyámról - kezdőknek.
Bár amilyen nehezen megy némelyik pasinak, lehet időben el kell kezdeni, hogy a nősülés idejére már elengedett kézzel menjen. :-)

Egyébként szerdánként extrán hülye - eddig azt hittem az tesz be neki, hogy Lili se kedden, se szerdán nem jön velünk haza oviból, de nem. Hetek óta máskor van a logopédia, és Lili velünk jön, de Zazi akkor is zizi. Ez a "még a macska is kurva" -állapot, morog mindenért, mint egy vénember, semmi se jó sehogy, nyíg, nyafog, hisztizik, veszekszik. Ebben az állapotában állt le velem ma vitatkozni - amúgy én vagyok a hülye, próbálom meggyőzni, ahelyett, hogy ráhagynám,- hogy márpedig Rexnek (t-rex a Toy Storyból) nem karma van, hanem szúrós ujja. Akkoris.
Végső érvként közölte, hogy egyébként most megy büntetésbe a szobájába (hja, ha magányra vágyik önként vonul be), és megfenyegetett, hogy ki sem jön, sőt éjszaka sem fog átjönni.
Lefostam a bokám. Az örömtől. :-))
Egyébként teljes természetességgel bejelentette, hogy szokott csókolózni Fannival.

Amúgy ha a fejébe vesz valamit, Lili is olyan, mintha lóval imádkoznék. Tegnap megörvendeztetett a "19 gyerekből 20 be tudja kötni a cipőjét" kijelentéssel. Meggyőzhetetlen volt, hogy rosszul mondja. "Akkorisígyvan". Ezt fogom rájuk tetováltatni.

Főként Lili

Na és ha már itt vagyok, akkor néhány szó a gyerekekről is. :-))
Lili lassan 6 éves lesz, és egyre jobban látszik rajta, hogy Nagylány. Látványosan megváltozott az érdeklődése, a hozzáállása, a habitusa.
Gondolkodtunk sokat az iskolán, azon, hogy menjen-e idén, 6,5 évesen, vagy hagyjuk még egy évet az óvodában. Első körben azt mondtuk, naná, hogy menjen, iskoláskorban van. Aztán egyre több helyről hallottuk, hogy 6,5 évesen még kicsi az iskolához, manapság 7-7,5 évesen mennek a gyerekek.
Voltak érveink mindkét verzió mellett, de az óvónők, az iskolapszichológus és a logopédus is azt mondta, hogy semmi indok nincs arra, hogy visszatartsuk, teljesen iskolaérett. Nem mellékesen ő maga nagyon vágyik már az iskolába.

Zaza hóembere

Az általuk választott iskola az ovi mellett van, kéttannyelvű, iskolaotthonos. Évfolyamonként egy osztály van, többnyire "a végzős" ovis csapat, így ebből a szempontból nem sok változást jelent majd.
A logopédiával egyébként halad, most már fizikailag ki tudja mondani az r hangot, momentán észlelési zavarai vannak, és időnként a j-k helyett is r-et mond. Cseppet aggódtam, hogy valami diszlexiára vagy hasonlóra utaló jel, de a logopédus szerint egyáltalán nem probléma, fog rendeződni.
Engem időnként kiborít azzal, hogy úgy végez feladatokat, mintha a máglyán állna közben, máskor meg magától hozza a feladatgyűjteményt, és addig nem hagy békén, amíg fel nem olvasom, hogy mi a feladat, vagy nekiáll magától megoldani. És akkor nincs az az isten, aki megmagyarázhatná neki, hogy nem feltétlenül jól találta ki a feladatot, mást kell csinálni. Logopédiai gyakorlás közben, amikor amúgy is a renyhe beszéde az egyik probléma, kifejezetten üdítő, amikor vértanú-arccal, alig hallható hangon, minimálartikulációval végzi a feladatot. Színezni, rajzolni továbbra is utál, az neki feladat, megcsinálja, de a legegyszerűbb módon, és a legrövidebb idő alatt túl akar rajta esni. Túlzás nélkül egy szinten rajzol kb. a 3 éves öccsével. Aki viszont épp ezért folyton meglep, és az óvónője tök hülyének néz, ha megkérdezem, hogy ezt tényleg Zaza rajzolta, és tök egyedül?
Rajzolás helyett számolással szórakoztatja magát - összead, kivon, pár napja rákapott arra, hogy a mesekönyvekből másol le szavakat. Persze nyomtatott betűvel. Annyira nem bánom, mert a finommotorikája nem kifogástalan, viszont ugye vértanúként rajzol, úgyhogy hagyom, ezzel is fejlődik szerintem. Egyébként se tudnám visszafogni, annyira nem érzem problémának, hogy megtiltsam neki. Az, hogy mit ír le, annyira nem izgatja, úgyhogy talán nem fogja összezavarni majd a betűk tanulásában, mert gyakorlatilag olyan, mintha sormintákat másolna le.

És az utókor kedvéért néhány aranyköpés:

Zalán: Én is kérek abból a csokiból.
Én: Nem lehet, ebben alkohol van, ebből nem ehetsz.
Lili: Fúúúúj, akkor te alkoholos ista vagy!! (Remélem ezt azért nem terjeszti;-))


Soha, semmiben nem egyezik az elképzelésük, abban sem, hogy milyen mesét olvassunk, és melyikünk olvassa. Lili azt szeretné, ha a Micimackót, vagy a Grimm meséket olvasnánk (jelzem az autentikus Hamupipőkétől kiakadtam, még ilyen horrort bazmeg), Zalán Annapetigergő (szolidan örülök, hogy lassan ő is kinő belőle, és nincs több gyerekem) illetve Mátyás király rajongó. Egyik este is ment a vita, Zalán azt üvöltözte, hogy Mátyás király és a huszár, Lili meg azt, hogy Micimackó! Utána meg lazán közölte: Zalán, nekem már tele van a tököm Mátyás királlyal.

Zalán A pokol konyháját nézi. Gordon Ramsey, sztárszakács, és úgy káromkodik, mint a kocsis, ha valaki nem ismerné. Viszont a szinkron a sok "fuck you"-t azért finomitja, hogy "az ördögbe" és hasonlók. Néha nem sikerül szalonképessé tenni a kitöréseit, így Zalán állhatott elém Zalán a következő gondolattal:
-Anya, Gordon bácsi azt mondta Ginonak, hogy kapja be. De Gordon bácsi nagy, és nem fér be, Gino szájába. 
Ebben maradtunk. :-)

Röviden a skizofréniáról

Nem nagyon írtam mostanában, nehezen jutottam ide. Vagyis egyáltalán nem jutottam ide, hogy pontos legyek. A munkahelyemen új feladatot kaptam, most már ténylegesen részt veszek a rehabilitációban, elsősorban kézműves foglalkozásterápiákkal, biblioterápiákkal és beszédtechnikával foglalkozom.
Rendszeresen futok bele a tágra nyílt szemekbe, amikor kiderül, hogy a napom jelentős részét skizofrének között töltöm. Standard kérdés: nem félsz? Standard válasz: mitől? Hát ezek őrültek. Nem, nem azok. Persze, egy aktív osztályon, ahol éppen tomboló pszichózisokról szól az élet, ott azért kicsit más a helyzet, de mi a végkimenet vagyunk, a rehabilitáció, a társadalomba való visszailleszkedés gyakorlóműhelye.
Elindítottunk egy pszichoedukációs tanfolyamot a betegek és hozzátartozók részére, ahol nagyon sok mindent megtanulnak erről a betegségről. Ennek kapcsán készítettem egy oktatási anyagot, amelynek a kivonatát itt is hasznosnak tartom megosztani, hátha egyre kevesebbszer futok bele " a skizofrének őrült sorozatgyilkosok" sztereotípiába. :-)

A Hollywood által sugallt képpel ellentétben az elmebetegségben szenvedők többnyire visszahúzódó és csendes természetű emberek, nem dühöngő őrültek, vagy hidegvérű sorozatgyilkosok. 

Kriminalisztikai és pszichiátriai kutatások szerint az erőszakos bűncselekmények előfordulási aránya egyáltalán nem nagyobb a skizofrén betegek körében, mint az átlag populációban.
Ráadásul a skizofrénia nem egyenlő a többes személyiséggel. Utóbbi egy teljesen eltérő pszichiátriai kórkép, melyet szaknyelven disszociált személyiségzavarnak neveznek, és amit az ismételt gyermekkori lelki traumák váltanak ki.

A skizofrénia az agy betegsége.  Kialakulásának pontos mechanizmusa egyelőre nem ismert, genetikai és környezeti tényezőket valószínűsítenek, valamint bizonyos biokémiai elváltozások is bizonyítottak: az agy bizonyos területein az idegsejtek túlműködnek, aminek közvetítője a dopamin nevű neurotranszmitter, azaz idegi hírvivő molekula.

Kortól, nemtől, társadalmi és földrajzi környezettől függetlenül a népesség 1%-a skizofrén.

A tünetek bármely életkorban kialakulhatnak, legjellemzőbben 18 és 28 éves kor között; férfiaknál inkább a korai húszas években, nőknél valamivel később.

Kialakulásában szerepet játszik az öröklött hajlam is, de ez csak egy, a lehetséges okok közül.  Lehet valaki skizofrén akkor is, ha a családban ez a betegség soha nem fordult elő, ill. lehet több beteg is a családban, miközben más családtagok egészségesek.

A hajlam mellett a betegség fellobbanását okozhatja a rosszul kezelt stressz is.

Kábítószerek rendszeres vagy akár egyszeri használata is kiválthat az arra érzékeny személyeknél olyan hallucinációkat, téveszméket vagy szorongást, amelyek esetenként a betegség kialakulásához vezethetnek. Időnként a szer elhagyása után is "bevillanhatnak" a korábbi pszichotikus élmények (ez a drog-szlengből ismert "flashback" jelenség).

A skizofrénia jellemző tünetei a hallucinációk, a téves eszmék, a szétesett beszéd és viselkedés, a hangulati üresség, az akaratnélküliség vagy a beszéd elsivárosodása.

A skizofrén betegek gyakran számolnak be arról, hogy hangokat hallanak, ezek a hangok a nevükön szólítják őket vagy kommentálják, esetleg becsmérlik a cselekedeteiket. Mindez a beteg számára teljesen valóságosnak tűnik, de az akut szakaszt követően kialakulhat a részleges vagy teljes belátása arra vonatkozólag, hogy ez csak a "képzelete játéka". Kisebb arányban előfordulnak vizuális, vagy szaglási hallucinációk is. A hallucináció a beteg számára többnyire rossz élmény, félelmet kelt benne.

A téves eszmék inkább a gondolkodás zavarai, olyan hiedelmek, amelyek valótlanok, de a páciens erről nem meggyőzhető. Ez megnyilvánulhat kóros szervérzések formájában (pl. hogy az agyát kicserélték, vagy nem érzi a lábát), de lehetnek vallási tartalmúak (például különös messianisztikus, vallási küldetéstudat), vagy üldöztetés-tartalmak (amikor a páciens azt hiszi, hogy követik, róla beszél mindenki az utcán, vagy lehallgatják a telefonját). Gyakori a házastárs hűtlenségével kapcsolatos téveszme, de előfordulhatnak még bűnösség-érzési vagy nagyzásos tartalmak is, mint befolyásos barátok („látogatóba jön hozzám a miniszterelnök”) vagy megalomán, világmegváltó tervek („én vagyok Napóleon”).

Gyakran vezetik be a fenti, egyértelmű (ú.n. pozitív) tüneteket kevésbé felismerhető, körülhatárolható ú.n. negatív tünetek. Ekkor a beteg kezdeményezőkészsége, új dolgok iránti érdeklődése csökken, vagy teljesen megszűnik; visszahúzódik az emberi kapcsolatoktól, egyre inkább elszigetelődik. Nem érez örömet, gondolkodása pesszimistává válik, csökken az önbizalma, megváltozik az étvágya és az alvása is. Ezek a depresszió tünetei, amelyeket gyakran észlelnek a skizofrénia belobbanása, vagy a tünetek újbóli fellángolása előtt. Depressziós állapotban az öngyilkosság esélye jelentősen növekszik! Skizofréniások között nagyon magas (10 százalék körüli) a befejezett öngyilkosságot elkövetők aránya.

Korai figyelmeztető tünetek lehetnek még a hosszabb időszakon keresztül fennálló, kiváltó ok nélküli feszültség, idegesség, ingerlékenység, nyugtalanság, mozgáskényszer, figyelemzavar, feledékenység, „furcsa” viselkedés, korábban nem tapasztalt ezoterikus vagy vallási érdeklődés.

A viselkedésbeli eltéréseket rendszerint a család vagy a tágabb környezet szokta felfedezni - ritkább, hogy a beteg maga kér orvosi segítséget. Bizonytalan esetekben célzott pszichológiai tesztvizsgálatok segítik az orvos munkáját.

A kezeletlen skizofrénia hosszú távon rontja a gondolkodásbeli funkciókat, alkohol- és drogproblémákhoz vezethet, ill. növeli az öngyilkosság előfordulását.

A kezelés alapját a gyógyszeres terápiák képezik. A gyógyszeres kezelésben nélkülözhetetlen az antipszichotikumok (pszichózis elleni gyógyszerek) szerepe. A terápiás cél a tünetek (hallucinációk, téveszmék, gondolkodásbeli zavarok) megszüntetése és egy esetleges újabb epizód kivédése.

Gyógyszeres kezelés mellett a betegek 75%-ának állapota jelentősen javul. A páciensek egyharmada fenntartó kezelés mellett tünetmentes, néhányan teljesen meggyógyulnak. A páciensek egyharmada fenntartó kezelés mellett önálló életvitelt folytat, de nem teljesen tünetmentes. A páciensek egyharmada a gyógyszeres kezelés ellenére sem képes támogatás és felügyelet nélkül élni, de együttes gyógyszeres, pszichoterápiás és társadalmi segítséggel ez az arány 10-15%-ra csökkenthető! A nem gyógyszeres terápia körébe tartozik a rehabilitáció, a családterápia, a szociális készségeket fejlesztő tréning, a pszichoedukáció,valamint a kognitív terápia.

A szélsőséges eseteket kivéve a betegek nem szorulnak állandó kórházi felügyeletre. Ha az aktív fázisokat sikerül leküzdeni, a betegek gyakorlatilag teljesen tünetmentessé válnak, teljes életet élhetnek.  

A következő videó pedig Louis Wain rajzait mutatja. Wain grafikus volt, és - gondolom nem lepek meg vele senkit - skizofrén.  Az ő rajzain keresztül is lehet látni, hogy nagyjából mit tesz a világlátással, az érzelmekkel és a kifejezőkészséggel a skizofrénia.   Louis Wain macskái

Boldogság

Minden kedves blogolvasónak kívánunk boldog ünnepet, és élete legjobb évét 2012-re!
Legújabb klipünk

Takony

Takony egy idő van errefelé, nagyon úgy néz ki, hogy az idei december érdeklődés hiányában elmarad, ellenben két november van. Köszönhetően ennek az időjárásnak, Lili és Zalán megint betegek, pedig rájuk ez nem jellemző, max. 1-1 felső légúti klasszikusok jut egy télre, most egy hónapon belül másodszor dőlnek ki.
Lilinél előrehaladottabb a dolog, de ő jól disszimulált, Zalán viszont tegnap még teljesen jól volt, ma reggel meg telehányta a markát slejmmel. (Bocsi.....)
Viszont Zalán végre nem üvöltött a dokinál, nyitotta a száját, sóhajtozott, majd kikövetelte a matricát.
Én meg természetesen megint bemutattam egy Szent István-áldozatot a patikában.

Mondóka a la Zazi

Ecc-pecc, kimehetsz, holnap után bejöhetsz. Cérnára, cinegére, ugorj cica az egérre; fuss. Jött egy busz, kiesett a Rocktenors :-))))

Gyaur Barbie :-)

Úgy néz ki, hogy a gyerek (egyelőre) ateista. :-)
Naponta többször felvilágosít arról, hogy a Jézuska egy mese, a karácsonyi ajándékokat igazából az anyukák vásárolják, és becsomagolják, és eldugják.
Ezzel szemben a Mikulást, a húsvéti nyulat meg a Fogtündért simán elhiszi. :-) 

Hogy mennyire és miben különböző a két gyerek, azt jól mutatja a nemrég lezajlott párbeszéd.

Lilivel iskolaelőkészítős feladatlapokkal szórakoztunk (bár némelyik olyan bonyolult, hogy helyből egyetemi felkészítőnek tűnik, lásd a "melyik madár költöző?" című feladatot, ahol én már a madarak felismerésénél kihívásokkal küzdöttem :-D).

Pereceket vontunk ki perecekből (megy neki, szó se róla, de ha már előkészítőn kivonni kell, mi lesz elsőben: logaritmus?), az eredményt le kellett rajzolni. Mire Lili:
-Ne mááár, én nem tudok perecet rajzolniiiii. Ezt még nem tanultuk az oviban.
Erre Zalán lelkesen:
-Majd én, én tudok! Hogy kell? :-)

Egyébként méltatlanul kimaradt a megemlékezésből, hogy a Mikulás elvitte Zalán alvós cumiját is. Két napig még pityergett este érte, de meg lehetett vigasztalni; tegnap viszont már szóba sem hozta. Ebben is különböznek persze: Lili magától kidobta őket a kukába, Zalántól viszont ki kellett csalni. Nem volt vészes persze, mert csak itthon és csak éjszaka cumizott már több, mint egy éve, már a bölcsibe se hordtuk; na de épp itt volt az ideje.

Neeeem, nem tűntem el

ÁÁÁ, dehogy. ;-) Csak alig jut időm a bármire.
Új feladatkört kaptam a kórházban - a régi pénzért. Szeretem, bár keményebb, de közvetlen kapcsolatban vagyok a betegekkel. Egyelőre még kb. alsegédhelyettesi pozícióban működöm, de lesz ez máshogy is a későbbiekben. Némi tudásom és tapasztalatom van a dologban, de konkrét szakmai képzettségem nincs, így ha minden jól megy szeptembertől újra főiskolás leszek, hogy ezt is megszerezzem. Gyakorlatilag mentálhigiénés, egészségnevelő, szociális foglalkoztató munkát végzek.

A bent történtek kapcsán rájöttem, hogy mi a legnagyobb előnye a gyeses létformának a dolgozó anya létformával szemben: kikerülheted azokat az embereket, akiket akarsz. Ha lefáraszt az egyik anyuka a játszótéren - beszélgetsz másikkal. Ha idegel a kisboltos - mész másikba. Ha töketlen a gyerekorvos - keresel másikat. És így tovább. Ez az, amit nem tudok megtenni a munkahelyemen. Persze, tudom, kereshetnék másikat, de hagyjuk az önmegvalósító könyvek hurráoptimizmusát, és vegyünk elő egy közhelyet: ez Borsod megye. Meg a világgazdasági válság akárhanyadik felvonása, itt és most mindent meg kell becsülni.
Úgyhogy időnként bármennyire is szeretnék hollywoodi módon végigvonulni a kolléganőim között, és mindenkinek kiosztani egy jelzőt, majd utoljára bevágni magam mögött a bejárati ajtót, felelősséggel nem tehetem. Pedig lassan  utálok oda bejárni.
Piszok szar az általános hangulat, frontvonalak és lövészárkok alakultak ki az új főnök érkezésével, és én vagyok az egyik célpont. Ráadásul úgy, hogy csak a hátam mögött köpködnek, áskálódnak a becses kolléganők, egy mondta a szemembe, hogy mi baja, de az annyira abszurd és bizarr volt, hogy igazából értelmezhetetlen számomra.
Amúgy igazából nem is érdekel, meg nagyjából tudom: mozgalomban kellene velük utálnom az új főnököt, meg az egyik kolléganőt, akivel most közvetlenül együtt dolgozom, de utóbbit tudom kezelni, a főnökömet meg kifejezetten bírom. Hogy ők miért utálják, erre azt hiszem nincs magyarázat, max. az, hogy nem a régi. A régi  egy 36 éves, kifejezetten macsó habitusú pasas volt, akik kalálában imádtak, és aki férfinyelven kommunikált a férfidominanciához szokott nőkkel. A mostani egy nő, aki igazából nem is vezető alkat, és a maga finom eszközeivel próbál beilleszkedni.
Óvodás és gusztustalan szinteken zajlik az egész történet, tiszta szappanopera. Van benne ármány, szarkavarás a négyzeten, pletykák, rágalmak, hazugságok, sértettség a köbön....

A múlt héten az életünk során ránkszórt összes átok beérett. Először az anyósomat ütötték le fényes nappal az utcán, úgy, hogy az arccsontja és a térde is szilánkosra tört. Hozta a formáját, szóval ebből is káosz kerekedett, mely az Ózd-Miskolc vonalon zajlott, onnan ide, innen oda szállították, közben a Sanyival rendszeresen elkerülték egymást; némiképp ennek köszönhetően Sanyi összetörte apámék autóját. Ő szerencsére karcolás nélkül megúszta, de apám problémakezelése hagy némi kívánnivalót maga után.
Közben anyós is hozta a szokásos önfejű cirkuszokat, napokig nem tudták megoperálni, mert hol megadta a műtéti beleegyezést, hol visszavonta. Közben készült egy koponya CT is róla, ami azért egy-két kérdésre választ adott. Többek között arra, hogy a vizsgálatkor észlelt zavartsága nem a trauma következménye, hanem megint igazam volt :-P: rohamléptekben dementálódik, van agykérgi sorvadása, meszesedése, agylágyulása, szóval szó nem lehet arról, hogy a továbbiakban is egyedül éljen. Már most is nehezen látja el magát, de a későbbiekben ez csak rosszabb lesz. Úgyhogy próbáljuk az ő sorsát is rendezni.

Szerencsére a gyerekek jól vannak, van némi hiszti és feleselés, de belefér, még ha abban a pillanatban meg is ölnek vele.
Lilinek kiesett az első foga, rém boldog tőle. :-)