Ambivalens viszonyom van a karácsonyhoz. Egyrészt állatira bírnám a kommersz, amerikai karácsonyi filmek által sugallt hangulatot, másrészt falnak megyek ennek a magyar változatától;a "na, vegyünk már valamit"-típusú ajándékoktól; attól, hogy 3 napig a konyhában állok ha nem vigyázok; a felénk irányuló elvárásoktól.
Most talán már mindkét gyerekünk abban a korban van, hogy élvezni fogják a karácsonyt. Lili máris készül, írt levelet a Mikulásnak, Jézuskának, és biztos, ami biztos anyámat is felhívta azzal, hogy mit szeretne kapni. :-) Igazából nem szokott vágyni dolgokra, örül annak, amit kap. A boltos hisztit is megúsztuk eddig, nem volt őrjöngés amiatt, hogy nem vettem meg a nyolcadik kicsipónit. Most viszont következetesen emlegeti az egyik katalógusban látott (ó, igen, mindet akkurátusan felhordja és átlapozza) Barbie-s hintót. Meg még Barbie-t szeretne. Nincs elég... :-S
Mikulásra megrendeltem neki két Pöttyös Panni könyvet, szerintem már élvezni fogja.
Aztán itt meg is állt a tudományom. Vagy nincs ötletem, vagy az ötletem nincs összhangban a pénztárcámmal. Ötleteim persze vannak, meg időm is. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése