Ez vagyok én. Komolyan. Megcsináltam egy álláskereső portálon egy személységtesztet, és annyira jó vagyok, hogy egyrészt könnyekig meghatódtam majdnem, másrészt én tuti felvenném magam, ha HR-s lennék. ;-)
"Edina tesztje szerint: Környezete iránt érdeklődő. Gondolkodásmódja pozitív. Igyekszik megoldani a problémákat. Mindig felismeri, hogy mi a helyes, vagy helytelen megoldás. A jó megoldásokat támogatja. Munkájával kapcsolatos feladatait gyorsan és hatékonyan szervezi. Mindig hatékonyan dolgozik. Gyorsan hozzálát a feladatokhoz. Nem törtető, de a célját minél előbb szeretné elérni. Az eredmény fontos számára. Szervezőkészsége és gyors döntései révén bárki másnál többet tud elérni. Vitás kérdésekben a meggyőző logikus megoldásai miatt, nagyon gyakran igaza van. A veszélyes helyzetekben gyorsan bátran hoz döntéseket. Nem
állhatja, ha valaki tétlenkedik. Munkatársait jól szervezetten vonja be a munkába. A néha konfrontatív megoldásait a cél és a jó szándék vezérli ezért érdemes elfogadni azokat."
Na, most tényleg.... :-D
Amúgy valaki kérdezte, hogy mi is vagyok én tulajdonképpen. Diplomám szerint magyar nyelv és irodalom szakos tanár. Perverz állat vagyok, szeretek tanítani, állítom, hogy jól csinálom, de esélyem sincs tanári állásra, mert nem tanárdinasztiából származom, nincs ismerettségem a pályán, és a nyugdíjas korú kollégák nem akarnak nyugdíjba menni, az igazgatók meg a pályakezdőket veszik fel, mert rájuk kapnak támogatást. Ez most nem panasz, ténymegállapítás.
Ezért húznak fel időnként a "miért nem mész el tanítani?" -kezdetű naiv avagy álnaiv kérdésekkel. Később tárgyalt munkahelyemen az egyik IQ-harcos kolléganő szó szerint nekem állt, hogy miért nem megyek el tanítani, mit foglalom én a helyet olyanok elől, akiknek csak érettségije van...Imádom a 20 éve ugyanott közalkalmazottként dolgozó, szakszervezettel védett t.munkavállalók szűklátókörűségét...
3 évig tréner és asszisztens voltam különböző biztosítótársaságoknál, aztán meg titkárnő a pszichiátrián. Jó, ez utóbbit szebben is lehet mondani (önéletrajzomban tuti nem így írom bele), de ez a lényege.
Közalkalmazotti státuszban vagyok, igazából meg is becsülhetném, de a szarul érzem ott magam. Valóban nem egy intellektuális kihívás a munkám, kb. 2 két órában végzek vele, a többiben meg egyik székről ülök a másikra. Kimenni már nem szerettem az irodából, mert a többi kolléga is hasonlóképpen ráért, csak pletykában, szarkaverésben és szájtépésben találták meg az idő eltöltésének üdvözítő módját. Nem mellékesen középfokú bért kapok, mert a diplomám nem előírás a munkámhoz. És még csak szakirányú végzettségem (értsd OKJ gyors-gépíró kb.) sincs, így még csak azt sem adják meg. Ami egyébként valahol érthető, nem is háborgok rajta, csak gondolom érthető, hogy sok összetevője van annak, hogy elvágyom onnan. Ja, protekcióval vagyok ám ott...:-S
Szóval keresgélek. Trénernek többen is hívtak volna vissza az évek során, de kösz nem. Azt család mellett nem lehet. Amikor abbahagytam 46 kilós láncdohányos voltam...Nem a stressz miatt, hanem enni nem volt időm, cigiszünetet meg folyton tartottunk...Nem mellékesen a fizetési morál is hagyott kívánnivalókat maga után.
Mit csinálok most? Tanulok. Ember szerint le kéne tennem a közigazgatási versenyvizsgát, azzal is nagyobb esélyeim lennének köztisztviselőként elhelyezkedni. Neki arrafelé vannak ismerettségei és kapcsolatai. Utáltam régen használni ezeket, de tőlem is annyi szívességet kértek már az évek során, hogy leszarom. A munkától nem félek, attól sem, hogy nem állom meg a helyem, és valahol még mindig ez ez egyik legbiztosabb pálya, a leépítések ellenére is.
Nem mellékesen, amit a teszt értékelésében írtak, azok tényleg igazak rám, szóval kész főnyeremény vagyok ;-). Meg 3 év szar munka és 5 év gyed után piszkosul motivált ;-). Magamnak van bizonyítási kényszerem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése