Van abban valami világmegváltós, amikor a majdnem 5 éves gyerekem szerda este fél 10-kor, hullafáradtan azért ordít magából kikelve, hogy ő egyáltalán nem akarja, hogy vége legyen az évnek, azt szeretné, ha örökké december lenne.
Úgyhogy gyenge, szar anya vagyok, ráhagytam.
Nálunk nem BUÉK lesz, hanem BRÉK. Boldog régi évet kívánunk, éljen december 32-e.
2010. december 29., szerda
2010. december 25., szombat
Végül lett interaktív hörcsög is..:-D
A kardos menyecske (alias testőr Barbie)majdnem le van tojva; a fagyikészítős gyurma, a balettszoknya, a favasút (fából vaskarika esete), Villám McQueen kamionostól ellenben nagyon bejött. A húgomtól kapott végül Zhu-Zhu Pet-et Lili, azzal az egész család jól eljátszott, anyukámékkal bezárólag:-).
Zalán nem akart a szülemtől hazajönni, éreztem, hogy a kutya ott van elásva, hogy nem tisztáztuk, hogy hazahozhaja a Verdás kamiont:-). Mikor ezt megbeszéltük, nem is ágált az indulás ellen.;-)
Amúgy talán ez a Karácsony az első, amit már mindketten élveznek. Fadíszítéssel, mézeskaláccsal, ajándékkal.
2010. december 23., csütörtök
2010. december 20., hétfő
Dráma és X-Faktor
Jókat derülök a facebook/iwiw-üzenőfalon és egyéb fórumokon zajló X-Faktor vitákon, kinyilatkoztatásokon. Néztük mi is, de igazából nem éreztem szükségét, hogy bárkinek is drukkoljak bárki ellenében, pláne SMS-t küldjek:-) Néztük, mint műsort, véleményünk persze volt, egyesekkel megegyező, másokétól eltérő, hiszen az ízlésünk sem egyforma, de erről vitatkozni butaság.
Szóval nagyobb drámák nélkül jutottunk el a hármas döntőig, ahol kiesett Király L. Norbi. Lilinek ez már sok volt, nem elég, hogy a Non-Stop és Wolf Kati is kiesett, de hogy még a "bolond bácsi" is... Megsiratta. :-)
Meséltük másnap anyuéknál a sztorit, mire apukám: Ugyan már Lili, hát ez csak egy játék.
Mire Lili kvázi vérben forgó szemmel: nem, nem játék, igaziból kiesett. :-)
Most erre mit mondjunk? ;-)
Szóval nagyobb drámák nélkül jutottunk el a hármas döntőig, ahol kiesett Király L. Norbi. Lilinek ez már sok volt, nem elég, hogy a Non-Stop és Wolf Kati is kiesett, de hogy még a "bolond bácsi" is... Megsiratta. :-)
Meséltük másnap anyuéknál a sztorit, mire apukám: Ugyan már Lili, hát ez csak egy játék.
Mire Lili kvázi vérben forgó szemmel: nem, nem játék, igaziból kiesett. :-)
Most erre mit mondjunk? ;-)
2010. december 18., szombat
Mondhatnám nyílt levél, de nem az:-)
Általánosságban azt gondolom, hogy a gyerekek egy kitűnő bölcsődébe, és egy elfogadható óvodába járnak. Amikor belegondolok, hogy kisebb-nagyobb bosszúságok miatt elvigyük-e akár egyiket, akár másikat máshová, nincs olyan érvem a távozás mellett, ami felülírná a maradás mellettieket.
Azt is sokszor érzékelem, hogy nem mindenki reagál ugyanúgy a helyzetre, ahogy én teszem, és korábban én is "lazábban" álltam a helyzethez.
Ennek esetemben egyetlen oka van. Az elmúlt 2 évben én sem vettem fel, ha utaltak arra, hogy akár lehetne itthon is Lili, vagy ő utálta meg annyira a helyzetet, hogy pl. nyáron kérte, hogy maradhasson. Itthon voltam, simán belefért, néha én adtam neki extra szüneteket - amit egyébként nem igényel.
Most már jó ideje kézzelfogható bizonyosság, hogy visszamegyek dolgozni, nincs alternatíva arra, hogy a gyerekek reggeltől délutánig óvodában vagy bölcsődében legyenek. Kénytelen vagyok rájuk bízni, kénytelen vagyok akkor is odavinni, ha nem akarnak menni; ha az óvónőknek-gondozónőknek ez nem tetszik, mert fáradtak, szabira mennének; ha nekem nem tetszik, ahogy beszélnek velük, vagy velem. Kvázi kényszerpályán vagyok, és vagyunk nagyon sokan. Ehhez kellene sokkal erősebb empátia és (érzelmi) intelligencia az adott pedagógusok (?) részéről, hogy ezen a kényszerpályán még ne azt éreztessék az emberrel, hogy nekik teher az mi gyerekünk bármilyen szempontból, hogy helyettünk, szívességből tesznek bármit is, és ezzel egyidejűleg azt is, hogy ezért mi szar szülők vagyunk.
Nem vagyok egy mimóza alkat, tudtam volna most is, máskor is olyat mondani, hogy a víz is égett volna, de mi értelme lenne? Annyi, hogy az én gyerekem lenne a "kekec anyuka gyereke", és seggel állnának hozzá.
Azt is sokszor érzékelem, hogy nem mindenki reagál ugyanúgy a helyzetre, ahogy én teszem, és korábban én is "lazábban" álltam a helyzethez.
Ennek esetemben egyetlen oka van. Az elmúlt 2 évben én sem vettem fel, ha utaltak arra, hogy akár lehetne itthon is Lili, vagy ő utálta meg annyira a helyzetet, hogy pl. nyáron kérte, hogy maradhasson. Itthon voltam, simán belefért, néha én adtam neki extra szüneteket - amit egyébként nem igényel.
Most már jó ideje kézzelfogható bizonyosság, hogy visszamegyek dolgozni, nincs alternatíva arra, hogy a gyerekek reggeltől délutánig óvodában vagy bölcsődében legyenek. Kénytelen vagyok rájuk bízni, kénytelen vagyok akkor is odavinni, ha nem akarnak menni; ha az óvónőknek-gondozónőknek ez nem tetszik, mert fáradtak, szabira mennének; ha nekem nem tetszik, ahogy beszélnek velük, vagy velem. Kvázi kényszerpályán vagyok, és vagyunk nagyon sokan. Ehhez kellene sokkal erősebb empátia és (érzelmi) intelligencia az adott pedagógusok (?) részéről, hogy ezen a kényszerpályán még ne azt éreztessék az emberrel, hogy nekik teher az mi gyerekünk bármilyen szempontból, hogy helyettünk, szívességből tesznek bármit is, és ezzel egyidejűleg azt is, hogy ezért mi szar szülők vagyunk.
Nem vagyok egy mimóza alkat, tudtam volna most is, máskor is olyat mondani, hogy a víz is égett volna, de mi értelme lenne? Annyi, hogy az én gyerekem lenne a "kekec anyuka gyereke", és seggel állnának hozzá.
2010. december 17., péntek
Mission Impossible: Toy Store
Lili hivatalos Eszter mai szülinapi bulijára, amit enyhén elfelejtettem, így délelőtt két, továbbra is pofátlanul egészséges gyerekkel vágtam neki az ajándékbeszerzésnek. Nem mondom, hogy nem remegett meg a térdem arra gondolva, hogy mit fognak művelni ezek ketten oda beszabadulva, arra programozott aggyal, hogy a Mikulás meg a Jézuska nevében bármit lehet kérni.
De megint bebizonyították, hogy alulértékelem őket. Bár résen voltam, és a kisebbiket babakocsira ítéltem, hogy csak egy után kelljen szaladnom és pakolnom. Lili ugyan indításként levert egy fél sor puzzlet a bevásárlókosárral, de csak a Minnie egérre indult rá, amit meg egy éve minimum megígértünk neki, csak soha nem találtunk. Ráadásul akciós volt, úgyhogy még az ára is elviselhető. Zalánt meg el tudtam hülyíteni egy csomag Verdás matricával. Az eladók ott egyébként is készségesek és kedvesek, de látván, hogy két ötletteli gyerekkel vagyok, azért keringtek körülöttünk rendesen:-)
Közben a bulit lefújták, mert Eszter kishúga lebetegedett.
Benéztünk a H&M-be, ott meg a múlt héten kinézett, de drágának találtatott blúzt sikerült erősen akciós áron megvenni. Talán a heti balekség elszállt rólam (az Így jártam anyátokkal-ban volt egy ilyen rész), de valószínűleg a férjen landolt. :-) Reggel elment a kocsiért a szerelőhöz, de mivel a téli gumit csak holnap tudják rá felrakni, így nem mert vele elindulni dolgozni. Nem a szokásos időben ment, elnézte a buszt, és sikerrel landolt 1 településsel odébb, mint kellett volna :-D. Kolombusz is hasonlóképpen járt :-D
Hazafelé Lilivel átestünk a miért lesz a vízből jég és hó, és mikor olvad témakörön. Épp lelkesedett, hogy tök jó, hogy a jéggel szemben a hó nem csúszik, és azzal a lendülettel dobott egy olyan tripla leszúrt Rittbergert, hogy öröm volt nézni. :-)
Mission completed ;-)
De megint bebizonyították, hogy alulértékelem őket. Bár résen voltam, és a kisebbiket babakocsira ítéltem, hogy csak egy után kelljen szaladnom és pakolnom. Lili ugyan indításként levert egy fél sor puzzlet a bevásárlókosárral, de csak a Minnie egérre indult rá, amit meg egy éve minimum megígértünk neki, csak soha nem találtunk. Ráadásul akciós volt, úgyhogy még az ára is elviselhető. Zalánt meg el tudtam hülyíteni egy csomag Verdás matricával. Az eladók ott egyébként is készségesek és kedvesek, de látván, hogy két ötletteli gyerekkel vagyok, azért keringtek körülöttünk rendesen:-)
Közben a bulit lefújták, mert Eszter kishúga lebetegedett.
Benéztünk a H&M-be, ott meg a múlt héten kinézett, de drágának találtatott blúzt sikerült erősen akciós áron megvenni. Talán a heti balekség elszállt rólam (az Így jártam anyátokkal-ban volt egy ilyen rész), de valószínűleg a férjen landolt. :-) Reggel elment a kocsiért a szerelőhöz, de mivel a téli gumit csak holnap tudják rá felrakni, így nem mert vele elindulni dolgozni. Nem a szokásos időben ment, elnézte a buszt, és sikerrel landolt 1 településsel odébb, mint kellett volna :-D. Kolombusz is hasonlóképpen járt :-D
Hazafelé Lilivel átestünk a miért lesz a vízből jég és hó, és mikor olvad témakörön. Épp lelkesedett, hogy tök jó, hogy a jéggel szemben a hó nem csúszik, és azzal a lendülettel dobott egy olyan tripla leszúrt Rittbergert, hogy öröm volt nézni. :-)
Mission completed ;-)
2010. december 16., csütörtök
A borsó meg a héja
Egyébként óriási gyerekek ám ezek ketten. Zaza elkezdett babázni, és ugye az az igazi tükör, hogy mit játszik a szerepjátékokban. Az előbb megetette uborkával, de többször figyelmezette: "jól rágd meg." Tibi macinak rendszeresen az orrát szívja (ugrókötéllel), tologatja babakocsiban, lefekteti aludni - és olyankor többször figyelmeztet, hogy legyek csendben. :-)
Lili tegnap megint hozott az oviból egy csomó színezőt, de egyet különösen meg kellett néznünk, ugyanis azt Zalánnak festette. Thomas. És nagyon odafigyelt, hogy most ne menjen ki a vonalból, mert ezt Zalánnak színezte. Kistulok meg úgy hozta hazáig, mint a véres kardot.
Lili tegnap megint hozott az oviból egy csomó színezőt, de egyet különösen meg kellett néznünk, ugyanis azt Zalánnak festette. Thomas. És nagyon odafigyelt, hogy most ne menjen ki a vonalból, mert ezt Zalánnak színezte. Kistulok meg úgy hozta hazáig, mint a véres kardot.
A bölcsis affér, kvázi higgadtan
11-en vannak talán Zalánék egy csoportban, két gondozónővel, akik között a gyerekek el vannak osztva. Zalán így "Zsuzsa gyereke", aminek én többnyire örülök. Fiatal, lelkes, kedves, szemben a kissé fásult, egrecíroztatós, de még mindig erősen az elviselhetőség határán belül mozgó Marikával. Utóbbi szemmel láthatóan nem bírja a búrámat, amit konstatáltam, de nem foglalkozom vele. Nem törekszem rá, hogy megosztó legyek, de tudom, hogy egyes emberek képesek mozgalomszerűen utálni. :-) A munkahelyeimen számos példa volt erre, ami egyrészt nem érdekel, mert nem azért járok oda, hogy szeressenek, másrészt meg általában olyan emberek ezek, hogy akkor kezdenék aggódni, ha szeretnének:-)
Szóval Marika jellemzően annyit kommunikál velem, amennyit nagyon muszáj, azt is foghegyről, kérdésre. Körülbelül olyan stílusban, mint, aki neheztel valamiért, és nekem magamtól rá kellene jönnöm, hogy miért. Ezekkel én nem szoktam foglalkozni, ivarérett felnőtt ember kommunikáljon felnőtt ember módjára, ne úgy, mint egy hisztis, 16 éves tinilány. Másrészt alapból ilyen lehet a stílusa, kb. 50, már így is marad, én arra a napi 5-10 percre simán elviselem.
De hétfőn bemelegítésként kiverte nálam a biztosítékot. Megint letojta, hogy ott vagyok a gyerekkel, egy másik apukával csacsogott éppen. Pár perc után meguntam, hogy várok rá, hogy átvegye a gyereket, Zalánt beengedtem, én meg elindultam. Ekkor utánam szólt, hogy "befizetéééééééés". Fölösleges volt rám szólnia, mert ha nem fizetni megyek, akkor kifelé indulok, nem az irodák felé. Mindegy.
Gondoltam, ha már így szóba áll velem, szólok, hogy Zalán 23-án nem jön bölcsibe, mert Liliéknél úgyis nevelés nélküli nap lesz. Válasz röhögve: hát te nem is hozhatnád. Kérdem: WTF?! Hát, mert aki nem dolgozik, az aznap nem hozhatja a gyereket. De mindezt kaján mosollyal. Erre már az előző posztban kitértem, hogy miért tartom ez rohadtul hülye kifogásnak. Nem tudom, mire számítottak? Beszoktatom a gyereket, aztán nem viszem, mert úgyis otthon vagyok? És ha ez ekkora probléma, akkor miért vették fel eredetileg augusztustól? Én kértem, hogy tegyék át októberre, mert sok a szabim, marhára ráérünk, ha van olyan, akinek "időre" kell szoktatni a gyereket, nyugodtan cseréljék meg vele.
Nem vagyok gyárilag egy nyalizós alkat, de azért a gyerek érdekében sok mindent megtesz az ember. Egyrészt percre mindig akkor mentem, jöttem, amikor kérték a beszoktatás alatt, most is ott vagyok, mire végeznek az uzsonnával. A kaját időben fizetem, a perselybe minden hónapban dobok, ezen felül sokezerért vettem nekik ikeás játékokat (elvileg csak úgy, de eltették Karácsonya), adtam az előzőleg kérten felül még pénzt is a "csoport karácsonyába". Mikuláskor sütöttem mézeskalácsot, egy fél napig díszítgettem, és a végén azt osztogatták a gyerekeknek ajándék gyanánt. Mindezt persze hogy nem elsősorban a szociális érzékem miatt, hanem azt várja az ember valahol, hogy talán egy hangyányit máshogy állnak a gyerekéhez ettől.
És akkor a áttételesen a pofádba vágják, hogy vidd innen a gyerekedet, úgyse dolgozol, csak azért hordod ide, mert - óvónők-gondozónők kedvenc szlogenje: - terhedre van a saját gyereked.
Igen, bizonyára van ilyen is, mint olyan óvónő és gondozónő is, akinek terhére van a más gyereke, és ezzel együtt akkor a munkáját is kifogásolhatóan végzi.
Ezzel egyidejűleg már hétfőn mondták, hogy Zalánnak folyik az orra. Látom, vizes, de úgy látom, mindegyiké folyik, ennyivel intéztem el. Marika öngólt lőtt egyébként mert mondja, hogy folyik a gyerek orra, de ő az egyetlen, aki nem köhög.
Kedden viszont Zsuzsa húzta ki a gyufát a célozgatással. Két dolgot utálok mocsok módon: ha a pofámba hazudnak és ha célozgatnak. Megint mondom: felnőtt ember lesz szíves felnőtt ember módjára nyíltan kommunikálni.
Megyek a gyerekért, nem mond semmit. Kérdem: minden rendben volt? Hát, mondhatná azt is, hogy rendben volt, de nem. Na most itt megállt az ütő, hogy mégis mi történt? Hát nagyon színes a gyerek orrváladéka - abban a pillanatban épp elkezdett belőle folyni a víz. Meg hát köhög is csúnyán. Erre felkaptam a fejem, hogy köhög, nofene, ez eddig nem volt. Zsuzsa észrevette, hogy rés van a pajzson, és gyorsan lecsapott. Hogy hát igen, köhög, és HA ÚGY GONDOLOM, akkor tartsam pár napig otthon, nehogy karácsonyra betegedjen le. Nekem ott akkor az nem is esett le, hogy legkevésbé akkor betegszik le karácsonyig, ha addig már nem engedem bölcsibe - ergo két hétig, plusz a szünet. Ami kurvára nem ezért bosszant fel, mert terhemre van a gyerek, hanem azért, mert az 3 hét kiesés, tekintve, hogy 2,5 hónapja jár bölcsibe, talán sok lenne neki. Másrészt meg mint említettem, nem a lábszőrőmet fonom itthon unalmamban, attól függetlenül, hogy szabin vagyok.
Oké, akkor elviszem orvoshoz, majd ő megmondja, hogy hozhatom-e, mondtam Zsuzsának. Ó, hát szerinte azt nem kell, PIHENJEN itthon pár napot a gyerek (mit pihenjen ki?!), adjak neki sok C vitamint, és ha úgy gondolom, akkor a jövő héten vihetem, ha vásárlás meg ilyenek vannak betervezve....Na itt akartam nagyon csúnyát mondani.
Az az igazság, hogyha nyíltan megkérdik, hogy meg tudnám-e oldani, mivel még úgyis otthon vagyok, mert szeretnének elmenni szabira, akkor megértem, és lehet találok megoldást. De hogy a gyerek persona non grata lett, én meg a hülye anyuka, aki otthon mereszti a seggét és a gyerekére meg nekik kell vigyázni, így egy kicsit sok. Nem mellékesen nekik ez a munkájuk. Nem szívességet tesznek nekem, a munkájukat végzik. Ha 1 gyerek van, ha 11.
Olyan rohadt módon felhúztam magam, hogy az elmúlt 5 évben először gondoltam arra, hogy rá kéne gyújtani.
Nálam jobban csak Sanyit idegesítették fel, tegnap reggel munkába menet betért a bölcsibe, hogy szóljon, hogy nem megy Zalán. Ott volt Zsuzsa is, Marika is, Marikának persze derogált odamenni, csak a háttérből fülelt és amikor gondolta, akkor közbeszólt. Sanyi elmondta nekik, hogy ugyan az orvos szerint a gyereknek kutya baja, nem köhög, nem folyik az orra abnormálisan (és örülne, ha minden bölcsődés ennyit lenne beteg, mint Zalán :-D), nyugodtan jöhetne. De mivel olyan szépen kérték, a héten nem hozzuk, ellenben a jövő héten kénytelenek vagyunk, mert...Nagyot néztek, hogy hát én nem mondtam, hogy ez a programom a jövő hétre, ők ezt nem tudták. Én meg úgy gondolom továbbra is, hogy nem kell nekik megmagyaráznom, hogy miért viszem a gyereket.
Itt már Marika exkuzálta volna magát (amúgy is szeret jóban lenni a magasan kvalifikált szülőkkel, és az uram épp öltönyben volt, ami neki erre utal:-D), hogy hát mindnek folyik az orra és fertőzik egymás össze-vissza. Sanyi meg közölte vele, hogy akkor azt kell hazaküldeni, amelyik beteg... Gondolom ez sem tetszett nekik, de innentől én bevettem két leszarom tablettát, és kb. ugyanezt a viszonzást várhatják el a továbbiakban.
Persze, nem egetrengető dolgok ezek, csak rohadt szarul esik az embernek.
Eddig úgy voltam vele, hogy oké, jó helyen van a gyerek, szereti a gyereket, a gondozónőket, szeret járni, nem lesz gond, nyugodt lélekkel hagytam ott. De most marha keserű lett ám a szám íze. Pedig rohamosan közeleg az az idő, amikor nincs más választásom, mint rájuk hagyni, és ezt most már nem maradéktalan bizalommal teszem.
Szóval Marika jellemzően annyit kommunikál velem, amennyit nagyon muszáj, azt is foghegyről, kérdésre. Körülbelül olyan stílusban, mint, aki neheztel valamiért, és nekem magamtól rá kellene jönnöm, hogy miért. Ezekkel én nem szoktam foglalkozni, ivarérett felnőtt ember kommunikáljon felnőtt ember módjára, ne úgy, mint egy hisztis, 16 éves tinilány. Másrészt alapból ilyen lehet a stílusa, kb. 50, már így is marad, én arra a napi 5-10 percre simán elviselem.
De hétfőn bemelegítésként kiverte nálam a biztosítékot. Megint letojta, hogy ott vagyok a gyerekkel, egy másik apukával csacsogott éppen. Pár perc után meguntam, hogy várok rá, hogy átvegye a gyereket, Zalánt beengedtem, én meg elindultam. Ekkor utánam szólt, hogy "befizetéééééééés". Fölösleges volt rám szólnia, mert ha nem fizetni megyek, akkor kifelé indulok, nem az irodák felé. Mindegy.
Gondoltam, ha már így szóba áll velem, szólok, hogy Zalán 23-án nem jön bölcsibe, mert Liliéknél úgyis nevelés nélküli nap lesz. Válasz röhögve: hát te nem is hozhatnád. Kérdem: WTF?! Hát, mert aki nem dolgozik, az aznap nem hozhatja a gyereket. De mindezt kaján mosollyal. Erre már az előző posztban kitértem, hogy miért tartom ez rohadtul hülye kifogásnak. Nem tudom, mire számítottak? Beszoktatom a gyereket, aztán nem viszem, mert úgyis otthon vagyok? És ha ez ekkora probléma, akkor miért vették fel eredetileg augusztustól? Én kértem, hogy tegyék át októberre, mert sok a szabim, marhára ráérünk, ha van olyan, akinek "időre" kell szoktatni a gyereket, nyugodtan cseréljék meg vele.
Nem vagyok gyárilag egy nyalizós alkat, de azért a gyerek érdekében sok mindent megtesz az ember. Egyrészt percre mindig akkor mentem, jöttem, amikor kérték a beszoktatás alatt, most is ott vagyok, mire végeznek az uzsonnával. A kaját időben fizetem, a perselybe minden hónapban dobok, ezen felül sokezerért vettem nekik ikeás játékokat (elvileg csak úgy, de eltették Karácsonya), adtam az előzőleg kérten felül még pénzt is a "csoport karácsonyába". Mikuláskor sütöttem mézeskalácsot, egy fél napig díszítgettem, és a végén azt osztogatták a gyerekeknek ajándék gyanánt. Mindezt persze hogy nem elsősorban a szociális érzékem miatt, hanem azt várja az ember valahol, hogy talán egy hangyányit máshogy állnak a gyerekéhez ettől.
És akkor a áttételesen a pofádba vágják, hogy vidd innen a gyerekedet, úgyse dolgozol, csak azért hordod ide, mert - óvónők-gondozónők kedvenc szlogenje: - terhedre van a saját gyereked.
Igen, bizonyára van ilyen is, mint olyan óvónő és gondozónő is, akinek terhére van a más gyereke, és ezzel együtt akkor a munkáját is kifogásolhatóan végzi.
Ezzel egyidejűleg már hétfőn mondták, hogy Zalánnak folyik az orra. Látom, vizes, de úgy látom, mindegyiké folyik, ennyivel intéztem el. Marika öngólt lőtt egyébként mert mondja, hogy folyik a gyerek orra, de ő az egyetlen, aki nem köhög.
Kedden viszont Zsuzsa húzta ki a gyufát a célozgatással. Két dolgot utálok mocsok módon: ha a pofámba hazudnak és ha célozgatnak. Megint mondom: felnőtt ember lesz szíves felnőtt ember módjára nyíltan kommunikálni.
Megyek a gyerekért, nem mond semmit. Kérdem: minden rendben volt? Hát, mondhatná azt is, hogy rendben volt, de nem. Na most itt megállt az ütő, hogy mégis mi történt? Hát nagyon színes a gyerek orrváladéka - abban a pillanatban épp elkezdett belőle folyni a víz. Meg hát köhög is csúnyán. Erre felkaptam a fejem, hogy köhög, nofene, ez eddig nem volt. Zsuzsa észrevette, hogy rés van a pajzson, és gyorsan lecsapott. Hogy hát igen, köhög, és HA ÚGY GONDOLOM, akkor tartsam pár napig otthon, nehogy karácsonyra betegedjen le. Nekem ott akkor az nem is esett le, hogy legkevésbé akkor betegszik le karácsonyig, ha addig már nem engedem bölcsibe - ergo két hétig, plusz a szünet. Ami kurvára nem ezért bosszant fel, mert terhemre van a gyerek, hanem azért, mert az 3 hét kiesés, tekintve, hogy 2,5 hónapja jár bölcsibe, talán sok lenne neki. Másrészt meg mint említettem, nem a lábszőrőmet fonom itthon unalmamban, attól függetlenül, hogy szabin vagyok.
Oké, akkor elviszem orvoshoz, majd ő megmondja, hogy hozhatom-e, mondtam Zsuzsának. Ó, hát szerinte azt nem kell, PIHENJEN itthon pár napot a gyerek (mit pihenjen ki?!), adjak neki sok C vitamint, és ha úgy gondolom, akkor a jövő héten vihetem, ha vásárlás meg ilyenek vannak betervezve....Na itt akartam nagyon csúnyát mondani.
Az az igazság, hogyha nyíltan megkérdik, hogy meg tudnám-e oldani, mivel még úgyis otthon vagyok, mert szeretnének elmenni szabira, akkor megértem, és lehet találok megoldást. De hogy a gyerek persona non grata lett, én meg a hülye anyuka, aki otthon mereszti a seggét és a gyerekére meg nekik kell vigyázni, így egy kicsit sok. Nem mellékesen nekik ez a munkájuk. Nem szívességet tesznek nekem, a munkájukat végzik. Ha 1 gyerek van, ha 11.
Olyan rohadt módon felhúztam magam, hogy az elmúlt 5 évben először gondoltam arra, hogy rá kéne gyújtani.
Nálam jobban csak Sanyit idegesítették fel, tegnap reggel munkába menet betért a bölcsibe, hogy szóljon, hogy nem megy Zalán. Ott volt Zsuzsa is, Marika is, Marikának persze derogált odamenni, csak a háttérből fülelt és amikor gondolta, akkor közbeszólt. Sanyi elmondta nekik, hogy ugyan az orvos szerint a gyereknek kutya baja, nem köhög, nem folyik az orra abnormálisan (és örülne, ha minden bölcsődés ennyit lenne beteg, mint Zalán :-D), nyugodtan jöhetne. De mivel olyan szépen kérték, a héten nem hozzuk, ellenben a jövő héten kénytelenek vagyunk, mert...Nagyot néztek, hogy hát én nem mondtam, hogy ez a programom a jövő hétre, ők ezt nem tudták. Én meg úgy gondolom továbbra is, hogy nem kell nekik megmagyaráznom, hogy miért viszem a gyereket.
Itt már Marika exkuzálta volna magát (amúgy is szeret jóban lenni a magasan kvalifikált szülőkkel, és az uram épp öltönyben volt, ami neki erre utal:-D), hogy hát mindnek folyik az orra és fertőzik egymás össze-vissza. Sanyi meg közölte vele, hogy akkor azt kell hazaküldeni, amelyik beteg... Gondolom ez sem tetszett nekik, de innentől én bevettem két leszarom tablettát, és kb. ugyanezt a viszonzást várhatják el a továbbiakban.
Persze, nem egetrengető dolgok ezek, csak rohadt szarul esik az embernek.
Eddig úgy voltam vele, hogy oké, jó helyen van a gyerek, szereti a gyereket, a gondozónőket, szeret járni, nem lesz gond, nyugodt lélekkel hagytam ott. De most marha keserű lett ám a szám íze. Pedig rohamosan közeleg az az idő, amikor nincs más választásom, mint rájuk hagyni, és ezt most már nem maradéktalan bizalommal teszem.
2010. december 15., szerda
Jupiter összeakad Marssal és Vénusz összeborzolta Szaturnusz gyűrűit
avagy: vagy mindenki hülye, vagy én
Kicsitörpe itthon van. Nem, igazán nem beteg, ellenben a bölcsiben mindent bevetettek annak érdekében, hogy ne vigyem - lehetőleg már idén egyáltalán ne. Mert mindenki egyenlő, de vannak az egyenlőbbek. Úgyhogy megsértődtem, illetve beláttam, hogy ha most ellenszegülök, akkor a gyerek szívhatja meg, és nem vittem, de a jövő héten muszáj lesz. Majd egyszer ha lehiggadok, megírom a sztorit, mert tanulságos. Egyelőre nem tudom elválasztani, hogy mi az érzelmi síkon felháborító benne és mi az racionálisan. Szóval fújnom kell kettőt, hogy kellő távolságból tudjam szemlélni az eseményeket.
Szóval itthon van. Ma még elvittem Lilit oviba, mert szerdánként korcsolyázni járnak, de holnap és holnapután ő is marad. Jobban eljátszanak ketten, nem nagyon igénylik az "anya csak az enyém" projektet. Természetesen reggel kiderült, hogy nincs korcsolya, csak jó szokás szerint elfelejtettek szólni. Szünet van, ez a kifogás... hol, a jégpályán?! Mert az oviban nincs, az ziher. Vagy ez is a szokásos történet: a hivatalos szünet előtt ők hetekkel megkezdik a szünidei hozzáállást, és látványosan éreztetik, hogy a gyereknek már nem kéne ott lenni. Különben minek volt tegnap (december 14-én, 10 nappal karácsony előtt) a karácsonyi ünnepség? Lili reggel ujjongott, hogy hurrá karácsony, de lehiggasztottam, hogy nem, ez még nem karácsony, addig még 10-et kell aludni. Erre az 5 évesek bölcsességével: akkor nem tudom hová sietnek az óvodában. Ma kérdezték, hogy beteg-e Zalán, hogy nem viszem bölcsibe, mire Lili szintén: á, nem, csak kiutálták a bölcsiből. :-D Gondolom tegnapi puffogásaim közben ez is elhagyta a számat, ő meg megjegyezte a lényeget. ;-)
Szóval ő azért vette, hogy igazából nincs karácsony, de Lilla barátnője pl. hazáig könyörgött az anyjának, hogy aznap díszítsék fel otthon a fát. :-D
Reggel elvittük Lilit oviba, Zalán sírt egy sort, hogy ő miért nem mehet bölcsibe. Besétáltunk a Sparba - közben legalább hatszor seggelt egyet a tükörjégen, egyem meg, utána pedig hazabuszoztunk. Na, az volt az igazi királyság. Szerintem még soha nem ült buszon, úgyhogy nagyon tetszett neki. Itthon még megmotoroztatta Tibi macit - ő az új totemállata, egy lépést se nélküle, utána kiszívta az orrát egy ugrókötéllel, majd lefektette aludni. Mindig elcsodálkozom azon, hogy képes félórákat is elhasalni a szőnyegen és tologatni a kisautókat és a mozdonyokat a legnagyobb nyugiban. Lili mai napig nem képes hasonló elmélyülésre, neki folyton ott kell lenni mindenhol, pörögni. Na persze nem egyformák. :-)
Délben egyedül lefeküdt aludni, úgyhogy most alszik.
Azon meg nem tudom, hogy sírjak, vagy röhögjek, hogy az elmúlt 21 órában, amit együtt töltöttünk, egyetlen egyszer nem köhögött, és az orrát is csak odakint töröltem a mínusz 10-ben. Merthogy a bölcsiben ez volt a kifogás: nagyon színes a taknya és köhög. És sokkal-sokkal jobb lesz neki otthon pihenni. Mert inkább most maradjon otthon, mint hogy karácsonyra legyen beteg. És 23-án nem hozhatja a gyereket az, aki nem dolgozik. Und so weiter...Mondom, még higgadok.
Papíron október 23-a óta dolgozom egyébként. ahhoz a kutyának sincs köze, hogy szabadságon vagyok. Ha ez ennyire probléma, akkor a túróért vették fel a gyereket október 1-től? Ha meg felvették, hogy lehet az kifogás bármire, hogy "nem dolgozom". Egyébként se a seggem vakarom itthon napszámban, van épp elég elfoglaltságom, de nem gondolom, hogy erről napi szinten fel kéne világosítanom a gondozónőt, megindokolandó, hogy a bölcsődébe felvett gyerekemet miért is viszem bölcsődébe.
Na, mondom, időnként kitör belőlem a gőz:-DD
Amúgy nem titok ez: vezetni járok. Meg közigazgatási versenyvizsgára tanulok. De ha szoláriumba járnék meg masszíroztatni, meg a műkörmömet fényeztetni, akkor is maximum kérhetne, és nem utasíthatna. Szerintem. De én egy rohadt liberális vagyok még mindig. :-D Az X faktorban se szurkolok senkinek, szerintem az fog győzni, akire az SMS-ezők döntő többsége szavaz. Ha ez nem egyezik az én ízlésemmel, akkor se történik semmi. :-) A Való világról is az a véleményem, hoyg nem nézem. Akit érdekel, felőlem nézze. De már mondták, nem fog ez így menni, hogy nem foglalok állást, hogy fekete vagy fehér, és igen hamar a gladiátolképzőben találom magam ilyen lohadt viselkedéssel;-)
Kicsitörpe itthon van. Nem, igazán nem beteg, ellenben a bölcsiben mindent bevetettek annak érdekében, hogy ne vigyem - lehetőleg már idén egyáltalán ne. Mert mindenki egyenlő, de vannak az egyenlőbbek. Úgyhogy megsértődtem, illetve beláttam, hogy ha most ellenszegülök, akkor a gyerek szívhatja meg, és nem vittem, de a jövő héten muszáj lesz. Majd egyszer ha lehiggadok, megírom a sztorit, mert tanulságos. Egyelőre nem tudom elválasztani, hogy mi az érzelmi síkon felháborító benne és mi az racionálisan. Szóval fújnom kell kettőt, hogy kellő távolságból tudjam szemlélni az eseményeket.
Szóval itthon van. Ma még elvittem Lilit oviba, mert szerdánként korcsolyázni járnak, de holnap és holnapután ő is marad. Jobban eljátszanak ketten, nem nagyon igénylik az "anya csak az enyém" projektet. Természetesen reggel kiderült, hogy nincs korcsolya, csak jó szokás szerint elfelejtettek szólni. Szünet van, ez a kifogás... hol, a jégpályán?! Mert az oviban nincs, az ziher. Vagy ez is a szokásos történet: a hivatalos szünet előtt ők hetekkel megkezdik a szünidei hozzáállást, és látványosan éreztetik, hogy a gyereknek már nem kéne ott lenni. Különben minek volt tegnap (december 14-én, 10 nappal karácsony előtt) a karácsonyi ünnepség? Lili reggel ujjongott, hogy hurrá karácsony, de lehiggasztottam, hogy nem, ez még nem karácsony, addig még 10-et kell aludni. Erre az 5 évesek bölcsességével: akkor nem tudom hová sietnek az óvodában. Ma kérdezték, hogy beteg-e Zalán, hogy nem viszem bölcsibe, mire Lili szintén: á, nem, csak kiutálták a bölcsiből. :-D Gondolom tegnapi puffogásaim közben ez is elhagyta a számat, ő meg megjegyezte a lényeget. ;-)
Szóval ő azért vette, hogy igazából nincs karácsony, de Lilla barátnője pl. hazáig könyörgött az anyjának, hogy aznap díszítsék fel otthon a fát. :-D
Reggel elvittük Lilit oviba, Zalán sírt egy sort, hogy ő miért nem mehet bölcsibe. Besétáltunk a Sparba - közben legalább hatszor seggelt egyet a tükörjégen, egyem meg, utána pedig hazabuszoztunk. Na, az volt az igazi királyság. Szerintem még soha nem ült buszon, úgyhogy nagyon tetszett neki. Itthon még megmotoroztatta Tibi macit - ő az új totemállata, egy lépést se nélküle, utána kiszívta az orrát egy ugrókötéllel, majd lefektette aludni. Mindig elcsodálkozom azon, hogy képes félórákat is elhasalni a szőnyegen és tologatni a kisautókat és a mozdonyokat a legnagyobb nyugiban. Lili mai napig nem képes hasonló elmélyülésre, neki folyton ott kell lenni mindenhol, pörögni. Na persze nem egyformák. :-)
Délben egyedül lefeküdt aludni, úgyhogy most alszik.
Azon meg nem tudom, hogy sírjak, vagy röhögjek, hogy az elmúlt 21 órában, amit együtt töltöttünk, egyetlen egyszer nem köhögött, és az orrát is csak odakint töröltem a mínusz 10-ben. Merthogy a bölcsiben ez volt a kifogás: nagyon színes a taknya és köhög. És sokkal-sokkal jobb lesz neki otthon pihenni. Mert inkább most maradjon otthon, mint hogy karácsonyra legyen beteg. És 23-án nem hozhatja a gyereket az, aki nem dolgozik. Und so weiter...Mondom, még higgadok.
Papíron október 23-a óta dolgozom egyébként. ahhoz a kutyának sincs köze, hogy szabadságon vagyok. Ha ez ennyire probléma, akkor a túróért vették fel a gyereket október 1-től? Ha meg felvették, hogy lehet az kifogás bármire, hogy "nem dolgozom". Egyébként se a seggem vakarom itthon napszámban, van épp elég elfoglaltságom, de nem gondolom, hogy erről napi szinten fel kéne világosítanom a gondozónőt, megindokolandó, hogy a bölcsődébe felvett gyerekemet miért is viszem bölcsődébe.
Na, mondom, időnként kitör belőlem a gőz:-DD
Amúgy nem titok ez: vezetni járok. Meg közigazgatási versenyvizsgára tanulok. De ha szoláriumba járnék meg masszíroztatni, meg a műkörmömet fényeztetni, akkor is maximum kérhetne, és nem utasíthatna. Szerintem. De én egy rohadt liberális vagyok még mindig. :-D Az X faktorban se szurkolok senkinek, szerintem az fog győzni, akire az SMS-ezők döntő többsége szavaz. Ha ez nem egyezik az én ízlésemmel, akkor se történik semmi. :-) A Való világról is az a véleményem, hoyg nem nézem. Akit érdekel, felőlem nézze. De már mondták, nem fog ez így menni, hogy nem foglalok állást, hogy fekete vagy fehér, és igen hamar a gladiátolképzőben találom magam ilyen lohadt viselkedéssel;-)
2010. december 13., hétfő
A rózsaszín nadrág incidens avagy Pókember mindent visz
Zalán nő, mint a gomba. 104-es méretű ruhákat hord, 26-os a lába - ekkora volt a 2 év 8 hónappal (letöltendő ;-))idősebb nővére tavasszal. Szóval Zaza 2 évesen akkora, mint Lili 4 évesen volt.
Tegnap estére kinőtte az összes pizsamáját, a maradékot meg összepisilte, a még maradékabb száradt. Így ráhúztam Lili egyik pizsamagatyáját. Rózsaszín. Sanyi próbált tiltakozni, de közöltem vele, hogy nincs más, amúgy is trendi.
Gyerek persze nem hülye, tudja, hogy ami rózsaszín, az a nővéréjé, így nem akarta felvenni. Némi időbe telt, amíg meggyőztem, hogy Lili már kinőtte és neki adta. Felvette.
Erre bejött a bűdi boszorkány, és a röhögéstől pukkadozva közli az öccsével: "hát te meg úgy nézel ki, mint egy láááááány!" Azt hittem itt vége, leveszi. De nem, még nem érzi sértésnek, ha "lelányozzák". Lili azonban úgy érezte, hogy neki itt most muszáj aprítani az öccsét, úgyhogy időről időre közölte vele, hogy "ez a rózsaszín nadrág naggggyon ciki". De kiderült, hogy Zalánnak nincsenek averziói a rószaszínnel szemben, és nincs tisztában a ciki szó jelentésével, mert nem húzta fel magát. :-)
Egyébként is újabban megbolondít azzal, hogy csak olyan ruhát hajlandó felvenni, amin van valami felirat, kép, különös tekintettel Thomasra és a Verdákra. Mivel még olvasni nem tud, így kemény átverések áldozata, simán beveszi, hogy a zoknira az van írva, hogy "Thomas a barátom", nem pedig az, hogy "baby sport". :-D
Van egy mumus sapka, egy hónapja nem tudjuk ráadni, mert ordítva tépi le a fejéről, és toporzékolva követeli az "egyszervoltholnemvoltosat". Ami egyébként egy kisautó, fogalmam nincs honnan vette hozzá a dumát, de az kell.
Kitaláltuk, hogy veszünk rá vasalható matricát, hátha. És bejött. Fogalma nincs, hogy ki az a Pókember, de pókemberes sapkaként már le se szakad a fejéről. :-)
És ha már szuperhősök:
szombaton besétáltunk a városba, mondom Lilinek: megyünk, megnézzük a Betlehemet. Mire gyerekem csillogó szemmel: Batmant?!
2010. december 11., szombat
Tündérszerkó
Lili valamelyik nap már a születésnapi ajándékait kezdte tervezni. Nem kezdtem anyázni, hanem ennek apropóján meggyőztem, hogy napoljuk el a ZhuZhuPetet, és inkább kérjen a Jézuskától koronát meg tündérszoknyát, és majd szülinapjára kap hörcsögöt autóval. Nem titkolt reményem, hogy addigra lemegy róla az a gurulós hörcsög-kórság.
Kérdeztem szeretne-e tündérszárnyakat és varázspálcát is? Erre elkedzett visítani, hogy ő rohadtul nem akar szárnyakat, mert nem akar innen elrepülni a messzeségbe. Ez a fóbiája már tavaly is megvolt. :-D De most sikerült elmagyarázni, hogy az nem igazi szárny, így némi gondolkodási időt kért, majd kibökte, hogy akar szárnyakat is.
Ja, hogy miért kell nekem még ajándékot vennem a gyurmakészlet mellé? Anyósom közölte, hogy vegyük meg mi az ajándékot, majd kifizeti...
Úgyhogy mentem koronát meg tündérszoknyát venni. A H&M-ben volt korona, kapott mellé tündérszárnyat varázspálcával. Volt szoknya is, de irreálisan drágának találtam. Úgyhogy vettem 2 méter tüllt és elkészítettem neki a tütüt. Így: http://justwemoms.blogspot.com/2009/06/easy-no-sew-tutu-tutorial.html (Aki belevágna: ha kb. egy 5 évesre való, térdig érő szoknyát szeretnétek készíteni, akkor legalább 3 méter kell, így lesz szép "dús".)
Hamar kész lett, de sikerült csillámos tüllt vennem, aminek a nagy része a művelet végére lepergett, beborított engem kb. manduláig, a fél szobát, majd sikeresen széthordtuk az egész lakásban. Este fogmosás közben észrevettem, hogy csillámosat is köpök:-)
De van tündérszerkó.:-)
Kérdeztem szeretne-e tündérszárnyakat és varázspálcát is? Erre elkedzett visítani, hogy ő rohadtul nem akar szárnyakat, mert nem akar innen elrepülni a messzeségbe. Ez a fóbiája már tavaly is megvolt. :-D De most sikerült elmagyarázni, hogy az nem igazi szárny, így némi gondolkodási időt kért, majd kibökte, hogy akar szárnyakat is.
Ja, hogy miért kell nekem még ajándékot vennem a gyurmakészlet mellé? Anyósom közölte, hogy vegyük meg mi az ajándékot, majd kifizeti...
Úgyhogy mentem koronát meg tündérszoknyát venni. A H&M-ben volt korona, kapott mellé tündérszárnyat varázspálcával. Volt szoknya is, de irreálisan drágának találtam. Úgyhogy vettem 2 méter tüllt és elkészítettem neki a tütüt. Így: http://justwemoms.blogspot.com/2009/06/easy-no-sew-tutu-tutorial.html (Aki belevágna: ha kb. egy 5 évesre való, térdig érő szoknyát szeretnétek készíteni, akkor legalább 3 méter kell, így lesz szép "dús".)
Hamar kész lett, de sikerült csillámos tüllt vennem, aminek a nagy része a művelet végére lepergett, beborított engem kb. manduláig, a fél szobát, majd sikeresen széthordtuk az egész lakásban. Este fogmosás közben észrevettem, hogy csillámosat is köpök:-)
De van tündérszerkó.:-)
2010. december 8., szerda
Ver a gyerekem
A hétvégén kiderült, hogy nemek mentén pártokra szakadt a családunk. Sanyival csipkedtük, csiklandoztuk egymást - azaz hülyegyerek módjára viselkedtünk. Ezen Lili -halálfáradtan - bőgni kezdett, Zalán meg egy dramaturgiailag megfelelő pillanatban fejen húzott Emilyvel. Emily egy maroknyi kis FÉM mozdony, úgyhogy meglehetősen fájt, amikor fegyverként használta ellenem.
A Mikulás kitűnően sikerült a bölcsiben. Zaza vagány volt. Utána haza se akart jönni. :)
2010. december 5., vasárnap
Apróságok
Minden gyereknevelési szakkönyv alaptétele: ne hasonlítgasd a gyereked senkihez, mind egyedi ütemben fejlődik. Ez simán be is tartható, amíg nem mész emberek közé, vagy az emberek nem jönnek hozzád. Mert a verseny és az összehasonlítás - minimum "az átlaghoz" ott kezdődik, hogy megszületik. Komolyan, sose értettem, hogy miért úgy megy minden születési SMS, hogy gyerek neve, születési idő percre pontosan, súly és hossz. Jó, mondjuk ennél többet nehéz mondani róluk, én megértem. :-) És innentől nincs megállás. Mert vagy nagyobb, mint a szomszéd Tibike, vagy hosszabb, mint te voltál. Többször eszik, mint anyád munkatársának az unokája, de kevesebbet alszik. És ez még csak a gyerekágy. Utána megy az igazi derby, a hasonkórúak anyukáival. A jástzótéren még csak-csak visszafogják magukat, de a virtuális térben (lásd babanet, nlc, velvet poronty) elszabadulnak a bezzeganyuk.Én pl. hülyére röhögtem magam, hogy amikor az én gyerekem legnagyobb rajzeredménye egy szőrös krumpli volt (és örültem, hogy végre tud görbe vonalat rajzolni), akkor egy fórumtárs hasonkorú gyereke már változatos színvilágot mutató figurális ábrákat rajzolt és vonalon belül maradva ki is színezte őket. :-D Zseni, na.
Lilit két évesen szerintem csak én értettem, mert valami hottentotta nyelvjárásban beszélte a magyart, és többet mutogatott, mint beszélt.
Zalán ezzel szemben mondatokban beszél, gyakorlatilag kristálytisztán. Piszkosul élvezem, hogy még egy kis zokni agyilag, ellenben el tudja mondani, hogy mit gondol, és fetrengek a röhögéstől amikor a maga szintjén értelmez dolgokat.
Köztudottan állandóan énekelnek, igazából teljesen mindegy nekik, hogy gyerekdal, vagy Quimby, ha tetszik nekik, akkor éneklik unásig. Valamelyik nap ezt hallom Zalántól: "boldogság, gyere haza. Késő van, gyere APA. " :-D Meséltem Eninek, szerinte a gyerek jobban felfogta a dal értelmét, mint Shodeinde Dorka az X faktorban :-).
Anyós itt volt tegnap, előtte Lili bejelentette, hogy ő haragszik rá. Kérdeztük miért?
"Azért, mert azt mondta nekem, hogy tündércsillag, amikor én hercegnő vagyok." :-) Sanyi ment ki anyósért, útközben figyelmeztette is, hogy ügyeljen a spanyol etikettre. :-)
Az oviban gondolom most a hónapokat, évszakokat tanulhatják, mert Lili központi témája a "milyen hónap van" és különböző esemény hónapszerinti eloszlása. Ezen apropóból kérdeztem tőle, hogy ő mikor is született? Válasz: "Nem emlékszem rá, még nagyon kicsi voltam.":-)
Néptáncon tanultak egy dalt, persze itthon is énekelte. Emígyen: "Új a csizmám most vették, most VÉRES a talpa." Kikerestem, meghallgattuk: hallod, nem véres, FÉNYES.
Szilárd meggyőződéssel állította, hogy nem, ők vérest énekelnek, nekik Erika néni így tanította. Anyós vére. Az autópályán ő megy jó irányban, az összes többi hülye jön forgalommal szemben. :-S
Ja, és persze az azóta klasszikussá vált megnevezése a lábfej nélküli harisnyára: láb nélküli fejlődő harisnya. :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)