11-en vannak talán Zalánék egy csoportban, két gondozónővel, akik között a gyerekek el vannak osztva. Zalán így "Zsuzsa gyereke", aminek én többnyire örülök. Fiatal, lelkes, kedves, szemben a kissé fásult, egrecíroztatós, de még mindig erősen az elviselhetőség határán belül mozgó Marikával. Utóbbi szemmel láthatóan nem bírja a búrámat, amit konstatáltam, de nem foglalkozom vele. Nem törekszem rá, hogy megosztó legyek, de tudom, hogy egyes emberek képesek mozgalomszerűen utálni. :-) A munkahelyeimen számos példa volt erre, ami egyrészt nem érdekel, mert nem azért járok oda, hogy szeressenek, másrészt meg általában olyan emberek ezek, hogy akkor kezdenék aggódni, ha szeretnének:-)
Szóval Marika jellemzően annyit kommunikál velem, amennyit nagyon muszáj, azt is foghegyről, kérdésre. Körülbelül olyan stílusban, mint, aki neheztel valamiért, és nekem magamtól rá kellene jönnöm, hogy miért. Ezekkel én nem szoktam foglalkozni, ivarérett felnőtt ember kommunikáljon felnőtt ember módjára, ne úgy, mint egy hisztis, 16 éves tinilány. Másrészt alapból ilyen lehet a stílusa, kb. 50, már így is marad, én arra a napi 5-10 percre simán elviselem.
De hétfőn bemelegítésként kiverte nálam a biztosítékot. Megint letojta, hogy ott vagyok a gyerekkel, egy másik apukával csacsogott éppen. Pár perc után meguntam, hogy várok rá, hogy átvegye a gyereket, Zalánt beengedtem, én meg elindultam. Ekkor utánam szólt, hogy "befizetéééééééés". Fölösleges volt rám szólnia, mert ha nem fizetni megyek, akkor kifelé indulok, nem az irodák felé. Mindegy.
Gondoltam, ha már így szóba áll velem, szólok, hogy Zalán 23-án nem jön bölcsibe, mert Liliéknél úgyis nevelés nélküli nap lesz. Válasz röhögve: hát te nem is hozhatnád. Kérdem: WTF?! Hát, mert aki nem dolgozik, az aznap nem hozhatja a gyereket. De mindezt kaján mosollyal. Erre már az előző posztban kitértem, hogy miért tartom ez rohadtul hülye kifogásnak. Nem tudom, mire számítottak? Beszoktatom a gyereket, aztán nem viszem, mert úgyis otthon vagyok? És ha ez ekkora probléma, akkor miért vették fel eredetileg augusztustól? Én kértem, hogy tegyék át októberre, mert sok a szabim, marhára ráérünk, ha van olyan, akinek "időre" kell szoktatni a gyereket, nyugodtan cseréljék meg vele.
Nem vagyok gyárilag egy nyalizós alkat, de azért a gyerek érdekében sok mindent megtesz az ember. Egyrészt percre mindig akkor mentem, jöttem, amikor kérték a beszoktatás alatt, most is ott vagyok, mire végeznek az uzsonnával. A kaját időben fizetem, a perselybe minden hónapban dobok, ezen felül sokezerért vettem nekik ikeás játékokat (elvileg csak úgy, de eltették Karácsonya), adtam az előzőleg kérten felül még pénzt is a "csoport karácsonyába". Mikuláskor sütöttem mézeskalácsot, egy fél napig díszítgettem, és a végén azt osztogatták a gyerekeknek ajándék gyanánt. Mindezt persze hogy nem elsősorban a szociális érzékem miatt, hanem azt várja az ember valahol, hogy talán egy hangyányit máshogy állnak a gyerekéhez ettől.
És akkor a áttételesen a pofádba vágják, hogy vidd innen a gyerekedet, úgyse dolgozol, csak azért hordod ide, mert - óvónők-gondozónők kedvenc szlogenje: - terhedre van a saját gyereked.
Igen, bizonyára van ilyen is, mint olyan óvónő és gondozónő is, akinek terhére van a más gyereke, és ezzel együtt akkor a munkáját is kifogásolhatóan végzi.
Ezzel egyidejűleg már hétfőn mondták, hogy Zalánnak folyik az orra. Látom, vizes, de úgy látom, mindegyiké folyik, ennyivel intéztem el. Marika öngólt lőtt egyébként mert mondja, hogy folyik a gyerek orra, de ő az egyetlen, aki nem köhög.
Kedden viszont Zsuzsa húzta ki a gyufát a célozgatással. Két dolgot utálok mocsok módon: ha a pofámba hazudnak és ha célozgatnak. Megint mondom: felnőtt ember lesz szíves felnőtt ember módjára nyíltan kommunikálni.
Megyek a gyerekért, nem mond semmit. Kérdem: minden rendben volt? Hát, mondhatná azt is, hogy rendben volt, de nem. Na most itt megállt az ütő, hogy mégis mi történt? Hát nagyon színes a gyerek orrváladéka - abban a pillanatban épp elkezdett belőle folyni a víz. Meg hát köhög is csúnyán. Erre felkaptam a fejem, hogy köhög, nofene, ez eddig nem volt. Zsuzsa észrevette, hogy rés van a pajzson, és gyorsan lecsapott. Hogy hát igen, köhög, és HA ÚGY GONDOLOM, akkor tartsam pár napig otthon, nehogy karácsonyra betegedjen le. Nekem ott akkor az nem is esett le, hogy legkevésbé akkor betegszik le karácsonyig, ha addig már nem engedem bölcsibe - ergo két hétig, plusz a szünet. Ami kurvára nem ezért bosszant fel, mert terhemre van a gyerek, hanem azért, mert az 3 hét kiesés, tekintve, hogy 2,5 hónapja jár bölcsibe, talán sok lenne neki. Másrészt meg mint említettem, nem a lábszőrőmet fonom itthon unalmamban, attól függetlenül, hogy szabin vagyok.
Oké, akkor elviszem orvoshoz, majd ő megmondja, hogy hozhatom-e, mondtam Zsuzsának. Ó, hát szerinte azt nem kell, PIHENJEN itthon pár napot a gyerek (mit pihenjen ki?!), adjak neki sok C vitamint, és ha úgy gondolom, akkor a jövő héten vihetem, ha vásárlás meg ilyenek vannak betervezve....Na itt akartam nagyon csúnyát mondani.
Az az igazság, hogyha nyíltan megkérdik, hogy meg tudnám-e oldani, mivel még úgyis otthon vagyok, mert szeretnének elmenni szabira, akkor megértem, és lehet találok megoldást. De hogy a gyerek persona non grata lett, én meg a hülye anyuka, aki otthon mereszti a seggét és a gyerekére meg nekik kell vigyázni, így egy kicsit sok. Nem mellékesen nekik ez a munkájuk. Nem szívességet tesznek nekem, a munkájukat végzik. Ha 1 gyerek van, ha 11.
Olyan rohadt módon felhúztam magam, hogy az elmúlt 5 évben először gondoltam arra, hogy rá kéne gyújtani.
Nálam jobban csak Sanyit idegesítették fel, tegnap reggel munkába menet betért a bölcsibe, hogy szóljon, hogy nem megy Zalán. Ott volt Zsuzsa is, Marika is, Marikának persze derogált odamenni, csak a háttérből fülelt és amikor gondolta, akkor közbeszólt. Sanyi elmondta nekik, hogy ugyan az orvos szerint a gyereknek kutya baja, nem köhög, nem folyik az orra abnormálisan (és örülne, ha minden bölcsődés ennyit lenne beteg, mint Zalán :-D), nyugodtan jöhetne. De mivel olyan szépen kérték, a héten nem hozzuk, ellenben a jövő héten kénytelenek vagyunk, mert...Nagyot néztek, hogy hát én nem mondtam, hogy ez a programom a jövő hétre, ők ezt nem tudták. Én meg úgy gondolom továbbra is, hogy nem kell nekik megmagyaráznom, hogy miért viszem a gyereket.
Itt már Marika exkuzálta volna magát (amúgy is szeret jóban lenni a magasan kvalifikált szülőkkel, és az uram épp öltönyben volt, ami neki erre utal:-D), hogy hát mindnek folyik az orra és fertőzik egymás össze-vissza. Sanyi meg közölte vele, hogy akkor azt kell hazaküldeni, amelyik beteg... Gondolom ez sem tetszett nekik, de innentől én bevettem két leszarom tablettát, és kb. ugyanezt a viszonzást várhatják el a továbbiakban.
Persze, nem egetrengető dolgok ezek, csak rohadt szarul esik az embernek.
Eddig úgy voltam vele, hogy oké, jó helyen van a gyerek, szereti a gyereket, a gondozónőket, szeret járni, nem lesz gond, nyugodt lélekkel hagytam ott. De most marha keserű lett ám a szám íze. Pedig rohamosan közeleg az az idő, amikor nincs más választásom, mint rájuk hagyni, és ezt most már nem maradéktalan bizalommal teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése