Ottalvós buli

Éhségsztrájnak vége, bőgés csak miheztartás végett fél percig, és ott is aludt ma! :) Én meg nem bíztam a gyerekben (minek szül az ilyen, ugye), kivettem a könyvem reggel, úgyhogy másfél órát töltöttem egy 2007-es Babamagazin és egy tavalyi Deichmann-katalógus társaságában. :-)

Kezd visszarázódni...

Elsősorban magam, másodsorban mások megnyugtatására közlöm, hogy ma már csak 10 percet hisztizett Zalán. És tényleg hiszti, és használ nála az itthoni módszer ott is: hagyják toporzékolni, kaibálni, nem vigasztalják, nem tötyügnek körülötte kéztördelve, és láss csodát: megnyugszik, és megy játszani.
Ma már csak akkor sírt, amikor kijöttem; pelenkázáskor, ebédkor is csendben volt, csak matrázta, hogy "menjünk anyához". Reggel tudta, hogy el fogok jönni, tapadt is rám, mint a matrica, de már nem hisztizett, mint tegnap. Vannak főiskolás lányok gyakorlaton a csoportban, ez sem tetszik neki igazán, mert Zsuzsát és Marikát már megszokta.
Viszont Balzatár inkább meghl, de nem alkuszik, ugye, úgyhogy nem eszik 2 napja a bölcsiben. Lázad. :-) De jó úton haladunk, Zsuzsa szerint nemhogy nem reménytelen, de igazán nem is problémás eset, gyerek.

A Nagy Ordítás Napja

Hát eljöve A Nagy Ordítás Napja. Mer' az nem úgy van, hogy belekényelmesedünk abba, hogy a mi gyerekünk (bezzeg) kicsit sírdogál, de utána vígan játszik a bölcsődei beszoktatás első hetének utolsó két napján anya nélkül is. Na, nem, majd ő megmutatja, hogy mire képes.
Szerintem egyébként elszúrtuk azzal, hogy amikor kiszaladtam a cumijáért, pityeregni kezdett, és ezért Zsuzsa azt mondta, hogy vigyem magammal. Így mentünk el befizetni az ebédjét is. Aztán amikor végleg kijöttem, akkor egy darabig szerintem azt hitte, hogy ha bőg, akkor visszamegyek. 30 percig tombolt, Ebből 10-et azt matrázta, hogy "anya-anya", aztán meg Zsuzsa annyira fellelkesítette, hogy mennek ki az udvarra, hogy 20-at már azért üvöltött, hogy menjenek. Az udvaron csend volt és béke, befelé már nagyon fáradt volt (hatkor kelt), úgyhogy ebédnél már behívtak, hogy leülni sem hajlandó. Mire hazaértünk, teljesen ki volt ütve, el is aludt rögtön.
Mikor felébredt, kérdeztem tőle, hogy miért sírt? Válasz: nem sírtam, hisztiztem. :-)) De azóta sem nagyon hajlandó beszélgetni velem a bölcsi kérdésről, sanda mosollyal hallgat, de bármit kérdezek, nem szól.

Először egyedül...

Egyelőre úgy tűnik, hogy Zalán lelkesen, ügyesen és zökkenőmentesen szokik az óvodába. Ma, amikor kimentek, Zsuzsa beküldött, hogy lássuk hogy reagál arra, ha nem vagyok a közelben. Kb. egy órát töltött nélkülem, és miután voyeurködtem az ablakból láttam, hogy egy másodpercig sem okozott nála fennakadást, hogy nem voltam ott. Jött-ment, mászott, motorozott, labdázott Zsuzsával. Holnap hosszabb időre is otthagyom, és ha minden jól megy, akkor az ebédhez sem megyek be. Ma is befeküdt Fanni ágyába, és erősen tiltakozott a hazamenetel ellen. Azért amikor elindultam az ajtó felé, gondolkodás nélkül felpattant. :-)
Reggel volt balhé, mert nem azonnal mentünk be, először elvittük Lilit (szóltam, hogy fél kilenc körül hozom a héten, mert nem fordulok egy órán belül kettőt a lakás meg az óvoda között), aztán elmentünk kifliért... Na itt már ordított, hogy "menjünk bölcsibeeeee". Még kicsit húztam az időt kavicsszedéssel (tipikus fiú, mindig tele az össze zsebe kaviccsal mogyoróval, gesztenyével), de kénytelen voltunk menni. Konkrétan otthagyott az öltözőben, rohant be, hogy "sziasztok".
Kornéllal együtt csinálnak minden hülyeséget, már csak úgy hívják őket, hogy a Hazard megye lordjai:-)). Meg Starsky és Hutch.
Nem tudom az könnyebbség-e neki, hogy ott van Kornél, de eddig tényleg nagyon ügyes. Nem mellékesen azért Zsuzsával piszok nagy szerencsénk van. Persze nem tudom milyenek a többiek, amennyit látok, velük sem nagyon lőttünk volna nagyon mellé, de Zalán rögtön megtalálta vele a közös hangot. (Most néztem az egyik közösségi oldalon, hogy 1 nappal fiatalabb tőlem, lehet ezért van valami azonos rezgésünk:-DD, amire a gyerek így reagál.)

Lilit nagyon érdeklik a bölcsődei történések - biztos azért, mert nála ez kimaradt. Pisilek be, amikor hazafelé faggatja Zalánt: jó volt? Jó. És mit csináltál? Mi volt az ebéd? Ki a barátod? Tipikusan azok a hülye szülői kérdések, amire ő maga sem válaszolt másfél évig. :-DD Most meg már mondja magától is, hogy mi történt.
Ma állatsimogató volt az oviban, volt vadászgörény meg teknős. És a vadászgörénynek Évike néni csinált sonkás szendvicset- bár ez utóbbi esemény lehet, hogy csak a túláradó fantáziája terméke.
Beindultak a különórák is, továbbra is jár angolra és néptáncra. Novembertől majd mennek korcsolyázni. Egyelőre neki ennyi bőven elég, most úgy gondoljuk, hogy iskolás koráig nem is nagyon akarjuk ovin kívüli különórára hordani. Nem igazán tervezzük, hogy sportról, zenéről szóljon az élete, amihez fontos lenne, hogy korán elkezdje ezeket a tevékenységeket űzni. Én szeretném, ha hobbi szinten sportolna valamit (vagy táncolna), illetve alapszinten, a maga szórakoztatására játszana valami hangszeren, de nincsenek nagyratörő terveink vele, velük. Ha kimagaslóan tehetséges, az meg majd úgyis kiderül.
Egyébként is elfárad még estére. Sokszor nem alszik az oviban, illetve közelebb állok az igazsághoz, ha azt mondom, hogy néha alszik. Ezért négykor, ötkor már irtózatosan nyűgös-hisztis.
Én személy szerint a korcsolyát is korainak tartanám neki, mert elég figyelmetlen, nem mellékesen képes a saját lábában nyílt terepen hasra esni, de szeretett volna menni. Úszni is megy, bár úgy kapkod a törölköző után, ha hajmosás közben víz fröccsen az arcára, mint aki épp megfulladni készül.

És ha már először egyedül: Lili újabban a lépcsőházat harsogja tele, hogy azért kell-e rohannunk, mert kakálnia kell, vagy azért, mert pisilni. Ma a kezébe nyomtam a lakáskulcsot a földszinten, mondtam, hogy Évike néni felé kell tekerni, és kíváncsi voltam, hogy megoldja-e. Megoldotta. :-)

Ja, minden napi vicce: ma jött egy kisfiú meg egy új kislány az oviba. Mivel elvileg nagycsoportosok (bár koruk alapján összesen 10-en mehetnének iskolába az egész csoportból), még el is hinném, de ha mindig igaza lenne, akkor mostanra kb. 50-en lennének a csoportban. :-)

Második nap

Szakad az eső egész nap, ezért nem volt szabadtéri játék a bölcsiben. Zalán így jobban elunta magát, és amikor már fáradni kezdett fél 12 magasságában, többször mondta, hogy menjünk haza. De utána beállt kisvasutat építeni Zsuzsához, mondókáztak, ezzel el is felejtette az ötletét. Aztán türelmetlen volt egy kicsit az ebéd miatt; itthon is alig bírja kivárni, míg megfőzöm vagy megmelegítem, a bölcsiben pedig nem teljesen egyszerre esznek, mert többen vannak, akinek segíteni kell. Aztán sikeresen benyomta a teljes tányér májas rizottót - holott eddig nem ette a májat, és természetesen még kért. :-) Utána le is feküdt az egyik ágyra, lehet nem sokat kellett volna kapacitálni az ottlavásra, de amikor mondtam, hogy jövünk haza, lelkesen jött azért. Itthon kb. 10 perc után ülve elaludt. :-)

Első nap a bölcsiben

A héten még kilencre járunk (Zsuzsa 9-kor kezd, valószínűleg ez az oka), nekem ez egy kicsit macerás, mivel Lilit 8-ra viszem oviba. Ma elvitte Sanyi, mivel hajnalban jött haza a választások miatt és szabadnapot kaptak, de holnap már "kétszer kell fordulnom".
Az indulás kicsit döcögősre sikerült, mert Zalán mindenáron a fehér cipőjét akarta felhúzni, én meg azt akartam ráadni, aminek gumis az orra, és emiatt hisztizett egy sort. De a motorozás ígéretével hajlandó volt felvenni. A fehér cipő orrát egyébként az első bölcsilátogatáskor feláldoztuk a műanyag motor oltárán.

Amikor megérkeztünk, hátra se nézett, úgy rohant be játszani Kornélhoz, és utána se érdekelte látszólag, hogy ott vagyok-e. Igyekeztem háttérbe húzódni, de simán elfogadja, hogy Zsuzsa irányítja, egyszer nem jött oda hozzám vigaszért, vagy védelemért. :-)
Ebéd előtt már nagyon fáradt volt, és személyes sértésnek vette, hogy nem ülhetett oda, ahová akart -más helye, akkor hisztizett egy sort, de hamar megnyugodott, és leült enni. Repetát is kért, sőt még kért volna, de már nem volt több hal:-)))
Utána közölte, hogy nem jön haza, sőt talán arra sem nagyon kellett volna kapacitálni, hogy lefeküdjön, mert gusztálta az ágyakat, csak éppen akkor jött Sanyi, hogy be kell mennie a hivatalba, nálam meg nincs lakáskulcs és a telefonom le van némítva. Szóval így volt kellő motiváció, hogy "megyünk apával kocsival", és eljöttünk. De délután már vissza akart menni, amikor Liliért mentünk bölcsibe.
Szóval összességében nagyon pozitív az első nap tapasztalata, bár gondolom jön még kutyára dér. :-)
Óra lett a jele, úgyhogy a tegnap bevésett PZ-k mellé most vésem az órát is.

Pasiügy

Lili lapozgatja az Éva magazinomat:

- Na, mit ír az újság? - kérdem tőle.
- Azt, hogy Kende még én szerelmesek vagyunk és csókolóztunk a babakonyhában

Anyám..

Néma Leventéné, született Makrancos Kata

Volt szeparációs szorongás, elmúlt. Volt terrible two, elmúlt. Most van very terrible four, és nem múlik. Nem azt mondom, hogy mindig hisztizik, mindig dacol, de rendszeresen visszatér, és ugyanazzal az intenzitással.
Többnyire azzal kezdődik, hogy dacol. Leginkább úgy, hogy egyszerűen nem válaszol arra, amit kérdezek tőle, vagy nem néz rám se, vagy flegmán és némán, időnként alig titkolt vigyorgással bámul a képembe. Szoktam mondani, hogy jó, akkor most megkérdezem még egyszer, és ha ismét nem válaszol, annak ez és ez lesz a következménye. Na, talán addig eljutottunk, hogy azt már néha érzi, hogy tényleg komolyan mondom, és ha ekkor sem reagál, akkor valóban beváltom, amit ígértem, nem hat meg se könny, se visítás, se esküdözés, hogy soha többet. Akkor általában nagy kegyesen odavet valami választ.
De sokszor akkor sem válaszol, ha belepusztul, nem és nem. Ilyenkor szoktam mondani, hogy rendben, akkor eldöntöm én, és közlöm vele, hogy most mit csinálunk. Na itt indul be nála a Lipótmező program, minden átmenet nélkül sikítani, visítani kezd, ugrál (toporzékol), rohangál utánam, totális kontrollvesztéskor rángat, de olyan is volt már, hogy ütni próbált. Érdekes módon nekem soha nem támadt, ellenben az apjának már nekirontott. Nem mondom, hogy nem kapott már a seggére egyszer-kétszer, ha nagyon kihúzta a gyufát, de nem verjük. Egyébként is abban az állapotában egy fenékrecsapás olyan neki, mint amikor a felvadult bikát megcsípi a bögöly: maximum jobban felidegesítjük vele, de semmi hatása nincs rá.
Ritkán jut el idáig, talán félévente egyszer, de ilyenkor tényleg tiszta Pszicho a nő. Ekkor szoktunk totálisan kétségbe esni, mert rá sem lehet ismerni. Viszont ha kitombolja magát, szemmel láthatóan jobban van. Egyszerűen mintha néha ki kéne sütni az akkumulátorát, ha kiadja az feszültséget magából, akkor megnyugszik. Kérdezgetem sokszor, hogy mi a baj, de semmi konkrétat nem mond. Én is tipikus szorongó gyerek voltam egyébként, lehet, hogy ő is ilyen.
Mindenesetre baromi fárasztó, hogy sokszor az utolsó pillanatig feszíti a húrt, és csak akkor csinálja azt, amit kérünk tőle, amikor érzi, hogy lassan elpattan. Bár ez még a jobbik eset;-)
Érdekes egyébként, hogy nem azért hisztizik, ha nem engedünk neki valamit, azt már régen tudomásul vette, hogy vannak szabályok, hanem többnyire abból indul ki a rapli, ha választási lehetősége van, és miután nem tud és nem akar dönteni, így mi döntünk helyette.
Sokszor mondtuk már, de egyre valószínűbb: a gyerek nem dackorszakát és hisztikorszakát éli, hanem dacos és hisztis. Jellem. Pont. (Férj itt buzgón bólogatna, állítólag van egy ilyen ismerőse :-DDD)

Mai gyerek

-Anya, képzeld el, Zsófinak kistestvére született, és úgy hívják, hogy SMS.
-Nem, szívem, Emesének hívják.
-MSN-nek?!- és röhög, mintha az évszázad poénját hallotta volna.
4,5 éves. 2010-ben. ;-) Anyám nem is értené. :-)

Pózolj Darth Vaderrel

Buktuk a projektet

Lili igazi tündibündi csecsemő volt, kisgyereknek (mert most mi, 4,5 évesen?!) is halk, illedelmes, nem kiabálós-rohangálós. Gondoltuk eladjuk valami népességgyarapítási program kampányarcának, mert sokaknak támadt kedve babázni, ha eltöltöttek vele egy kis időt, mer' olyan ééééédes.
Na, ezt buktuk. Az tuti.
Tegnap elmentünk a Deichmannba Sanyinak cipőt venni. Kb. 15 percet töltöttünk bent, de szerintem a végén hálát adtak, hogy fizettünk és távoztunk végre. Zalán volt az értelmi szerző, de visítozva rohangáltak a sorok között, én meg utánuk. Lili is kezelhetetlen volt, hiába mondtam neki, hogy ha az öccse elkezd száguldani, ne menjen utána, majd én, de azonnal visítva utánairamodott. Egyébként is szereti mutatni, hogy ő milyen figyelmes és gondoskodó nővér, és hogy a kis szélvész hozzá tartozik. Meg hát azért gyerekből van, szóval nem hagyott ki egy alkalmat, amikor visítva lehet rohanni.
Széken egy másodpercet nem ült Zalán, ha lefogtam visított. Ha ölbe vettem, visított és rúgkapált. Egyébként is napok óta meg van buggyanva, szerintem bennünket úgy ismernek a környéken, hogy a nő, akinek a gyereke folyton a földön ül. Merthogy földhöz veri magát, mert nem akar arra jönni, sőt jönni sem akar, egyébként is amarra szeretne menni mindig. Én meg hagyom. Hadd üljön, majd jön. Mondjuk ma estére már a hajam hullik, hogy napi kétszer olyan kampánybeszédet nyomok le, hogy feljöjjön a negyedikre, amilyet az összes polgármester-jelölt se. Ígérgetek én mindent: lesz Túró Rudi, Thomas, Actimel, körhinta, nyalóka, táncos lányok...

Ma volt családlátogatni Zsuzsa, a bölcsis gondozónője. Végül is az ő gyereke lesz Zalán. Örülök neki, nem mintha Marika kevésbé szimpatikus lenne, de Zalán inkább Zsuzsa felé nyitott. Most is befogta rögtön rajzolni, építőzni azonnal, egy picit sem volt vele szemben tartózkodó. Búcsúzáskor megkérdezte Zalántól: akkor jössz hétfőn bölcsibe, mire kisfiam megfogta a kezét és közölte: menjünk. :-))
Amikor megérkezett Zsuzsa, Zalán első kérdése: hol van Kornél? Ritkán találkoznak a fiúk, de így is annyit emlegeti Zalán, hogy ha napi szinten együtt töltenek majd 7-8 órát, szerintem vallást is alapítunk rá.
Szóval hétfőn megyünk. 9-re, aztán délig maradunk, egyelőre mindketten. Aztán majd ahogy a helyzet adja, de úgy tűnik, hogy az első héten ez lesz a menet, közben rövidebb-hosszabb időre megpróbálok kijönni. A második héten szerdán kezdjük az ottalvós bulit, először azt is úgy, hogy vele maradok.

Az ovi...Jaj. A "nem kapott enni" történetet faszán elkenték, amikor rákérdeztem, megmagyarázták, hogy a gyerek túloz. Benne van a pakliban, bár másik kettő ugyanezt mondta az esetről, és nem hiszem, hogy 4-5 évesen konspirálnának. Mindesetre remélem vették, hogy a gyerek elmondja, és nekem meg piszkosul nem tetszik, hogy így próbálnak fegyelmezni.
Bár Lili azt is mesélte, hogy tegnap az egyik barátnőjét átvitték a kiscsoportba, hogy majd ők megtanítják, hogy hogy kell viselkedni. Komolyan, ettől meg a nemlétező farkam kivan, utálom, rühellem, ütnék, amikor megszégyenítenek egy gyereket. Mert ez mi más? Amikor egy nagycsoportost az iskolaelőkészítő foglalkozásról büntetésből átvisznek a kicsikhez. Lilinek így is vörös posztó a földszint, mert tavaly ott voltak a kiscsoportosok, és azzal fenyegették őket, hogy ha nem viselkednek középsőshöz "méltón", akkor lemennek a kiscsoportba. Amikor összevonás volt már, Lili tiszta pánikban volt, hogy neki miért kell lemenni a földszintre, nem is viselkedett rosszul. :-S
Őszintén szólva erősen gondolkodom, hogy feldobom az ovis weboldal fórumán, mint témát...

"Nem rossz, csak eleven"

Eszter, a fodrászom a múltkor megjegyezte, hogy vannak ősz hajszálaim. Tuti Zalán miatt. :-) Ritka eleven egy kölyök, napok óta nem csak őszülök tőle, hanem csomókban hullik is a hajam. Egyszerűen olyan, mint egy kobold: rosszalkodik, és élvezi. Semmin nem kacag olyan jóízűen, mint a saját csínyein.
A mai nap egyik csúcspontja kétségtelenül az volt, amikor épp a wc-n ültem, ő meg becsattogott hozzám két tojással. Akkor vette ki a hűtőből. Utána már csak azt kellett megoldanom, hogy felálljak két tojással a kezemben. Sanyi szerint inkább örüljek annak, hogy nem hozott még kettőt lelkesen, amikor az elsőket ideadta.
Este pocsoltak a kádban, kb. negyedszer töröltem fel, amikor is antiősanyaként közöltem, hogy legközelebb lekaszabolom a fejét a felmosónyéllel annak a gyerekemnek, amelyik kipocsol. Lili nem aludt, fáradt, nyűgös, elkezdett nyafogni, hogy "nekem neeeeeem, neeeem is én voltam". Mire Zalán ránéz, "de, te is" és pocsol tovább. Ilyenkor mit lehet tenni? Takarásban rádőltem a felmosó nyelére és igyekeztem hangtalanul röhögni.

Twist Oliver 2010

Berágtam. Lehet attól fáj úgy az egész fejem, mintha felváltva csapkodnák szeneslapáttal meg fejszével...
Na szóval. Péntek este Lili azt mesélte, hogy mivel kiabált ebéd közben, ezért az óvónő felállította, és nem ebédelhetett. Hajlamos túlzásokba esni, így az első "akurvanénikéjét" reakciómat lenyelve kifaggattam a részletekről, és úgy tűnik, hogy valóban ez történt.
Nem az első alkalom ez, hogy azt meséli Lili, vagy más anyukák, hogy kajamegvonással büntetnek az óvodában. Volt, hogy levest nem ehetett ő és Kiara, mert beszélgettek; Sveni nem kapott repetát hasonló kihágásért.
Őszintén szólva #&@{ (botrányos jelzők helye) felhúztam ezen magam, és tenném ezt akkor is, ha a gyerekem nem lenne érintett az ügyben. Micsoda dolog azzal fegyelmezni egy gyereket, hogy ha nem viselkedik rendesen, akkor NEM KAP ENNI?! Nem nassolnivalót nem kap, hanem EBÉDET!
Hétfőn feltett szándékom megkérdezni az óvónőt, hogy szerinte mi történt, és megtisztelne, ha elmagyarázná, hogy szerinte mennyire korrekt kajamegvonással büntetni bármelyik gyereket?
Nem vagyok véranya, ha nem fogad szót, büntesse meg. De ne azzal, hogy nem ad neki enni.
Másrészt meg ha kérdezek, nem győzik dicsérni, hogy milyen precíz, szófogadó, együttműködő blablabla. Most akkor szófogadó, vagy annyira gáz, hogy éheztetni kell, mint egy kutyát?! Túlzásba esek? Lehet, de számomra ez akkor is elfogadhatatlan.

Tényleg nem hasad meg

Szinte az összes gyerek csak addig ordít, amíg anyuka otthagyja +2 perc - mondják gondozónők, óvónők, az anyukák meg fenntartásokkal fogadják. Hogy hát amikor leválasztották róla pajszerral a csoportszoba előtt, akkor még a szíve is épp meghasadni készült (anyu dobhártyájával egyetemben), kizárt, hogy 2 perc múlva nem hasadt meg.
Saját szememmel láttam tegnapelőtt két delikvensnél is: nem hasad meg. 2 perc múlva TÉNYLEG hasal a szőnyegen és úgy tologatja a kismozdonyokat a többiekkel, mintha 2 perccel azelőtt nem az Armageddon eljövetelét várta volna. :-)
Nincs közönség, nincs műsor. :-)

Bölcsi update

Tulajdonképpen ezt akartam leírni délután, csak Zalán felkelt, és borította a tervemet;-).
Szóval sikerült olyan két gondozónőt kifognunk, akiknek fenntartások nélkül oda tudom adni a gyereket, mert első pillanatban látszik, hogy szeretettel fordulnak a gyerekek felé, élvezik, amit csinálnak, nem fásultak bele. Nem mellékesen Zalán is azonnal elfogadta őket, és tulajdonképpen ez a lényeg, nem az, hogy nekem mennyire szimpatikusak. Első perctől zokszó és ellenkezés nélkül csinálta, avagy nem csinálta, amit Zsuzsa vagy Marika kért tőle. Nem lázadt fel, hogy egy idegen nő mit egrecíroztatja itt, sőt ő maga is kezdeményzett kontaktust velük. Egyelőre még nem tudjuk, hogy kettejük közül "melyik gyereke lesz", vagyis kinek a gondjaira lesz bízva elsősorban, de tulajdonképpen mindegy is. Egymás között ők is azzal viccelődnek, hogy "a te gyereked, az én gyerem, a mi gyerekünk".

Nincsenek illúzióm, fog ordítani, amikor ténylegesen ott hagyom, de azért az első benyomása a bölcsiről szerintem pozitív.