Gyaur Barbie :-)

Úgy néz ki, hogy a gyerek (egyelőre) ateista. :-)
Naponta többször felvilágosít arról, hogy a Jézuska egy mese, a karácsonyi ajándékokat igazából az anyukák vásárolják, és becsomagolják, és eldugják.
Ezzel szemben a Mikulást, a húsvéti nyulat meg a Fogtündért simán elhiszi. :-) 

Hogy mennyire és miben különböző a két gyerek, azt jól mutatja a nemrég lezajlott párbeszéd.

Lilivel iskolaelőkészítős feladatlapokkal szórakoztunk (bár némelyik olyan bonyolult, hogy helyből egyetemi felkészítőnek tűnik, lásd a "melyik madár költöző?" című feladatot, ahol én már a madarak felismerésénél kihívásokkal küzdöttem :-D).

Pereceket vontunk ki perecekből (megy neki, szó se róla, de ha már előkészítőn kivonni kell, mi lesz elsőben: logaritmus?), az eredményt le kellett rajzolni. Mire Lili:
-Ne mááár, én nem tudok perecet rajzolniiiii. Ezt még nem tanultuk az oviban.
Erre Zalán lelkesen:
-Majd én, én tudok! Hogy kell? :-)

Egyébként méltatlanul kimaradt a megemlékezésből, hogy a Mikulás elvitte Zalán alvós cumiját is. Két napig még pityergett este érte, de meg lehetett vigasztalni; tegnap viszont már szóba sem hozta. Ebben is különböznek persze: Lili magától kidobta őket a kukába, Zalántól viszont ki kellett csalni. Nem volt vészes persze, mert csak itthon és csak éjszaka cumizott már több, mint egy éve, már a bölcsibe se hordtuk; na de épp itt volt az ideje.

Neeeem, nem tűntem el

ÁÁÁ, dehogy. ;-) Csak alig jut időm a bármire.
Új feladatkört kaptam a kórházban - a régi pénzért. Szeretem, bár keményebb, de közvetlen kapcsolatban vagyok a betegekkel. Egyelőre még kb. alsegédhelyettesi pozícióban működöm, de lesz ez máshogy is a későbbiekben. Némi tudásom és tapasztalatom van a dologban, de konkrét szakmai képzettségem nincs, így ha minden jól megy szeptembertől újra főiskolás leszek, hogy ezt is megszerezzem. Gyakorlatilag mentálhigiénés, egészségnevelő, szociális foglalkoztató munkát végzek.

A bent történtek kapcsán rájöttem, hogy mi a legnagyobb előnye a gyeses létformának a dolgozó anya létformával szemben: kikerülheted azokat az embereket, akiket akarsz. Ha lefáraszt az egyik anyuka a játszótéren - beszélgetsz másikkal. Ha idegel a kisboltos - mész másikba. Ha töketlen a gyerekorvos - keresel másikat. És így tovább. Ez az, amit nem tudok megtenni a munkahelyemen. Persze, tudom, kereshetnék másikat, de hagyjuk az önmegvalósító könyvek hurráoptimizmusát, és vegyünk elő egy közhelyet: ez Borsod megye. Meg a világgazdasági válság akárhanyadik felvonása, itt és most mindent meg kell becsülni.
Úgyhogy időnként bármennyire is szeretnék hollywoodi módon végigvonulni a kolléganőim között, és mindenkinek kiosztani egy jelzőt, majd utoljára bevágni magam mögött a bejárati ajtót, felelősséggel nem tehetem. Pedig lassan  utálok oda bejárni.
Piszok szar az általános hangulat, frontvonalak és lövészárkok alakultak ki az új főnök érkezésével, és én vagyok az egyik célpont. Ráadásul úgy, hogy csak a hátam mögött köpködnek, áskálódnak a becses kolléganők, egy mondta a szemembe, hogy mi baja, de az annyira abszurd és bizarr volt, hogy igazából értelmezhetetlen számomra.
Amúgy igazából nem is érdekel, meg nagyjából tudom: mozgalomban kellene velük utálnom az új főnököt, meg az egyik kolléganőt, akivel most közvetlenül együtt dolgozom, de utóbbit tudom kezelni, a főnökömet meg kifejezetten bírom. Hogy ők miért utálják, erre azt hiszem nincs magyarázat, max. az, hogy nem a régi. A régi  egy 36 éves, kifejezetten macsó habitusú pasas volt, akik kalálában imádtak, és aki férfinyelven kommunikált a férfidominanciához szokott nőkkel. A mostani egy nő, aki igazából nem is vezető alkat, és a maga finom eszközeivel próbál beilleszkedni.
Óvodás és gusztustalan szinteken zajlik az egész történet, tiszta szappanopera. Van benne ármány, szarkavarás a négyzeten, pletykák, rágalmak, hazugságok, sértettség a köbön....

A múlt héten az életünk során ránkszórt összes átok beérett. Először az anyósomat ütötték le fényes nappal az utcán, úgy, hogy az arccsontja és a térde is szilánkosra tört. Hozta a formáját, szóval ebből is káosz kerekedett, mely az Ózd-Miskolc vonalon zajlott, onnan ide, innen oda szállították, közben a Sanyival rendszeresen elkerülték egymást; némiképp ennek köszönhetően Sanyi összetörte apámék autóját. Ő szerencsére karcolás nélkül megúszta, de apám problémakezelése hagy némi kívánnivalót maga után.
Közben anyós is hozta a szokásos önfejű cirkuszokat, napokig nem tudták megoperálni, mert hol megadta a műtéti beleegyezést, hol visszavonta. Közben készült egy koponya CT is róla, ami azért egy-két kérdésre választ adott. Többek között arra, hogy a vizsgálatkor észlelt zavartsága nem a trauma következménye, hanem megint igazam volt :-P: rohamléptekben dementálódik, van agykérgi sorvadása, meszesedése, agylágyulása, szóval szó nem lehet arról, hogy a továbbiakban is egyedül éljen. Már most is nehezen látja el magát, de a későbbiekben ez csak rosszabb lesz. Úgyhogy próbáljuk az ő sorsát is rendezni.

Szerencsére a gyerekek jól vannak, van némi hiszti és feleselés, de belefér, még ha abban a pillanatban meg is ölnek vele.
Lilinek kiesett az első foga, rém boldog tőle. :-)

Az én 3 évesem

Nagyobb évfordulókon meg szoktam nézni, hogy nagyjából milyen fejlettségi szinten illik járnia a gyerekeknek. Zalán 3. szülinapja pl. egy ilyen apropó.
Azt mondják: utánoz másokat -ajaj, de még hogy. Rendszerint a nővérét utánozza, de szerepjátékokban meg rendszerint az óvónőit, vagy a bölcsis gondozónéniket - akiket amúgy meg sem említ, és soha nem utalt arra, hogy óvoda helyett bölcsibe szeretne járni.Nagyon szereti a csoporttársait és a nagyobb gyerekeket is, minden ódzkodás nélkül beáll közéjük játszani. Ennek én kifejezetten örülök, mert Lilin nagyon sokszor látom, hogy menne játszani, de nem "mer".
Érti azt, hogy valami az övé, vagy másé, szerencsére nem kifejezettten irigy, bár néha visít, hogy "az az enyéééém", de a Lili játékait például elkéri. Többnyire:-))).
Igen széles az érzelmi skálája, és szeretem benne, hogy ki is tudja fejezni, pl. mondja, hogy "most mérges vagyok rád". Nagyon igényli a dicséretet, rendszeresen kérdezi, hogy "anya, büszke vagy rám?". Egyébként Lili is ilyen, amin én jókat derülök, mert én pl. kívülről motiválhatatlan vagyok, ergo leszarom, hogy valaki dicsérget-e vagy sem. Lili viszont végtelenül boldog az úszáson kapott virtuális aranyhaltól, az angolos okosmatricától:-)). Jó iskolás lesz. :-)
Nekem úgy tűnik, hogy inkább apás most.
Azt még mindig nem szereti, ha a napirendjében valami nagyobb változás van, például Lili nem jön velünk haza az oviból, mert egy barátnőjéhez megy játszani, vagy logopédián van. Ahová egyébkét Zalán szerint Lili azért jár, hogy ki tudja mondani, hogy "jóka". :-)))
Nagyon ügyes, pl. peonzázik. Fel tudja egyedül tekerni a madzagot, eldobja, pörgeti, néha fel is tudja venni. Lilivel nagyon sokat játszanak szerepjátékokat, de Lili "foglalkoztatós" feladataiba is lelkesen beszáll. Képről szinte mindent felismer.
Az óvónője szerint is nagyon érett gyerek, mind mozgásában, mind szociálisan, mind érzelmileg.

A Mikulás mobilja

"Imádom" hétvégén a gyerekműsorok közben - vagy inkább már helyett- felbukkanó reklámokat.
(Tudom, én vagyok a hibás, mert manapság az a menő, ha nincs tévéd, de ha mégis van,  a gyerekeknek véletlenül sem szabad azt néznie.)
Ez a reklámdömping azért is jó, mert  ha a gyereknek nem lenne elég ihlete karácsonyi ajándék tekintetében magától, vagy mert Tóthpannának vagy Kamillának olyan van,  akkor innen tuti kap.
Lilinél nem is veszem komolyan a kérdést, mert neki minden kéne, amikor látja, de 2 perccel később már nem is emlékszik rá.
Az egyik ilyen "veszel nekem mágneses gömböt, ami terhes a kisgömbbel?!"-nél mondtam nekik, hogy írjanak levelet a Mikulásnak, rajzolják le, hogy mit szeretnének. Mire Lili:

-Inkább hívd fel telefonon.
-Én? Nem is tudom a Mikulás számát.
-Tavaly még tudtad...

Szerintem a Mikulásos mobiltelefonnal buktuk be ezt a kérdést, amin hosszas csevelyt folytattam tényleg az öreggel, amikor is a P. gyereknek azt üzente, hogy csak akkor látogatja meg őket, ha igazán szófogadóak lesznek. ;-)

Szóval modern gyerekek. Ez abból is látszik, hogy amikor Sanyi kihúzta éjszakára a rootert a 220-ból, mert a szomszéd lopja a netünket, Lili mondta meg, hogy mit hová kell dugnom...:-DDDD
És amikor ezért megdicsértem, akkor jött a válasz:
-Hja, kis tudós vagyok. :-D

Az, kis tudós, csak írni nem fog megtanulni az életben, legalábbis most úgy tűnik. Zalán a 3 éves Lilihez képest Picasso, minden túlzás nélkül. Felismerhető halacskát, fejet rajzol. Ez a két témája van a művészetének egyébként: ha hengeres izét rajzol, akkor az halacska, ha fejet, akkor Sándorkornél. Aki A Barátja. Nagy A-val, nagy B-vel.
Amúgy meg gyagyákok, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. :)))

Anyád...

Épp ma jutott eszembe, hogy amikor anyám annyi idős volt, mint most én, akkor volt egy 16 éves lánya - én. És eszembe jutott pár mondat, amit akkoriban sűrűn hallottam tőle, és megállapítottam, hogy ezeket én soha nem mondanám. Ergo nem vagyok olyan, mint az anyám! :-)) Ezen a felismerésen olyan jót röhögtünk Enivel. :-))) Mert persze senki sem akar olyan lenni, mint az anyja, aztán mégis olyan lesz. Időnként én is döbbenettel konstatálom, hogy anyám beszél belőlem:-). Főként Lilivel kapcsolatban érzem ezt, mert a liba kiköpött olyan, mint én, amire én úgy reagálok, mint az anyám. ÁÁÁÁÁ. :-)) De legalább felismerem. Az félsiker. :-)

3

 

P. Zalán, leendő rocksztár és basszusgitáros

Ezt kérte születésnapjára. Meg mentőautót és  rendőrautót. Előbbiből villogós-szirénázós változatot kapott, szerintem 3. napig ezzel a szirénázással fogok álmodni, mert nem unja. :-S

Csalóóóó

Lili hord haza a logopédiai foglalkozásról feladatlapokat. Ezeknek egy része arról szól, amit ott, együtt csináltak, és gyakorolni kell, más része "házi feladat". Utóbbiban volt egy olyan, amikor azokat a szavakat kellett megjelölni, amiben "r" hang van. Ott volt a tárgy képe, ill. föléírva a neve (a rozson magamtól gondolkodam volna egy ideig...). Az instrukciók szerint nekem kellett felolvasni, Lilinek megjelölni. Feltűnt, hogy nem engem figyel, hanem a papírt, és egy idő után rájöttem, hogy nem hallja az "r"-t, hanem a betűt keresi a szóban. :-))) Hamarabb fog olvasni, mint berregni.....

Futok magam után

Na szóval már megint az van, hogy lemaradok a krónikaírással, mint a borravaló. Ez frappáns volt ugye, sose hallottátok?;-)
Ahogy visszanéztem, legutóbb a logopédia-helyzet miatt morogtam. Nos, kérlek alássan, ez megoldódott. Igaz, hogy a kirendelt Scsipovicsné Sipos Krisztina ( nem is így hívják, forrás 2 perctől.)) csak januártól vállalta, de vannak nekünk nagyon kedves ismerőseink, és rövid időn belül két szakember elérhetőségét is megkaptuk. Az első megkérdezett el is vállalta Lilit, úgyhogy szerdánként az ő Panna barátnőjével karöltve járnak "r"-t gyakorolni. Igen, r-t. Mert az újabb logopédus szerint is csak az a problémás hang, bár ő egyetértett velem abban, hogy valóban renyhén artikulál a lány, de ez a gyakorlatok hatására úgyis "feszesedni" fog.

És úszni is jár, Jony (ejtsd dzsoni) bácsihoz. (Ma láttam leírva az anyakönyvezett nevét, jobb a dzsoni.....-))))
Természetesen a logopédiától és az úszástól is szorong, többnyire pityeregve megy be, de hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy logopédushoz mindenképpen kell járnia, ez nem kívánságműsor. Az úszásból meg azért nem engedünk, mert ha már bent van, akkor jól érzi magát és élvezi (minden új dologgal így van egyébként), másrészt viszont valamikor meg kell tanulnia, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben nem feltétlen 100%-os lelkesedéssel vesz részt, ellenben attól, hogy nincs hozzá kedve, meg kell csinálni - gondolunk itt elsősorban az iskolára. Harmadrészt kudarcot vallottunk azzal, hogy a tüdőnket kibeszélve próbáljuk oldani az új helyzetektől való szorongását, úgyhogy most némiképp sokkterápiára váltottunk, és kitesszük újabb és újabb helyzeteknek, hátha "beleszokik", és nem fog ennyire szorongani mindentől.
Egyébként totál bipoláris a gyerek, mert kifelé menet le kell lőni, úgy fel van dobva....:-))) Úgyhogy csak mérsékelten vagyok hajlandó aggódni miatta. Én is ilyen voltam egyébként, kinőttem. :-) Más tészta lenne, ha folyamatosan és végig a sarokban ülne, de pl. az úszástól az edzés megkezdéséig fosik - saját bevallása szerint attól, hogy Jony bácsi rászól, hogy valamit nem csinál jól. Megbeszéltük, hogy Jony bácsi azért van ott, hogy tanítsa, ő meg azért, hogy gyakorolja, és semmi probléma nincs azzal, ha valami nem megy elsőre, próbálgassa, és egyszer sikerülni fog. :-) Tegnap dobálták őket a vízbe, Lili az első csobbanás után elsunnyogott, és nem állt be többé a sorba, mert nem jött be neki. Kíváncsi voltam, ma is lecsalja-e a dolgot, de ma csúszdáról zúgtak a vízbe, és önszántából többször is ment, és láthatóan piszkosul élvezte. :-)

Kistök meg.. Jaj, hát F.I.Ú. Jövő héten 3 éves, annak minden bájával és kínjával együtt. Imádnivaló apafüggő, csajozós, nagydumás pocok, a nővére szeme fénye. :-)) Természetesen úszni akar járni - elvileg tavasszal jöhet majd, bár szerintem még kicsi ahhoz, hogy megértse, hogy mit akarnak tőle. Tegnap meguntam a több hetes nyígást, és vettem Lilinek egy peonzát - persze neki is kellett. Majdnem olyan ügyes vele, mint Lili:-)))
Egyébként az óvodának jár egy hatalmas halleluja, hihetetlen módon szeret oda járni. A múltkor találkoztunk a bölcsődei gondozónőjével, a nyakamba kapaszkodva rá se nézett, és amikor elment, azt kérdezgette, hogy "ugye nem megyek bölcsibe?". No comment. De mindegy is, elmúlt végre, itt most tényleg jó neki. Vannak barátai, szereti az óvónőket, akik tényleg lelkesen terelgetik őket. Csak egy adalék: Lilit viszem a csoportba, óvónők ülnek az asztaluknál, beszélgetnek, adminisztrálnak MINDIG. Zalánéknál óvónénit  a szőnyegen ülve találom, közöttük, mesél, játszanak, mondókáznak, énekelnek MINDIG.
Amúgy Lilinél  talpraesettebb, vagányabb - na persze második gyerek, és így edzettebb - nem hiszem, hogy nála lesz ilyen szorongós gondunk. :-)

Én meg...Bah....Kb. 15-20 NŐvel dolgozom együtt. Egy darab pasas nincs az osztályon, és ez rohadtul meglátszik, ösztrogéntúltengés van:-). Nálam most pénteken telt be a pohár, úgyhogy minden pozitív hozadék ellenére (5 percre vagyok az ovitól, iskolától; én bírom az új főnökömet, ellenben az osztály jelentős hányadával, akik rosszul értelmezett lojalitásból csípőből utálják...)úgy döntöttem, hogy keresek másik állást. Valljuk be, nagyobb kihívásoknak is eleget tudok tenni, mint, ami a hivatalos munkaköröm most, másrészt a fizetésem is egy vicc, bár már annak is örülni kell, hogy van. De leginkább a légkört utálom.
Kb. úgy képzeljétek el, hogy reggel felkel a kolléganő, megélesíti a körmeit, majd egy vitriolfiltert leforráz és megissza. Utána eszik egy kis epés joghurtot, lezuhanyzik ellenkezésben, és fúj magára sértődöttségből bőven. Na és persze van, aki mindehhez alkatilag egy közönséges bunkó, az a kedvencem.Meg az inkompetens bunkók. Némelyiket még a klimax is színesíti, szóval gyönyörű. Egy felüdülés oda bemenni.
Szóval jótanács: soha ne dolgozz csak nőkkel. Soha. Kell legalább egy pasi, aki előtt nőnek, és nem hisztériás picsának kell látszani.

Ne beszéljünk egyszerre!

Emlékeztek az Illetékes elvtársra? Manapság sokszor eszembe jut :-)))

Az van, hogy a gyerekeim lassan kollektív tudattal rendelkeznek, mint Sanyi valamelyik általam utált kedvenc filmjében az űrlények, mert  a "na és mi volt ma az oviban?" kérdésre egyrészt egyszerre kezdnek beszélni, másrészt befejezik egymás mondatait, én meg teljesen összezavarodok.:-)  Hogy most akkor hová jött az új gyerek? És kit csípett meg a darázs? És mondják. Olyan nincs, hogy az egyik beszél, a másik hallgat. Vagy mind a kettő hallgat - "most nincs kedvem beszélni", vagy egymás szavába vágva mondják, mert az ő sztorija sokkal fontosabb, mint a tesójáé. És ha összezavarodok, és netán megkérdem, hogy és mit szólt Gabi néni ahhoz, hogy Bence megrugdosta Kornélt, akkor  mindkettő felháborodik, mert Gabi néni a Zalán óvónője, a verekedés meg Liliéknél történt. És én vagyok a hülye - mondja a tekintetük,mit nem lehet ezen érteni?! :-))

Lilit beszéltetenem kell, mert a dyslexia szűrésen megint az jött ki, hogy kicsi a szókincse. Ami amúgy nem igaz, csak valóban nehezen megy az neki, hogy elmondjon egy eseményt elejétől a végéig, pláne elmesélje egy történet lényegét.

A logopédus is "megnyugtatott", hogy szerinte Lilinek csak egy betűvel van problémája - ekkor finoman a szívemhez kaptam, hogy egy logopédus a "betű" kifejezést használja a "hang" helyett, de betudom annak, hogy nem folyton nyelvészanyukkal beszél, és hozzászokott, mert így érthetőbb. Szerinte Lilinél csak az "r" hang probléma, az meg pár hónap alatt helyrehozható, neki meg kurvasok dolga van, és hát majd januárban menjünk, mert hát olyan sok gyerek van, akinek több hanggal is problémája van. Csodálatos. Mondtam neki, hogy szerintem a palatálisokkal is vannak gondok, gy, ty, ny-t is igen szarul ejti. Hát pedig amikor szavakat mondott utána, neki nem tűnt fel. Ezt készséggel el is hiszem, csak ha folyamatosan beszéltetné, akkor fetűnne a renyhe artikulációja - aminek eredménye szerintem a "r" hibája is. Ha szavakt mondat vele, akkor meg simán hiperkorrekt a gyerek, pláne feladathelyzetben.
Óvónéni (nem a miénk, az tojjik rá, a másik csoporté, aki dyslexiát szűrt) meg arról próbált meggyőzni, hogy a szókincsbővítésre is lennének nagyon jó ötletei a logopédusnak. Ezt is aláírom, csak épp nem ér ránk. Így megpróbálok Lilivel itthon "barkácsolni. "

Jézuskérdés

Ma a fiúk fodrászhoz mentek (de csak egyikük haja lett rövidebb, lehet tippelni ki állt ellen:-)), mi meg takarítottunk Lilivel.

-Anya, veszel nekem olyan Barbie-t, aminek rajzolni lehet a ruhájára?
-Most nem, de Karácsonyra lehet róla szó.
-Jó, akkor majd megírom a Jézuskának. Tényleg, a Jézuska lány?
-Nem, fiú. Tudod van nagyon sok ember, aki úgy gondolja, hogy az embereket, meg az egész világot az Isten teremtette, és az ő fia Jézus, aki Karácsonykor született, és ilyenkor ezt ünnepeljük; és ez a szeretet ünnepe is, ezért ajándékozzuk meg egymást, hogy örömet okozzunk a másiknak.
-Értem, de ez szerintem csak egy mese. 

Szerintem is, de adok neki esélyt, hogy megismerje a másik világnézetet. :-)

Óvodáról, bölcsődéről

Nem vagyok túlzottam érzelmeskedős típus, helyzetekből adódó meghatottság nálam nem játszik, szóval én  nem bőgök az anyák napján, esküvőkön.
Ennek ellenére képes vagyok bőgni egy jól sikerült dalon, életem első operájával úgy jártam, mint a Julia Roberts a Pretty womanben - bár azóta sem járok operába:-).
De ha nagyon ki vagyok akadva, és "ki kéne, hogy jöjjön", akkor van egy kombó, ami mindig megrígat: egy dal+egy vers(nem, nem a youtube-on "olvasok" Radnótit, de most találtam, és klassz. Nekem elég a Bori noteszből bármi. Radnótiból írtam a szakdolgozatom :-))

Ennek ellenére tegnap mégis összeszorult a torkom az örömtől. Pedig a világ leghétköznapibb dolgát mondta Gabi néni. Mégpedig azt, hogy Zalán annyira mélyen és jóízűen alszik, az óvodában, mint nagyon kevesen.
Tényleg úgy tud aludni, hogy műteni lehetne közben, ezért volt nekem nagyon furcsa az, hogy a bölcsiben mindig azt mondták, hogy nagyon éberen alszik, keveset, hamar ébred.
Ezzel szemben az oviban mélyen, jóízűen. Ennél nagyobb bizonyíték nekem nem kell arról, hogy Zalán végre jól érzi magát ott, ahol van.
Persze vannak más jelek is. Régen azt kérdezgette, hogy mikor nem kell bölcsibe menni, most azt kérdezi, hogy "holnap is megyek oviba?". Reggelente nem csendes, és csendesül el egyre jobban, ahogy közeledünk a megfelelő intézményhez, hanem jár a szája, vidáman jön-megy, játszik, készülődik.  A bölcsiről minden infot harapófogóval kellett kihúzni belőle, vagy egyenesen azt mondta, hogy "most nem akarok beszélni", az ovis élményeit magától meséli.

Jó ez így. Megnyugtató.
Féltem kicsit, hogy rossz lesz neki a váltás, az új óvónénik a régi megszokottak helyett, de első perctől bizalommal van irántuk. Az is furcsa, hogy egyáltalán nem emlegeti a bölcsődét, soha meg nem kérdezi, hogy hol van Zsuzsa, vagy Marika. Nem érdekli, most már látom, hogy nem kötődött hozzájuk egy picit sem. És azt is be kell látnom, hogy ők sem kötődtek hozzá. Csütörtökön bementünk elköszönni, és bár előző nap jeleztük érkezésünk, Zsuzsa már elment, Marika is elmenőben volt, csak épp elkaptuk. Átadtuk a virágot, feszengve beszélgettünk pár percet, és kész. Nem hiányzik, de Zsuzsa helyében én felhívtam volna magamat :-)), hogy köszönöm szépen a virágot, bár elkerültük egymást, de blablabla. Ennyi se. Ezek után kicsit sajnálom is azt az x forintot, amit a csokrokra költöttem, és nem a gyerekeimre.
Soha nem volt titok, nekem sem volt bizalmam hozzájuk, nyígtam itt eleget miattuk.
Tartottam az óvónőktől is kicsit, hogy Gabi néni  too much lesz neki. Amikor az ember néha-néha összefut vele, akkor azt érzi, hogy igen, ezt a gömbölyű, mosolygós nagyifazont kérné óvónéninek, és ha lehet örökre. Aztán nap mint nap egy kicsit sok. Sok a "kedveském", az állandó harsogó jókedv, és tartottam attól, hogy Zalánnak is sok lesz. Nem szereti, ha valaki nyomul rá, jobban szereti a visszafogottabb ismerkedést. De nagyon jól megvan Gabi nénivel. Ennek ellenére, ha megkérdezzük, hogy ki a kedvenc óvónénije (jó, ettől finomabban szoktuk, de ez a lényege), akkor Zita nénit mondja. Akitől az anyukák meg tartanak, mert marha szigorúnak tűnik. Bár szerintem nem csak annak tűnik, az :-)) De ez nem feltétlenül hátrány, a legtöbb gyerek nemcsak jól tűri, hanem igényli is a szabályokat, és díjazza a következetességet. Zalán legalábbis tuti. :-)
Meg hát a nyitása sem volt rossz. Kijött a gyerekhez, bemutatkozott neki, elmondta, hogy ő fog rá vigyázni itt az oviban, együtt megkeresték a jelét, felakasztották a zsákot, megnézték a wc-t, mosdót, helyére tették a törölközőt, mjad Zalán adott egy puszit és bementek. Első nap, sírás nélkül.
Zita néni engem is megvett.

Első heti tapasztalatok

Mondjuk ez így több, mint nagyképű kijelentés, mert az első hét 2 napból állt. Ezeken Zalán meg hazajött az oviból, mától már maradt aludni is. A dadus mesélte, hogy negyed négykor úgy kellett felrázni a bandát, ugyanis aludtak, mintha fizetnének nekik érte:-)))
Pénteken már mondtam neki hazafelé, hogy akkor hétfőn ottalvós buli, viszünk párnát, takarót, Kisstibort (az alvós macija). Mire a hős rezignáltan: "tuuudom, már mondtad, de most nem akarok róla beszélni". :-))))
Egyébként Lilivel ellentétben Zalán mesél az oviról, úgyhogy tudom, hogy inkább Zita néni pártinak tűnik, Gabi néni zsongjon másnak. :-)))Ügyesen eszik, iszik, pisil, már kakilt is ott, ezt meg tudjuk, hogy a megszokás egyértelmű jele. :-)))

P. Zalán kiscsoportos naplója

2011. szeptember 1.

"A zóvoda nagyon jó volt. Megyek holnap is. Most pedig megyek aludni."

Egy szegény allergiás panaszai ötös riasztásnál

Kétféle ember van: aki allergiás, meg aki nem.
A nem allergiásoknak van egy - számomra - felettébb idegesítő altípusa, akik szerint az allergia csak kényeskedés, úri huncutság. Meg hát ugyan mi bajom lehet egy kis tüsszögéstől, orrfolyástól.
A másik kedvenc csoportom az, aki egy tüsszögő-köhögő-taknyos ember láttán nem allergiára gondol, hanem minimum tbc-re. Ez utóbbiba futottam bele a gyerekorvosnál pár napja. Súlyosbítva azzal, hogy tanácsadásra - azaz egészséges rendelésre mentem, és érintett szülők minden kétséget kizáróan elsőgyerekesek voltak, kb. 1 hónapnyi tapasztalattal. Egyrészt ketten hozták el a babát a rendelőbe, másrészt a pelenkázóra sem tette le anyuka, mert "ki tudja ki feküdt rajta előtte" (szerintem kutya, bazmeg - gondoltam, de visszanyeltem). A popsitörlőt hűtőtáskában hozták (valaki magyarázza meg), és a babakocsiban békésen alvó gyereket felkeltették, hogy "ébresztőőőőő, fél kettőőőőő". Ezt mondjuk abszolúte nem értettem, mert igaz, hogy fél kettő volt, de orvos egy szál se, utána meg nem bírták megnyugtatni szegény babát semmivel, annyira zokon vette az ébresztést. Az már csak hab a tortán, hogy a rota oltást is hűtőtáskában hozták, majd azzal együtt adták be a védőnőnek, hogy tegye a hűtőbe, nehogy fél perc szobahőmérsékleten gond legyen.
Ezek után gondolom érthető, hogy az első tüsszentésemnél még csak csúnyán néztek, a másodiknál összesúgtak, a harmadiknál már félhangosan morogtak, és szájat húzgáltak. Eközben apuka kétszer tolta át a lábamon a kb. 25 kilós babakocsit, mert úgy gondolta, hogy azzal meg tudja nyugtatni az ordító gyereket, hogy ülve tologatja. Ami egy olyan darab, ami elöl kisebb bolygókerekekkel rendelkezik, ergo ülve ráncigálva megy össze-vissza.
A másodiknál már én is csúnyán néztem, de mikor félhangos megjegyzéseket tettek arra, hogy miattam tör ki az újabb spanyolnátha járvány (jó, túlzásba estem, csak rondán néztek rám, és közben egymással sugdolóztak rém intelligensen), már kissé ingerülten közöltem velük, hogy nem kell aggódni, allergiás vagyok, az meg kurvára nem fertőző. Ellenben igazán boldoggá tenne, ha a babakocsit nem tolná rá mégegyszer a lábamra, plusz ha elfogad egy szakmai tanácsot: ilyen padlófelületen, pláne ülve, célszerű rögzíteni a bolygókereket és akkor kitűnően lehet tolni a babakocsit. Eljátszották, hogy nem hallanak.


Komolyan, most tetováltassam a homlokomra, hogy allergiás vagyok?

Egyébként meg ha ez bárhol elhangzik, minden második embernek van egy tuti gyógyszere, homeopátiás cucca, aloe verás terméke  a problémára, ami egy ismerősének kiválóan bevált. :-O Meg "szedsz rá valamit"? Á, dehogy, élvezem, hogy 1 hónapja folyik az orrom és a nyálkahártyámat már szétbuzerálta az orrcsepp;  imádom, hogy időnként olyan, mintha üvegszilánkokat szórtak volna a szemembe és reggelre összeragad a szempillám a csipától. Már ha alszok. Mert ha beindul a dolog igazán, akkor még köhögök és fulladok is.  Gyógyszerrel is.