... és akkor Zalán

Zalán tipikusan az a gyerek, akiről a sztorik szólnak. Jó gyerek ő - a maga módján, de mindig történik körülötte valami, amitől kifekszünk a röhögéstől.
Ma az óvodában rámszólt, hogy ne neveljem, és egyébként se szóljak bele az életébe. :-)))
Miután elkeserítettem, hogy márpedig egy ideig még beleszólok az életébe, azért megkérdeztem, hogy honnan szed ilyeneket.
Az óvodában tanulják, ofkórsz.
Ekkor azért beflasheltem egy tréninget 3 éves fiúgyerekekkel, melynek témája: Leválni anyámról - kezdőknek.
Bár amilyen nehezen megy némelyik pasinak, lehet időben el kell kezdeni, hogy a nősülés idejére már elengedett kézzel menjen. :-)

Egyébként szerdánként extrán hülye - eddig azt hittem az tesz be neki, hogy Lili se kedden, se szerdán nem jön velünk haza oviból, de nem. Hetek óta máskor van a logopédia, és Lili velünk jön, de Zazi akkor is zizi. Ez a "még a macska is kurva" -állapot, morog mindenért, mint egy vénember, semmi se jó sehogy, nyíg, nyafog, hisztizik, veszekszik. Ebben az állapotában állt le velem ma vitatkozni - amúgy én vagyok a hülye, próbálom meggyőzni, ahelyett, hogy ráhagynám,- hogy márpedig Rexnek (t-rex a Toy Storyból) nem karma van, hanem szúrós ujja. Akkoris.
Végső érvként közölte, hogy egyébként most megy büntetésbe a szobájába (hja, ha magányra vágyik önként vonul be), és megfenyegetett, hogy ki sem jön, sőt éjszaka sem fog átjönni.
Lefostam a bokám. Az örömtől. :-))
Egyébként teljes természetességgel bejelentette, hogy szokott csókolózni Fannival.

Amúgy ha a fejébe vesz valamit, Lili is olyan, mintha lóval imádkoznék. Tegnap megörvendeztetett a "19 gyerekből 20 be tudja kötni a cipőjét" kijelentéssel. Meggyőzhetetlen volt, hogy rosszul mondja. "Akkorisígyvan". Ezt fogom rájuk tetováltatni.

Főként Lili

Na és ha már itt vagyok, akkor néhány szó a gyerekekről is. :-))
Lili lassan 6 éves lesz, és egyre jobban látszik rajta, hogy Nagylány. Látványosan megváltozott az érdeklődése, a hozzáállása, a habitusa.
Gondolkodtunk sokat az iskolán, azon, hogy menjen-e idén, 6,5 évesen, vagy hagyjuk még egy évet az óvodában. Első körben azt mondtuk, naná, hogy menjen, iskoláskorban van. Aztán egyre több helyről hallottuk, hogy 6,5 évesen még kicsi az iskolához, manapság 7-7,5 évesen mennek a gyerekek.
Voltak érveink mindkét verzió mellett, de az óvónők, az iskolapszichológus és a logopédus is azt mondta, hogy semmi indok nincs arra, hogy visszatartsuk, teljesen iskolaérett. Nem mellékesen ő maga nagyon vágyik már az iskolába.

Zaza hóembere

Az általuk választott iskola az ovi mellett van, kéttannyelvű, iskolaotthonos. Évfolyamonként egy osztály van, többnyire "a végzős" ovis csapat, így ebből a szempontból nem sok változást jelent majd.
A logopédiával egyébként halad, most már fizikailag ki tudja mondani az r hangot, momentán észlelési zavarai vannak, és időnként a j-k helyett is r-et mond. Cseppet aggódtam, hogy valami diszlexiára vagy hasonlóra utaló jel, de a logopédus szerint egyáltalán nem probléma, fog rendeződni.
Engem időnként kiborít azzal, hogy úgy végez feladatokat, mintha a máglyán állna közben, máskor meg magától hozza a feladatgyűjteményt, és addig nem hagy békén, amíg fel nem olvasom, hogy mi a feladat, vagy nekiáll magától megoldani. És akkor nincs az az isten, aki megmagyarázhatná neki, hogy nem feltétlenül jól találta ki a feladatot, mást kell csinálni. Logopédiai gyakorlás közben, amikor amúgy is a renyhe beszéde az egyik probléma, kifejezetten üdítő, amikor vértanú-arccal, alig hallható hangon, minimálartikulációval végzi a feladatot. Színezni, rajzolni továbbra is utál, az neki feladat, megcsinálja, de a legegyszerűbb módon, és a legrövidebb idő alatt túl akar rajta esni. Túlzás nélkül egy szinten rajzol kb. a 3 éves öccsével. Aki viszont épp ezért folyton meglep, és az óvónője tök hülyének néz, ha megkérdezem, hogy ezt tényleg Zaza rajzolta, és tök egyedül?
Rajzolás helyett számolással szórakoztatja magát - összead, kivon, pár napja rákapott arra, hogy a mesekönyvekből másol le szavakat. Persze nyomtatott betűvel. Annyira nem bánom, mert a finommotorikája nem kifogástalan, viszont ugye vértanúként rajzol, úgyhogy hagyom, ezzel is fejlődik szerintem. Egyébként se tudnám visszafogni, annyira nem érzem problémának, hogy megtiltsam neki. Az, hogy mit ír le, annyira nem izgatja, úgyhogy talán nem fogja összezavarni majd a betűk tanulásában, mert gyakorlatilag olyan, mintha sormintákat másolna le.

És az utókor kedvéért néhány aranyköpés:

Zalán: Én is kérek abból a csokiból.
Én: Nem lehet, ebben alkohol van, ebből nem ehetsz.
Lili: Fúúúúj, akkor te alkoholos ista vagy!! (Remélem ezt azért nem terjeszti;-))


Soha, semmiben nem egyezik az elképzelésük, abban sem, hogy milyen mesét olvassunk, és melyikünk olvassa. Lili azt szeretné, ha a Micimackót, vagy a Grimm meséket olvasnánk (jelzem az autentikus Hamupipőkétől kiakadtam, még ilyen horrort bazmeg), Zalán Annapetigergő (szolidan örülök, hogy lassan ő is kinő belőle, és nincs több gyerekem) illetve Mátyás király rajongó. Egyik este is ment a vita, Zalán azt üvöltözte, hogy Mátyás király és a huszár, Lili meg azt, hogy Micimackó! Utána meg lazán közölte: Zalán, nekem már tele van a tököm Mátyás királlyal.

Zalán A pokol konyháját nézi. Gordon Ramsey, sztárszakács, és úgy káromkodik, mint a kocsis, ha valaki nem ismerné. Viszont a szinkron a sok "fuck you"-t azért finomitja, hogy "az ördögbe" és hasonlók. Néha nem sikerül szalonképessé tenni a kitöréseit, így Zalán állhatott elém Zalán a következő gondolattal:
-Anya, Gordon bácsi azt mondta Ginonak, hogy kapja be. De Gordon bácsi nagy, és nem fér be, Gino szájába. 
Ebben maradtunk. :-)

Röviden a skizofréniáról

Nem nagyon írtam mostanában, nehezen jutottam ide. Vagyis egyáltalán nem jutottam ide, hogy pontos legyek. A munkahelyemen új feladatot kaptam, most már ténylegesen részt veszek a rehabilitációban, elsősorban kézműves foglalkozásterápiákkal, biblioterápiákkal és beszédtechnikával foglalkozom.
Rendszeresen futok bele a tágra nyílt szemekbe, amikor kiderül, hogy a napom jelentős részét skizofrének között töltöm. Standard kérdés: nem félsz? Standard válasz: mitől? Hát ezek őrültek. Nem, nem azok. Persze, egy aktív osztályon, ahol éppen tomboló pszichózisokról szól az élet, ott azért kicsit más a helyzet, de mi a végkimenet vagyunk, a rehabilitáció, a társadalomba való visszailleszkedés gyakorlóműhelye.
Elindítottunk egy pszichoedukációs tanfolyamot a betegek és hozzátartozók részére, ahol nagyon sok mindent megtanulnak erről a betegségről. Ennek kapcsán készítettem egy oktatási anyagot, amelynek a kivonatát itt is hasznosnak tartom megosztani, hátha egyre kevesebbszer futok bele " a skizofrének őrült sorozatgyilkosok" sztereotípiába. :-)

A Hollywood által sugallt képpel ellentétben az elmebetegségben szenvedők többnyire visszahúzódó és csendes természetű emberek, nem dühöngő őrültek, vagy hidegvérű sorozatgyilkosok. 

Kriminalisztikai és pszichiátriai kutatások szerint az erőszakos bűncselekmények előfordulási aránya egyáltalán nem nagyobb a skizofrén betegek körében, mint az átlag populációban.
Ráadásul a skizofrénia nem egyenlő a többes személyiséggel. Utóbbi egy teljesen eltérő pszichiátriai kórkép, melyet szaknyelven disszociált személyiségzavarnak neveznek, és amit az ismételt gyermekkori lelki traumák váltanak ki.

A skizofrénia az agy betegsége.  Kialakulásának pontos mechanizmusa egyelőre nem ismert, genetikai és környezeti tényezőket valószínűsítenek, valamint bizonyos biokémiai elváltozások is bizonyítottak: az agy bizonyos területein az idegsejtek túlműködnek, aminek közvetítője a dopamin nevű neurotranszmitter, azaz idegi hírvivő molekula.

Kortól, nemtől, társadalmi és földrajzi környezettől függetlenül a népesség 1%-a skizofrén.

A tünetek bármely életkorban kialakulhatnak, legjellemzőbben 18 és 28 éves kor között; férfiaknál inkább a korai húszas években, nőknél valamivel később.

Kialakulásában szerepet játszik az öröklött hajlam is, de ez csak egy, a lehetséges okok közül.  Lehet valaki skizofrén akkor is, ha a családban ez a betegség soha nem fordult elő, ill. lehet több beteg is a családban, miközben más családtagok egészségesek.

A hajlam mellett a betegség fellobbanását okozhatja a rosszul kezelt stressz is.

Kábítószerek rendszeres vagy akár egyszeri használata is kiválthat az arra érzékeny személyeknél olyan hallucinációkat, téveszméket vagy szorongást, amelyek esetenként a betegség kialakulásához vezethetnek. Időnként a szer elhagyása után is "bevillanhatnak" a korábbi pszichotikus élmények (ez a drog-szlengből ismert "flashback" jelenség).

A skizofrénia jellemző tünetei a hallucinációk, a téves eszmék, a szétesett beszéd és viselkedés, a hangulati üresség, az akaratnélküliség vagy a beszéd elsivárosodása.

A skizofrén betegek gyakran számolnak be arról, hogy hangokat hallanak, ezek a hangok a nevükön szólítják őket vagy kommentálják, esetleg becsmérlik a cselekedeteiket. Mindez a beteg számára teljesen valóságosnak tűnik, de az akut szakaszt követően kialakulhat a részleges vagy teljes belátása arra vonatkozólag, hogy ez csak a "képzelete játéka". Kisebb arányban előfordulnak vizuális, vagy szaglási hallucinációk is. A hallucináció a beteg számára többnyire rossz élmény, félelmet kelt benne.

A téves eszmék inkább a gondolkodás zavarai, olyan hiedelmek, amelyek valótlanok, de a páciens erről nem meggyőzhető. Ez megnyilvánulhat kóros szervérzések formájában (pl. hogy az agyát kicserélték, vagy nem érzi a lábát), de lehetnek vallási tartalmúak (például különös messianisztikus, vallási küldetéstudat), vagy üldöztetés-tartalmak (amikor a páciens azt hiszi, hogy követik, róla beszél mindenki az utcán, vagy lehallgatják a telefonját). Gyakori a házastárs hűtlenségével kapcsolatos téveszme, de előfordulhatnak még bűnösség-érzési vagy nagyzásos tartalmak is, mint befolyásos barátok („látogatóba jön hozzám a miniszterelnök”) vagy megalomán, világmegváltó tervek („én vagyok Napóleon”).

Gyakran vezetik be a fenti, egyértelmű (ú.n. pozitív) tüneteket kevésbé felismerhető, körülhatárolható ú.n. negatív tünetek. Ekkor a beteg kezdeményezőkészsége, új dolgok iránti érdeklődése csökken, vagy teljesen megszűnik; visszahúzódik az emberi kapcsolatoktól, egyre inkább elszigetelődik. Nem érez örömet, gondolkodása pesszimistává válik, csökken az önbizalma, megváltozik az étvágya és az alvása is. Ezek a depresszió tünetei, amelyeket gyakran észlelnek a skizofrénia belobbanása, vagy a tünetek újbóli fellángolása előtt. Depressziós állapotban az öngyilkosság esélye jelentősen növekszik! Skizofréniások között nagyon magas (10 százalék körüli) a befejezett öngyilkosságot elkövetők aránya.

Korai figyelmeztető tünetek lehetnek még a hosszabb időszakon keresztül fennálló, kiváltó ok nélküli feszültség, idegesség, ingerlékenység, nyugtalanság, mozgáskényszer, figyelemzavar, feledékenység, „furcsa” viselkedés, korábban nem tapasztalt ezoterikus vagy vallási érdeklődés.

A viselkedésbeli eltéréseket rendszerint a család vagy a tágabb környezet szokta felfedezni - ritkább, hogy a beteg maga kér orvosi segítséget. Bizonytalan esetekben célzott pszichológiai tesztvizsgálatok segítik az orvos munkáját.

A kezeletlen skizofrénia hosszú távon rontja a gondolkodásbeli funkciókat, alkohol- és drogproblémákhoz vezethet, ill. növeli az öngyilkosság előfordulását.

A kezelés alapját a gyógyszeres terápiák képezik. A gyógyszeres kezelésben nélkülözhetetlen az antipszichotikumok (pszichózis elleni gyógyszerek) szerepe. A terápiás cél a tünetek (hallucinációk, téveszmék, gondolkodásbeli zavarok) megszüntetése és egy esetleges újabb epizód kivédése.

Gyógyszeres kezelés mellett a betegek 75%-ának állapota jelentősen javul. A páciensek egyharmada fenntartó kezelés mellett tünetmentes, néhányan teljesen meggyógyulnak. A páciensek egyharmada fenntartó kezelés mellett önálló életvitelt folytat, de nem teljesen tünetmentes. A páciensek egyharmada a gyógyszeres kezelés ellenére sem képes támogatás és felügyelet nélkül élni, de együttes gyógyszeres, pszichoterápiás és társadalmi segítséggel ez az arány 10-15%-ra csökkenthető! A nem gyógyszeres terápia körébe tartozik a rehabilitáció, a családterápia, a szociális készségeket fejlesztő tréning, a pszichoedukáció,valamint a kognitív terápia.

A szélsőséges eseteket kivéve a betegek nem szorulnak állandó kórházi felügyeletre. Ha az aktív fázisokat sikerül leküzdeni, a betegek gyakorlatilag teljesen tünetmentessé válnak, teljes életet élhetnek.  

A következő videó pedig Louis Wain rajzait mutatja. Wain grafikus volt, és - gondolom nem lepek meg vele senkit - skizofrén.  Az ő rajzain keresztül is lehet látni, hogy nagyjából mit tesz a világlátással, az érzelmekkel és a kifejezőkészséggel a skizofrénia.   Louis Wain macskái

Boldogság

Minden kedves blogolvasónak kívánunk boldog ünnepet, és élete legjobb évét 2012-re!
Legújabb klipünk

Takony

Takony egy idő van errefelé, nagyon úgy néz ki, hogy az idei december érdeklődés hiányában elmarad, ellenben két november van. Köszönhetően ennek az időjárásnak, Lili és Zalán megint betegek, pedig rájuk ez nem jellemző, max. 1-1 felső légúti klasszikusok jut egy télre, most egy hónapon belül másodszor dőlnek ki.
Lilinél előrehaladottabb a dolog, de ő jól disszimulált, Zalán viszont tegnap még teljesen jól volt, ma reggel meg telehányta a markát slejmmel. (Bocsi.....)
Viszont Zalán végre nem üvöltött a dokinál, nyitotta a száját, sóhajtozott, majd kikövetelte a matricát.
Én meg természetesen megint bemutattam egy Szent István-áldozatot a patikában.

Mondóka a la Zazi

Ecc-pecc, kimehetsz, holnap után bejöhetsz. Cérnára, cinegére, ugorj cica az egérre; fuss. Jött egy busz, kiesett a Rocktenors :-))))

Gyaur Barbie :-)

Úgy néz ki, hogy a gyerek (egyelőre) ateista. :-)
Naponta többször felvilágosít arról, hogy a Jézuska egy mese, a karácsonyi ajándékokat igazából az anyukák vásárolják, és becsomagolják, és eldugják.
Ezzel szemben a Mikulást, a húsvéti nyulat meg a Fogtündért simán elhiszi. :-) 

Hogy mennyire és miben különböző a két gyerek, azt jól mutatja a nemrég lezajlott párbeszéd.

Lilivel iskolaelőkészítős feladatlapokkal szórakoztunk (bár némelyik olyan bonyolult, hogy helyből egyetemi felkészítőnek tűnik, lásd a "melyik madár költöző?" című feladatot, ahol én már a madarak felismerésénél kihívásokkal küzdöttem :-D).

Pereceket vontunk ki perecekből (megy neki, szó se róla, de ha már előkészítőn kivonni kell, mi lesz elsőben: logaritmus?), az eredményt le kellett rajzolni. Mire Lili:
-Ne mááár, én nem tudok perecet rajzolniiiii. Ezt még nem tanultuk az oviban.
Erre Zalán lelkesen:
-Majd én, én tudok! Hogy kell? :-)

Egyébként méltatlanul kimaradt a megemlékezésből, hogy a Mikulás elvitte Zalán alvós cumiját is. Két napig még pityergett este érte, de meg lehetett vigasztalni; tegnap viszont már szóba sem hozta. Ebben is különböznek persze: Lili magától kidobta őket a kukába, Zalántól viszont ki kellett csalni. Nem volt vészes persze, mert csak itthon és csak éjszaka cumizott már több, mint egy éve, már a bölcsibe se hordtuk; na de épp itt volt az ideje.

Neeeem, nem tűntem el

ÁÁÁ, dehogy. ;-) Csak alig jut időm a bármire.
Új feladatkört kaptam a kórházban - a régi pénzért. Szeretem, bár keményebb, de közvetlen kapcsolatban vagyok a betegekkel. Egyelőre még kb. alsegédhelyettesi pozícióban működöm, de lesz ez máshogy is a későbbiekben. Némi tudásom és tapasztalatom van a dologban, de konkrét szakmai képzettségem nincs, így ha minden jól megy szeptembertől újra főiskolás leszek, hogy ezt is megszerezzem. Gyakorlatilag mentálhigiénés, egészségnevelő, szociális foglalkoztató munkát végzek.

A bent történtek kapcsán rájöttem, hogy mi a legnagyobb előnye a gyeses létformának a dolgozó anya létformával szemben: kikerülheted azokat az embereket, akiket akarsz. Ha lefáraszt az egyik anyuka a játszótéren - beszélgetsz másikkal. Ha idegel a kisboltos - mész másikba. Ha töketlen a gyerekorvos - keresel másikat. És így tovább. Ez az, amit nem tudok megtenni a munkahelyemen. Persze, tudom, kereshetnék másikat, de hagyjuk az önmegvalósító könyvek hurráoptimizmusát, és vegyünk elő egy közhelyet: ez Borsod megye. Meg a világgazdasági válság akárhanyadik felvonása, itt és most mindent meg kell becsülni.
Úgyhogy időnként bármennyire is szeretnék hollywoodi módon végigvonulni a kolléganőim között, és mindenkinek kiosztani egy jelzőt, majd utoljára bevágni magam mögött a bejárati ajtót, felelősséggel nem tehetem. Pedig lassan  utálok oda bejárni.
Piszok szar az általános hangulat, frontvonalak és lövészárkok alakultak ki az új főnök érkezésével, és én vagyok az egyik célpont. Ráadásul úgy, hogy csak a hátam mögött köpködnek, áskálódnak a becses kolléganők, egy mondta a szemembe, hogy mi baja, de az annyira abszurd és bizarr volt, hogy igazából értelmezhetetlen számomra.
Amúgy igazából nem is érdekel, meg nagyjából tudom: mozgalomban kellene velük utálnom az új főnököt, meg az egyik kolléganőt, akivel most közvetlenül együtt dolgozom, de utóbbit tudom kezelni, a főnökömet meg kifejezetten bírom. Hogy ők miért utálják, erre azt hiszem nincs magyarázat, max. az, hogy nem a régi. A régi  egy 36 éves, kifejezetten macsó habitusú pasas volt, akik kalálában imádtak, és aki férfinyelven kommunikált a férfidominanciához szokott nőkkel. A mostani egy nő, aki igazából nem is vezető alkat, és a maga finom eszközeivel próbál beilleszkedni.
Óvodás és gusztustalan szinteken zajlik az egész történet, tiszta szappanopera. Van benne ármány, szarkavarás a négyzeten, pletykák, rágalmak, hazugságok, sértettség a köbön....

A múlt héten az életünk során ránkszórt összes átok beérett. Először az anyósomat ütötték le fényes nappal az utcán, úgy, hogy az arccsontja és a térde is szilánkosra tört. Hozta a formáját, szóval ebből is káosz kerekedett, mely az Ózd-Miskolc vonalon zajlott, onnan ide, innen oda szállították, közben a Sanyival rendszeresen elkerülték egymást; némiképp ennek köszönhetően Sanyi összetörte apámék autóját. Ő szerencsére karcolás nélkül megúszta, de apám problémakezelése hagy némi kívánnivalót maga után.
Közben anyós is hozta a szokásos önfejű cirkuszokat, napokig nem tudták megoperálni, mert hol megadta a műtéti beleegyezést, hol visszavonta. Közben készült egy koponya CT is róla, ami azért egy-két kérdésre választ adott. Többek között arra, hogy a vizsgálatkor észlelt zavartsága nem a trauma következménye, hanem megint igazam volt :-P: rohamléptekben dementálódik, van agykérgi sorvadása, meszesedése, agylágyulása, szóval szó nem lehet arról, hogy a továbbiakban is egyedül éljen. Már most is nehezen látja el magát, de a későbbiekben ez csak rosszabb lesz. Úgyhogy próbáljuk az ő sorsát is rendezni.

Szerencsére a gyerekek jól vannak, van némi hiszti és feleselés, de belefér, még ha abban a pillanatban meg is ölnek vele.
Lilinek kiesett az első foga, rém boldog tőle. :-)

Az én 3 évesem

Nagyobb évfordulókon meg szoktam nézni, hogy nagyjából milyen fejlettségi szinten illik járnia a gyerekeknek. Zalán 3. szülinapja pl. egy ilyen apropó.
Azt mondják: utánoz másokat -ajaj, de még hogy. Rendszerint a nővérét utánozza, de szerepjátékokban meg rendszerint az óvónőit, vagy a bölcsis gondozónéniket - akiket amúgy meg sem említ, és soha nem utalt arra, hogy óvoda helyett bölcsibe szeretne járni.Nagyon szereti a csoporttársait és a nagyobb gyerekeket is, minden ódzkodás nélkül beáll közéjük játszani. Ennek én kifejezetten örülök, mert Lilin nagyon sokszor látom, hogy menne játszani, de nem "mer".
Érti azt, hogy valami az övé, vagy másé, szerencsére nem kifejezettten irigy, bár néha visít, hogy "az az enyéééém", de a Lili játékait például elkéri. Többnyire:-))).
Igen széles az érzelmi skálája, és szeretem benne, hogy ki is tudja fejezni, pl. mondja, hogy "most mérges vagyok rád". Nagyon igényli a dicséretet, rendszeresen kérdezi, hogy "anya, büszke vagy rám?". Egyébként Lili is ilyen, amin én jókat derülök, mert én pl. kívülről motiválhatatlan vagyok, ergo leszarom, hogy valaki dicsérget-e vagy sem. Lili viszont végtelenül boldog az úszáson kapott virtuális aranyhaltól, az angolos okosmatricától:-)). Jó iskolás lesz. :-)
Nekem úgy tűnik, hogy inkább apás most.
Azt még mindig nem szereti, ha a napirendjében valami nagyobb változás van, például Lili nem jön velünk haza az oviból, mert egy barátnőjéhez megy játszani, vagy logopédián van. Ahová egyébkét Zalán szerint Lili azért jár, hogy ki tudja mondani, hogy "jóka". :-)))
Nagyon ügyes, pl. peonzázik. Fel tudja egyedül tekerni a madzagot, eldobja, pörgeti, néha fel is tudja venni. Lilivel nagyon sokat játszanak szerepjátékokat, de Lili "foglalkoztatós" feladataiba is lelkesen beszáll. Képről szinte mindent felismer.
Az óvónője szerint is nagyon érett gyerek, mind mozgásában, mind szociálisan, mind érzelmileg.

A Mikulás mobilja

"Imádom" hétvégén a gyerekműsorok közben - vagy inkább már helyett- felbukkanó reklámokat.
(Tudom, én vagyok a hibás, mert manapság az a menő, ha nincs tévéd, de ha mégis van,  a gyerekeknek véletlenül sem szabad azt néznie.)
Ez a reklámdömping azért is jó, mert  ha a gyereknek nem lenne elég ihlete karácsonyi ajándék tekintetében magától, vagy mert Tóthpannának vagy Kamillának olyan van,  akkor innen tuti kap.
Lilinél nem is veszem komolyan a kérdést, mert neki minden kéne, amikor látja, de 2 perccel később már nem is emlékszik rá.
Az egyik ilyen "veszel nekem mágneses gömböt, ami terhes a kisgömbbel?!"-nél mondtam nekik, hogy írjanak levelet a Mikulásnak, rajzolják le, hogy mit szeretnének. Mire Lili:

-Inkább hívd fel telefonon.
-Én? Nem is tudom a Mikulás számát.
-Tavaly még tudtad...

Szerintem a Mikulásos mobiltelefonnal buktuk be ezt a kérdést, amin hosszas csevelyt folytattam tényleg az öreggel, amikor is a P. gyereknek azt üzente, hogy csak akkor látogatja meg őket, ha igazán szófogadóak lesznek. ;-)

Szóval modern gyerekek. Ez abból is látszik, hogy amikor Sanyi kihúzta éjszakára a rootert a 220-ból, mert a szomszéd lopja a netünket, Lili mondta meg, hogy mit hová kell dugnom...:-DDDD
És amikor ezért megdicsértem, akkor jött a válasz:
-Hja, kis tudós vagyok. :-D

Az, kis tudós, csak írni nem fog megtanulni az életben, legalábbis most úgy tűnik. Zalán a 3 éves Lilihez képest Picasso, minden túlzás nélkül. Felismerhető halacskát, fejet rajzol. Ez a két témája van a művészetének egyébként: ha hengeres izét rajzol, akkor az halacska, ha fejet, akkor Sándorkornél. Aki A Barátja. Nagy A-val, nagy B-vel.
Amúgy meg gyagyákok, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. :)))

Anyád...

Épp ma jutott eszembe, hogy amikor anyám annyi idős volt, mint most én, akkor volt egy 16 éves lánya - én. És eszembe jutott pár mondat, amit akkoriban sűrűn hallottam tőle, és megállapítottam, hogy ezeket én soha nem mondanám. Ergo nem vagyok olyan, mint az anyám! :-)) Ezen a felismerésen olyan jót röhögtünk Enivel. :-))) Mert persze senki sem akar olyan lenni, mint az anyja, aztán mégis olyan lesz. Időnként én is döbbenettel konstatálom, hogy anyám beszél belőlem:-). Főként Lilivel kapcsolatban érzem ezt, mert a liba kiköpött olyan, mint én, amire én úgy reagálok, mint az anyám. ÁÁÁÁÁ. :-)) De legalább felismerem. Az félsiker. :-)

3

 

P. Zalán, leendő rocksztár és basszusgitáros

Ezt kérte születésnapjára. Meg mentőautót és  rendőrautót. Előbbiből villogós-szirénázós változatot kapott, szerintem 3. napig ezzel a szirénázással fogok álmodni, mert nem unja. :-S

Csalóóóó

Lili hord haza a logopédiai foglalkozásról feladatlapokat. Ezeknek egy része arról szól, amit ott, együtt csináltak, és gyakorolni kell, más része "házi feladat". Utóbbiban volt egy olyan, amikor azokat a szavakat kellett megjelölni, amiben "r" hang van. Ott volt a tárgy képe, ill. föléírva a neve (a rozson magamtól gondolkodam volna egy ideig...). Az instrukciók szerint nekem kellett felolvasni, Lilinek megjelölni. Feltűnt, hogy nem engem figyel, hanem a papírt, és egy idő után rájöttem, hogy nem hallja az "r"-t, hanem a betűt keresi a szóban. :-))) Hamarabb fog olvasni, mint berregni.....

Futok magam után

Na szóval már megint az van, hogy lemaradok a krónikaírással, mint a borravaló. Ez frappáns volt ugye, sose hallottátok?;-)
Ahogy visszanéztem, legutóbb a logopédia-helyzet miatt morogtam. Nos, kérlek alássan, ez megoldódott. Igaz, hogy a kirendelt Scsipovicsné Sipos Krisztina ( nem is így hívják, forrás 2 perctől.)) csak januártól vállalta, de vannak nekünk nagyon kedves ismerőseink, és rövid időn belül két szakember elérhetőségét is megkaptuk. Az első megkérdezett el is vállalta Lilit, úgyhogy szerdánként az ő Panna barátnőjével karöltve járnak "r"-t gyakorolni. Igen, r-t. Mert az újabb logopédus szerint is csak az a problémás hang, bár ő egyetértett velem abban, hogy valóban renyhén artikulál a lány, de ez a gyakorlatok hatására úgyis "feszesedni" fog.

És úszni is jár, Jony (ejtsd dzsoni) bácsihoz. (Ma láttam leírva az anyakönyvezett nevét, jobb a dzsoni.....-))))
Természetesen a logopédiától és az úszástól is szorong, többnyire pityeregve megy be, de hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy logopédushoz mindenképpen kell járnia, ez nem kívánságműsor. Az úszásból meg azért nem engedünk, mert ha már bent van, akkor jól érzi magát és élvezi (minden új dologgal így van egyébként), másrészt viszont valamikor meg kell tanulnia, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben nem feltétlen 100%-os lelkesedéssel vesz részt, ellenben attól, hogy nincs hozzá kedve, meg kell csinálni - gondolunk itt elsősorban az iskolára. Harmadrészt kudarcot vallottunk azzal, hogy a tüdőnket kibeszélve próbáljuk oldani az új helyzetektől való szorongását, úgyhogy most némiképp sokkterápiára váltottunk, és kitesszük újabb és újabb helyzeteknek, hátha "beleszokik", és nem fog ennyire szorongani mindentől.
Egyébként totál bipoláris a gyerek, mert kifelé menet le kell lőni, úgy fel van dobva....:-))) Úgyhogy csak mérsékelten vagyok hajlandó aggódni miatta. Én is ilyen voltam egyébként, kinőttem. :-) Más tészta lenne, ha folyamatosan és végig a sarokban ülne, de pl. az úszástól az edzés megkezdéséig fosik - saját bevallása szerint attól, hogy Jony bácsi rászól, hogy valamit nem csinál jól. Megbeszéltük, hogy Jony bácsi azért van ott, hogy tanítsa, ő meg azért, hogy gyakorolja, és semmi probléma nincs azzal, ha valami nem megy elsőre, próbálgassa, és egyszer sikerülni fog. :-) Tegnap dobálták őket a vízbe, Lili az első csobbanás után elsunnyogott, és nem állt be többé a sorba, mert nem jött be neki. Kíváncsi voltam, ma is lecsalja-e a dolgot, de ma csúszdáról zúgtak a vízbe, és önszántából többször is ment, és láthatóan piszkosul élvezte. :-)

Kistök meg.. Jaj, hát F.I.Ú. Jövő héten 3 éves, annak minden bájával és kínjával együtt. Imádnivaló apafüggő, csajozós, nagydumás pocok, a nővére szeme fénye. :-)) Természetesen úszni akar járni - elvileg tavasszal jöhet majd, bár szerintem még kicsi ahhoz, hogy megértse, hogy mit akarnak tőle. Tegnap meguntam a több hetes nyígást, és vettem Lilinek egy peonzát - persze neki is kellett. Majdnem olyan ügyes vele, mint Lili:-)))
Egyébként az óvodának jár egy hatalmas halleluja, hihetetlen módon szeret oda járni. A múltkor találkoztunk a bölcsődei gondozónőjével, a nyakamba kapaszkodva rá se nézett, és amikor elment, azt kérdezgette, hogy "ugye nem megyek bölcsibe?". No comment. De mindegy is, elmúlt végre, itt most tényleg jó neki. Vannak barátai, szereti az óvónőket, akik tényleg lelkesen terelgetik őket. Csak egy adalék: Lilit viszem a csoportba, óvónők ülnek az asztaluknál, beszélgetnek, adminisztrálnak MINDIG. Zalánéknál óvónénit  a szőnyegen ülve találom, közöttük, mesél, játszanak, mondókáznak, énekelnek MINDIG.
Amúgy Lilinél  talpraesettebb, vagányabb - na persze második gyerek, és így edzettebb - nem hiszem, hogy nála lesz ilyen szorongós gondunk. :-)

Én meg...Bah....Kb. 15-20 NŐvel dolgozom együtt. Egy darab pasas nincs az osztályon, és ez rohadtul meglátszik, ösztrogéntúltengés van:-). Nálam most pénteken telt be a pohár, úgyhogy minden pozitív hozadék ellenére (5 percre vagyok az ovitól, iskolától; én bírom az új főnökömet, ellenben az osztály jelentős hányadával, akik rosszul értelmezett lojalitásból csípőből utálják...)úgy döntöttem, hogy keresek másik állást. Valljuk be, nagyobb kihívásoknak is eleget tudok tenni, mint, ami a hivatalos munkaköröm most, másrészt a fizetésem is egy vicc, bár már annak is örülni kell, hogy van. De leginkább a légkört utálom.
Kb. úgy képzeljétek el, hogy reggel felkel a kolléganő, megélesíti a körmeit, majd egy vitriolfiltert leforráz és megissza. Utána eszik egy kis epés joghurtot, lezuhanyzik ellenkezésben, és fúj magára sértődöttségből bőven. Na és persze van, aki mindehhez alkatilag egy közönséges bunkó, az a kedvencem.Meg az inkompetens bunkók. Némelyiket még a klimax is színesíti, szóval gyönyörű. Egy felüdülés oda bemenni.
Szóval jótanács: soha ne dolgozz csak nőkkel. Soha. Kell legalább egy pasi, aki előtt nőnek, és nem hisztériás picsának kell látszani.