Szabad-e locsolni? Benzinnel...

Tudunk élni, szó se róla. Egyrészt svájci frank alapú hitelünk van, ami ugye már egyfajta luxus, másrészt 350 Ft-os benzinnel játszunk locsolókocsisat Egerben.
Történt vala, hogy családi program gyanánt felkerekedtünk, és megrohamoztuk az egri várat, mint Szulejmán. Próbáltunk Lilinél némi érdeklődést kiváltani a török sztori iránt, de igazából egy szabatéri színpad láttán lett lelkes, illetve a bástyáról kiszúrt egy hidat, amin mindenképpen át akart menni. Zalánt meg csak a híd alatt folyó víz érdekelte. Őt mindenhol csak a víz érdekli. :-)
Hazafelé már a parkolóházban feltűnt, hogy irdatlan benzinszag van, de azt hittük hogy más autója bűzlik. De a benzinszag csak jött velünk, így leálltunk egy parkolóban, ahol láttuk, hogy nem csak a szag jön velünk, hanem konkrétan folyik a benzin az autónkból. Szerencsére sikerült elérnünk az autószerelőt, aki generálozni szokta a dögöt, és telefonos segítséggel felfedeztük, hogy a motortérben tört el valami 10 centis cső, és azon spriccelt az üzemanyag. Mák, hogy autókozmetikás múltjában Eger Sanyihoz tartozott, és még odafelé felfedeze, hogy az egyik szalonból autóalkatrész-üzlet lett, nem is volt messze, így elszalad oda némi segítségért.
Közben Lili hulla álmosan pánikolt, hogy most mi lesz, hogy megyünk haza, ő nem akar gyalog hazamenni, alig tudtuk megnyugtatni. Nem mellékesen mikor kicseréltük azt a kis szart, mi is felsóhajtottunk, hogy egyrészt irtó szerencse, hogy mindez nem a pusztában történt valahol, másrészt nem forró motornál - mert a zajvédő kárpit is elég emberesen megszívta magát.
Lili nem is mert elaludni hazáig, minden erejével azon volt, hogy ébren maradjon. Énekelt, hülyeségeket besélt, csak azért ájult el a végén, mert már nem bírta.

Na, hát élni tudni kell. Kb. negyed tank benzinünk folyt el egyébként....

Másik Lili kedvenc

Lili kedvence

Má' megen a bili

Most komolyan: én vagyok hülye, vagy a világ? Rendszeresen megkérdezik tőlem, hogy hogy áll a bilivel Zalán? Hogy állna? 3 hónap múlva lesz 2 éves, hogy kéne állnia? Sehogy. Én annak is örülök, hogy szól, ha kakis és felfigyel arra, hogy pisil éppen.
Lili 2 éves és 1 hónapos volt, amikor szóba állt a bilivel, aztán túlzás nélkül 3 nap alatt lett szobastiszta. Addig hallani se akart róla, ellenben olyan stabilan alakult ki nála, hogy egy esetre emlékszem, amikor bepisilt, de akkor is arról volt szó, hogy későn szólt, és már nem értünk ki a wc-re egy üzletből. De emlékeim szerint Lili ezzel erősen a "korai szobatiszta" mezőnybe tartozott, vele bezzegeltek anyukák a saját idősebb csemetéiknek.
Most vagy idősebbnek nézik Zalánt, bár akik kérdezik, általában tudják mennyi idős, vagy most tartanom kéne a rekordot, vagy mi? Eszembe sem jut biliztetni, mert nem érdekli. Tudja, hogy mire való, nagyon ritkán rá is ül ruhában, többször megkérdezem akar-e abba, vagy a wc-be pisilni, de rendszeresen nemet mond.
Ellenben időnként megáll, figyel és szól, hogy pisi. Azaz érzi, hogy most pisil a pelenkába. Egyelőre nem tudjuk, hogy mikor műtik meg a fütyijét, ezért sem akarom túlzottan forszírozni a bilizést, mert szerintem vagy stabilan szobatisztán kellene, vagy egyáltalán nem, mert a labilis szobatisztaságában biztosan visszavetné a macera. De hamarosan ez is kiderül.
Amúgy hetek óta rohamléptekben fejlődik verbálisan, egyre több szót használ, sokszor mondatokban kommunikál, bár egyelőre nem ragoz. Lilivel ellentétben mindenkinek köszön: szia, csókolom, hello. :-) tegnap a Szinvának is köszönt: hello víz! Rettentően vízipocok, bárhol, bármikor, bármilyen formában meg van őrülve a vízért.
Thomas és barátai forever, szerintem már az összes szereplőt felismeri. Thomas Nagykönyve a Biblia, azzal fekszik, azzal ébred. Lilivel nagyon jól elvannak, persze időnként nyúzzák egymást, de ez természetes.
Lili lassan-lassan kezd helyrerázódni, bár még mindig keményen kell fogni, mert sokszor elszalad vele a ló.
Ő is egyre választékosabban beszél, bár gondolom az is sokat segít ebben, hogy napközben velem van, engem hall beszélni, nem a többi 4 évest. Tulajdonképpen nem újdonság tőle, de egyre fogékonyabb a zenére. És egészen jó füle van, szóval nem Lili babától meg a többi gyerekzenétől indul be. Napok óta röhögünk a következő mondaton:
"Anya, én nem akarok zeneovit hallgatni, tedd be a Kimbit(Quimby)." Úgyhogy a gyerek Quimbyt hallgat. Jó, cenzúrázott verziót, nem akarom, hogy oviban az üvöltse, hogy "annyi minden szarral kell még megküzdeneeeem":-D (Don Quijote ébredése). A Most múlik pontosan miatt rákattant a Csík zenekarra, amivel megint semmi problémám. :-) Kiss Tibi szövegei kellően metaforikusak és szürreálisak ahhoz, hogy értse, másrészt sok gyerekdal sem a logikájáról híres. ;-)

Focistafeleségek

Megtalált az egyik közösségi oldalon egy régi ismerős. Régesrég hallottam róla, meg egyébként is szokásom megnézni a feltöltött fotókat, képbe kerülni kicsit a postokból.
Megállapítottam, hogy bitang jól néz ki, nem kicsit irigykedtem. Aztán egyre jobban elképedtem. Van fenn róla kb. 30 db fénykép, bikiniben, törölközőben, és egyéb, enyhén kihívó ruhákban, pózokban. Aztán az egyik kommentből kiderült, hogy a fényképek egy részét a már jócskán tinédzser fia készítette. Az anyjáról, szexistennőként pózolva. Nem szokásom mindenhol szexuális devianciát látni, erre sem mondom azt, de nekem kicsit kemény. Mint ahogy az is, hogy minimálruhás, pózolós képeket tár ország-világ elé. Egy civil, háromgyerekes anya. Akinek a férje egyébként egy konzervatív üzletember. (A második. De ez csak egy gonosz megjegyzés volt részemről. :-D) Aztán több kommentet végigolvasva világossá vált, hogy ismerősöm a saját teste rabja. Minden fotónál megjegyzi, hogy nincs retusálva, ez ő maga, hús és vér. 3 gyerek után. Ahogy elnézem lehet, hogy retusálva nincs, de némi szilikon azért becsúszott. :-)Ja, meg egy alaposan kikísérlezetett szájtartás és pillantás. :-)
Vitathatatlan, hogy csinosan öltözik, nincs egy deka súlyfeleslege sem, nem lóg a melle, rendben van a bőre, haja, sminkje. De ez a lényeg? Egy tini meg két kicsi anyjaként? A legkisebb szerintem 2 sincs. Ennyire kell az önigazolás? Vagy egyszerűen csak hiúsággal kombinált butaság?
Biztos rossz körökben forgok, de van pár ilyen ismerősöm (én focistafeleségeknek hívom őket), akiknél már-már mániáva vált, hogy kiváltsák a "hűbazmegdejólnézkikétgyerekután" reakciót. És csak azért sem változik meg attól, hogy gyereke született, továbbra is tűsarkakon bukdácsol, csőtopban, macskanadrágban, talpig sminkben és frizurában a játszótéren is. És mindenhol kétszer aláhúzza, hogy ő maradt ugyanaz a "vagány, bulizós csajszi", mint x számú gyerekkel ezelőtt. A háttérben meg mindig a megfelelni vágyás van. Megfelelni egy trendnek, a barátnőknek, a férjnek. Az egyik kifejtette, hogy naná, hogy megcsináltatta a melleit két gyerek után, mert EZ ALAP; ez igényesség kérdése, meg hát ki akarja, hogy a férje feszes mellű 16 évesek után csorgassa a nyálát. Nos én sem akarom, ezért nem választottam olyan férjet, aki nem veszi tudomásul, hogy a nők teste a szüléssel átalakul. Sőt, a férfiaké is, és nekik még csak szülni sem kell hozzá.
Úgy gondolom, hogy nem igénytelen az a nő, aki a szülés után nem kínlódik, hogy újra beleférjen az XS-es méretű latexnadrágba, de ápolt, és az alkatának, korának, helyzetének megfelelően öltözik. Rólam se szakadt le a magas sarkú cipő régen, sőt XS-es nadrágom is volt (nem röhög!), de úgy gondolom, hogy nem feltétlenül kell pofára esnem egy 10 kilós gyerekkel a kezemben 12 centiről és hülyén néz ki, ha a homokózóba hajolva a homokozóban ülők a melleimet, a padon ülők ameg a miniből kivillanó fenekemet csodálják meg. (Jó, spotán szoktam sztrippelni a zebrán, mint köztudott:-))
Persze, időnként kicsit irigylem őket, mert nem állnak 3 órát a próbafülkében, hogy kiválasszák azt a pár ruhadarabot, amiben emberek közé mennek, meg nem kínlódtak 2 hónapja a fürdőruhavásárlással, mert elég egy zsinórtanga lányka háromszög felsővel (nehogy többet takarjon, mint a bimbó, nem azért dolgozott - apu (az áráért) meg a plasztikai sebész -, hogy ne csodálhassák meg teljes pompájában).
Nem, nem savanyú a szőlő. Elismerem, megdolgoztak a testükért. Én ehhez túl lusta és piknikus alkat vagyok, távol áll tőlem az aszkézis. ;-)

Rinyálós poszt

Bosszant, amikor valaki egyfolytában csak panaszkodik a gyerekére, de lassan én is belépek a klubba.
Lili 2 hete valami iszonyat. Állandóan nyíg, nyafog, bőg. Egyszerűen nem lehet neki ellent mondani, mert a minmum az, hogy elkezd nyafogni, de legtöbbször olyan üvöltésbe kezd, mintha épp nyúznák. Szó szerint őrjöng. Persze rettenetesen akaratos, mindig akar, vagy épp nem akar valamit, így sokszor kerülünk összetűzésbe. Na meg látványosan untakozik a nap nagy részében, pedig Zalánnal már egész jól eljátszik, ha akar. Bármit ajánlok neki, ő azt nem akarja. Illetve "neeeeeeeeeeem akaroooooooooooom, neeeeeeeeeeem szeretném". A másik slágere: nem tudom. Mindenre ez a válasz. Meg a szó nélküli arcomba bámulás, időnként félmosollyal megspékelve. Nem mondom, hogy nem idegesít. :-S Ráadásul állandóan variál. Másrészt meg csípőből, dacból nemet mond dolgokra. Arra is, amit egyébként szeretne, de csakazértisnem. Továbbra sem engedek neki, úgyhogy ha egyszer valamit eldöntött, vagy eldöntöttem, akkor ahhoz konzekvensen ragaszkodom. Így lett szótárunk egyik alapdarabja, a "nem szerettem VOLNA". Minden alkalommal elmagyarázom neki, hogy mi ezzel a probléma, de letojja. Zsigerből jön neki a dacolás.
Nem mellékesen nem alszik délben, csak elenyésző százalékában a hétnek, így délutánra már tiszta nyűg. Képes 2 órát kínlódni a szobájában (Zalánt is felébresztve a folyamatos mocorgással), de akkor se alszik el. Bónuszként éjszaka nyíg, forgolódik, dobálja magát, időnként visít, beszél. Eddig azt mondtuk: melege van. De most már nincs meleg. Épp a frontra fogjuk. Én elhiszem, hogy unatkozik, azért az ovi jóval mozgalmasabb hely, de ez a látványos szenvedés itthon....
Én meg nem vagyok napi 24 órás szórakoztató egység, pláne nem vagyok szórakoztató úgy, hogy két hete nem alszom el hajnali kettő előtt, és max. fél 8, ameddig hagynak aludni.
Ha játszom vele, akkor nyíg, mert Zalán odajön. Ennek ellenére, ha felajánlom, hogy menjünk mi el ketten valahová, akkor azér nyíg, hogy jöjjön az apja meg az öccse is.
Nyíg a játszótérért, de ha lemegyünk, látványosan unatkozik, ha nincs lent valamelyik csoporttársa. Bencével rákaptak a verekedésre. Bence addig ellenkezik vele, amíg Lili vevő lesz rá, és 2 percen belül már üldözik egymást és ütik, rángatják. Nem lenne ezzel bajom, mert ellenkezzenek, üldözzék egymást, csak épp az első két percben nevetnek rajta, utána Bence olyan ideges lesz, hogy mérlegelés nélkül,"izomból" üt, lök. Az is csoda, hogy eddig megúszták különösebb sérülés nélkül. Lili meg eddig simán kilpett az ilyen szituációkból, ő volt az okosabb, aki enged, de most akkor is visszaadja, nem ahgyja magát. Bence is, így napestig elütnék egymást.
Most biztos mondják páran: nem fárasztom le. De nekem ez olyan hülyén hangzik, hogy délelőtt megyek vele, mint a hülye, hogy lefáradjon a déli alváshoz, délután meg azért, hogy az estihez....Ha olyan tevékenységben leli örömét, amitől kifárad, akkor semmi gond, de csak azért sétálni vele kilométereket, bicikliztetni, futtatni akármi, hogy elfáradjon, nekem olyan visszás.
Na meg most kezdi a féltékenykedést. Utánozza Zalánt, és várja ugyanazt a reakciót 4,5 évesen, amit a kétéves se öccse megkap. Milliószor elmagyaráztuk már neki, hogy ő sokkal nagyobb, ügyesebb, okosabb, és ő már ezt meg azt meg amazt is tudja, és hú, milyen ügyes, de akkor se áll le vele. Húz két vonalat egy papírra, és elvárná, hogy körbeugráljam, mert mennyire ügyes. Én meg két vonalért nem fogom. És abban is biztos vagyok, hogy ha a maga szintjén produkál valamit, akkor annak ugyanúgy örülünk, mint Zalánnál. Pl. Zalán tegnap megtanulta a nevét, nevettünk, tapsikoltunk, rém ügyesen mondja. Erre Lili is. Mondtuk nagyszerű, és hol lakik, hány éves, melyik oviba jár stb. stb. És neki is örültünk, nevettünk, tapsikoltunk. Kb. ugyanannyi ideig, ugyanolyan intenzitással, ugyanabban az ütemben,. Figyeltünk. :-) Ennek ellenére 20-szor ordította el a selypegve a nevét, és azt várta, hogy azért dicsérjük meg. Egyébként gondolom azért jött ez most elő nála, mert Zalán már kezd "egyenrangúvá" válni vele, és félti a pozícióját. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de Lili mostani dackorszakának kezdete egybeesik azzal, amikor Zalán látványosan elkezdett beszélni. Így nem csoda, hogy ő is folyton beszél. Gondolom mennyiségi eszközökkel akarja legyőzni az öccsét. :-) Ettől függetelenül jól megvannak együtt, csak sokszor megy a harc.
(1perccel ezelőtti történet:
Számítógépeset játszik, odatettem neki a tükröt monitornak. Zalán odament, erre Lili lekapta a tükröt és ráült. Mondtam: ez veszélyes, mert üvegből van és eltörik, megvághatja őket, tegye vissza. Duzzog, hogy de neki ez nem is kell, ő nem akarja ezt monitornak. Jó rendben, elvettem, feltettem a polcra. Mire bekapcsolt a sziréna. Neki az kell. Mondtam nem, mert azt mondta, hogy nem kell. Akkor ő elveszi. Nem, nem veheti el, meg ne próbálja. Erre ordítani kezdett, hogy akkor őt nem érdekli semmit, és megy a szobájába. Most fekszik az ágyán és duzzog. Zalánnak adtam inni, kérdeztem kér-e ő is, nem válaszol. Mondtam oké, de nem jöhet egy perc múlva, hogy mégis kér.) Komolyan, mint egy tinédzser. Azt hittem akkor jön majd ez a nemszólokegyszótsevagybevágomazajtótordítva-tempó.
Egyébként Zalán is ugyanúgy próbálom kordában tartani, mint Lilit, és olyankor a művésznő átmegy Supergirlbe. Úgy védi az öccsét velem szemben, mint egy amazon. :-)Egymással nem harcolnak egyébként, némi nézeteltéréseik adódnak, amikor Prince Kong Zalán belemászik a Hamupipőke Lili babavilágába, de pillanatok alatt túl vannak rajta. Zalán akarja időnként privatizálni Lili cuccait, de megbeszéljük, hogy kölcsönbe, játszani megkaphatja, ha elkéri a nővérétől, de az a Lilié. Lili meg odaadja. Ezekbe a helyzetekbe én kínosan igyekszem nem beleszólni, meg tudják ezt egymás között is oldani, nem kell az én hatalmi szavam. Max. mediátorkodom néha kicsit. ;-)
Meg lassan mantráznom kéne, vagy jógáznom, meditálnom, avagy ütős-rúgós-szétverős-visítós tevékenységet választanom, mert a türelmem igencsak a végét járja. Bár már többekkel (anyákkal) megvitattuk, hogy ránk férne egy ordítva éneklős-agancsos kólás-láncdohányzós-cipőszéttaposósan táncolós este. Éccaka. Nap. Hét:-)

Szól a zene...

Kénytelen vagyok ilyen happy dalokat hallgatni, mert a családirtás küszöbén állok. Ezt egyébként tegnap fedeztem fel a youtube-on, amikor fülhallgatóval a fülemen ültem a gép előtt, hogy ne halljam az üvöltő, kiabáló, alkudozó Lilit. Olyan szinten gyagya az utóbbi időben, hogy csak idő kérdése volt egy nagy balhé. A tüdőm kibeszélem, akkor sem hallgat rám. Az egyik verzió, amikor megáll ugyan, de flegma mosollyal némán bámul a képembe (azt hittem ez majd tizenévesen, de koraérett vazzeg:-)); a másik meg amikor meg sem áll, a válla fölött lök oda valamit, ami kb. a "nem érdekel"-lel egyenértékű. És ugye az örökzöldje: minden kérdésre NEM a válasz. És 2 másodpercen belül meggondolja magát és sikítva, toporzékolva (na jó, páros lábbal ugrál, de ez tulajdonképpen toporzékolás) követeli azt, amire előtte nemet mondott.
Tegnap is ilyenen borul ki a bili, már fürdés, vacsora után, úgyhogy közöltem, hogy nincs játék, irány a szobája, jóccakát. Na persze felháborodott, tiltakozott, alkudozott, ordított, toporzékolt, de már nem hatott meg. Mivel Zalánt se hagyja aludni napközben (ő se szokott, ezért is dinnye estére), így ő elaludt a cirkusz közepette, én meg feltettem a fülhallgatót. Éjszaka elég szarul aludtak, nem tudom a dráma hatása-e, vagy a melegé, de felváltva kiabáltak. Lilit viszont kicserélték. Kérem-köszönöm funkcióban működik, elsőre hall, nem alkudozik, ha kérek tőle valamit.
Zalán is nyomja a maga kis terribletwo hisztijeit, úgyhogy ááááááááááááááááááááááááááááááááááá.
Azt hittem, Lilinél már vége a hisztinek, egész régen adta már elő. De a múlt héten többször is volt hisztikezdemény a játszón, egyik nap fel is jöttünk, mert nem bírta magát helyretenni. Én tudom, hogy új a helyzet, nincs ovi, egész nap együtt vagyunk, és most hosszú időn át kell osztozni a figyelmen az öccsével, plusz volt 5 napot anyáméknáél, ahol körülugrálták, de ezt mind megbeszéltük. Úgy tűnt, érti, megérti, és mégis így sül ki nála a feszültség.

Kánikulai hírmondó

Rohadt meleg van, ez gondolom senkinek nem jelent újdonságot. Pedig az Akármilyen bácsi megmondta, hogy a július erős lesz, meg hideg. És neki az összes jóslata bejött. Az árvizet is megjósolta - utólag. ;-)
A héttől kétgyerekes vagyok, mert Lilire hatott az ovis ellenkampány, itthon akart maradni. A múlt héten a nagyszülőknél nyaralt - életében először, önálló döntés alapján, és még maradt volna.
Zalán jobban hiányolta. Nem is evett rendesen, ami ugye nála nagy szó. Minden hajnalban átvándorolt hozzánk újra, és reggelente bement Lilit keresni a gyerekszobába. Pedig értette, hogy hol van, mert aki kérdezte, annak mondta, hogy "Lili elment papó". De az arcát látni kellett volna, olyan szomorúan biggyesztette közben a száját, hogy meg kellett a szívnek szakadni.:-)
Előtte Nyíregyházán voltunk az állatkertben - ez volt Lili névnapi ajándéka. Már régen vágyott oda, így elmentünk. Megérte, mert nem csak ők élvezték, mi is.
Egyébként semmi extra szerencsére. Nyári uborkaszezon. :-) Apánk dolgozik egész nyáron, az őszi választások előkészítése miatt nem nagyon tud eljönni.
Én időnként agybajt kapok, mert Lili megint olyan, mint a szamár a Shrekben: joga az van a hallgatáshoz, csak képessége nincs...Mindig mondanivalója van, mindig akar valamit,és azonnali reakciót vár rá. Ha nem reagálok, addig mondja...
És Zalánis kezdi átvenni.

SóstóZoo 2010. július

Katt a képre, képtár

Baltazár még mindig nem alkuszik, avagy testvérféltékenység máshogy

Vagy rossz napja van Zalánnak, vagy megint beindult az apokalipszis program nála, de tör-zúz, verekszik egész nap. Hisztihegyek, semmi sem jó, csapkod, földhöz vág bármit, önnön magát is. Mai jelszó: NEEEEEEEEEEEEM JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!
Lilire is rácsapott oviból hazafelé, ok nélkül, aztán itthon majdnem kinyomta a szemét, mert a nővére meg akarta nézni a thomasos mesekönyvét. "Enyém"-üvöltötte, és már ütött is. Igazából nem tudom honnan szedte, mert Lili nem ilyen. Szóval honnan jött a reakció, a szó? Zsigerből? Mindenestre úgy gondoltam itt az ideje tisztázni, hogy ez marhára nem helyénvaló viselkedés, nem verheti a testvérét, és legyen kedves bűnbánatot tanúsítani, és némi Canossát járni. Természetesen a dacreakció azonnal beindult, nem volt hajlandó bocsánatot kérni a tesójától (pedig tud, ha véletlenül csinál valamit, már mondja is: boccsi), nem simogatta meg, elrohant a szoba másik végébe. Ráaadásul a szája is lepittyedt rögtön, gondolom a fegyelmezés sem tetszett enki, meg valahol aztán tudatában volt annak, hogy rosszat tett. De akkor se alkuszik.
Megfogadtam, hogy nem fogok túlzottan beleszólni a vitáikba, hatalmi szóval aztán végképp nem, de azért a verekedés nem ez a tétel.
Plusz Zalán féltékeny. Ő, a kicsi, aki kis túlzással napi 24 órában velem van, féltékeny az óvodás nővérére. Lilinek olvasok mesét, beszélgetünk, agresszív törpe jön az ő mesekönyvével, és túrja ki a nővérét. Ilyenkor Lili oda is engedné (cseppet meghátrálós típus, sokszor látom, hogy ilyen helyzeteket úgy old meg, hogy egyszerűen kilép belőle), de én nem szoktam engedni. Bármennyire is pittyed Zaza szája, megmondom neki, hogy most Lilinek olvasok mesét, ha befejeztem, akkor neki is szívesen, várjon egy picit, addig építsen, rajzoljon stb. Annyira már haladtunk, hogy sértetten ugyan és ugrásra készen, de félreáll.
Nem baj, haladunk. Szeretik egymást, úgyhogy az alap már megvan. ;-) Innen csak elrontani lehet, de igyekszem, igyekszünk jól csinálni.

Tessék már észrevenni....

Két nap szabi után Lili újra ment oviba. Most már lentre vannak összevonva, Liliék a kiscsoportosokhoz csapódtak, ott volt Bence is, ennek ellenére erősen szorongva ment be. Ugye a rettegett mumus, a földszint, amivel ijesztgetik őket (gondolom, a "ha úgy viselkedsz mint egy kiscsoportos, lemész a kiscsoportosokhoz"-kontextusban), ráadásul óvónéni is erősen leszarta az egészet. Bevittem Lilit, az óvónő ült egy asztalnál, felnézett, amikor ráköszöntem, visszaköszönt, és csinálta tovább, amit. Kb. mintha egy zsák krumplit vittem volna, tegyem le valahová; egy percet sem szánt arra, hogy üdvözölje a gyereket, kicsit oldja. Az ágyneműjét is a másik csoport dajkája vette el. Ő konstatálta, hogy most jött először Lili (sőt a nevét is tudta) a héten, mondta neki, hogy melyik fürdőszobába tegye a törölközőjét, melyik csoportba menjen...
Amúgy folyamatosan az az érzésem, hogy rohadtul észre kéne venni, hogy mi most zavarunk.Mint amikor vendégségben ugyan nem küldenek haza, de elmennek zuhanyozni, lefeküdni. Az óvoda július 26-tól bezár négy hétre, ennek ellenére most festik bent a korlátokat, az udvaron a mászókákat. A csoportszobában tegnap pl. ablakot pucoltak. Reggel nyolckor.
Lili még a héten megy, a jövő héten anyumékhoz megy nyaralni, utána meg úgy döntöttünk közösen, hogy itthon marad. Ő sem erőlteti, engem meg rohadt mód idegesít ez a "nyári erőjáték".
Nem mellékesen kicsinyes módon viszonoztam én is a szarakodást. Két hete elhoztam a faxból a festéket, mert megkértek, hogy cseréljük már ki, és nem szakadtam meg az igyekezettől, hogy pótoljam. Nekem is nyár van:-P.