Két nap szabi után Lili újra ment oviba. Most már lentre vannak összevonva, Liliék a kiscsoportosokhoz csapódtak, ott volt Bence is, ennek ellenére erősen szorongva ment be. Ugye a rettegett mumus, a földszint, amivel ijesztgetik őket (gondolom, a "ha úgy viselkedsz mint egy kiscsoportos, lemész a kiscsoportosokhoz"-kontextusban), ráadásul óvónéni is erősen leszarta az egészet. Bevittem Lilit, az óvónő ült egy asztalnál, felnézett, amikor ráköszöntem, visszaköszönt, és csinálta tovább, amit. Kb. mintha egy zsák krumplit vittem volna, tegyem le valahová; egy percet sem szánt arra, hogy üdvözölje a gyereket, kicsit oldja. Az ágyneműjét is a másik csoport dajkája vette el. Ő konstatálta, hogy most jött először Lili (sőt a nevét is tudta) a héten, mondta neki, hogy melyik fürdőszobába tegye a törölközőjét, melyik csoportba menjen...
Amúgy folyamatosan az az érzésem, hogy rohadtul észre kéne venni, hogy mi most zavarunk.Mint amikor vendégségben ugyan nem küldenek haza, de elmennek zuhanyozni, lefeküdni. Az óvoda július 26-tól bezár négy hétre, ennek ellenére most festik bent a korlátokat, az udvaron a mászókákat. A csoportszobában tegnap pl. ablakot pucoltak. Reggel nyolckor.
Lili még a héten megy, a jövő héten anyumékhoz megy nyaralni, utána meg úgy döntöttünk közösen, hogy itthon marad. Ő sem erőlteti, engem meg rohadt mód idegesít ez a "nyári erőjáték".
Nem mellékesen kicsinyes módon viszonoztam én is a szarakodást. Két hete elhoztam a faxból a festéket, mert megkértek, hogy cseréljük már ki, és nem szakadtam meg az igyekezettől, hogy pótoljam. Nekem is nyár van:-P.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése