Szól a zene...

Kénytelen vagyok ilyen happy dalokat hallgatni, mert a családirtás küszöbén állok. Ezt egyébként tegnap fedeztem fel a youtube-on, amikor fülhallgatóval a fülemen ültem a gép előtt, hogy ne halljam az üvöltő, kiabáló, alkudozó Lilit. Olyan szinten gyagya az utóbbi időben, hogy csak idő kérdése volt egy nagy balhé. A tüdőm kibeszélem, akkor sem hallgat rám. Az egyik verzió, amikor megáll ugyan, de flegma mosollyal némán bámul a képembe (azt hittem ez majd tizenévesen, de koraérett vazzeg:-)); a másik meg amikor meg sem áll, a válla fölött lök oda valamit, ami kb. a "nem érdekel"-lel egyenértékű. És ugye az örökzöldje: minden kérdésre NEM a válasz. És 2 másodpercen belül meggondolja magát és sikítva, toporzékolva (na jó, páros lábbal ugrál, de ez tulajdonképpen toporzékolás) követeli azt, amire előtte nemet mondott.
Tegnap is ilyenen borul ki a bili, már fürdés, vacsora után, úgyhogy közöltem, hogy nincs játék, irány a szobája, jóccakát. Na persze felháborodott, tiltakozott, alkudozott, ordított, toporzékolt, de már nem hatott meg. Mivel Zalánt se hagyja aludni napközben (ő se szokott, ezért is dinnye estére), így ő elaludt a cirkusz közepette, én meg feltettem a fülhallgatót. Éjszaka elég szarul aludtak, nem tudom a dráma hatása-e, vagy a melegé, de felváltva kiabáltak. Lilit viszont kicserélték. Kérem-köszönöm funkcióban működik, elsőre hall, nem alkudozik, ha kérek tőle valamit.
Zalán is nyomja a maga kis terribletwo hisztijeit, úgyhogy ááááááááááááááááááááááááááááááááááá.
Azt hittem, Lilinél már vége a hisztinek, egész régen adta már elő. De a múlt héten többször is volt hisztikezdemény a játszón, egyik nap fel is jöttünk, mert nem bírta magát helyretenni. Én tudom, hogy új a helyzet, nincs ovi, egész nap együtt vagyunk, és most hosszú időn át kell osztozni a figyelmen az öccsével, plusz volt 5 napot anyáméknáél, ahol körülugrálták, de ezt mind megbeszéltük. Úgy tűnt, érti, megérti, és mégis így sül ki nála a feszültség.