Vagy rossz napja van Zalánnak, vagy megint beindult az apokalipszis program nála, de tör-zúz, verekszik egész nap. Hisztihegyek, semmi sem jó, csapkod, földhöz vág bármit, önnön magát is. Mai jelszó: NEEEEEEEEEEEEM JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!
Lilire is rácsapott oviból hazafelé, ok nélkül, aztán itthon majdnem kinyomta a szemét, mert a nővére meg akarta nézni a thomasos mesekönyvét. "Enyém"-üvöltötte, és már ütött is. Igazából nem tudom honnan szedte, mert Lili nem ilyen. Szóval honnan jött a reakció, a szó? Zsigerből? Mindenestre úgy gondoltam itt az ideje tisztázni, hogy ez marhára nem helyénvaló viselkedés, nem verheti a testvérét, és legyen kedves bűnbánatot tanúsítani, és némi Canossát járni. Természetesen a dacreakció azonnal beindult, nem volt hajlandó bocsánatot kérni a tesójától (pedig tud, ha véletlenül csinál valamit, már mondja is: boccsi), nem simogatta meg, elrohant a szoba másik végébe. Ráaadásul a szája is lepittyedt rögtön, gondolom a fegyelmezés sem tetszett enki, meg valahol aztán tudatában volt annak, hogy rosszat tett. De akkor se alkuszik.
Megfogadtam, hogy nem fogok túlzottan beleszólni a vitáikba, hatalmi szóval aztán végképp nem, de azért a verekedés nem ez a tétel.
Plusz Zalán féltékeny. Ő, a kicsi, aki kis túlzással napi 24 órában velem van, féltékeny az óvodás nővérére. Lilinek olvasok mesét, beszélgetünk, agresszív törpe jön az ő mesekönyvével, és túrja ki a nővérét. Ilyenkor Lili oda is engedné (cseppet meghátrálós típus, sokszor látom, hogy ilyen helyzeteket úgy old meg, hogy egyszerűen kilép belőle), de én nem szoktam engedni. Bármennyire is pittyed Zaza szája, megmondom neki, hogy most Lilinek olvasok mesét, ha befejeztem, akkor neki is szívesen, várjon egy picit, addig építsen, rajzoljon stb. Annyira már haladtunk, hogy sértetten ugyan és ugrásra készen, de félreáll.
Nem baj, haladunk. Szeretik egymást, úgyhogy az alap már megvan. ;-) Innen csak elrontani lehet, de igyekszem, igyekszünk jól csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése