Focistafeleségek

Megtalált az egyik közösségi oldalon egy régi ismerős. Régesrég hallottam róla, meg egyébként is szokásom megnézni a feltöltött fotókat, képbe kerülni kicsit a postokból.
Megállapítottam, hogy bitang jól néz ki, nem kicsit irigykedtem. Aztán egyre jobban elképedtem. Van fenn róla kb. 30 db fénykép, bikiniben, törölközőben, és egyéb, enyhén kihívó ruhákban, pózokban. Aztán az egyik kommentből kiderült, hogy a fényképek egy részét a már jócskán tinédzser fia készítette. Az anyjáról, szexistennőként pózolva. Nem szokásom mindenhol szexuális devianciát látni, erre sem mondom azt, de nekem kicsit kemény. Mint ahogy az is, hogy minimálruhás, pózolós képeket tár ország-világ elé. Egy civil, háromgyerekes anya. Akinek a férje egyébként egy konzervatív üzletember. (A második. De ez csak egy gonosz megjegyzés volt részemről. :-D) Aztán több kommentet végigolvasva világossá vált, hogy ismerősöm a saját teste rabja. Minden fotónál megjegyzi, hogy nincs retusálva, ez ő maga, hús és vér. 3 gyerek után. Ahogy elnézem lehet, hogy retusálva nincs, de némi szilikon azért becsúszott. :-)Ja, meg egy alaposan kikísérlezetett szájtartás és pillantás. :-)
Vitathatatlan, hogy csinosan öltözik, nincs egy deka súlyfeleslege sem, nem lóg a melle, rendben van a bőre, haja, sminkje. De ez a lényeg? Egy tini meg két kicsi anyjaként? A legkisebb szerintem 2 sincs. Ennyire kell az önigazolás? Vagy egyszerűen csak hiúsággal kombinált butaság?
Biztos rossz körökben forgok, de van pár ilyen ismerősöm (én focistafeleségeknek hívom őket), akiknél már-már mániáva vált, hogy kiváltsák a "hűbazmegdejólnézkikétgyerekután" reakciót. És csak azért sem változik meg attól, hogy gyereke született, továbbra is tűsarkakon bukdácsol, csőtopban, macskanadrágban, talpig sminkben és frizurában a játszótéren is. És mindenhol kétszer aláhúzza, hogy ő maradt ugyanaz a "vagány, bulizós csajszi", mint x számú gyerekkel ezelőtt. A háttérben meg mindig a megfelelni vágyás van. Megfelelni egy trendnek, a barátnőknek, a férjnek. Az egyik kifejtette, hogy naná, hogy megcsináltatta a melleit két gyerek után, mert EZ ALAP; ez igényesség kérdése, meg hát ki akarja, hogy a férje feszes mellű 16 évesek után csorgassa a nyálát. Nos én sem akarom, ezért nem választottam olyan férjet, aki nem veszi tudomásul, hogy a nők teste a szüléssel átalakul. Sőt, a férfiaké is, és nekik még csak szülni sem kell hozzá.
Úgy gondolom, hogy nem igénytelen az a nő, aki a szülés után nem kínlódik, hogy újra beleférjen az XS-es méretű latexnadrágba, de ápolt, és az alkatának, korának, helyzetének megfelelően öltözik. Rólam se szakadt le a magas sarkú cipő régen, sőt XS-es nadrágom is volt (nem röhög!), de úgy gondolom, hogy nem feltétlenül kell pofára esnem egy 10 kilós gyerekkel a kezemben 12 centiről és hülyén néz ki, ha a homokózóba hajolva a homokozóban ülők a melleimet, a padon ülők ameg a miniből kivillanó fenekemet csodálják meg. (Jó, spotán szoktam sztrippelni a zebrán, mint köztudott:-))
Persze, időnként kicsit irigylem őket, mert nem állnak 3 órát a próbafülkében, hogy kiválasszák azt a pár ruhadarabot, amiben emberek közé mennek, meg nem kínlódtak 2 hónapja a fürdőruhavásárlással, mert elég egy zsinórtanga lányka háromszög felsővel (nehogy többet takarjon, mint a bimbó, nem azért dolgozott - apu (az áráért) meg a plasztikai sebész -, hogy ne csodálhassák meg teljes pompájában).
Nem, nem savanyú a szőlő. Elismerem, megdolgoztak a testükért. Én ehhez túl lusta és piknikus alkat vagyok, távol áll tőlem az aszkézis. ;-)