Rinyálós poszt

Bosszant, amikor valaki egyfolytában csak panaszkodik a gyerekére, de lassan én is belépek a klubba.
Lili 2 hete valami iszonyat. Állandóan nyíg, nyafog, bőg. Egyszerűen nem lehet neki ellent mondani, mert a minmum az, hogy elkezd nyafogni, de legtöbbször olyan üvöltésbe kezd, mintha épp nyúznák. Szó szerint őrjöng. Persze rettenetesen akaratos, mindig akar, vagy épp nem akar valamit, így sokszor kerülünk összetűzésbe. Na meg látványosan untakozik a nap nagy részében, pedig Zalánnal már egész jól eljátszik, ha akar. Bármit ajánlok neki, ő azt nem akarja. Illetve "neeeeeeeeeeem akaroooooooooooom, neeeeeeeeeeem szeretném". A másik slágere: nem tudom. Mindenre ez a válasz. Meg a szó nélküli arcomba bámulás, időnként félmosollyal megspékelve. Nem mondom, hogy nem idegesít. :-S Ráadásul állandóan variál. Másrészt meg csípőből, dacból nemet mond dolgokra. Arra is, amit egyébként szeretne, de csakazértisnem. Továbbra sem engedek neki, úgyhogy ha egyszer valamit eldöntött, vagy eldöntöttem, akkor ahhoz konzekvensen ragaszkodom. Így lett szótárunk egyik alapdarabja, a "nem szerettem VOLNA". Minden alkalommal elmagyarázom neki, hogy mi ezzel a probléma, de letojja. Zsigerből jön neki a dacolás.
Nem mellékesen nem alszik délben, csak elenyésző százalékában a hétnek, így délutánra már tiszta nyűg. Képes 2 órát kínlódni a szobájában (Zalánt is felébresztve a folyamatos mocorgással), de akkor se alszik el. Bónuszként éjszaka nyíg, forgolódik, dobálja magát, időnként visít, beszél. Eddig azt mondtuk: melege van. De most már nincs meleg. Épp a frontra fogjuk. Én elhiszem, hogy unatkozik, azért az ovi jóval mozgalmasabb hely, de ez a látványos szenvedés itthon....
Én meg nem vagyok napi 24 órás szórakoztató egység, pláne nem vagyok szórakoztató úgy, hogy két hete nem alszom el hajnali kettő előtt, és max. fél 8, ameddig hagynak aludni.
Ha játszom vele, akkor nyíg, mert Zalán odajön. Ennek ellenére, ha felajánlom, hogy menjünk mi el ketten valahová, akkor azér nyíg, hogy jöjjön az apja meg az öccse is.
Nyíg a játszótérért, de ha lemegyünk, látványosan unatkozik, ha nincs lent valamelyik csoporttársa. Bencével rákaptak a verekedésre. Bence addig ellenkezik vele, amíg Lili vevő lesz rá, és 2 percen belül már üldözik egymást és ütik, rángatják. Nem lenne ezzel bajom, mert ellenkezzenek, üldözzék egymást, csak épp az első két percben nevetnek rajta, utána Bence olyan ideges lesz, hogy mérlegelés nélkül,"izomból" üt, lök. Az is csoda, hogy eddig megúszták különösebb sérülés nélkül. Lili meg eddig simán kilpett az ilyen szituációkból, ő volt az okosabb, aki enged, de most akkor is visszaadja, nem ahgyja magát. Bence is, így napestig elütnék egymást.
Most biztos mondják páran: nem fárasztom le. De nekem ez olyan hülyén hangzik, hogy délelőtt megyek vele, mint a hülye, hogy lefáradjon a déli alváshoz, délután meg azért, hogy az estihez....Ha olyan tevékenységben leli örömét, amitől kifárad, akkor semmi gond, de csak azért sétálni vele kilométereket, bicikliztetni, futtatni akármi, hogy elfáradjon, nekem olyan visszás.
Na meg most kezdi a féltékenykedést. Utánozza Zalánt, és várja ugyanazt a reakciót 4,5 évesen, amit a kétéves se öccse megkap. Milliószor elmagyaráztuk már neki, hogy ő sokkal nagyobb, ügyesebb, okosabb, és ő már ezt meg azt meg amazt is tudja, és hú, milyen ügyes, de akkor se áll le vele. Húz két vonalat egy papírra, és elvárná, hogy körbeugráljam, mert mennyire ügyes. Én meg két vonalért nem fogom. És abban is biztos vagyok, hogy ha a maga szintjén produkál valamit, akkor annak ugyanúgy örülünk, mint Zalánnál. Pl. Zalán tegnap megtanulta a nevét, nevettünk, tapsikoltunk, rém ügyesen mondja. Erre Lili is. Mondtuk nagyszerű, és hol lakik, hány éves, melyik oviba jár stb. stb. És neki is örültünk, nevettünk, tapsikoltunk. Kb. ugyanannyi ideig, ugyanolyan intenzitással, ugyanabban az ütemben,. Figyeltünk. :-) Ennek ellenére 20-szor ordította el a selypegve a nevét, és azt várta, hogy azért dicsérjük meg. Egyébként gondolom azért jött ez most elő nála, mert Zalán már kezd "egyenrangúvá" válni vele, és félti a pozícióját. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de Lili mostani dackorszakának kezdete egybeesik azzal, amikor Zalán látványosan elkezdett beszélni. Így nem csoda, hogy ő is folyton beszél. Gondolom mennyiségi eszközökkel akarja legyőzni az öccsét. :-) Ettől függetelenül jól megvannak együtt, csak sokszor megy a harc.
(1perccel ezelőtti történet:
Számítógépeset játszik, odatettem neki a tükröt monitornak. Zalán odament, erre Lili lekapta a tükröt és ráült. Mondtam: ez veszélyes, mert üvegből van és eltörik, megvághatja őket, tegye vissza. Duzzog, hogy de neki ez nem is kell, ő nem akarja ezt monitornak. Jó rendben, elvettem, feltettem a polcra. Mire bekapcsolt a sziréna. Neki az kell. Mondtam nem, mert azt mondta, hogy nem kell. Akkor ő elveszi. Nem, nem veheti el, meg ne próbálja. Erre ordítani kezdett, hogy akkor őt nem érdekli semmit, és megy a szobájába. Most fekszik az ágyán és duzzog. Zalánnak adtam inni, kérdeztem kér-e ő is, nem válaszol. Mondtam oké, de nem jöhet egy perc múlva, hogy mégis kér.) Komolyan, mint egy tinédzser. Azt hittem akkor jön majd ez a nemszólokegyszótsevagybevágomazajtótordítva-tempó.
Egyébként Zalán is ugyanúgy próbálom kordában tartani, mint Lilit, és olyankor a művésznő átmegy Supergirlbe. Úgy védi az öccsét velem szemben, mint egy amazon. :-)Egymással nem harcolnak egyébként, némi nézeteltéréseik adódnak, amikor Prince Kong Zalán belemászik a Hamupipőke Lili babavilágába, de pillanatok alatt túl vannak rajta. Zalán akarja időnként privatizálni Lili cuccait, de megbeszéljük, hogy kölcsönbe, játszani megkaphatja, ha elkéri a nővérétől, de az a Lilié. Lili meg odaadja. Ezekbe a helyzetekbe én kínosan igyekszem nem beleszólni, meg tudják ezt egymás között is oldani, nem kell az én hatalmi szavam. Max. mediátorkodom néha kicsit. ;-)
Meg lassan mantráznom kéne, vagy jógáznom, meditálnom, avagy ütős-rúgós-szétverős-visítós tevékenységet választanom, mert a türelmem igencsak a végét járja. Bár már többekkel (anyákkal) megvitattuk, hogy ránk férne egy ordítva éneklős-agancsos kólás-láncdohányzós-cipőszéttaposósan táncolós este. Éccaka. Nap. Hét:-)